Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.363/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Kádas Angelika ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Földvári Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen megbízási díj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- április 23-án kelt 2.G.40.257/2007/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja; kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 200.000 (kettőszázezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes
- október 22-én kelt,
- március 23-án módosított szerződéssel megbízta a felperest a ..., .... kerületi, ingatlan-nyilvántartás szerint ... hrsz. alatt megvalósuló társasház egységeinek a hasznosításával; értékesítésével vagy bérbeadásával. A felperes feladatát képezte a lehetséges vevők felkutatása, közreműködés az üzletek előkészítésében és azok lebonyolítása. A szerződés 11.
- pontja szerint a felperes teljesítése akkor eredményes, ha a szerződés
- számú mellékletében meghatározott vételár megfizetésére hajlandó vevőt mutat be az alperesnek, aki a szerződés hatálya alatt, vagy annak bármely okból történő megszűnése utáni egy éven belül ezen vevővel az egységre vonatkozóan hasznosítási szerződést köt, és a vevő a hasznosítási árat teljes egészében megfizette. A szerződés 12.
- pontja szerint a megbízási díj - belföldi értékesítés esetén (függetlenül a hasznosítás módjától, a jogi konstrukciótól) az egységek bruttó vételárának 2 %-a + ÁFA. A szerződés 12.
- pontja szerint a felperes minden hónap
- napjáig elküldi az alperes részére a megelőző 30 napban megkötött hasznosítási szerződések alapján elkészített teljesítés-igazolást, amelyet az alperes köteles ellenőrizni, az átvételtől számított 5 munkanapon belül aláírni vagy véleményezni, és visszaküldeni. Amennyiben ezen határidő alatt nem kifogásolja meg a teljesítés-igazolásban írtakat vagy azt aláírva nem küldi vissza, úgy kell tekinteni, hogy a teljesítést elismerte. A szerződés 12.
- pontja szerint a megbízási díj megfizetése az adott egységre vonatkozó hasznosítási szerződés (vagy előszerződés, opciós szerződés) megkötése után (az előleg és/vagy a foglaló befizetése után), a 12.
- pontban írt teljesítés-igazolás és a felperes által kiállított részletes számla alapján, a számlában megjelölt fizetési határidőnek megfelelően válik esedékessé. A felperes
- április 4-i fizetési határidővel .... sorszámon bruttó 2.500.000 forint jutalékról,
- május 15-i fizetési határidővel .... sorszámon bruttó 6.601.122 forint jutalékról,
- május 17-i fizetési határidővel .... sorszámon bruttó 6.360 forint költségről,
- május 29-i fizetési határidővel .... sorszámon bruttó 32.400 forint költségről,
- június 8-i fizetési határidővel .... sorszámon bruttó 6.360 forint költségről,
- június 8-i fizetési határidővel .... sorszámon bruttó 6.905.672 forint jutalékról,
- július 4-i fizetési határidővel .... sorszámon bruttó 32.400 forint költségről, állított ki számlát. A fizetési határidő eredménytelen elteltét követően,
- július 6-án kelt levelében felszólította az alperest mindösszesen 16.084.314 forint számlatartozás megfizetésére. Az alperes
- július 11-én kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy az általános forgalmi adóról szóló
- évi LXXIV. tv.
- január 1-től hatályos módosítása az adókulcsot 25 %-ról 20 %-ra csökkentette, a
- évben folyósított,
- évi teljesítésre vonatkozó előlegek kapcsán az alperesnek 34.598.316 forint túlfizetése keletkezett, melyről
- július 21-i esedékességgel kiállított számláját egyidejűleg megküldte, továbbá tájékoztatta, hogy a ...., ...., ...., .... számlák alapján járó 6.646.242 forint tartozását levonásba helyezte a túlfizetés összegéből, és a különbözet megfizetésére igényt tart. A felperes a túlfizetést vitatta, a peres felek közötti ezt követő levelezés nem vezetett eredményre. A felperes kereseti kérelmet terjesztett elő; 13.584.314 forint megbízási díj és költség, valamint ezen összegből 6.601.122 forint után
- május 15-től, 6.360 forint után
- május 17-től, 32.400 forint után
- május 29-től, 6.912.032 forint után
- június 8-tól, 32.400 forint
- július 4-től a kifizetés napjáig járó, a jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest, hivatkozva a szerződésszerű teljesítésére, valamint arra, hogy a
- évi CXVII. 12.§
(3)bekezdése szerint is ügynöki jutalék és költség megfizetését követelheti. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy a
- évben kötött előszerződésekben rögzített bruttó vételár - mely a felperes felé a teljesítés alapját képezte - az
- évi LXXIV. tv. (ÁFA-törvény) módosítása miatt, a 25 %-os ÁFA 20 %-ra leszállítása okán csökkent, így a megbízási díjnak is csökkennie kell, ezáltal az alperesnek 34.598.316 forint túlfizetése keletkezett, melybe a felperes felé fennálló tartozása beszámítását kérte, a per előtt tett nyilatkozatára is figyelemmel. A felperes a beszámítási kifogást vitatta, annak elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság
- április
- napján kelt 2.G.40.257/2007/
- számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 13.584.314 forintot és ezen összegből 6.601.122 forint után
- május
- napjától, 6.360 forint után
- május
- napjától, 32.400 forint után
- május
- napjától, 6.912.032 forint után
- június
- napjától és 32.400 forint után
- július
- napjától a kifizetés napjáig minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %kal növelt mértékű késedelmi kamatát, valamint 1.544.000 forint perköltséget. Határozata indokolásában megállapította, hogy a peres felek között a Ptk.
- §-a szerinti megbízási szerződés jött létre, a felperesnek járó pénzbeli ellenszolgáltatás a hasznosítási szerződések megkötése időpontjától függően vált esedékessé, eredménykötelem jött létre közöttük, a díj fizetésének feltételeként ugyanis az egységek hasznosítását kötötték ki. Az alperes védekezésében foglaltakra figyelemmel az elsőfokú bíróság a megbízási szerződés 12.
- pontjában foglaltak értelmezéséből arra vont következtetést, hogy az előszerződés megkötése az egységek olyan hasznosításának minősült, amelynek teljesítésével a felperes jogosulttá vált a megbízási díj követelésére. A megbízási díj összege - függetlenül a hasznosítás módjától és a jogi konstrukciótól az egységek bruttó vételárának 2 %-a + ÁFA, mely - a szerződés 12.
- és 12.
- pontja szerint - az adott időszakban aláírt teljesítés-igazolás visszaküldését követően kiállított számla alapján vált esedékessé. A fentiekből az elsőfokú bíróság arra vont következtetést, hogy az előszerződés megkötését követően bekövetkezett változások a felek kötelmi jogviszonyára nem hatnak ki, a felperest megillető díj mértékét nem érintik. A felperes az előszerződések megkötésével jogosulttá vált a díj követelésére, a díj összegének alapját az előszerződésben kikötött vételár határozta meg, a polgári jogi megállapodásuk feltételeit így az adójogszabályok változása nem módosította. Az alperes a védekezését az ÁFA-törvény módosítására alapította, egyéb okból a felperesnek járó díjazást nem tette vitássá, elismerte a felperes teljesítését. Védekezése alaptalansága okán megállapította az elsőfokú bíróság, hogy jogos ok nélkül tagadta meg a felperesnek járó díj és költség kifizetését, és nem vált jogosulttá az általa már teljesített pénzbeli ellenszolgáltatás visszakövetelésére. Jogszerű alperesi követelés hiányában a felperes felé fennálló fizetési kötelezettség a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján nem szűnt meg, a felperest a Ptk.
- §-a alapján választott Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján megilleti a jogosultság arra, hogy a keresetben meghatározott mértékű pénzbeli ellenszolgáltatást az alperestől követelje. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben - eljárásjogi szabálysértésre hivatkozva - annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan a megváltoztatását kérte. Eljárásjogi szabálysértésként hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a határozat rendelkező részében a beszámítási kifogásról nem döntött. A fellebbezésében érdemben fenntartotta az első fokú eljárás során előadott védekezését; a szerződés 12.
- pontjában a megbízási díjat a felperes eredményes teljesítéséhez kötötték, utóbbinak három konjunktív feltételét rögzítették a szerződés 11.
- pontjában. A felek anélkül, hogy módosították volna a teljesítésre meghatározott feltételeket, menet közben állapodtak meg abban, hogy az alperes már az előszerződések megkötése ütemében fizetést teljesít. Ezen kifizetések előlegek voltak, tekintve, hogy a szerződésben rögzített teljesítés előtt történtek. A teljesítés-igazolás csak az előleget tartalmazó számla kibocsátására adott jogot, nem pótolta a tényleges teljesítést. Álláspontja szerint iratellenes és szerződési akaratuktól eltérő az az ítéleti megállapítás, hogy az előszerződések megkötésekor teljesítettnek tekintették a megbízást. A felek egyező szándéka arra irányult, hogy a ténylegesen befolyt bruttó összeg után részesüljön a felperes jutalékban, a díjazás alapja a 12.
- pont szerint a tényleges bruttó vételár, ami a 11.
- pont szerint eredményes teljesítés esetén jár. Az ÁFA-törvény módosítása miatt a vevők nem az előszerződésben rögzített 25 %-os, hanem 20 %-os ÁFA-t tartalmazó végleges vételárat fizettek meg, így az alperesnek a felperes felé túlfizetése keletkezett. Utalt egyfelől arra, hogy a bruttó vételár megváltozása különösen jelentősen érintette a külföldi értékesítési bonusz-díjat, másfelől arra, hogy a határozat rendelkező részében megjelölt kamatfizetési kezdő időpontnak nincs sem ténybeli, sem jogi alapja; az esedékesség csak a szerződésben rögzített teljesítési időponthoz igazodhat. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint helytállóan vont következtetést az elsőfokú bíróság arra, hogy az ÁFA-változás miatti vételárváltozás a jutalékkifizetést nem érinti. Iratellenes az alperes azon fellebbezési hivatkozása, hogy a felek közötti elszámolás menet közbeni megállapodáson alapult; a szerződés 12.
- és 12.
- pontja a jutalék esedékessége és kifizetése feltételeit részletesen szabályozta, és ennek megfelelően jártak el. Ugyancsak téves az előlegfizetésre vonatkozó okfejtése; előleg kifizetésében ugyanis nem állapodtak meg, a kiállított számlák utalást sem tartalmaznak arra, hogy annak minősülnének, továbbá életszerűtlen, hogy a megbízó 100 %-os mértékű előleget fizetne ki. Az alperes marasztalása a késedelmi kamatfizetés tekintetében ugyancsak helytálló, és a szerződés 12.
- pontjában foglaltaknak megfelel. Utalt arra, hogy a Pp.
- §
(1)bekezdésben foglaltakból következően - viszontkereset előterjesztése hiányában az elsőfokú bíróság nem vétett eljárásjogi szabályt a beszámítási kifogás elbírálásakor. Az alperes fellebbezése nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást kellően feltárta, és abból eljárásjogi szabálysértés nélkül, helytállóan vonta le jogi következtetését a kereset megalapozottságára. A Ptk. 296. §
(1)bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A
(2)bekezdés szerint a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. A fentiekből következően a követelés megszűnésére vezető beszámításra peren kívül és perben egyaránt lehetőség van; peren kívül a beszámításra vonatkozó jognyilatkozat hatályos közlésével - melynek a nyilatkozat másik félhez történő megérkezése felel meg -, a perben pedig beszámítási kifogás előterjesztésével. A beszámítás közlése - függetlenül attól, hogy peren kívül vagy perben történik - nem csak a követelés megszűnésére vezethet, ezen jognyilatkozatból az is következik, hogy az általa érintett összegű tartozás nem vitás, azt a beszámítással fellépő fél elismeri. Ennek megfelelően a beszámításra hivatkozó felet terheli vita esetén annak a bizonyítása, hogy jogszerű követelése áll fenn az ellenérdekű fél elismert követelésével szemben és ezek kölcsönös szembeállítása a tartozása megszűnését eredményezi. Utóbbi sikeres bizonyítása a perben a kereset elutasítására vezet, míg alaptalan beszámítás esetén a keresetnek helyt adó döntés meghozatalára van mód, az ítélet rendelkező részében a fentieknek megfelelő döntést kell kifejezésre juttatni, egyebekben a beszámítási kifogás megalapozottságára vagy annak hiányára vonatkozó jogi álláspontot a határozat indokolásának kell tartalmaznia. Az elsőfokú bíróság a határozata meghozatalakor a fent kifejtetteknek megfelelően járt el. Az alperes a védekezésében a felperes pénzkövetelésével szembe saját pénzkövetelést állított; a
- július 11-i per előtti levelében 6.646.242 forint felperesi követelés (..., ..., ..., ... sorszámú számlák) vonatkozásában beszámítást közölt, a perben pedig a keresettel érvényesített 13.584.314 forint követeléssel (..., ..., ..., ..., ..., .... sorszámú számlák) szemben - mely tartalmazta a per előtti beszámítással érintett 6.646.242 forint követelést is -, annak összegét meghaladó túlfizetésből adódó - követelésére hivatkozva beszámítási kifogást terjesztett elő, viszontkeresettel nem élt. Az elsőfokú bíróság a beszámítási kifogás alaptalanságára vonva következtetést, a keresetnek helyt adó határozatot hozott, ennek megfelelő döntését az ítélet rendelkező részében kifejezésre juttatta, a határozat indokolásában kifejtve jogi álláspontját a beszámítási kifogásra vonatkozóan, mindezért az alperes eljárásjogi szabálysértésre hivatkozása nem fog helyt. Érdemben is alaptalan az alperes fellebbezése; az elsőfokú bíróság a peres felek közötti megbízási szerződésben foglaltak helytálló értelmezésével állapította meg, hogy a felperes felé fennálló alperesi tartozás jogszerű ellenkövetelés hiányában nem szűnt meg, a felperes a keresetében a Ptk.
- §-a alapján választott Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján megalapozottan követelte a szerződés teljesítését; megbízási díja és költsége megfizetését. A megbízási szerződés 11.
- pontjában és 12.
- pontjában foglaltak egybevetéséből arra vonható következtetés, hogy a felek a felperesi feladat teljesítés eredményességére vezető konjunktív feltételek teljesülését megelőző időpontban esedékessé tették az alperes díjfizetését, a 12.
- pontban rögzítettek bekövetkeztével - szerződéskötés vagy előszerződés, opciós szerződés megkötése, 12.
- pont szerinti teljesítésigazolás, számlázás megtörténte - megnyílt a felperes joga a megbízási díja érvényesítésére. Az alperes részéről a megbízási díj kifizetése a fellebbezésben írtakkal szemben nem „menet közbeni” megállapodásukon, hanem a szerződés 12.
- pontjában foglaltakon alapult, és erre vonatkozó szerződési rendelkezésük hiányában az alperesi teljesítés előlegfizetésnek sem tekinthető, így alaptalan az alperes azon fellebbezési okfejtése, hogy a teljesítésigazolás csak előlegszámla kiállításának az alapjául szolgált. Helytálló az alperes azon fellebbezési érvelése, hogy a teljesítésigazolás a teljesítést nem pótolta, ebből azonban nem az következik, hogy a hivatkozott jogszabályváltozás a már megtörtént alperesi kifizetéseket utólag módosítaná, hanem az, hogy a végleges szerződéskötés, illetőleg a teljes vételár kifizetésének az elmaradása, azaz a szerződés 11.
- pontja szerinti feltételek megvalósulása hiánya a teljesítésigazolás ellenére alapul szolgálhatott volna a kifizetett megbízási díj visszakövetelésére. Ettől eltérő esetben sérült volna a felek azon egyező, a szerződés 11.
- és 12.
- pontjában rögzített szándéka, hogy a felperesnek eredményes teljesítése esetén jár megbízási díj és az - belföldi értékesítés esetén (függetlenül a hasznosítás módjától, a jogi konstrukciótól) az egységek bruttó vételárának 2 %-a + ÁFA. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a szerződés felperesi teljesítésének az elmaradására nem hivatkozott, a védekezésében felhozott jogszabályváltozás pedig - a fent kifejtettek szerint - nem adott alapot az általa nyújtott pénzszolgáltatás visszakövetelésére. Tekintettel arra, hogy az alperes a felperes felé fennálló jutalék- és költségfizetési kötelezettségét az egyes számlákban megjelölt fizetési határidőre nem teljesítette, az elsőfokú bíróság a Ptk.
- § a) pontjában foglaltak helytálló alkalmazásával járt el, amikor az alperes késedelembe esését, és ennek okán a Ptk. 301/A. §
(2)bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamatfizetési kötelezettségét megállapította, így az alperes a fellebbezésében a késedelmi kamatfizetési kötelezettségét is alaptalanul tette vitássá. A fellebbezésben előadottak eltérő tényállás megállapítására, illetőleg jogi következtetés levonására nem adtak alapot, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság helytálló ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján - utalva a Pp. 254. §
(3)bekezdésében foglaltakra - helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kötelezte a felperes jogorvoslati perköltsége megfizetésére, mely a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdésében foglaltak alapján megállapított, általános forgalmi adót is tartalmazó jogi képviseleti munkadíjból áll. Budapest,
- november
- . Bánki Horváth Mária s. k., a tanács elnöke Levek Istvánné dr. s. k., előadó bíró Dr. Rédei Anna s. k., bíró