A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA 4/
- PJE A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Jogegységi Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője által kezdeményezett jogegységi eljárásban meghozta a következő j o g e g y s é g i h a t á r o z a t o t: I. A Pp.
- §
(2)bekezdése a) pontjának alkalmazása szempontjából a tartási követelés iránti per fogalmába beletartoznak a tartási-, életjáradéki-, illetve öröklési szerződés teljesítése, módosítása, a tartási (öröklési) szerződés életjáradéki szerződéssé alakítása, valamint a szerződés megszüntetése iránti perek is. II. A tartási-, életjáradéki-, valamint az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló perekben viszont a pertárgy értékét a Pp. 24. §-a
(1)bekezdésének általános szabálya alapján kell meghatározni. I n d o k o l á s: I. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője az 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 29. §
(1)bekezdésének a) pontja és 31. §
(1)bekezdésének a) pontja alapján jogegységi határozat meghozatalát indítványozta abban a kérdésben, hogy a Pp. 24. §
(2)bekezdés a) pontjának alkalmazása szempontjából mit kell érteni a tartási követelés iránti per fogalmán; ehhez képest alkalmazható-e ez a jogszabályhely a pertárgy értékének számításánál a tartási (életjáradéki) és az öröklési szerződések érvénytelensége, valamint az ilyen szerződések megszüntetése iránti perekben. A bírói gyakorlat ugyanis nem egységes abban, hogy a törvény e rendelkezése, amely a pertárgy értékének számítását a Pp. 24. §ának
(1)bekezdésében foglalt általános szabálytól eltérően, az esetek túlnyomó részében a felekre (elsősorban a tartásra jogosultra) kedvezőbben határozza meg, csak a szűken vett tartási követelés „iránti" (tehát a jogviszony létrejöttének, fennállásának megállapítására és/vagy teljesítésre, annak megfelelőségére, a jövőbeni vagy lejárt szolgáltatások érvényesítésére, módosítására irányuló) perekre vonatkozik, vagy e speciális rendelkezés hatálya alá vonhatók a tartási (öröklési) szerződés érvénytelenségének megállapítását, valamint a tartási jogviszony megszüntetését célzó perek is. II. A legfőbb ügyész álláspontja szerint a Pp. 24. §
(2)bekezdés a) pontjának alkalmazása szempontjából a tartási követelés iránti per fogalmába beletartoznak a tartási, életjáradéki, illetve öröklési szerződés teljesítése, módosítása, a tartási (öröklési) szerződés életjáradéki szerződéssé alakítása, valamint a szerződés megszüntetése iránti perek is. A tartási, életjáradéki, valamint az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló perekben a pertárgy értékét a Pp. 24. §
(1)bekezdésének általános szabályai alapján kell meghatározni. III. A Polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény (Pp.) a határköri szabályok között foglalkozik a pertárgy értékével, mert vagyonjogi perekben az határozza meg, hogy a per melyik bíróság hatáskörébe tartozik. (Pp. 22. §
(1)bek., 23. §
(1)bek. a) pontja). A Pp. 24.§-ának
(1)bekezdésében foglalt általános szabály szerint a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó. A 24. §
(2)bekezdésének a) pontja értelmében a tartási követelés iránti perekben azonban - az élelmezési követelés, egyéb járadék, más időszakos szolgáltatás vagy haszonvétel iránti perekhez hasonlóan a pertárgy értékeként a ténylegesen megállapítható összegtől függetlenül, a még teljesítendő valamennyi szolgáltatás értékét, de nem többet mint az egyévi szolgáltatás értékét kell figyelembe venni. Ezt a szabályt a törvény ugyan a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értékének számítására mondja, eltérő rendelkezés hiányában azonban ez érvényesül a fellebbezési, továbbá a felülvizsgálati perérték számításakor is (Pp. 239.§, 270.§
(1)bek.). A tartási követelés fogalmi értelmezésének a fellebbezési eljárásban azért is jelentősége van, mert a tartási vagy egyéb járadékjellegű követelésekre a kis perértékű ügyek eljárási szabályai akkor sem érvényesülnek, ha a fellebbezésben vitatott érték 200 000 forint alatt van (a Pp. - 2008. december 31-ig hatályos - 256/B.§
(2)bek.), a felülvizsgálatban pedig azért, mert ez határozza meg, hogy melyek azok az ügyek, amelyekre az egymillió forintos értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik (271.§
(2)bek.). A hatáskör, a fellebbezési szabályok valamint a felülvizsgálat mellett a perérték meghatározása kihat az eljárási illeték mértékére (
- évi XCIII. törvény [It.] 39.§) valamint az ügyvédi munkadíj összegére is (32/2003.(VIII.22.) IM.r.
- §
(1)bek.). A Pp.
- §-a szerint a per tárgyának értékét, a 24-
- §-ok rendelkezéseinek megfelelően a felperesnek kell megjelölnie; ha ez az érték a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkezik, vagy egyébként valószínűtlen, úgyszintén, ha azt az alperes vitássá teszi, a per tárgyának értékét a bíróság határozza meg. IV. Az ítélkezési gyakorlat a perérték számítása tekintetében egységesnek tekinthető a tartás iránti (a tartás milyensége, teljesítése iránt indított) pereket illetően: azokat a bíróságok a Pp. 24.§
(2)bekezdés a) pontja alá vonják. A tartási (öröklési) szerződés érvénytelenségének megállapítására, illetve megszüntetésére irányuló perekben azonban a bíróságok eltérő gyakorlatot folytatnak. Az - egyes megyéken belül is jelentkező ellentétes gyakorlatra tekintettel a kérdésben több megyei bíróság szükségesnek látta kollégiumi vélemény nyilvánítását. A különböző megyei kollégiumi vélemények a jogegységi indítvánnyal érintett kérdésben szintén nem egységesek. Több évtizedre visszatekintve a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata sem tekinthető következetesnek. A BH 1985/23. számú eseti határozat szerint az öröklési szerződés megszüntetése iránt indított perben a pertárgy értéke legfeljebb az egy évi szolgáltatás értéke (Pp. 24.§
(2)bekezdés a) pontja). A BH 1995/158. számú eseti határozat a tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben a Pp. 24.§
(1)bekezdését tartja irányadónak, de az indokolásban arra is kitér, hogy a Pp. 24. §
(2)bekezdés a) pontjának speciális szabályát csak a tartási követelés iránti perekben lehet irányadónak tekinteni (ebből következik, hogy nemcsak az érvénytelenségi, hanem a megszüntetési perekben sem). Ezzel szemben több eseti határozat kimondja, hogy a Pp. 24.§
(2)bekezdés a) pontja szerinti pertárgy érték meghatározás irányadó a tartási (életjáradéki), illetőleg az öröklési szerződés megszüntetése és érvénytelensége iránti perekben (Pfv.V.22 711/1995/5., Pfv.V. 22 773/1995/3., Pfv.V. 22 421/1997/4.). V. 1. A jogegységi indítványban feltett kérdés eldöntésénél a jogegységi tanács a tartási jogviszony jellegéből indult ki. A tartás különböző ellátási szolgáltatások (élelmezés, gondozás, háztartási munkák, ápolás, gyógykezeltetés, stb.) természetbeni nyújtását, vagy azok pénzbeli fedezetének biztosítását jelenti, amelyek jellemzője, hogy azokat meghatározott és visszatérő időközökben kell teljesíteni. A tartási igény alapulhat törvényen (pl. a rokontartás) vagy szerződésen (Ptk. 586.§, 655.§). A szerződésen alapuló tartás általában visszterhes: az eltartott valamilyen vagyoni részesítést (ingatlan tulajdonjog, lakásbérleti jog, örökössé nevezés a hagyatékra vagy annak egy részére, amely az öröklési szerződésnek kötelező tartalma) juttat az eltartójának. A szerződés visszterhessége ellenére a ténylegesen teljesített szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között jelentős eltérés lehet (ún. szerencse elem). A tartási (öröklési) szerződésből eredő vitákban tehát a törvény azért állít a pertárgy értékére speciális szabályt, mert e perekben egyébként - a tartási szerződések jellege folytán - nehézséget jelentene a keresettel érvényesített követelés vagy jog értékének megállapítása. Ezért meghatároz egy olyan időszakot, amelyet az érték szempontjából irányadónak tekint: a még teljesítendő valamennyi (tartási) szolgáltatás értékét, de nem többet mint a tartás egy évi értékét. Ez irányadó akkor, ha a kereset magának a jogviszonynak a megállapítására irányul (fennáll-e a kötelezettség és milyen mértékben a törvény illetve a szerződés alapján), és akkor is, ha teljesítésre. A pertárgy értékének számítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperes csupán lejárt tartásdíjat igényel vagy - a Pp. 122.§
(2)bekezdésének speciális rendelkezése alapján - csak jövőben lejáró tartásdíjat követel, esetleg mindkettőre kiterjed a keresete, a pertárgy értékét - a ténylegesen érvényesített hátralék vagy jövőbeni követelés összegétől függetlenül - a Pp. 24.§
(2)bekezdésének a) pontja alapján, általában tehát az egy évi szolgáltatás értékében kell megállapítani. Ebből következik, hogy a tartás mértékének módosítása (felemelése, leszállítása, egyes rész-szolgáltatások megváltoztatása) iránti perben a korábban meghatározott, illetve a keresetben írott követelés közötti különbözet egy éves összege lesz a perérték. 2. Azok az indokok, amelyek a pertárgy értékének a Pp. 24. §
(2)bekezdésének a) pontja szerinti meghatározását szükségessé tették, a tartási (életjáradéki) szerződés illetőleg az öröklési szerződés megszüntetése esetében is fennállnak. A tartási szerződést ugyanis a Ptk. 589. §-ának
(3)bekezdése szerint a felek „megfelelő kielégítésével" kell megszüntetni, amelyet a bíróság határoz meg, és a bíróságnak joga van - a megszüntetési kereset mellett - a szerződést életjáradéki szerződéssé változtatni, amennyiben a szerződés célja ily módon megvalósítható. A kereseti kérelemhez kötöttség elve tehát - az anyagi jog rendelkezései folytán sajátosan érvényesül, a bíróság - a közös tulajdon megszüntetési perekhez hasonlóan - csak azt a megoldást nem alkalmazhatja, amely ellen a felek mindegyike tiltakozik (pl. a megszüntetési kereset elutasítását az alperes azzal kéri, hogy kifejezetten ellenzi az életjáradéki szerződéssé alakítást). Az, hogy a bíróság - a lefolytatott bizonyítás és a felek érdekeinek kölcsönös mérlegelése alapján - az ítéletében mit fog „megfelelő kielégítésnek" tekinteni, a keresetlevél benyújtásakor, a bizonyítást megelőzően még nem látható előre. Ezáltal a keresettel érvényesített jog vagy követelés értéke sem számítható ki (PJD. V. 446. jogeset). Ezt még akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha a felperesnek a Pp. 121. §
(1)bekezdésének e) pontja értelmében határozott kérelmet kell előterjeszteni arra nézve, hogy megfelelő kielégítés címén milyen vagyoni igényt érvényesít. Az ettől eltérő jogértelmezés nem egyszer a szerződő felekre is méltánytalan terhet róna, főként olyan esetben, amikor a felek részére megítélt kielégítés lényegesen kisebb mint a tartás ellenében átruházott, illetőleg az öröklési szerződéssel lekötött vagyon értéke (ld. pl. BH 1985.
- jogesetet). Nem szólva arról, hogy jogértelmezési szempontból is az látszik indokoltnak, hogy egyfajta jogviszony fennállása, módosítása és megszüntetése hasonlóképpen kerüljön megítélésre a per költségterheinek meghatározása szempontjából is. A tartási (életjáradéki) valamint az öröklési szerződés megszüntetése iránti perekben tehát a Pp.
- §-a
(2)bekezdésének a) pontja alapján kell a perértéket meghatározni. 3. A tartási (életjáradéki) és öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása iránti perek azonban nem érthetők bele a Pp. 24.§
(2)bekezdésének a) pontjában felsorolt perek körébe. Ezekben a perekben az érvénytelenségre hivatkozó fél nem tartási követelést érvényesít, nem is a fennálló tartási jogviszony módosítását vagy megszüntetését kívánja elérni, hanem valamilyen érvénytelenségi ok állításával kíván a kötelemből szabadulni (az eltartott halála után indított perben örökölni). Ezért a perérték számítása az általános szabály szerint (Pp. 24.§
(1)bekezdése) alakul. Abban az esetben, ha az öröklési szerződés érvénytelensége iránt az eltartott halála után jogutóda indítja meg a pert, a pertárgy értékét annak a vagyoni részesedésnek az értékében kell megállapítani, amit a jogutód az öröklési szerződés érvénytelensége esetén - törvény vagy végintézkedés alapján - többletként örököl. A pertárgy értékének számításánál nem az addig nyújtott tartás vagy a lekötött vagyon értéke az irányadó, hanem a követelésnek (igényelt pénzösszegnek, vagyontárgynak, vagyoni értékű jognak) a keresetlevél benyújtásakori értéke (Pp. 27.§
(1)bek.). A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa a Bsz. 27.§-a, 29. §
(1)bekezdésének a) pontja, valamint a 32. §ának
(4)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. Budapest,
- november
- Dr. Wellmann György s.k. a jogegységi tanács elnöke Dr. Kőrös András s.k. előadó bíró Dr.Kollár Márta s.k bíró Dr. Havasi Péter s.k. bíró Dr. Murányi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: (Safranyikné Nyáregyházi Klára) tisztviselő