(1)bekezdése szerint. Ennek során elsődlegesen azt állapította meg, hogy a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság törvényes eljárása során, kifogástalanul, a perrendi szabályok betartásával, részletes bizonyítást folytatott le, az ügy eldöntéséhez szükséges bizonyítékokat beszerezte és értékelte. Maradéktalanul és teljes körűen biztosította a vádlott és védője büntetőeljárási jogait, ügyfelderítési kötelezettségének részlehajlástól mentesen tett eleget. Az eljárás teljes tartama alatt vádlott és védője a vádlott védelmére szolgáló tényeket szóban és írásban előadhatták, a védekezéshez szükséges kérdezési, észrevételezési, indítvány tételi, fellebbezési jogaikkal korlátozás nélkül élhettek. Az üggyel kapcsolatban elfoglalt vádlotti álláspont, ami koholt és hamis bizonyítékokon alapuló büntetőeljárást vélelmezett és aggályosnak, elfogultnak tartotta a megyei bíróság eljárását, minden alapot nélkülöz. A bizonyítási eszközök beszerzése törvényesen történt, az első fokú eljárásban lefolytatott bizonyítás tartalmilag és formailag szabályos volt. Az ítélőtábla az ítélet megalapozottsága érdekében a fellebbviteli főügyészség által indítványozott, orvosszakértőhöz intézendő kérdések és a vádlottnak a szakértői vélemény megállapításait támadó védekezésének ellenőrzésére, szükségesnek tartotta az ügybe bevont igazságügyi orvosszakértő véleményének kiegészítését. A Be. 353.§ /1/ bekezdése alapján elrendelt részbizonyítás keretében az ítélőtábla felkérte 1.sz. igazságügyi orvosszakértőt, hogy korábbi véleményét pontosítva nyilatkozzon, miszerint a
- március 4-én készített röntgenfelvétel igazolta-e a légmell kialakulását, ha ez nem állt fenn akkor mi volt az oka a légmell későbbi kialakulásának, a sértett sérüléseit milyen erőbehatás okozta, a mellkasi sérülések szúrt-metszett megnevezése miért tért el az orvosi dokumentációban szúrtnak leírt sérülésektől. A szakértő kiegészítő véleményében az eljárás korábbi szakában előterjesztett és az első fokú tárgyaláson szóban elhangzott véleményét fenntartotta, egyedül a mellkasi sérülések megnevezésében a szakvélemény és a sebészi dokumentáció közötti ellentmondás okának megválaszolását tartotta új kérdésként tisztázandónak. Azt, hogy az elsődleges vizsgálatot végző orvos a látleletben köznyelvi kifejezéssel, szúrt sérülésként tüntette fel a sértett mellkasi sérüléseit, csak látszólag tartotta a szakértő ellentmondásosnak, mert az igazságügyi orvostan szóhasználata szúrt sérülésnek kizárólag csak a heggyel rendelkező tárgyal okozott sérüléseket nevezi. A heggyel és éllel bíró eszközzel nyílirányban a szövetek közé hatoló sérülés mindig kombinált sérülés, úgynevezett szúrt-metszett. Jelen ügyben az elkövetés eszközeként használt kés a sértett mellkasán ilyen kombinált sérüléseket okozott. Az erőbehatás mértékére fenntartotta a szakértő azt a korábbi véleményét, hogy a felületes, metszett sérülések kis erejű élhatás, míg a mellkast megnyitó, szúrt-metszett sérülések a testfelszínen érvényesült kis-közepes erőbehatásra alakulhattak ki. A fellebbezési tárgyaláson a kiegészített szakvélemény és a megyei bíróság 6.B.338/2007/
- számú, a szakértő meghallgatását tartalmazó jegyzőkönyve ismertetése után a vádlott és védője a véleményt adó szakértő álláspontjától eltérő, esetlegesen más ok miatt kialakuló légmell lehetőségére további bizonyítás elrendelését új szakértő bevonásával indítványozták. Az ítélőtábla a Be.353.§ /4/ bekezdése szerint a bizonyítás felvételét mellőzte, mert a tényállás kismértékű hiányosságát a kiegészített szakvélemény alapján korrigálni lehetett, egyéb bizonyítékokkal összevetve, a tényállást teljes mértékben megalapozottá tette. Az első fokú bíróságon az orvosszakértő a véleményével kapcsolatos kérdésfelvetésekre minden irányból válaszolt, a vádlott által feltett összes kérdés, köztük a légmell spontán kialakulásának lehetősége is tisztázásra került. A március negyediki légmell meglétét a vizsgálati leletek, a sértett fizikális vizsgálata, sebészi kezelése, gyógyulása és a későbbi, március ötödikei röntgendiagnosztika igazolták. A sértettet azért tartották kórházban, mert életveszély kialakulásától tartottak az orvosai. Ahogyan a szakértő az első fokú tárgyaláson korábban is elmondta, a légmell kialakulását nem csak röntgennel, hanem fizikális vizsgálattal is lehet igazolni, a március negyediki látleletben a légmell diagnózis szerepelt, az ekkor készített röntgennek más vizsgálati célja volt. A mellkas nyílt sérülésére vezethető vissza a kétoldali mellkasi légmell, a sértett sebészi, traumás ellátása ennek felelt meg, a panaszok elmúlása a sebészeti ellátás eredménye, nem pedig egy nem létező belgyógyászati betegségé, amire a sértettnek kezelést nem alkalmaztak. A szakértő leigazolta, hogy a sértett mellkasán két oldalon történt a mellkas megnyitása, a kétoldali légmell ezért alakult ki a sérülés elszenvedésétől kezdődően és nem más hatásra, a későbbiek során. Spontán módon a légmell csak idős, elesett embereknél, természetes betegség folyományaként jöhet létre, a fiatal és egészséges sértettnél ilyen kórismérvet nem állapítottak meg. A mellkasi sérülések és a közvetetten életveszélyes állapottal járó légmell közötti okozati összefüggés megállapítására a bizonyítékok tükrében megalapozottan került sor, a szakértői véleményben foglaltak a megyei bíróság értékelő tevékenységénél is adalékul szolgáltak, az egyéb bizonyítékokkal történt összevetésük az első fokú bíróság lényeges ténymegállapításait alátámasztják. További bizonyítás lefolytatására, mindezek miatt nem volt szükség, a másodfokú tárgyaláson új szakértő kirendelésére irányuló védelmi indítványt az ítélőtábla elutasította. A megyei bíróság részletesen, egyenként és összességükben is vizsgálta a közvetlen bizonyítékokat, bevonta ebbe az értékelésbe a szakértői vélemények megállapításait. Az ügyben rendelkezésre állt a sértett vallomása, aki elmondta, hogy az utolsó szúrás után, félálomból felriadva érzett ütést a mellkasán, a sötétben semmit sem látott, a villany felgyújtását követően észlelte, hogy vérzik, ekkor tudatosította magában, hogy a vádlott megszúrta. A sértettel egyezően két gyermeke is elmondta, hogy pillanatok alatt játszódtak le az események, a sértett sikítására ébredtek, a kisebbik gyermek a sötétben megfogta a vádlott kést tartó kezét, aki kirántotta kezét a szorításából, a konyhából a sikoltozásra beszaladó nagyobbik fiú csavarta ki a kést a vádlott kezéből. Ezek a vallomások lényegüket tekintve mindvégig következetesek voltak, a tanúk állításait a helyszíni szemle és a lefoglalási jegyzőkönyv, okirati bizonyítékok adatai alátámasztották. Az első fokú bíróság a bűncselekményt megelőző, sértett és vádlott kapcsolatára vonatkozó tények megállapításánál elfogadta a vádlott vallomásának a sértett vallomásával egyező részét, hogy a sértett sajnálatból, átmenetileg fogadta be, ezt alátámasztotta a sértett két fiának vallomása is, továbbá a vádlott édesanyjának előzményi adatokra vonatkozó vallomása. Ez utóbbi megerősítette, hogy a vádlottnak nem volt hová mennie, miután a sértett elküldte. A vádlott bűnösségének bizonyítására rendelkezésre álltak tárgyi bizonyítékok is, mint az elkövetéshez használt és lefoglalt kés, valamint a vérrel szennyezett, szabdalt póló, amelyet a sértett a vádbeli alkalommal viselt. A bíróság mindezeket értékelve, kétségbevonhatatlan bizonyítékok alapján, helyesen jutott arra a következtetésre, hogy sértettet elalvását követően a vádlott ittas állapotban, megöléssel történt ismételt fenyegetését beváltva, párnája alá rejtett, nyitott bicskával bántalmazta, ennek során összesen nyolc, a sértett bal arcfelén felületes metszett, testének bal kulcscsont alatti területén kettő szúrt-metszett, a bal alkarja háti és tenyéri felszínén egy-egy szúrt-metszett, a szegycsont felső harmadán szúrt-metszett, a jobb mellkasfélen szúrt-metszett sérüléseket okozott. A mellkasi, testüreget megnyitó sérülések miatt kétoldali légmell alakult ki, amely közvetett életveszélyes állapotot idézett elő. A szakszerű kórházi kezelés miatt nem indultak be azok a kórfolyamatok, amelyek a sértett halálához vezettek volna. A sérülésekkel összefüggő erőbehatásra vonatkozó megállapítások az ítélet indokolásának
- oldalán szerepelnek, ezeket a tényeket az első fokú bíróságnak azonban a tényállásban kellett volna rögzíteni. A felülvizsgálat során az ítélőtábla 1.sz. igazságügyi orvosszakértő első fokú eljárásban rendelkezésre álló és a másodfokú eljárásban kiegészített véleménye alapján,- amellyel a szakértő korábbi megállapításait megerősítette - az első fokú ítélet tényállását az ötödik oldalának hatodik bekezdésétől kezdődően az erőbehatás mértékére vonatkozó adatokkal annyiban egészítette ki, hogy a mellkast megnyitó, szúrt-metszett jellegű sérülések a sértett testfelszínén kis-közepes erőbehatásra alakultak ki. A felületes, metszett jellegű sérüléseket kis erejű erőbehatás hozta létre. A 7,5 cm-es pengehosszúságú késsel, kis-közepes erőbehatás következtében a sértett mellkasát megnyitó sérülés miatt légmellel járó állapotnál, fennállt annak reális lehetősége, hogy a sértettnél a ténylegesnél súlyosabb, a tüdő összeesése esetén, akár közvetlen életveszéllyel járó állapot alakuljon ki. A sértett sérüléseit okozó erőbehatásra vonatkozó fenti kiegészítéssel az első fokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlansági hibáktól mentes, a Be.
- § /2/ bekezdése szerint az ítélőtábla határozatát a másodfokú felülbírálat során erre alapította. Mindezekből következően az ítélőtábla olyan megalapozatlanságot nem állapított meg, amely miatt az első fokú ítéletet hatályon kívül kellett volna helyezni, erre és a vádlott felmentésére irányuló fellebbezés nem vezethetett eredményre. Az irányadó tényállásból okszerűen következtetett az első fokú bíróság a vádlott bűnösségére, cselekményének minősítése a vonatkozó indokolással együtt megfelel az anyagi jog szabályainak. A vádlottnak és védőjének az élet elleni cselekmény eltérő, enyhébb minősítésére irányuló fellebbezése kapcsán nem értett egyet az ítélőtábla azzal az érveléssel, hogy a vádlott halálos eredmény létrehozására irányuló szándékos magatartást nem tanúsított, cselekménye legfeljebb a testi épség gondatlan sérelme megállapítására alkalmas. A Legfelsőbb Bíróságnak az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló
- számú Irányelvében lefektetett szempontok szerint vizsgálta a megyei bíróság a vádlott aktuális szándékát az alanyi, mind pedig a tárgyi oldalon fennálló körülmények elemzésével. A tényállásban az igazságügyi-elmeorvosszakértői vélemény alapján rögzítette, hogy a vádlott elmeállapota, személyiségzavara nem volt kóros, a vádlott alkoholfüggő és a tettét szokványos ittas állapotban követte el. Az előzmények szerint a vádbeli napon azért veszekedtek a sértettel, mert el kellett hagynia a sértett lakását, nem volt hová mennie, emiatt érzett haragot, ittassága és személyiségzavara az új helyzet feldolgozását gátolta, ellenséges indulatát fokozta. Tudatos cselekvőségét igazolja, hogy a támadás alkalmas pillanatát kivárta, a párna alá rejtett késsel akkor szúrt, amikor feltételezése szerint a velük egy szobában alvó gyermek és a sértett, a konyhában alvó nagyobbik fiú elaludtak. A vádbeli napon a sértettet ismételten megöléssel fenyegette, a cselekmény elkövetése után is ugyanezt hangoztatta az intézkedő rendőrök előtt. Az emberi élet kioltására alkalmas késsel a köztudomásúan életfontosságú szervek irányába, sértett felső testére és fejére egymás után leadott kis erejű és kis-közepes erejű szúrásokat az őt sikeresen lefegyverző családtagok közbelépése miatt hagyta abba. Mindezekből a körülményekből okszerűen vonta le a megyei bíróság azt a következtetést, hogy a vádlott egyenes szándékkal támadt a sértettre, egyúttal ki is zárják a véletlen sérülésekre, tudatzavart állapotra, hirtelen indulatra alapított vádlotti védekezést. A büntetés kiszabási rendelkezések körében a vádlott terhére értékelt különös visszaesést a bűnösségi körülmények köréből az ítélőtábla mellőzte, mert a megállapítására irányadó, Btk. 137.§ -ának
- pontjában és a Btk. 166.§-ának /5/ bekezdésében foglalt értelmező rendelkezések szerint, a visszaeső vádlott egyben nem különös visszaeső. Korábbi elítélése többszörös visszaesőként nem az emberölés alapesete és az értelmező rendelkezésben felsorolt hasonló bűncselekmények miatt történt, ezért a jelen ügyben elbírált emberölés büntette nem esik a különös visszaesői minősítés alá. Az elkövetés eszközeként használt kés önmagában nem tekinthető különösen veszélyesnek, mert vele szemben a védekezés nem volt kizárt vagy korlátozott, ezért a súlyosító körülmények értékelésénél figyelmen kívül kellett hagyni. Az élet elleni bűncselekmények elszaporodottsága a helyi adatok alapján megállapítható, súlyosító körülményként kisebb nyomatékkal értékelhető a vádlott terhére. Az egyéb, vádlott javára és terhére jelentkező bűnösségi körülményeket a megyei bíróság hiánytalanul feltárta és súlyuk szerint vette figyelembe a büntetés kiszabásánál. A törvényi büntetési tételkeretből kiindulva, az első fokú bíróság beépítette a kiszabott büntetésbe a bűncselekmény kiemelt tárgyi súlyát, az értékelt bűnösségi körülményeket, a vádlott társadalomra veszélyességét. Az alkalmazott fő és mellékbüntetés az egyéni és általános megelőzés biztosításához szükséges mértékű, nem eltúlzott joghátrány, ezért a büntetés enyhítésére előterjesztett fellebbezéseknek az ítélőtábla nem adott helyt. Egyúttal a törvényes fő- és mellékbüntetés tartamának felemelését sem tartotta indokoltnak, mert a büntetési célok érvényesítését a fő és mellékbüntetés, a kényszergyógyítás elrendelésével együtt biztosítja, a vádlott korábbi elítéléseiből adódóan személyének társadalomra veszélyessége a büntetés tartamában értékelésre került, további értékelhető súlyosító körülmény hiányában a büntetés megváltoztatásának a Be. 371.§ /2/ rendelkezését alapul véve, nincs törvényes indoka. Az ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért az ítélőtábla a Be.371.§ /1/ bekezdése alapján az első fokú ítéletet helybenhagyta. A Btk.99.§ /1/ bekezdése alapján rendelkezett az előzetes letartóztatás továbbfolyó beszámításról, illetve a Btk.381.§
(1)bekezdésének megfelelően a másodfokú eljárásban a védő díjával és útiköltségével, valamint a szakértő díjával kapcsolatban felmerült bűnügyi költségről. Győr,
- évi október hó
- napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Miklós Mária sk. a tanács tagja, előadó Dr. Csák Csilla sk. a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 6.B.338/2007/
- számú ítélete
- október hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
- évi október hó
- napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: