Bf.57/2008/5 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdésben írt korlátok között a Vas Megyei bíróság ítéletét. Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság a nyilvános ülést a külön eljárásra tartozó, tárgyalásról lemondás szabályainak megfelelően, törvényesen folytatta le. A felülbírálat során az ítélőtábla olyan eljárási, vagy megalapozatlansági és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó hibát, ami az érdemi felülvizsgálatot akadályozta volna, nem állapított meg. A megyei bíróság a vádlott beismerő vallomása és a nyomozás során beszerzett bizonyítási eszközök, így az orvosi dokumentációk, orvosszakértői vélemény, pszichiátriai szakértői vélemény, a sértett tanúvallomásáról és a vádlott vallomásról készült jegyzőkönyv, rendőri jelentés, helyszíni szemle jegyzőkönyve, bűnjeljegyzék tartalma alapján állapította meg a vádlott bűnösségét. A váddal egyező, ítéleti tényállás megalapozott és hiánytalan, a rendelkezésre álló bizonyítékokkal összhangban áll. A vádlott beismerő vallomása a nyomozás során tett vallomásától a nyilvános ülésen nem tért el, hitelt érdemlősége a lényeges körülmények vonatkozásában nem volt aggályos. Beismerte, hogy a közeledését visszautasító sértettet sérülés okozásának szándékával, késsel és kézzel bántalmazta, a tettét el akarta titkolni, ezért a sértettel megígértette, hogy bántalmazásának valós körülményeiről másnak nem beszélhet, kitől és mennyi idő elteltével kért segítséget, hová dobta el a nyomozás során később megtalált, eszközül használt kést. Vallomásának lényegi részeit a sértett és a tanú nyomozati vallomása, az okirati bizonyítékok, az orvosszakértői vélemény megerősítették. Az igazságügyiorvosszakértői vélemények alapján az első fokú bíróság a tényállásban helytállóan rögzítette, hogy a sértett orvosi dokumentációkban feltűntetett sérülései összességükben 8 napon túl gyógyuló sérülések voltak. A 205 mm-es pengehosszúságú késsel, a sértett hátára közepest el nem érő erőbehatással leadott szúrás alkalmas volt a tényleges sérüléseknél súlyosabb, nemesérképlet sérülése vagy agyduzzanat kialakulása esetén, akár közvetlen életveszélyt okozó sérülés okozására. A sértett bántalmazása a sértett életét veszélyeztette és csak a véletlenen múlt, hogy a kés visszeret vagy verőeret /nemesérképletet/ nem sértett, a csigolyák közé nem hatolt be. A súlyosabb eredmény esetleges bekövetkezésére a vádlott eshetőleges szándéka kiterjedt, ebbe belenyugodva szúrta meg derék és hát közötti testrészén az előtte haladó sértettet. Az orvosszakértői vélemény adatai alapján állapította meg az első fokú bíróság, hogy a vádlott elmeállapota, személyiségzavara a bűncselekmény elkövetésekor nem volt kóros, a pszichiátriai szakértő vélemény adataiból pedig a vádlott személyiségére tudott ténybeli megállapítást tenni. A megalapozott tényállásból a vádirati minősítéssel egyezően, okszerűen vont következtetést a megyei bíróság a vádlott bűnösségére, és az elkövetett bűncselekmény jogi minősítése is törvényes. Az enyhítő körülmények köréből az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség indítványával egyezően mellőzte a vádlott beismerését, tekintettel arra, hogy emiatt kerülhetett sor a külön eljárás lefolytatására, ami az enyhébb büntetési tételkeret alkalmazását vonta maga után, további enyhítő körülményként, még kisebb súllyal sem vehető a javára figyelembe. A vádlott fiatal felnőtt kora mellett a büntetlensége nem enyhítő körülmény, ezért a megyei bíróság helyesen a hangsúlyosabb, fiatal felnőtt korát vette enyhítő körülményként figyelembe. A vádlott tettének okát nem tudta megmagyarázni, a kóros mértéket el nem érő személyiségzavara a cselekménye következményeinek felismerését nem korlátozta, érzelmi labilitása, amely kétségkívül közrehatott a visszautasítás tudomásul vételében és csalódottsága feldolgozásában, csekély súllyal értékelhető a javára. A cselekmény kísérleti szakban maradása viszont nagyobb nyomatékú enyhítő körülmény, mert a sértett további bántalmazásával önként felhagyott annak ellenére, hogy a magatehetetlen, eszméletlen állapotba került sértettel szemben lehetősége lett volna a cselekmény folytatására. A büntetés kiszabása körében a megyei bíróság a büntetés mértékét befolyásoló enyhítő és súlyosító bűnösségi körülményeket összességükben helyesen és súlyuknak megfelelően mérlegelte. Az irányadó büntetési tételkeret között enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott fő és mellékbüntetés igazodik az elkövetett cselekmény tárgyi súlyához, az értékelt bűnösségi körülményekhez, a vádlott bűnösségének fokához. A Be. 542.§ /1/ bekezdésében írt korlátozás folytán a fő és mellékbüntetés további enyhítésének nincs törvényes lehetősége. A védő által hivatkozott enyhítő körülmények megfelelő súllyal értékelést nyertek, az enyhítő szakasz alkalmazására másként nem is kerülhetett volna sor. A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése a büntetési céloknak nem felelne meg, mert az általános és egyéni megelőzés érvényre jutását nem szolgáló, indokolatlanul enyhe joghátrányt jelentene. A törvényes büntetés megváltoztatására mindezek miatt nem került sor és az erre irányuló fellebbezés nem vezetett eredményre. A fiatal felnőtt, rendezett életkörülmények között élő, első alkalommal bűncselekményt elkövető vádlottal szemben a kedvező személyi körülményei, valamint a javára értékelt enyhítő körülményekre figyelemmel, az ítélőtábla börtön helyett, enyhébb, Btk. 45.§ /2/ bekezdése alapján fogház végrehajtási fokozatban rendelte el a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását. Az első fokú ítéletnek a végrehajtási fokozatra vonatkozó rendelkezését ezért a Be.372.§ /1/ bekezdése alapján megváltoztatta, az egyéb törvényes és megalapozott ítéleti rendelkezéseket a Be.371.§ /1/ bekezdése alapján helyben hagyta. G y ő r , 2008. október 28. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Miklós Mária sk. a tanács tagja, előadó Dr. Csák Csilla sk. a tanács tagja ZÁRADÉK: A jelen ítélet és a Vas Megyei Bíróság 2008. május 22. napján kihirdetett 3.B.72/2008/5. számú ítéletének meg nem változtatott része a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr, 2008. október 28. napján . Kovács Tamás sk. a tanács elnöke