Pf.21205/2008/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése, valamint az

1. évi II. törvény
2. §

(2)bekezdése, és a 12/1986. (IV.22.) MT rendelet 4/A. §

(1)bekezdése alapján megállapította, hogy az I. rendű alperes, mint időszaki lap az illetékes minisztérium nyilvántartásába nem került bejegyzésre, így nem minősül időszaki lapnak, a papír alapon megjelenő lap sajátos megjelenéséről van szó, ezért sajtóhelyreigazítási perben önállóan nem perelhető, erre tekintettel vele szemben a pert megszüntette a Pp. 157. § a.) pontja illetve a 130. §

(1)bekezdése g.) pontjára. A II. rendű alperes vonatkozásában megállapította, hogy a korrupció kifejezés használata egyértelműen arra utal az olvasó számára, hogy a felperes a büntető törvény alapján üldözendő cselekményt követett el. Az ilyen megnevezéssel említett cselekmény általánosságban megfelel a vesztegetés tényállásának, ami egy közhivatalt betöltő személlyel szemben a legsúlyosabb állításnak minősül. Az alperes nem tudta igazolni ilyen cselekmény elkövetését a felperes részéről. Az a körülmény, hogy a sajtóban nagy visszhangot váltottak ki az alperes által említett események, nem támasztja alá, hogy valóban elkövette a felperes a terhére rótt jelentős súlyú cselekményt. Rámutatott, hogy a „vádlás" és a „korrupcióval vádlás" nem azonos tartalmat hordozó kifejezések. Valakit egy cselekmény elkövetésével megvádolni jelentheti annak erőteljes kifejezését, hogy nemtetszését fejezi ki az adott cselekménnyel kapcsolatosan, ennek a korrupcióval való kiegészítése határozott állásfoglalás abban, hogy az illető a jogszabályokkal szemben cselekedett. A perben az alperes nem bizonyította, hogy a felperest bűncselekménnyel gyanúsították, azt sem, hogy emiatt váltották le jegyzői posztjáról. Erre nem utal az sem közvetlenül, hogy pénzbeli juttatást nem vett fel a távozásakor. Nem tartotta elfogadhatónak azt az alperesi védekezést sem, hogy a demonstráción elhangzottakról szóló tájékoztatási kötelezettségének tett eleget. A perköltség viseléséről a Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint határozott. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen a kereset elutasítását kérte, másodlagosan pedig a helyreigazítás szövegének megváltoztatását. Fellebbezése indokolásában előadta, hogy a per tárgyát képező közlemény egy, a ...ben lezajlott lakossági demonstrációról számolt be. A lakosok a kerület polgármesterének egy petíciót kívántak átadni, amelyben az ellen tiltakoztak, hogy a felperest kívánja ...ban jegyzőnek kinevezni. A tiltakozás tartalmazta, hogy a felperes hasonló pozíciót töltött be a ...ben, és nevéhez vitatható ügyletek kötődnek. Az alperes álláspontja szerint a sajtó a közéleti eseményekről való valósághű tájékoztatása kötelezettségének tett eleget, amikor a lakossági tiltakozásról beszámolt. Hivatkozott arra, hogy becsatolta az interneten fellelhető rögzítését azoknak az ügyeknek, ami miatt a tiltakozás kibontakozott. A felperes a ... mélygarázs építésben töltött be az engedélyezés során kifogásolható szerepet, és az ... paloták áron aluli eladásakor is a felperes volt a ... jegyzője. Fenntartotta álláspontját, miszerint a felperes azon magatartása, hogy bár közös megegyezéssel távozott a ...nél betöltött pozíciójából, azonban semmilyen anyagi juttatást nem vett fel, ez arra utalhat, hogy a munkáltató oldaláról mintegy „felkérték" a távozásra, ez pedig kifejezhető oly módon is, hogy elküldték. Ennek bizonyítására indítványt terjesztett elő az alperes, azonban az elsőfokú bíróság azt nem fogadta el. Előadta, hogy a vádol kifejezés a szó köznapi értelmében valaminek a felhánytorgatását jelenti, az elsőfokú bíróság pedig kifejezetten a büntetőjogi tartalom igazolását kívánta meg, és ennek hiányában döntött a helyreigazítás elrendelése mellett. Másodlagosan hivatkozott arra, hogy az elrendelt helyreigazítás szövegében az alperesnek azt kell közzétennie, hogy a cikkben szereplő valótlan tényeket „állította", ez a kötelezés pedig ellentmond az ítélet indokolásának, ahol azt fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy az alperesi védekezést amiatt nem fogadta el a tájékoztatási kötelezettségre való utalás körében, mert a Ptk. 79. §

(1)bekezdése szerint valótlan tény „híresztelése" esetén is sajtó-helyreigazítás kérelmezhető. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság PK

1. számú állásfoglalásában foglaltakra. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság által megállapított szöveg a felperesi kérelem terjedelmében, de tartalmában is túlterjeszkedik. Nem tartalmazta a felperesi kérelem a felperes korábbi és jelenlegi beosztását, ezért sérelmezte azt, hogy az elsőfokú bíróság beemelte ezt a szövegrészt. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az alperes fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
2. §

(3)bekezdésének megfelelően csupán a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálhatta felül. E körben az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helyesen állapította meg a tényállást, amelyre alapított érdemi döntése is helytálló, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §

(2)bekezdése és a Pp. 254. §

(3)bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, annak indokai alapján. A felperes a kereseti kérelmét a Ptk. 79. §

(1)bekezdése alapján terjesztette elő, amely szerint a sajtó-helyreigazítási kötelezettség az objektíve valótlan vagy a valóságot hamis színben feltüntető tényállítás esetén áll fenn. A Legfelsőbb Bíróság PK

1. számú állásfoglalása kimondja, hogy vélemény, értékítélet, bírálat, következtetés esetén nincs helye sajtó-helyreigazításnak, kivéve, ha azok valótlan tényállításon alapulnak, illetve a valóságot hamis színben tüntetik fel. A jogvitában a bíróságnak a Pp.
2. §

(2)bekezdése figyelembevételével azt kell elbírálnia, hogy a sajtószerv a sérelmezett cikkben megjelentek miatt előterjesztett helyreigazítási igény teljesítését jogszerűen utasította el, vagy sem. Ennek eldöntése során a Legfelsőbb Bíróság PK

1. számú állásfoglalásának megfelelően a sajtóközleményt a maga egészében, az egymással összetartozó részek összefüggésében történő vizsgálatával kell értékelni. A felperes keresetében azt sérelmezte, hogy az írás valótlanul tartalmazta azt a közlést, hogy ... jegyzőként korrupcióval vádolták és korrupciós ügyek miatt váltották le. Egyértelműen megállapítható volt, hogy ezek a közlések nem véleményt, értékelést fejeztek ki, hanem konkrét tényállításokat tartalmaztak, amelyek valóságának bizonyítása az alperest terhelte a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján. Az alperes azonban ezen bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni az eljárás során. Az alperes által megjelölt más sajtóorgánumokban megjelent cikkek a másodfokú bíróság megítélése szerint nem alkalmasak a közöltek igazolására. Azt a tényt az alperes sem vitatta, hogy a felperes közös megegyezéssel távozott korábbi pozíciójából, csupán arra hivatkozott, hogy az őt megillető juttatásokat nem vette fel, ami alátámasztja a cikk közlését. A Fővárosi Ítélőtábla nem fogadta el az alperes hivatkozását, ugyanis a per tárgyát képező írás azt tartalmazta, hogy a felperest korrupciós ügyei miatt váltották le, ennek bizonyítására pedig az alperes által megjelölt körülmények - azok valósága esetén - sem alkalmasak. Tekintettel arra, hogy az alperes a közlések valóságtartalmát nem tudta igazolni az eljárás során, ezért köteles a helyreigazításra. Helytállóan fogalmazott az elsőfokú bíróság, amikor a helyreigazítás szövegében valótlan állításként jelölte meg a közlést, ugyanis ez a jogsértő szöveg a cikk bevezetőjében az újságíró megfogalmazásaként szerepelt, így nem hivatkozhat arra az alperesi lap, hogy a tiltakozásról történt beszámoló része volt, és emiatt legfeljebb a híresztelés lett volna megállapítható. Ezen túlmenően az alperesi sajtószerv tájékoztatási feladatára való hivatkozása sem ad kimentésre alapot a valótlan tényállítások közlésének helyreigazítása alól. A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény (Stv.) 2. §

(1)bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban valóban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás. Az Stv. 3. §

(1)bekezdése azonban azt is kimondja, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem járhat mások személyhez fűződő jogának megsértésével. Tehát a felperes személyét érintő valótlan tényállítás miatt a sajtószerv helyreigazítási kötelezettségét nem érinti az a körülmény, hogy egyébként jogosult volt az eseményről beszámolni. Helytállónak tartotta a Fővárosi Ítélőtábla az elrendelt helyreigazítás szövegét is, amit az elsőfokú bíróság a helyreigazítási és a kereseti kérelem keretei között a Legfelsőbb Bíróság PK

1. számú állásfoglalásának megfelelően határozott meg. A másodfokú bíróság megítélése szerint a felperes korábbi és jelenlegi tisztségének a feltüntetése a felperes személyének beazonosítása szempontjából szükséges volt a helyreigazítás szövegében, így annak mellőzésére nem volt indok. Ugyanígy helyesen fogalmazta meg a felperes menesztésével kapcsolatos közlés helyreigazítását is. A fellebbezési eljárásban felmerült költségről a Fővárosi Ítélőtábla a Pp.
2. §-án keresztül érvényesülő Pp.
3. §

(1)bekezdése szerint határozott. A felperesi jogi képviselő munkadíját a 32/

1. (VIII.22.) IM rendelet
2. §-a szerint állapította meg, míg a le nem rótt illetékről a 6/
3. (VI.26.) IM rendelet
4. §

(2)bekezdése szerint határozott. Budapest,

1. október
2. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s. k. a tanács elnöke Böszörményiné dr. Kovács Katalin s. k. . Győriné dr. Maurer Amália s. k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő