Pf.20208/2008/6 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.II.20.208/2008/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla Dr. Martin Zoltán ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt kk. I.rendű felperes neve I. r., kk. II.rendű felperes neve II. r. és II.rendű felperes neve III. r. (felperesek címe ) felpereseknek - a Dr. Polecsák Mária ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve ( alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - amely perbe a Dr. Hadnagy Emese ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperesi beavatkozó (alperesi beavatkozó címe.) beavatkozott - a Baranya Megyei Bíróság
2. március
3. napján kelt 11.P.20.488/2007/
4. számú ítélete és a Baranya Megyei Bíróság
5. április
6. napján kelt 11.P.20.488/2007/
7. számú kiegészítő ítélete ellen az alperes által
8. és
9. sorszámon előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, mellőzi a felperesek javára megítélt nem vagyoni kártérítés után az alperesek késedelmi kamat fizetésére kötelezését. Az alperes által fizetendő elsőfokú perköltség ÁFA-val együttes összegét az I. és II. r. felperesek vonatkozásában személyenként 458.700-458.700 (négyszázötvennyolcezer-hétszáz - négyszázötvennyolcezer-hétszáz) forintra, a III. r. felperes vonatkozásában 404.000 (négyszáznégyezer) forintra leszállítja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül I. és II. r. felpereseknek személyenként 120.000-120.000 (egyszázhúszezer - egyszázhúszezer) forint, míg a III. r. felperesnek 90.000 (kilencvenezer) forint ÁFA-t is magában foglaló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A P.-i Városi Bíróság 15.P.20.189/2005/
10. számú ítéletével megállapította, hogy az alperest a jelen per III. r. felperesének házastársa, B. G.
11. május 20-án bekövetkezett halálával okozati összefüggésben kártérítési felelősség terheli. A B. Megyei Bíróság 3.Pf.21.527/2006/
12. számú jogerős közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. A III. r. felperes ezt követően a keresetét felemelte, a P.-i Városi Bíróság hatáskör hiányában a keresetlevelet a B. Megyei Bírósághoz tette át. A B. Megyei Bíróság az I. és II. r. felperesek által kártérítés megfizetése iránt az alperessel szemben előterjesztett kereset folytán indult perhez egyesítette a III. r. felperes és az alperes között folyamatban lévő kártérítési pert. Az I. és II. r. felperesek keresetükben 6.000.000-6.000.000 forint, a III. r. felperes módosított keresetében 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, továbbá
13. május 20-tól hátralékos és folyamatos jövedelempótló járadék és perköltség megfizetésére kérték az alperes marasztalását. Az alperes a P.-i Városi Bíróság 15.P.20.189/2005/
14. számú jogerős közbenső ítélete alapján a kártérítés jogalapját valamennyi felperes vonatkozásában elismerte, nem vitatta továbbá a felperesek jövedelempótló járadék címén előterjesztett kereseti kérelmeinek jogalapját, számítási módját és összegszerűségét sem. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. és II. r. felpereseknek személyenként 6.000.000-6.000.000, a III. r. felperesnek 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, és annak
15. május 20-tól a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatát. Kötelezte továbbá az alperest hátralékos jövedelempótló járadék címén az I. és II. r. felperes részére személyenként -
16. május 20-tól
17. május 30-ig 2.190, -
18. június 1-től
19. december 31-ig 45.983, -
20. január 1-től
21. december 31-ig 197.880, -
22. január 1-től
23. december 31-ig 199.800, -
24. január 1-től
25. december 31-ig 239.148, -
26. január 1-től
27. március 31-ig 43.374 forint és annak a középidőtől járó törvényes késedelmi kamatai, továbbá -
28. április 1-től havonta előre havi 14.458 Ft jövedelempótló járadék, a III. r. felperes részére
29. május 20-tól
30. március 30-ig terjedő időre lejárt és
31. április 1-től kezdődően havonta előre havi 6.704 Ft folyamatos kártérítési járadék megfizetésére. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizesse meg a III. r. felperesnek vagyoni kártérítés címén a temetési költségeket és annak részösszegei kifizetéstől járó törvényes késedelmi kamatát. Kötelezte az alperest 269.718 Ft állam által előlegezett szakértői költség viselésére, valamint az I. és II. r. felperesnek egyenként 767.350 Ft + ÁFA, a III. r. felperesnek 658.448 Ft + ÁFA elsőfokú perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés összegének meghatározása során figyelembe vette a perben beszerzett igazságügyi pszichológus szakértői vélemény megállapításai alapján a káreseménnyel összefüggésben a felperesek pszichés állapotában bekövetkezett hátrányos következmények miatt a felperesek egészséghez való személyhez fűződő jogainak, továbbá az Alkotmány 15.§-ban védett család intézményének, illetőleg a teljes családban éléshez fűződő személyiségi jognak a közeli hozzátartozó elvesztése miatti jelentős - és külön bizonyítást nem igénylő köztudomású ténynek tekinthető - sérelmét. A jövedelempótló járadék lejárt és folyamatos összegét az I. és II. r. felperesek tekintetében néhai B. G. halálától,
32. május 20-tól kezdődően akként számította ki, hogy a néhai és a III. r. felperes munkáltatójától beszerzett igazolások alapján megállapította a felperesi család teljes jövedelmét. Ennek 30%-át számította egy gyermekre jutónak. Figyelembe vette a
33. május 20-tól az I. és II. r. felperesek részére az M. Zrt. Nyugdíjigazgatósága részéről folyósított árvaellátás összegét és a III. r. felperes jövedelmét, amely alapján megállapította, hogy az I. és a II. r. felperesek édesapjuk életben létéhez képest havonta az egyes években milyen összegű jövedelemtől estek el. Az alperes a jövedelempótló járadékszámítás módját és összegszerűségét a perben nem vitatta. Az elsőfokú ítélet rendelkező részéből azonban kimaradt a
34. január 1-től
35. december 31-ig terjedő időre az I. és II. r. felperesek tekintetében megállapított hátralékos jövedelempótló járadék után járó késedelmi kamatban történő marasztalás, illetőleg a
36. január 1-től december 31-ig járó lejárt hátralékos összeg feltüntetése. E tekintetben hozott
37. sorszámon kiegészítő ítéletet az elsőfokú bíróság
38. április 28-án, amellyel az I. és II. r. felperesek részére megítélt jövedelempótló járadék tekintetében a
39. január 1-től
40. december 31-ig terjedő időre 239.148 forint hátralékos járadéknak
41. július 1-től járó törvényes késedelmi kamatai, továbbá a
42. január 1-től
43. december 31-ig terjedő időre további 173.496,- Ft lejárt jövedelempótló járadék és az elsőfokú ítélet szerinti kamatai megfizetésére is kötelezte. Az elsőfokú perköltség összegét a felperesek, és az őket képviselő ügyvéd között létrejött megbízási szerződés alapján állapította meg. A felperesek teljes pernyertességére tekintettel marasztalta az alperest a megbízási szerződésben kikötött megbízási díjból igényelt 10%, továbbá a megbízási szerződésben szereplő beadványok díjaként felszámított „készkiadás" tekintetében felperesenként 150.000 Ft, összesen 450.000 Ft, és mindezek után ÁFA megfizetésére. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a felperesek részére megítélt nem vagyoni kártérítést személyenként 2.000.000,- Ftra történő leszállítását kérte, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kártérítés jelentős mértékben eltúlzott. Másodlagosan kérte a nem vagyoni kártérítés összege után az alperes késedelmi kamatfizetési kötelezettségének mellőzését, kifejtve, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított mértékű nem vagyoni kártérítés az ítélethozatalkori ár-és értékviszonyoknak felel meg. Külön is támadta a felperesek és jogi képviselőjük között létrejött megállapodás alapján meghatározott perköltség összegét, mert álláspontja szerint az jelentős mértékben eltúlzott és a kifejtett ügyvédi munka mennyiségével nem áll arányban. Fellebbezésében az alperes a kiegészítő ítéletben megállapított kamatfizetési időpontot, illetőleg a 173.496,- Ft hátralékos jövedelempótló járadék megállapítását is sérelmezte azzal, hogy e tekintetben az elsőfokú ítélet indokolást nem tartalmaz. A felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Hivatkoztak arra, hogy a megítélt nem vagyoni kártérítés összege nem tekinthető eltúlzottnak, hiszen a felpereseket a káreseménnyel összefüggésben olyan sérelem érte, amelybe az egész család belerokkant, amely pótolhatatlan, helyreállíthatatlan veszteséget jelent számukra. A perköltséget támadó fellebbezéssel összefüggésben arra utalt, hogy a 10%-os sikerdíj kikötés bonyolult jogi megítélésű, elhúzódó ügyekben nem tekinthető eltúlzott mértékűnek a kialakult bírói gyakorlat szerint. A kiegészítő ítélet elleni fellebbezéssel összefüggésben az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettekre utalt. A fellebbezés részben az alábbiak szerint alapos: A felpereseket hozzátartozójuk elvesztésével nem vagyoni károsodás érte, amely vagyoni mércével mérhetetlen, így a polgári jogi védelem módja - a kártérítés - a sérelemhez képest valójában inadekvát. A nem vagyoni károknak pénzbeli egyenértékük voltaképpen nincs, így azok szoros értelemben vett megítéléséről nem is lehet szó. A pénzbeli kártérítésnek a nem vagyoni károknál az a funkciója, hogy az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozásáról olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásával gondoskodjék, amely az elszenvedett sérelemmel körülbelül egyenértékű, más nemű előnyt nyújt. A bíróságnak a nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásánál arra kell törekednie, hogy a károkozás idején fennállott értékviszonyoknak és a hasonló ügyekben a nem vagyoni kártérítés összegszerűségének meghatározása során kialakult ítélkezési gyakorlatnak megfelelő olyan mértékű pénzbeli ellentételezést állapítson meg, amely alkalmas a károsultak által elszenvedett károsodás megközelítő kompenzálására. Az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe a felpereseket ért hátrányos hatásokat és azokat kellő súllyal értékelte is, azonban a másodfokú bíróság megítélése szerint nem volt kellő mértékben tekintettel a nem vagyoni kártérítések összegszerűségének meghatározása során kialakult ítélkezési gyakorlatra. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezért az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kártérítés összegszerűsége nem a káresemény tényleges bekövetkezéskor fennállott, hanem az ítélethozatalkori ár-és értékviszonyokat tükrözi, a felpereseket ért nem vagyoni hátrányok jelenlegi értékviszonyok mellett történő kompenzálására alkalmas, ezért a vagylagosan előterjesztett másodlagos fellebbezési kérelmet találva alaposnak az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§