Bf.537/2008/3 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésben meghatározott, aszerint minősülő és büntetendő testi sértés vétség kísérletében. Ezért őt 300 napi tétel, napi tételenként 300 Ft.-, mindösszesen 90.000 Ft.pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak 300 napi fogházbüntetésre történő átváltoztatásáról, továbbá a felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az első fokú ítélet ellen a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. A fellebbviteli főügyészség az átiratában a megyei bíróság ítéletének helyes indokainál fogva történő helybenhagyására tett indítványt. A védő a nyilvános ülésen előadott perbeszédében döntően az elsőfokú bíróság előtt előadottakat ismételte meg. Eszerint a vádlott vélt jogos védelmi helyzetben cselekedett. Kifejtette, hogy a sértettel szembeni jogszerű rendőri intézkedést akadályozta a sértett úgy, hogy fellépéséből a vádlott joggal következtethetett támadásra. Hivatkozott arra is, hogy a rendőri intézkedéseket jelentős stressz - helyzetben pillanatok alatt kell foganatosítani. Előadta továbbá, hogy városban már több esetben került sor más intézkedő rendőrökkel szemben erőszakos fellépésre. Ezt meghaladóan többletként jelentkezett a védő ítélőtábla előtt előadott perbeszédében az első fokon megállapított tényállás iratellenességben megnyilvánuló megalapozatlanságára történő hivatkozás. E körben utalt arra, hogy az ütés szándékossága kétséget kizáró bizonyossággal nem állapítható meg. A védelmi perorvoslat részben alapos. Az ítélőtábla a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és eljárását. Ennek során az megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le az eljárást, a szükséges körben felvéve a bizonyítást. A beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is helyesen mérlegelve döntően megalapozott tényállást állapított meg, mely a Be. 351.§

(2)bekezdés b) pont II. fordulatában meghatározottak okán a Be. 352.§

(1)bekezdés értelmében csak az alábbi kiegészítésre és helyesbítésre szorul az ítélet

1. oldalán. sértett a rendőri intézkedés módját kifogásolva szitkozódó hangnemet használva indult el a vádlott felé. Mellőzendő a tényállásból a „A vádlott szándéka 8 napon belül gyógyuló sérülés okozására irányult, azonban" mondatrész. E körben utal az ítélőtábla arra, hogy a vádlotti szándék értékelése a jogi indokolás körébe tartozik. A kiegészítést a vádlott és tanúként meghallgatott kollégái, valamint a sértett élettársa, tanú egybehangzó vallomásai alapján eszközölte az ítélőtábla. tanú úgy nyilatkozott, hogy az élettársa, a sértett „úgy viselkedett, ahogy máskor, szidalmazta őket". [8.B.275/2008/
2. számú jegyzőkönyv utolsó sor] Ezen kiegészítéssel és helyesbítéssel az ítéleti tényállás teljes mértékben megalapozottá és a Be. 352.§

(2)bekezdésére figyelemmel a felülbírálat során irányadóvá vált. A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság vádlotti bűnösségre vont következtetése okszerű és a vádlott cselekményének törvényi minősítése is helyes. A megyei bíróság a bizonyítékokat helyesen értékelve, helytállóan észlelte és törvényszerűen rekesztette ki a bizonyítékok köréből a nyomozás során a büntetőeljárási törvény szabályait figyelmen kívül hagyó, a szakma szabályainak megfelelőnek egyáltalán nem nevezhetően rögzített tanú és terhelti vallomásokat, valamint a sértetti feljelentést, helyesen utalva arra is, hogy a törvény kötelező rendelkezése nyomán nem kerülhettek a kérdéses bizonyítékok értékelésre. A megyei bíróság ezt meghaladóan ésszerű indokát is adva, helyesen tekintette a sértett magánindítványát jogszerűen és határidőben előterjesztettnek. Az elsőfokú bíróság a kifejtettekre figyelemmel a rendelkezésére álló bizonyítékokat kifogástalanul mérlegelve oldotta fel az ellentmondásokat a vádlott és a vele szolgálatot teljesítő rendőr főtörzsőrmester, valamint a sértett és hozzátartozói - , tanú és tanú vallomásai között e körben úgy, hogy tanú és II.sz. tanúk aggálytalan vallomásaira helyezte a hangsúlyt. Az ítélőtábla a megyei bíróság bizonyítékok értékelésével kapcsolatban kifejtett, mind a cselekmények jogi minősítése vonatkozásában és a vádlotti jogos védelmi helyzetre vonatkozó tévedésének fenn nem állásával összefüggésben kifejtett indokaival teljes mértékben, azok észszerűségénél, helyességénél fogva egyetértett. Nem osztotta azonban az ítélőtábla a megyei bíróság álláspontját a büntetés kiszabása körében. Az elsőfokú bíróság döntően helyesen vette számba a súlyosító és enyhítő körülményeket, azonban nem kellő nyomatékkal értékelte azokat. Súlyosító körülményként - osztva a fellebbviteli főügyészség álláspontját - a halmazati elkövetés jelen esetben nem kerülhet figyelembe vételre. A Btk. 85-86.§ rendelkezéseire figyelemmel a halmazat ténye külön súlyosító körülményként - a ne bis in idem elvére figyelemmel - kizárólag akkor értékelhető, ha kettőnél több bűncselekmény képezi a halmazat tárgyát. Nyomatékos enyhítő körülményként kell értékelni a sértett teljes mértékben felróhatónak minősülő azon közrehatását, miszerint a más személlyel szemben történő, jogszerű intézkedést foganatosító rendőrhöz hátulról, nem tetszésének szidalmazó hangnemben hangot adva közelített - megteremtve ezzel közeledésének támadó jellegére történő következtetés lehetőségét is - és ezzel a rendőri intézkedés befejezését akadályozta. A vádlotti cselekmény ilyen közrehatás mellett rendkívül csekély fokban veszélyes a társadalomra. Szintén nagy nyomatékkal szükséges értékelni a vádlott kifogástalan szolgálatát, azt hogy annak teljesítése közben egyszer sem került összetűzésbe a törvénnyel. A bűncselekmény társadalomra veszélyességének csekély mértéke és a kifejtett bűnösségi körülmények mellett a Btk. 37.§ és Btk. 83.§-ban foglalt büntetési célok és elvek érvényesülése érdekében a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása és más intézkedés alkalmazása is szükségtelen. Elegendő a Btk. 71.§ bekezdésében meghatározott megrovás intézkedés alkalmazása, mellyel a bíróság rosszallását fejezi ki a bűncselekmény elkövetése miatt. Az ítélőtábla a megrovás intézkedés alkalmazásával ezúton felhívja a vádlottat, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől. Végezetül utal az ítélőtábla arra, hogy a másodfokon előadott védői jogorvoslat az elsőfokú bíróság mérlegelését támadja, mely a tényállás megalapozottsága folytán nem vezethetett eredményre. Minderre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 361.§

(1)bekezdés szerinti nyilvános ülésen eljárva a megyei bíróság ítéletét az érintett körben a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben pedig annak helybenhagyásáról a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében döntött. Debrecen,

1. november
2. . Kardos Sándor sk. a tanács elnöke . Elek Balázs a tanács tagja, előadó bíró . Háger Tamás a tanács tagja Záradék: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
3. szeptember
4. napján kihirdetett 8.B.275/2008/
5. számú ítélete a mai napon jogerős és végrehajtható. Debrecen,
6. november
7. Dr. Kardos Sándor a tanács elnöke