Kbf.54/2008/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(4)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a bizonyítékok köréből kirekeszteni tanú1, tanú2, valamint tanú3 vallomásait, mivel ezek a személyek a terhelt formális kihallgatását megelőzően anélkül szereztek tőle információt, hogy a Be. 117.§

(2)bekezdésében írt figyelmeztetés a vádlott felé elhangzott volna. Álláspontja szerint indítványa megfelel a Debreceni Ítélőtábla Bf.III.153/

1. számú határozatában is rögzített bírói gyakorlatnak. Kifejtette továbbá, hogy az elsőfokú bíróságnak iratellenesek a tachográf lappal kapcsolatos megállapításai, mert a korongon található jel a busz mozgását rögzítette és helyesen az állapítható meg, hogy a jármű 12 óra 26 perckor elindult a vádbeli napon és onnan folyamatosan mozgásban volt. Iratellenesen rögzítette a katonai tanács azt is, hogy a busz menetideje 13 perc volt, holott az autóbuszt üzemeltető társaság közlése szerint is 1 óra 15 perc volt a teljes menetidő. Tévesen következtetett az elsőfokú bíróság arra is, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésének napján 10 óra 10 perckor már otthonában tartózkodott. A védői vélemény szerint ezt a körülményt cáfolja a vádlott ellen folytatott szabálysértési eljárás jegyzőkönyve, valamint a vádlottat a szabálysértési eljárásban kihallgató személy vallomása is. Kifejtette továbbá a védő, hogy helytelenül következtetett a katonai tanács a vádlott tartózkodási helyére a híváslisták alapján, tévesen állapította meg azt, hogy a vádlott mely mobiltelefon adótorony közelében tartózkodott, ugyanis erre a híváslisták adatai nem alkalmasak. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.III.50/
2. számú átiratában indítványozta a tényállás személyi részét kiegészíteni azzal, hogy a vádlott más ügyben büntetőeljárás hatálya alatt áll. Indítványozta súlyosító körülményként értékelni, hogy büntetőeljárás hatálya alatt követte el a bűncselekményt, illetve mellőzni indítványozta a jól teljesített szolgálatot. Érdemben az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a fellebbezésében, valamint annak írásbeli indokolásában foglaltakat tartotta fenn. A Katonai Fellebbviteli Ügyészségnek a nyilvános ülésen eljárt képviselője perbeszédében a másodfokú ügyészi átiratban foglaltakat tartotta fenn. A bejelentett vádlotti és védői fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezések nem alaposak. A katonai tanács a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, az eljárási szabályokat betartotta és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott mind a nyomozás, mind a tárgyalás során tagadta a bűncselekmény elkövetését. Védekezése szerint az őrsparancsnoka nem határozta meg számára a bevonulás pontos idejét és a csupán hozzávetőlegesen meghatározott időre azért nem ért be, mert a szolgálati helyére történő beutazásra alkalmas busz a menetrendtől eltérően, korábban indult, így ő azt önhibáján kívül lekéste és csak későbbi autóbusszal tudott útba indulni. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott ezen védekezését nem fogadta el a tényállás alapjául. Helyesen döntött a katonai tanács, amikor a vádlotti védekezéssel szemben tanú3, tanú1 és tanú2 rendőr tanúk vallomását fogadta el a tényállás alapjául. A másodfokú bíróság nem osztotta a védelemnek azon álláspontját, hogy ezen tanúk vallomása bizonyítékként ne volna figyelembe vehető. Az említett tanúkkal kapcsolatban megállapítható, hogy tanú3 a vádlott közvetlen szolgálati elöljárója és a parancs kiadója volt. Éppen abban tekinthető egységesnek a bírói gyakorlat, hogy parancs iránti engedetlenség esetén a parancs kiadójának tanúkénti kihallgatása nem mellőzhető. tanú1 szintén elöljáróként, mint az őrsön ellenőrzést végző kapitányságvezető tett fel kérdést a késés okával kapcsolatban. Ilyen módon vallomása törvényes bizonyítási eszközként felhasználható. tanú2 pedig nem is elöljárója, csupán feljebbvalója a vádlottnak és pusztán az eseményeket észlelő objektív tanúként nyilatkozott az ügyben. Vallomása úgyszintén törvényes bizonyítékként felhasználható. A védő álláspontjának alátámasztásaként a Debreceni Ítélőtábla Bf.III.153/2005/3. számú határozatára hivatkozott. A Debreceni Ítélőtábla döntése természetesen nem köti a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsát, azonban megállapítható, hogy a kérdéses hatályon kívül helyező végzés nem is tartalmaz olyan megállapításokat, amelyek a jelen ügyben alkalmazhatóak lennének. A hivatkozott tanúvallomások tehát kellően alátámasztják az elsőfokú katonai tanács által megállapított tényállást. Ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint a tachográf korong, az autóbusz jegykiadó automatája, valamint a mobiltelefon híváslisták adatai alapján önmagukban és jelen formájukban egyértelmű következtetés nem vonható le az autóbusz indulási idejével, illetve haladásával kapcsolatban. Megállapítható azonban, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a már hivatkozott bizonyítékok alapján is megalapozott, az mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa azt felülbírálata alapjául elfogadta. Így a felmentésre irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét a Btk.354.§

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő parancs iránti engedetlenség vétségében megállapította. A Btk.354. §

(1)bekezdésében írt parancs iránti engedetlenség vétségét az követi el, aki a parancsot nem teljesíti. Az elsőfokú bíróság által mérlegeléssel megállapított tényállás alapján az állapítható meg, hogy a vádlott részére közvetlen szolgálati elöljárója, a szolgálati helyen történő megjelenésre irányuló utasítást adott. A parancs kiadására 11 óra 30 perckor került sor és arra irányult, hogy a vádlott legkésőbb 13 órakor jelenjen meg a szolgálati helyén. Említést érdemel, hogy a vádlott a kérdéses napon már 08 órától szolgálatba volt vezényelve, tehát a szabálysértési ügyben kihallgatását követően a szolgálati helyen történő legrövidebb időn belüli megjelenésre vonatkozó kötelezettsége fennállt. Ezen túlmenően azonban konkrét, egyedi parancsot is kapott. Nem kétséges, hogy a parancs teljesíthető volt, hiszen a vádlottnak, a kb. 6 kilométerre lévő rendőrőrsön kellett legfeljebb másfél óra alatt megjelennie. A rendelkezésre álló iratok alapján azonban megállapítható az is, hogy az utasítás vételét követően a vádlott nem kezdett nyomban hozzá a parancs teljesítéséhez, hanem egyéb személyes elfoglaltságait intézte, így megebédelt és tisztálkodott. A vádlott tehát a személyes ügyei intézését előbbre valónak tekintette, mint a parancs azonnali teljesítését, így magatartásának lehetséges következményeibe belenyugodva, szándékkal követte el a terhére rótt katonai bűncselekményt. eshetőleges A katonai tanács ítéletében lényegében helytállóan tárta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket, azonban a rendelkezésre álló iratok alapján a jó szolgálat ellátást, mint enyhítő körülményt a vádlott esetében mellőzni kellett. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a cselekmény tárgyi súlyára és a vádlott alanyi bűnösségének fokára, figyelemmel a vádlottal szemben a Btk.87.§

(2)bekezdés e./ pontjában írt enyhítő rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetést szabott ki. A katonai tanács helyesen állapította meg a pénzbüntetésnél a napi tétel összegét, az, megfelelően tükrözi a vádlott személyi, vagyoni és jövedelmi viszonyait. Tévedett azonban, amikor a vádlottal szemben 300 napi tétel pénzbüntetést szabott ki. a vádlott tekintetében ugyanis csak a bűnösségnek egy enyhébb foka állapítható meg, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 150 napi tétel, napi tételenként 300.-Ft pénzbüntetésre enyhítette, és a Btk.52.§-a alapján rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a pénzbüntetés is megfelelően szolgálja a Btk.37.§-ában írt büntetési célokat. A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. november
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. bíró A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. november
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kígyósi Józsefné bírósági ügyintéző