Pécsi Ítélőtábla Pf.II.20.323/2008/
- szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla dr. Gál Imre ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Baánné dr. Danika Klára pártfogó ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen közös tulajdon megszüntetése iránt a Somogy Megyei Bíróság előtt 24.P.21.600/
- ügyszámon folyamatban volt perében
- április 9-én
- sorszám alatt kelt ítélet ellen az alperes részéről
- és
- sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - akként változtatja meg, hogy abból az alperest 84.425,- forint hátralékos használati díj, valamint
- május
- napjától havonta esedékes 15.350,- forint használati díj megfizetésére kötelező rendelkezést - a hátralékos használati díjra vonatkozó részletfizetéssel kapcsolatos rendelkezéssel együtt - mellőzi. Megállapítja, hogy az alperes pártfogó ügyvédjének a másodfokú eljárásban felmerült - az illetékes jogi segítségnyújtó szolgálat által meghatározandó összegű munkadíját teljes egészében a felperes viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében a feleknek a k.-i
- hrsz. alatt felvett belterületi, ténylegesen a K., D. Gy. utca
- szám alatti ingatlanán 1/2-1/2 arányban fennálló közös tulajdonát árverés útján megszüntette azzal, hogy az ingatlan legkisebb vételára 14.250.000,- forint, és sikeres értékesítés esetén az alperes köteles az ingatlant kiürített állapotban az árverési vevő birtokába bocsátani. Rendelkezett továbbá arról, hogy az árverési vételárból a felperest 7.125.000,forint, az alperest 7.125.000,- forint illeti meg, valamint arról, hogy amennyiben az árverés során a legkisebb vételárnál magasabb összeget érnek el, a többletet a felek között 50%-50% arányban kell elosztani. Ezen kívül utalt a felek elővásárlási jogára és az árverésnek a bírósági végrehajtás szerinti szabályaira. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 84.425,- forint hátralékos használati díjat, amelyre kilenc havi részletfizetést engedélyezett
- május 15-i kezdettel. Kötelezte továbbá az alperest, hogy
- május 1-től az ingatlan kiürítéséig havonta folyamatosan, minden hónap
- napjáig fizessen meg a felperesnek 15.350,- forint használati díjat. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítéletnek a hátralékos használati díj, illetőleg a
- május
- napjától havonta esedékes 15.350,- forint használati díj megfizetésére kötelező rendelkezése ellen
- sorszámon az alperes fellebbezett. Fellebbezése indokaként az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes bármikor szabadon használhatta volna maga is az ingatlant, attól elzárva nem volt, hiszen egyfelől az alperes kulcsot biztosított a felperesnek, másfelől az alperes a két konyha közül egyet, a négy szoba közül pedig szintén csupán egyet használt. Utalt továbbá arra, hogy a kertet nem használta és nem hasznosította, hanem a felperes helyett is - ingyen - gondozta. Kifogásolta a bíróságnak azt a rendelkezését továbbá, hogy a hátralékos használati díjat a felperes részére a kereset használati díjfizetésre vonatkozó módosításának időpontjától visszamenőlegesen köteles megfizetni. Álláspontja szerint nem tisztázta a bíróság, hogy a kereset e módosítása fizetési felszólításnak minősül-e. A használati díjjal összefüggésben előadta, hogy kész lett volna az ingatlannak akár a keresetmódosításhoz képest - azonnali elhagyására is. Ehhez kapcsolódóan utalt arra, hogy az ingatlanból az ítélet szóbeli kihirdetését követően rögvest kiköltözött. A felperes fellebbezési ellenkérelmet, észrevételt nem terjesztett elő. Az alperesi fellebbezés az alábbiak szerint alapos. A másodfokú bíróság - a Polgári Perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (Pp.)
- §-ának
(1)és
(2)bekezdései alapján a fellebbezés kereteire tekintettel - az ítéletnek kizárólag a hátralékos és a
- május
- napjától esedékes használati díj megfizetésére kötelező rendelkezéseit vizsgálhatta. Ebben a keretben a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a döntéshez szükséges körben helyesen, de nem hiánytalanul állapította meg, ezért ahhoz a másodfokú bíróság kiegészítést fűz hozzá. A
- december
- napján megtartott tárgyalás
- sorszámú jegyzőkönyvében szereplő, a felek részéről tett nyilatkozatok és az ott rögzített tanúvallomások alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a perbeli ingatlanba 2004 szeptemberét követően mindössze két alkalommal tért vissza, ekkor őt a birtokba lépés és a használat lehetősége elől az alperes nem zárta el. Ezzel a megállapítással együtt tehát az elsőfokú ítéleti tényállás a per eldöntéséhez szükséges és lényeges körülmények szempontjából hiánytalan. A tényállás fenti kiegészítése azonban az ítélet fellebbezett részében a jogi indokolás megváltoztatását vonja maga után. Az elsőfokú bíróság helyesen hívta fel a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §-ának
(1)bekezdését, azt a másodfokú bíróság nem kívánja megismételni. A Ptk.
- §-ának első fordulata szerint a dolog hasznai a tulajdonostársakat a tulajdoni hányaduk arányában illeti meg. A lejárt és a jövőben esedékes többlethasználati díj megítélése körében azonban a Ptk. felhívott szabályaival összefüggésben a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem mellőzhető az azokhoz kapcsolódó, következetesen irányadó és a perbeli esetben is figyelembe veendő bírói gyakorlatra (ld. BH1992.
- és BH2003.408.I.) történő hivatkozás. Eszerint nem követelhet többlethasználati díjat az a tulajdonostárs, aki a közös tulajdonú ingatlanból minden kényszerítő körülmény nélkül, önként költözött el. A bírói gyakorlat ugyanis következetes abban, hogy a tulajdonostársnak elsődlegesen az ingatlan birtoklására és használatára van joga, pénzbeli térítést csak akkor igényelhet, ha a tulajdoni hányadának megfelelő használatra a felek megállapodása, a bíróság döntése, vagy pedig a tulajdonostárs jogellenes közrehatása következtében nincs módja. Mivel azonban az utóbb említett három eset egyike sem állapítható meg, nem helyes az elsőfokú bíróság döntése a használati díjjal összefüggésben, sem annak lejárt részei, sem pedig a jövőben esedékes részek vonatkozásában, mivel ezeknek a követeléseknek a jogalapját a felperesnek nem sikerült bizonyítania. Jogalap hiányában pedig mind a követelés esedékessége és kezdő időpontja, mind pedig a követelés összegszerűsége tekintetében lefolytatott bizonyítás - noha ezeket a kérdéseket az elsőfokú bíróság önmagában helyes jogi álláspontból közelítette is meg - mellőzendő. A fentiek értelmében - figyelemmel tehát a kiegészített tényállásra és az ennek folytán megváltoztatott jogi indokolásra is - a többlethasználati díjtartozás fennállása megállapításának akadálya volt, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletét a fellebbezéssel érintett részében a rendelkező részben foglaltak szerint a Polgári Perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (Pp.)
- §-a
(2)bekezdésének második fordulata alapján részben megváltoztatta. Az alperes fellebbezése tehát alapos volt, ezért az egyébként teljes személyes költségmentességben részesült felperes a Pp. 86. §-ának
(3)és 87. §-ának
(3)bekezdése alapján - figyelemmel a 7/
- (III. 30.) IM sz. rendelet
- §-ának
(5)bekezdésére is - köteles a másodfokon pernyertes alperest képviselő pártfogó ügyvéd munkadíját megfizetni. A munkadíj összegéről az illetékes jogi segítségnyújtó szolgálat a
- évi LXXX. törvény (Jstv.)
- §-a alapján maga rendelkezik. Az alperes személyes költségmentessége folytán a feljegyzett, az Itv.
- §-ának
(1)bekezdése szerinti fellebbezési eljárási illetéket mint meg nem térülő költséget a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. Egyéb perköltségről a másodfokú bíróságnak rendelkeznie nem kellett. Pécs,
- november
- Dr. Juhász László s.k. a tanács elnöke, Dr. Fekete Bálint s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Ildikó s.k. bíró