Mfv.I.10.792/2007/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kovács Edit ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Magyar György ügyvéd által képviselt alperes ellen elmaradt bér és nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 23.M.4021/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 55.Mf.636.242/2006/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 55.Mf.636.242/2006/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tizenöt nap alatt 24.000 /huszonnégyezer/ felülvizsgálati eljárási költséget. forint A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes választás alapján az alperesi egyesület elnöke volt. Az alperesi közgyűlés
- január 27-én a felperest elnöki tisztségéből visszahívta és döntött a felperest megillető juttatásokról. A munkavállaló a közgyűlés felhatalmazása nélkül vett fel
- február 26-án munkabért és végkielégítést, az alperes ennek visszafizetésére fizetési felszólítással kötelezte. A munkáltató
- február 26-án büntetőeljárást kezdeményezett felperessel szemben sikkasztás gyanúja miatt. Az ügyészség a feljelentés alapján vádat emelt, azonban
- február 5-én az Ügyészség határozatával bűncselekmény elkövetésének hiányát állapította meg, és az eljárást megszüntette. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 10.M.2233/1999/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, amely a munkáltatói fizetési felszólítás hatályon kívül helyezésére irányult. A Fővárosi Bíróság 55.Mf.24.552/2000/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte. A Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.11.173/2000/
- számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Fővárosi Bíróság 55.Mf.29.751/2001/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes
- május 11-én kibocsátott fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte, egyidejűleg kötelezte az alperest perköltség fizetésére. A jogerős ítélet kifejtette, hogy a felperest a határozott idejű munkaviszonyból kiindulva illette meg a határozott időből még hátralévő időre járó munkabére. Közömbösnek találta, hogy a felperes milyen jogcímet jelölt meg a maga számára az összeg felvételére. Megállapította, hogy 1.140.000 forint lett volna a felperest megillető juttatás, amelynél kevesebb összeget vett fel
- február 26-án. A felperes a munkáltató magatartásával összefüggésben állította, hogy eljárása személyiségi jogait sértette, szűkebb lakókörnyezetében megbélyegezték, tudva az ellene folyamatban lévő eljárásról. Állította, hogy az alperes feljelentése következtében egészségi állapotában is hátrány következett be, ennek eredményeként lett rokkantnyugdíjas, így 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt
- május 4-én a Bíróságon pert indított. A bíróság
- június 3-án kelt végzésével hatáskörének hiányát állapította meg. Ebben az eljárásban a felperes a keresetét
- március 17-én pontosította és 175.000 forint bérkülönbözet megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 23.M.4021/2005/
- számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség fizetésére kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a perben a felperes nem bizonyított olyan tényt vagy körülményt, miszerint
- február
- óta eltelt időszakban bármely olyan elévülés megszakítására alkalmas intézkedést foganatosított volna, amely megfelel az Mt.
- §
(4)bekezdésében meghatározott feltételeknek. A nem vagyoni kártérítés iránti igényt a Bírósághoz benyújtott keresetében terjesztette elő első alkalommal
- május 4-én. A kereseti követelés előterjesztése is már elévülési időn túl történt, így a kereset megalapozatlan. A Fővárosi Bíróság 55.Mf.24.552/2000/
- számú ítéletében
- szeptember 13-án már megállapította, hogy a felperes az egy évre jutó átlagkereseténél kevesebbet vett fel
- február 26-án. Ehhez képest a felperes a bérkülönbözet megfizetése iránt az igényét a Bíróság előtt folyamatba helyezett perben csak
- március 17-én terjesztette elő, ugyancsak az elévülési időn túl. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 55.Mf.636.242/2006/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest perköltség fizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes
- május 4-én érkeztetett keresetében terjesztette elő első alkalommal a nem vagyoni kártérítés iránti igényt, amely követelés elévülési időn túl került benyújtásra. Az elmaradt munkabér tekintetében az esedékesség időpontja
- február 26-a, ettől kezdődik az igény elévülése. A felperes maga is ezen időponttól kérte a megjelölt tőkeösszeg után az alperes kamatfizetésre kötelezését. A korábbi munkaügyi per, az abban
- június 5-én meghozott jogerős ítélet nem szakította meg az elévülést. A felperesnek a bérkülönbözet iránti kereseti kérelmét az esedékességtől számított három éven belül elő kellett volna terjeszteni. Ezzel szemben arra csak
- március 17-én, azaz az elévülési időn túl került sor. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalára irányult. Álláspontja szerint a bíróság a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényére jogszabályellenesen az Mt. rendelkezéseit alkalmazta, amikor a munkaviszonnyal kapcsolatos igényre vonatkozó elévülési időt vette figyelembe. A felperes a nem vagyoni kártérítés jogalapjául a Ptk.
- §
(1)bekezdés e) pontját jelölte meg. Hivatkozott a Ptk.
- §-a alapján arra, hogy a kártérítés esetén a károsodás bekövetkezte az elévülési idő kezdete, és nem a károkozás. Érvelése szerint jelen per eldöntése során a BH 1996/
- számú eseti döntés irányadó. A felülvizsgálati kérelem szerint a bíróság tévesen állapította meg az elévülési idő kezdetét, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 1999-ben peres eljárást kezdeményezett. A jelen peres eljárást megindító keresetlevelet
- május 3-án nyújtotta be a Bíróságon nem vagyoni kártérítés jogcímen. Az elmaradt munkabér iránti konkrét felperesi igényt keresetpontosítás útján a perben
- március 7én az áttételt megelőzően eljárt bíróságnál jelentette be
- március 17-én. A felperes az elmaradt munkabér iránti igényét elévülési határidőn belül érvényesítette. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Mt. 11. §-ának
(1)és
(2)bekezdése szerint a munkaviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el. A bűncselekménnyel okozott kárért fennálló felelősség öt év, ha pedig a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el. Az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik. Mindebből következően - a következetes ítélkezési gyakorlat szerint - az elévülési idő az igény esedékességétől és nem az erről való tudomásszerzéstől számítandó. A nem vagyoni kártérítési igény körében helytállóan állapították meg az eljáró bíróságok, hogy a felperes munkaviszonya
- február 26-án megszűnt, a megrokkanás időpontja
- augusztus 1je volt, és az Ügyészség határozatával
- február 5-én ejtette a sikkasztás büntette miatt emelt vádat. Fentiekből következően a
- április 20-án előterjesztett nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló felperesi követelés előterjesztése a legkésőbbi időponthoz viszonyítottan is az elévülési időn túl történt. Alapvetően téves azon felülvizsgálati érvelés, hogy a felperes nem vagyoni kártérítésre irányuló igénye elbírálására nem a munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel. A munkáltató köteles a munkavállaló munkaviszonyával összefüggő teljes kárát megtéríteni mind vagyoni, mind a nem vagyoni kártérítés körében (Mt.
- §
(1)-
(2)bekezdés), az adott feltételek fennállása esetén. A felperes által hivatkozott eseti döntés (BH 1996/208.) jelen per szempontjából nem értékelhető, mivel az kifejezetten „más jogviszonyból származó" vitára vonatkozóan tartalmaz megállapításokat. Jelen esetben pedig a felek között - az iratokból megállapíthatóan - munkaviszony állt fenn, így a nem vagyoni kártérítési igény elbírálásánál is a munkaügyi szabályok érvényesülnek, és a munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel. Ugyancsak helytállóan fejtették ki az eljáró bíróságok, hogy az elmaradt munkabért az utolsó munkában töltött napon, vagyis
- február 26-án kellett volna a munkáltatónak kifizetnie. A felperes
- március 7-én kelt és a bírósághoz március 17-én érkezett kereseti kérelem pontosításában (
- számú beadvány
- oldal
- bekezdés) maga is ezen időpontot tekinti az igényérvényesítés kezdő napjának, mivel követelése után ezen naptól kérte kamatfizetésre kötelezni az alperest. Minderre tekintettel jogszabálysértés nélkül állapították meg a bíróságok, hogy a
- március 17-én előterjesztett munkabérigény szintén az elévülési időn túl került előterjesztésre. Jogszabálysértés nélkül állapította meg azt is a jogerős ítélet, hogy a korábbi munkaügyi perben hozott
- június 5-én kelt jogerős ítélet az elévülést nem szakította meg, mivel annak a pernek tárgya nem a bérkülönbözet volt, hanem a visszafizetési kötelezettség alóli mentesülését kérte. felperes a A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése alapján a Fővárosi Bíróság 55.Mf.636.242/2006/
- számú jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. A felperest a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A felülvizsgálati eljárás illetékét az ügyben irányadó 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
- szeptember
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő