Bf.287/2008/9 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésben meghatározott, de a

(6)bekezdés a) pont szerint minősülő és büntetendő különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében, melyet folytatólagosan és bűnsegédként követett el; továbbá a Btk. 276.§-ban írt, aszerint minősülő és büntetendő magánokirat-hamisítás vétségében, melyet szintén folytatólagosan és bűnsegédként követett el. Ezért az elsőfokú bíróság vádlottat halmazati büntetésül kettő év börtönbüntetésre ítélte, mely büntetés végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a büntetés utólagos végrehajtása esetére az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, továbbá a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú ítélet ellen kétirányú jogorvoslati kérelmek érkeztek. Egyrészről az ügyész élt perorvoslattal a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében. Végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását indítványozva a súlyosító tényezők nagyobb számára hivatkozással. Az első fokú ítélet ellen másrészről védelmi jogorvoslat került benyújtásra a büntetés enyhítése érdekében a vádlott és védője által a tényállás megalapozatlanságára és téves jogi minősítésre hivatkozással. A fellebbviteli főügyészség átiratában és perbeszédében is a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta az első fokon megállapított tényállás kiegészítését és pontosítását. A tényállást kiegészíteni indítványozta a hitelkerettel kapcsolatos lehívások és a kölcsönösszegek tényleges folyósításainak dátumával, továbbá II.r.vádlottal szemben történt nyomozás megszüntetésére vonatkozó határozat keltének és számának feltüntetésével. A tényállás pontosítására tett indítványt a kár tényleges összegének körében, továbbá abban a vonatkozásban, hogy a kölcsönösszeg törlesztésére szükséges anyagi eszközökkel a vádlott nem rendelkezett és azokat nem is kívánta megszerezni. Indítványozta továbbá az ügyész a bűnügyi költség helyesbítését. A védő a nyilvános ülésen előadott perbeszédében lényegében az elsőfokú bíróság előtti védőbeszédét ismételte meg. A védelem álláspontja alapján a Banktól igényelt összegből 9.150.000 forint tekintetében célszerű felhasználás történt, ezért ezen összeggel a kár összege mindenképpen csökkentendő, mely eredményeként a csalás bűntett a Btk.318.§

(5)bekezdés a) pontja szerint, az első fokú ítélethez képest enyhébben minősül. A védő kifejtette, hogy az vádlott az általa kötött ingatlan adásvételi szerződésben is rögzítetten 5.850.000 forint saját erőt biztosított az ingatlan megvásárlásához, melyet követően került a banki kölcsönszerződés 1.5.3. pontjának megfelelően a 9.150.000 forint folyósítása. A kölcsönösszeg biztosítására a bank nevére jelzálogjog is került az ingatlan - nyilvántartásba bejegyzésre. A védelem álláspontja alapján a szerződések egymásra épülő jellege ezen összeg vonatkozásában mindenképpen kizárja azon következtetés lehetőségét, hogy a vádlott szándéka már a kölcsön felvételének pillanatában sem terjedt ki a kölcsönösszeg visszafizetésére. A védelmi álláspont értelmében épp ellenkezőleg, a fizetési szándékot támasztja alá a fennálló és két ingatlant is terhelő jelzálogjog, mely jelenleg és a kölcsön igénybe vételének pillanatában is kellő biztosítékul szolgált a bank számára, hogy igényének érvényt szerezzen. Az ügyészi perorvoslat alapos. A védelmi perorvoslat alaptalan. Az ítélőtábla a Be. 348.§

(1)bekezdés alapján teljes terjedelmében felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét, az azt megelőző eljárással egyetemben. E felülbírálat eredményeként megállapította az ítélőtábla, hogy a megyei bíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le a büntetőeljárást, a bizonyítást a szükséges körben felvette. A rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességükben is okszerűen mérlegelve kisebb mértékben megalapozatlan, a Be. 351.§

(2)bekezdés b) pontjában írt hiányos tényállást állapított meg. A megalapozatlanság az iratok tartalma alapján a Be. 352.§

(1)bekezdés a) pontja szerint teljes mértékben kiegészíthető és helyesbíthető volt a következőkkel. Az elsőfokú ítélet

1. oldalának II.r. halálának időpontját rögzítő része kiegészítendő azzal, hogy vele, mint gyanúsítottal szemben a nyomozást a Hajdú-Bihar Megyei Rendőrfőkapitányság a /
2. bü. számon
3. szeptember
4. napján kelt határozatával szüntette meg. Pontosítás mellett szintén kiegészítésre szorul a hitelszerződés megkötését és tartalmát illető tényállás. Pontosítani kell az első fokon megállapított tényállást annyiban, hogy vádlott kettő hitelszerződést kötött
5. augusztus
6. napján, melyből az egyik valóban 26.000.000 Ft.- forgóeszköz beszerzéséhez szükséges kölcsön nyújtására, míg a másik 40.497.000 Ft.- beruházási kölcsön nyújtására született. A beruházási kölcsönszerződés 1.
7. pontja rögzítette a kölcsön felhasználási célját akként, hogy 6.350.000 Ft.- telephely vásárlására, 34.147.000 Ft.- telephely építésére és korszerűsítésére felhasználandó. Pontosításra szorul a beruházási kölcsön és járulékai biztosítékául szolgáló ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés megkötésének napja, mely helyesen
8. augusztus
9. Ki kell egészíteni a tényállást azzal is, hogy a beruházási hitelből vádlott
10. szeptember
11. napján benyújtott lehívása eredményeként 12.725.000 Ft.- 2002.szeptember
12. napján került folyósításra, a
13. október
14. napján történt lehívás eredményeként 5.208.000 Ft.-
15. november
16. napján került folyósításra, míg 9.955.375 forintot a
17. január
18. napján kelt lehívás eredményeként
19. január
20. napján folyósított a hitelintézet, illetőleg 7.239.000 forintot a 2003.május
21. napján történ lehívás eredményeként
22. május
23. napján folyósított a bank. Mellőzni szükséges azonban az első fokú ítélet
24. oldalának
25. bekezdéséből azon szövegrészeket, hogy „- az igazságügyi mérnökszakértői vélemény alapján -„ továbbá a „hitel összegéből 10.482.535 Ft-ot használtak fel a hitel céljára". Kiegészítendő a tényállás továbbá azzal, hogy a vádlott a számlák kibocsátásával nem valós gazdasági események megtörténtét igazolta akként, hogy a számlákon szereplő tevékenységeket egyetlen esetben sem lefedő kivitelezéseket eszközölt, mely tevékenységével a kölcsönösszegek I.r.vádlott általi igénybevételének lehetőségét megteremtette. A vádlott a kölcsönszerződések megkötése pillanatában is tisztában volt azzal, hogy a folyósított kölcsönösszegek nem szerződésszerűen kerülnek felhasználásra. A kiegészítéseket és helyesbítéseket az ítélőtábla a kölcsönszerződések és lehívólevél megnevezésű okiratok, továbbá a kézpénzfizetési számlák tartalma alapján eszközölte. Az első fokú ítélet tényállása a fenti kiegészítésekkel és pontosításokkal teljes egészében megalapozottá, ezáltal a felülbírálat során a Be. 352.§

(2)bekezdés alapján irányadóvá vált. A kiegészített tényállás alapján a megyei bíróság vádlott bűnösségére vont következtetése és a bűncselekmények jogi minősítése is helyes. A bizonyítékok mérlegelésének kellően kifejtett indokát adta az elsőfokú bíróság. Tévedett azonban, amikor célszerűen felhasználtként értékelt 10.482.535 forintot, amely összeggel az okozott kárt is csökkentette. A csalás bűntett célzatos bűncselekmény, melynek megállapíthatósága egyenes szándékot követel. A kölcsönszerződések megkötése pillanatában fennálló szándékra a külső körülményekből, leginkább a vádlott elkövetést követő magatartásából vonható jogi következtetés. E körben az ítélőtábla utal arra, hogy a kölcsönök összegei kizárólag a szerződésekben meghatározott célokra és összegekben voltak felhasználhatóak jogszerűen. A forgóeszköz beszerzése céljára nyújtott kölcsön összegének sorsa, ezáltal célja is ismeretlen, azonban a szerződési célt - védelmi álláspont szerint sem - semmiképpen nem töltötte be. Ezt meghaladóan a beruházási kölcsön kérdéses része sem töltötte be a szerződéses célt. Egyrészt a telephelyvásárlásra a kölcsönszerződés 1.

1. pontja szerint 6.350.000 Ft.kerülhetett volna felhasználásra, szemben a védelem által hivatkozott és az adásvételi szerződésben is rögzített 9.150.000 forinthoz képest. Másrészt az eljárás során beszerzett igazságügyi szakértői vélemény következetesen úgy fogalmaz, hogy a kiszámlázott tételek és a ténylegesen elvégzett munkák között is eltérések vannak, a kiszámlázott anyagoknak pedig csupán egy része volt fellelhető a helyszínen. [Nyomozási irat 1411.o., 1423.o.] A szakvélemény kiegészítésében az is egyértelműen rögzítésre került, hogy olyan számla nem került becsatolásra, amelyben feltüntetett összeg teljes egészében igazolhatóan be lett építve, illetőleg a munka elvégzésre került volna. [Nyomozási irat
2. oldal] Nem volt kétséges az sem, hogy vádlott adós a törlesztést esedékessége pillanatában nem kezdte meg és a fizetési felszólítások elől is elzárkózott, és még a kölcsön fennmaradó részét is le kívánta hívni. vádlottnak mindenképpen tisztában kellett lennie azzal, hogy tevékenységével szándékosan hozzásegíti az időközben elhunyt feleségét a kölcsönök nem célszerűen felhasznált összegeihez. E körben a vádlottnak a kölcsönösszegek felhasználásának célszerűtlenségének leplezése érdekében tanúsított magatartása - az állatállomány fellelhetőségének helyére vonatkozó nyilatkozata - egyértelműen a vádlotti szándék fennállását támasztja alá. Erre utal az is, hogy a vádlott kitartóan, az első kölcsönösszeg folyósítását és célszerűtlen felhasználását követően is lehetővé tette a folyósításhoz szükséges megtévesztő magatartás további kifejtését. A vádlott annak tudatában cselekedett, hogy a kölcsönt felvevő felesége a fizetési készsége és képessége tekintetében is megtévesztette bankot. A vádlott hitel pályázatában is kiemelte, hogy férje (azaz a vádlott) e tevékenységében aktívan részt vesz. [nyomozási irat
3. o.] A folyósított kölcsönösszegek szerződésszerű, így célszerű felhasználására kizárólag akkor lett volna vonható megalapozott következtetés, amennyiben a kivitelezés számlákkal igazolt egyes fázisai, egymást soron követve valósultak volna meg, illetőleg a törlesztést az adós annak esedékességekor megkezdte volna és nem zárkózott volna el teljes mértékben a törlesztéstől. Ezért a ténylegesen megtörtént és számlával igazolt beruházások tekintetében - melyek mindegyike részlegesen és a számlában szereplő tételekhez viszonyítva elhanyagolható mértékben került kivitelezésre - kizárólag azok látszat jellegére vonható alappal következtetés. A telephely céljára vásárolt ingatlan vonatkozásában folyósított 6.350.000 Ft.- esetében sem áll fenn a szerződésszerűség. Az eljárás során beszerzett szakértői vélemény alapján a telephely sem az adás-vételi szerződés megkötésekor, sem a látszat beruházásokat követően nem volt alkalmas nagyüzemi baromfitartásra. Erre figyelemmel a szerződéses célt sem tölthette be. A kifejtettekre figyelemmel levonható az ingatlan megvásárlása tekintetében is az a következtetés, hogy egyetlen célja a kölcsönszerződés megkötése, ezáltal a kölcsönösszegek folyósítása feltételének megteremtése volt. Szintén a már kifejtettek okán ezen céllal tisztában kellett lennie a vádlottnak. Levonható az a következtetés a vádlott későbbi aktív közreműködő magatartásából is, hogy vádlott adósra mindenképpen szándékerősítő hatást kellett gyakorolnia a vádlottnak az adás-vételi szerződés, majd a kölcsönszerződés megkötésekor. Ezzel a sértett további 6.350.000 Ft.tal történő megkárosításához nyújtott segítséget a vádlott. A terhelt fent kifejtettek alapján a sértett megkárosításához a forgóeszköz hitel teljes összege, tehát 26.000.000 Ft.-, valamint vádlott által lehívott összegek, összesen 28.777.375 forint, mindösszesen 54.777.375 Ft.- vonatkozásában nyújtott segítséget, amihez kapcsolódik még az ingatlan vásárlására nyújtott 6.350.000 forint is. A kifejtettek alapján a csalás bűntett elkövetésében a vádlott aktív magatartásával számlák kiállítása, kivitelezések - fizikai bűnsegédként, míg az ingatlan adás-vétele vonatkozásában pszichikai bűnsegédként - mindösszesen 61.127.375 Ft.- kár okozásában működött közre. Az utolsó kölcsönösszeg - 5.369.625 Ft. - lehívása eredménytelen volt, így ez az összeg a csalás tekintetében kísérleti szakban maradt, de a Btk. 138/A.§ -ban foglalt értékhatárokra tekintettel ennek a jogi minősítésben jelentsége nincsen. A kifejtettek mellett a kár fogalmának Btk. 137.§
4. pontjának I. fordulata szerinti meghatározására is figyelemmel volt az ítélőtábla. Eszerint a kár a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés. A kiutalt összegek folytán - a szándék fennállására vont jogkövetkeztetésre figyelemmel - a MFB vagyona mindenképpen csökkent. A büntetőjogi és polgári jogi kárfogalom nem esik egybe. Lényeges különbség, hogy a bekövetkezett kárként figyelembe kell venni azon összegszerűséget is, amely utóbb esetleg megtérült. A megtérülés a büntetés kiszabása körében kerülhet értékelésre és nem a kár tényleges összegét csökkentő tételként. Jelen esetben a kár bizonyos mértékű megtérüléséről nem is beszélhetünk. A szerződést biztosító mellékkötelem (jelzálogjog) alapján fennálló biztosítékkal(ingatlan fedezet) ugyan rendelkezik a sértett, ezáltal azonban csupán reális lehetőség áll fenn a felmerült kár valamilyen mértékű kompenzálására. Minderre figyelemmel az igazságügyi szakértői véleményben foglalt összegekkel sem, és a telephely vásárlás összegével sem csökkenthető a ténylegesen lehívott kölcsönösszegekben megnyilvánuló kár mértéke. A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság döntően kellő súllyal értékelte, de csak részben vette figyelembe a fennálló súlyosító és enyhítő körülményeket. A büntetlen előélet súlyozott értékelésére nem kerülhet sor, tekintettel arra, hogyvádlottat jelen cselekményének elkövetésétől nem tartotta vissza az a tény, hogy az elkövetéskor elmarasztaló tartalmú jogerős ítélettel zárult büntetőeljárás hatálya alatt állt. Az időskor a vádlott esetében szintén kisebb nyomatékkal esik latba, tekintettel arra, hogy az
5. évben született vádlott inkább középkorúnak, mintsem időskorúnak tekintendő. Enyhítő körülményként kell azonban figyelembe venni a vádlott elnehezült vagyoni és családi körülményeit, továbbá a vádlott bűnsegédi minőségét. Elmulasztotta az elsőfokú bíróság súlyosító körülményként értékelni a cselekmények folytatólagosságának tényét, melyet a vádlott által megvalósított részcselekmények számára tekintettel nagy nyomatékkal kell figyelembe venni. Ilyen bűnösségi körülmények mellett - osztva a fellebbviteli főügyészség álláspontját kizárólag a rendelkező részben meghatározott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés büntetés szükséges, de egyben elégséges is a Btk. 37.§ és a Btk. 83.§-ban foglalt büntetési célok és elvek maradéktalan megvalósulásához. Tekintettel arra, hogy az ítélőtábla méltatlannak is találta vádlott hogy közügyek gyakorlásában részt vegyen, így a Btk. 53.§ szerint eltiltotta attól. Az ítélőtábla a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról a Btk. 99.§ának kötelező előírása értelmében, míg a másod fokú eljárás során felmerült 7.200 Ft.bűnügyi költség viseléséről a Be. 338.§

(1)bekezdés alapján rendelkezett. Nem osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség álláspontját a bűnügyi költség viselése vonatkozásában. Tekintettel arra, hogy társas elkövetésről lévén szó a Be. 338.§

(3)bekezdése alapján a felmerült bűnügyi költség viselése tekintetében egyetemleges kötelezésnek is helye lehet. Jelen esetben a felmerült bűnügyi költség vonatkozásában egyedül egészségi állapotának igazolásával összefüggésben felmerült költséget nem terhelte az elsőfokú bíróság a vádlottra. A felmerült bűnügyi költség vonatkozásában a bíróság jogosult dönteni, amennyiben bírói szakaszba kerül az eljárás. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be.361.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen eljárva a szükséges körben a Be. 372.§

(1)bekezdés alapján megváltoztatta, míg egyebekben annak helybenhagyásáról döntött a Be. 371.§

(1)bekezdése szerint. Debrecen,

1. november
2. . Kardos Sándor sk. . Elek Balázs sk. . Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke a tanács tagja-előadó a tanács tagja Záradék: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
3. január
4. napján kihirdetett 16.B.644/2005/
5. számú ítélete a mai napon jogerős és végrehajtható. Debrecen,
6. november
7. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke