← Magyarország

Gf.30184/2008/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.184/2008/

  1. szám A Magyar Köztársaság Nevében! A Pécsi Ítélőtábla a Bujtor-Rózsakerti Ügyvédi Iroda (8360 Keszthely, Kossuth Lajos u.
  2. ügyintéző dr. Rózsakerti Zsolt ügyvéd) által képviselt felperes neve (Keszthely, Hévízi u. 130.) felperesnek a dr. Varga Attila ügyvéd (7400 Kaposvár, Fő u. 12.) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. r., II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. r. és III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. r. alperes ellen zálogjog érvényesítése iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság 2.G.40.080/2007/
  3. számú ítélete ellen az alperesek
  4. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperesek tűrési kötelezettségének mértékét 3.241.121 (hárommilliókettőszáznegyvenegyezer-százhuszonegy) forintról 2.388.212 (kettőmillióháromszáznyolcvannyolcezer-kettőszáztizenkettő) forintra, illetve 597.100 (ötszázkilencvenhétezer-száz) forintról 452.090 (négyszázötvenkettőezer-kilencven) forintra, az alperesek által fizetendő elsőfokú perköltség összegét 196.600 (százkilencvenhatezer-hatszáz) forintra leszállítja. Kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 85.200 (nyolcvanötezer-kettőszáz) forint fellebbezési perköltséget, és az állami adóhatóság külön felhívására egyetemlegesen fizessenek meg 170.700 (százhetvenezer-hétszáz) forint elsőfokú és 172.700 (százhetvenkettőezer-hétszáz) forint másodfokú eljárási illetéket. Kötelezi a felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg 151.400 (százötvenegyezer-négyszáz) forint elsőfokú, és 57.600 (ötvenhétezerhatszáz) forint másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes és a ....... Kft. között
  5. április 1.-én együttműködési megállapodás jött létre, mellyel a felperes
  6. április 5-étől a K., R. u. ... szám alatti telephelyén működő raktárházat üzemeltetésre átadta a ......Kft.-nek. Ugyanezen a napon a felperes a ...... Kft. tagjaival - köztük az I. r. alperessel - jelzálogszerződést kötött. Az Együttműködési Megállapodás
  7. pontjában rögzítették, hogy az ingatlanfedezet célja, hogy a jelzálogjogosult a jelzálogból kielégíthesse követelését a jelzálog-kötelezettekkel szemben jogilag megvédhetően arra az esetre, amennyiben a jelzálog-kötelezettek nem tudnak elszámolni a jelzálogjogosult leltár szerinti árukészletével. A jelzálogszerződés I. pontja értelmében a mindkori árukészlet biztosítékául kerül sor a megállapodásra. II.
  8. pont szintén azt tartalmazza, hogy a felek a mindenkori árukészlet biztosítékául ingatlant terhelő önálló jelzálogjogot alapítanak 7.500.000 forint összegre. Az I. r. alperes tulajdona volt a k. ........ hrsz.-ú ingatlan ½-ed tulajdoni hányada, melyre a jelzálogjogot a földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.
  9. augusztus 24-én a felperes az együttműködési szerződést azonnali hatállyal felmondta.
  10. szeptember 28-án a felperes ügyvezetője a pénztárhiány elszámolására M. Z.-tól, V. S.-nétól és Sz. Z.-tól, a ..... Kft. tagjaitól összesen 474.600 forintot átvett, és
  11. szeptember 30-án megállapodott velük a jelzálogszerződés megszüntetéséről. A k. ..... hrsz.-ú ingatlan jelenleg ½-ed részben a II. r. alperes, ½-ed részben a III. r. alperes tulajdona. A ... Kft. az Együttműködési Megállapodásból eredő követelése érvényesítése iránt pert indított a felperessel ellen, melyben a felperes a szerződésből eredő igényeit visszontkeresetben érvényesítette. A Kaposvári Városi Bíróság 14.G.20.487/2005/
  12. számú ítéletével kötelezte a ....... Kft.-t, hogy fizessen meg a felperesnek 4.515.938 forintot, ennek kamatait és 853.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a felperes értékesítése tevékenysége folytatása alatt keletkezett, és ezt követően megtérülő kintlévőségek a felperest illetik, ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. A Somogy Megyei Bíróság
  13. január 19-i kezdő időponttal elrendelte a ...... Kft. felszámolását.
  14. július 5-én jogerőre emelkedett végzésével a Somogy Megyei Bíróság a gazdasági társaságot egyszerűsített felszámolás útján megszüntette, hitelezői igény kielégítésére a felszámolásban nem került sor. A felperes az „F" és „A" kategóriában az adós hitelezője volt. A felperes keresetében annak tűrésére kérte az alpereseket kötelezni, hogy a Kaposvári Városi Bíróság ítéletében megállapított, megtérülés folytán ténylegesen 4.072.373 forint tőke, 853.000 forint perköltség és járulékai erejéig a jelzálogjoggal terhelt ½-ed tulajdoni illetőségből kielégítést keressen. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azt állították, hogy a jelzálogjog az árukészlet biztosítására szolgált, e tekintetben a ....... Kft.-nek tartozása nem állt fenn, így a zálogtárggyal való felelősség nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság a keresetet részben alaposnak találta, és kötelezte az alpereseket annak tűrésére, hogy a felperes a III. r. alperesnek a k. .......... hrsz.-ú ingatlanon fennálló ½ tulajdoni hányadára 3.241.121 forint, és ennek
  15. augusztus
  16. napjától a Kaposvári Városi Bíróság G.20.487/2005/
  17. számú ítéletében megállapított kamatai, valamint 597.100 forint erejéig végrehajtás útján kielégítést keressen, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A kereset elbírálásakor elsősorban azt vizsgálta, hogy milyen követelés biztosítékául kötötték ki a felek a jelzálogjogot. Ennek megállapítása érdekében az együttműködési megállapodást és a jelzálogszerződést együttesen értelmezve, a tanúk vallomása és az okiratok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felelősség nem szűkül le kizárólag arra, hogy az áru megvan-e, hanem kiterjed az áru kereskedelmével kapcsolatos hiányra (pénztárhiány, göngyöleg, eladott termékek be nem folyt vételára). A Kaposvári Városi Bíróság G.20.487/2005/
  18. számú ítéletében a felek között teljes körűen elszámolt. Az elszámolás során vizsgálta az alkalmazott árrést, korrigált árbevételt, költségeket, árrés különbözetet, pénztárhiányt, vevők tartozásait, a göngyöleghiányt és a kétszeresen befolyt vételár tételeit. Ezek közül a jelzálogjog alapjául szolgáló követelésnek az elsőfokú bíróság a pénztárhiányt (158.189 forint), a vevők tartozását (2.083.688 forint), a göngyöleghiányt (742.200 forint) és a K. Kft.-től kétszeresen befolyt vételárat (257.044 forint) tekintette. Ez összesen 3.241.121 forint. Ezen összeg, és ennek a városi bíróság ítélete szerinti kamata erejéig kötelezte az alpereseket a kielégítés tűrésére. A Ptk. 251.§

(3)bekezdése alapján a zálogjog érvényesítésével felmerült költségből (853.000 forint perköltségből) a zálogtárggyal biztosított követelés érvényesítésével kapcsolatos költségre jelent biztosítékot a zálogtárgy. A zálogtárggyal biztosított követelés a Kaposvári Városi Bíróság által megítélt igény 70 %-a, ennek megfelelően további 597.100 forint tekintetében is tűrésre kötelezte az elsőfokú bíróság az alpereseket. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperesek jelentettek be fellebbezést. Kérték, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a keresetet utasítsa el, és kötelezze a felperest a perrel felmerült költségek megfizetésére. Az alperesek álláspontja szerint a felek ügyleti akarata nem terjedt ki arra, hogy jelzáloggal biztosítsák a vevőkkel szembeni követeléseket is. Ennek alátámasztására az okiratot szerkesztő ügyvéd tanúvallomására hivatkoztak. Véleményük szerint a tanúvallomások azt támasztották alá, hogy a vevőkkel szembeni követelésekre a zálogkötelezettek nem kívántak biztosítékot adni. Ezt támasztja alá a többi kötelezettet a kötelemből kiengedő törlési engedély szövegezése, a jelzálogszerződés szószerinti értelmezése, és magának a felperesnek az a nyilatkozata, hogy a zálogkötelezettek között nem tett különbséget, azaz nem kívánta másként kezelni az I. r. alperest, mint ügyvezetőt, de ugyanolyan feltételek mellett még sem engedte ki a kötelemből. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés részben megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás adatai alapján a következőkkel egészíti ki: A felperes és a ..... Kft. között
  1. április 1.-én létrejött együttműködési megállapodás a ..... Kft. rendelkezésére bocsátott árukészlet értékesítéséről szólt. A megállapodás
  2. pontja szerint az árukészlet a felperes tulajdonában marad, a .... Kft. a számlákat a vevők felé ..... Kft. megnevezéssel állítja ki. A kiszolgált vevők fizetőképességéért a ...... Kft. felel. Rögzítették azt is, hogy a vevő fizetési késedelme nem ok a jelzálogjog automatikus érvényesítésére. Ha az éves elszámolásnak fizetési határidőn túli kintlévőség mutatkozik, annak értékét a ...... Kft.-nek utalandó pénzből a felperes levonja. A felperes és az I. r. alperes közt létrejött jelzálogszerződés I. rész
  3. pontja szerint a biztosított ügylet 30.000.000 forint készlet értéken áru rendelkezésre bocsátása a ..... Kft. részére ügynöki nagykereskedelmi értékesítés céljából. Az Együttműködési Megállapodás megszűntekor a ...... Kft. felperessel szembeni tartozása a Kaposvári Városi Bíróság 14.G.20.487/2005/
  4. számú jogerős ítélete szerint 4.515.938 forint volt. Ebből a pénztárhiánynak az I. r. alperesre jutó, és ki nem fizetett része 158.189 forint, a göngyöleghiány 742.200 forint, a vevők tartozásából a készpénzfizetési számlák ellenére ki nem fizetett összeg 1.230.779 forint (Kaposvári Városi Bíróság 14.G.20.487/2005/
  5. számú jegyzőkönyv
  6. oldal), a K. Kft. által kifizetett összeg 257.044 forint, összesen 2.388.212 forint volt. Ez a tartozás az együttműködési megállapodás fennállása alatt keletkezett. Az elsőfokú bíróság helyesen látta, hogy a zálogszerződés és az együttműködési megállapodás együttes a Ptk.
  7. §
(1)bekezdése szerinti értelmezésével állapítható meg, hogy a felek milyen követelés biztosítékául kötöttek ki zálogjogot. A felek szerződéskötési nyilatkozatait, azt, hogy mire terjed ki a zálogjoggal való felelősség úgy kellett értelmezni, ahogy azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A felperes és a ...... Kft. között létrejött együttműködési megállapodás a felperes részéről továbbértékesítésre átadott olyan árukészlet rendelkezésre bocsátásáról szól, amely továbbra is a felperes tulajdonában maradt, és amelynek értékesítését a ..... Kft. a felperes nevében, a felperes megbízottjaként végezte. A ..... Kft. a felperes megbízottjaként köteles volt az árukészlettel elszámolni, másrészt a szerződésben helytállási kötelezettséget vállalt a vevők fizetőképességéért azzal, hogy az éves elszámolásnál a fizetési határidőn túli kintlévőségeket a felperes a járandóságából levonja. A ..... Kft.-nek a felperes kintlévőségeiért vállalt helytállási kötelezettsége nem a leltár szerinti árukészlettel való elszámolási kötelezettség körébe tartozik, mert az értékesítési tevékenység eredményeként a felperes tulajdonában álló áru helyébe lépett a vevővel szemben fennálló, a felperest megillető követelés. A kintlévőségekért a ..... Kft.-t nem elszámolási, hanem helytállási kötelezettség terhelte, a zálogtárggyal való felelősség viszont csak az árukészlettel való elszámolásra terjed ki, a ...... Kft. helytállási kötelezettségére nem. Ezt az értelmezést támasztja alá a jelzálogszerződés I. fejezet
  1. pontja, amely biztosított ügyletként a 30.000.000 forint értékű árukészlet rendelkezésre bocsátását nevezi meg, nem szól a rendelkezésre bocsátás céljáról, a megbízott továbbértékesítési jogáról, illetve kötelezettségéről, amihez a megbízott helytállási kötelezettsége kapcsolódik. Ezt az értelmezést támasztja alá az okiratot szerkesztő ügyvéd tanúvallomása is, mert annak tartalma nem csak úgy értelmezendő, hogy a tanú a vallomás megtételekor miként értelmezte a megállapodásokat, hanem úgy is, hogy azt azért szövegezte meg a szerződés szerinti tartalommal, mert ez volt a felek szerződéskori akarata. Az árukészletért való felelősség tartalmát illetően az állapítható meg, hogy a szerződéskötéskor az alperes nemcsak a tényleges árukészletért, hanem a pénztárhiányért, göngyöleghiányért is felelősséget vállalt, ezt az értelmezést támasztja alá M. Z. és V. S.-né tanúvallomása, de az a tény is, hogy a zálogkötelezettek teljesítették a felperes pénztárhiány címén velük szemben támasztott követelését. Az igazságügyi könyvszakértő véleménye alapján megállapítható volt az is, hogy ténylegesen nemcsak a felperes kimutatása szerinti 632.789 forint tekinthető pénztárhiánynak (amelyből a ráeső részt a többi zálogkötelezett a felperesnek megfizette), hanem a készpénzes ki nem fizetett számlák alapján mutatkozó 1.230.779 forint is. A készpénzes számlák ugyanis a fizetés tényét igazolják, az értékesített áruval illetve annak ellenértékével azonban a ..... Kft. nem számolt el. Ebbe a körbe tartozik továbbá a 742.200 forintos göngyöleghiány és a K. Kft. 257.044 forintos teljesítése is. Nem terjed ki viszont a zálogjoggal való felelősség a már kifejtettek miatt az árukészlet helyébe lépett vételár követelésre. (851.909 forint) A felperes keresetében 5.368.938 forint erejéig kérte az alpereseket a zálogtárgyból való kielégítés tűrésére kötelezni. A másodfokú bíróság a keresetet 2.840.302 forint erejéig találta megalapozottnak, azaz a felperes 53 %-ban lett pernyertes. Ennek megfelelően rendelkezett a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján az elsőfokú eljárásban felmerült perköltség megfizetéséről. Az elsőfokú bíróság ítéletében nem rendelkezett a felperes illeték-feljegyzési joga folytán le nem rótt illeték megfizetéséről, erről a másodfokú bíróság a Pp. 253.§
(3)bekezdése alapján határozott. A másodfokú bíróság mérsékelte a felperes követelése érvényesítése költségének azt a részét is, amelyre a Ptk. 251.§
(3)bekezdése alapján a jelzálogjog kiterjed. A Kaposvári Városi Bíróság ítéletében megállapított 853.000 forint perköltség 53 %-a, 452.090 forint erejéig kötelesek az alperesek a jelzálog tárgyából való kielégítést tűrni. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a feleket a másodfokú eljárásban felmerült perköltség (az alperesek illeték-feljegyzési joga folytán feljegyzett 230.300 forint illeték, és a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíj megfizetésére azzal, hogy az alperesek fellebbezése 25%-ban vezetett eredményre. P é c s,
  1. november
  2. Dr. Veszeley Józsefné s.k. a tanács elnöke, Dr. Zóka Ferenc s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Ildikó s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.