Kfv.37487/2007/3 – Kúria

Kfv.IV.37.487/2007/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Legeza László ügyvéd által képviselt felperesnek az ÁNTSZ Dél-alföldi Regionális Intézete alperes ellen minőségvédelmi bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Békés Megyei Bíróság

1. augusztus
2. napján kelt 6.K.23.106/2007/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Békés Megyei számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság 6.K.23.106/2007/
5. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az ÁNTSZ Kistérségi Intézete
6. február
7. napján a felperes által üzemeltetett ABC-ben ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés során felvett jegyzőkönyvben négyféle lejárt fogyaszthatósági idejű termék forgalmazását rögzítette. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Gyulai, Sarkadi, Mezőkovácsházi Kistérségi Intézete a
8. március
9. napján kelt 835-3/
10. szám határozatával a felperest 200.000 Ft minőségvédelmi bírság megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
11. április
12. napján kelt 2417-2/
13. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát, elsődlegesen hatályon kívül helyezését, másodlagosan a minőségvédelmi bírság összegének 50.000 Ft-ra történő mérséklését kérte. Arra hivatkozott, hogy az ellenőrzés során szabálytalanságok történtek; nem az ellenőrzést végző személyek írták alá a jegyzőkönyvet, az ő alkalmazottja nem írhatta volna azt alá, mert nem vezető beosztású és nem volt ezzel meghatalmazva, az ellenőrzés megkezdésekor az ellenőrök őt nem tájékoztatták. Álláspontja szerint a bírság kiszabása is helytelenül történt, a jogalkotó ugyanis különbséget tesz pár deka, vagy pár darab mennyiségű áru, avagy tonnányi, vagy több ezer darab mennyiségű áru között. A bírság generális minimumát adja meg az 50.000 Ft-ban, nem pedig tételenként 50.000 Ft, akármekkora mennyiségű áru esetén a bírság összege. A megyei bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és azt elutasította. Ítéletének indokolásában ismertette, hogy a perben bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során meghallgatta az ellenőrzést végző ellenőröket, az ott jelen volt felperesi alkalmazottat, és a vallomásokat akként értékelte, hogy azok alapján az ellenőrzés során felvett - közokiratnak tekinthető - ellenőrzési jegyzőkönyv hitelessége nem dőlt meg, az abban foglaltakat a megyei bíróság tényként elfogadta ítélkezése alapjául. Az élelmiszerekről szóló, módosított
14. évi LXXXII. törvény /a továbbiakban: Étv./
15. § /3/ bekezdés a/ pontjára hivatkozással kifejtette a megyei bíróság, hogy helytállóan járt el az alperes, amikor meghatározta az egyes tételek értékét, figyelemmel azok egységárára és mennyiségére; mivel azonban a kifogásolt tételek értéke külön-külön az 50.000 Ft-ot nem érte el, így az adott tételhez kapcsolódóan a minimumbírságot 50.000 Ft-ban állapította meg. Tekintettel arra, hogy négyféle élelmiszer kapcsán négy tétel tekintetében tárt fel hiányosságokat a hatóság, ezért a bírság teljes összegét 200.000 Ft-ban kellett meghatároznia. Utalt a megyei bíróság a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére is, miszerint a minőségvédelmi bírság kiszabásánál az egyes élelmiszereket tételenként kell alapul venni, és a bírság összegét külön-külön élelmiszerenként kell meghatározni; így több tétel esetében annak együttes összege az 50.000 Ft többszöröse lesz. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az Étv.
16. § /3/ bekezdését, és az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/
17. /II. 26./ FVM-ESZCSM-GKM együttes rendelet /a továbbiakban: Éjr./
18. §-ában foglaltakat. Vitatta azt az ítéleti megállapítást, miszerint négyféle élelmiszerről volt szó, mert azokat különböző feltételek mellett állították elő. Előadta, hogy a hibásnak talált tételek közül két felvágottféle volt, mely egy gyárból - gyulai - származik, összetevői lehetnek eltérőek, de a gyártás feltételei nyilvánvalóan azonosak, hiszen egy a gyártó, felvágott a megnevezés; azon belül azonban álláspontja szerint - nem beszélhetünk különböző tételekről. Erre nézve nem történt bizonyítás, mert mind az alperes, mind a bíróság mechanikusan, a megnevezések alapján vette a tételek számát. A „tétel” szó megyei bíróság általi értelmezése - álláspontja szerint nem felel meg az Éjr.
19. §-ában foglalt rendelkezéseknek, azaz a törvényhozó akaratának; tehát az ítélet megalapozatlan és jogszabálysértő. Hivatkozott arra is, hogy az egyik tétel lejárati ideje február 21., a másiké 22., az ellenőrzés pedig 23-án történt. A megfelelő helyen tárolt élelmiszer - és ez nem volt vitatott - a jelen esetben a hivatalos lejárati idő után egy-két nappal még ugyanolyan minőségű, mint a lejárat előtt egy nappal; ezért álláspontja szerint - nem valósul meg az Étv-ben írt, a fogyasztó valósághű tájékoztatását veszélyeztető jelölés. A fogyasztó semmiféle veszélynek nem volt kitéve, különösen igaz ez a szárazárunak minősülő „diákcsemege” vonatkozásában. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
20. § /1/ A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítélete indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. A „tétel” Étv.
21. § /3/ bekezdésbeli fogalmának értelmezése kapcsán egységes közigazgatási és bírói gyakorlat alakult ki, a Legfelsőbb Bíróság is több eseti döntést hozott e körben; ez pedig megegyezik az alperes által követett eljárással. Az Étv.
22. § /3/ bekezdése a minőségvédelmi bírság összegét pontosan meghatározza, tételenként legalább 50.000 Ft. Az Étv-ben található a „tétel” fogalom nyelvtani értelmezésével az állapítható meg, hogy az az azonos fajtából álló, azonos tulajdonságú dolgot jelent. A felperes által is hivatkozott Éjr.
23. § /1/ bekezdése akként határozza ezt meg, hogy a tétel azon élelmiszerek sokasága, amelyeket azonos feltételek mellett állítottak elő, vagy csomagoltak. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azon állásponttal, alperesi hatóság által végzett ellenőrzésen fellelt hogy az négyféle élelmiszer négy tételnek számít, elnevezésükből következően különböző feltételek mellett kellett, hogy azokat előállítsák. Az Étv.
24. § /4/ bekezdése alapján a tétel értéke az adott élelmiszer-előállító, illetve -forgalmazó helyen a mintavétel időpontjában alkalmazott egységár, és az ellenőrzött egységben található kifogásolt tétel mennyiségének szorzata. Az ellenőrzés során kifogásolt élelmiszerek egységára különböző volt; ez is azt támasztja alá, hogy a „tétel” kifejezés csak egyegy fajta élelmiszert jelenthet. Az Étv.
25. § /3/ bekezdésének szövegezéséből következően - a tétel nem többes számban történő használatából - az következik, hogy a minőségvédelmi bírságot minden egyes kifogásolt tétel után külön-külön kell kiszámítani és megállapítani. A pár napos lejárati időre történő felülvizsgálati kérelembeli hivatkozás kapcsán kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a minőségmegőrzési időn túl forgalmazott termék esetén az Étv. nem biztosít mérlegelési jogkört a hatóság számára attól függően, hogy kicsit, vagy lényegesen járt-e le a minőségmegőrzési idő. Az Étv.
26. § /1/ bekezdése értelmében az élelmiszer-ellenőrző hatóság minőségvédelmi bírságot szab ki, ha eljárása során megállapítja, hogy az előállított, illetve forgalomba hozott élelmiszer nem felel meg az előírt, illetve a jelölésen feltüntetett jellemzőknek. A perbeli vizsgálat élelmiszertermékekre terjedt ki, azokon az Éjr. előírásainak megfelelően feltüntetésre került a lejárati idő. Ezen lejárati időn túl a kereskedelmi forgalomban történő fellelés szankcionálást von maga után, függetlenül attól, hogy milyen mértékű az időlejárat. A minőségvédelmi bírság kiszabása a fent idézett törvényi rendelkezésből következően a hatóság kötelezettsége, mértékének meghatározásáról - a fenn kifejtettek szerint - pedig szintén az Étv. rendelkezik. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp.
27. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban igazolt perköltsége nem merült fel, ezért arról a Legfelsőbb Bíróságnak rendelkeznie nem kellett. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/
28. /VI. 26./ IM rendelet
29. § /2/ bekezdése szerint köteles. Budapest,
30. november
31. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő