← Magyarország

Pf.20082/2008/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.082/2008/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Nádas György ügyvéd (4025 Debrecen, Széchenyi u.
  2. I/10.) által képviselt felperes neve, címe felperesnek - a ... jogtanácsos és ... jogi előadó által képviselt alperes neve, címe alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 9.P.21.190/2007/
  3. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
  4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 10 000 (Tízezer) forint másodfokú perköltséget, továbbá külön felhívásra az államnak 7 000 (Hétezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes
  5. január 11-én H.-ban vásárolt egy használt 2000-es évjáratú, 1896 cm3 hengerűrtartalmú ... típusú, öt személy szállítására alkalmas üléssel rendelkező gépjárművet. A gépjármű egyedi forgalomba helyezése iránt a felperes terjesztett elő kérelmet, a ... Megyei Közlekedés-Felügyelet
  6. január 20-án kelt határozat száma számú határozatával a jármű forgalomba helyezését engedélyezte, egyidejűleg a forgalomba helyezés előtti vizsgálat eredményeként kiállította a adatlap száma sorszámú Magyarország-Jármű Műszaki Adatlapot. A jármű vámtarifaszámánál a „nem 8703" jelzést tüntették fel, melynek az lett volna a következménye, hogy a felperesnek nem kell regisztrációs adót fizetnie. A közlekedés-felügyelet belső ellenőrzés keretében észlelte, hogy a jármű tarifális besorolása helytelenül történt, ezért
  7. február 20-án a adatlap 2 száma számú műszaki adatlap került kiállításra, melyen a korábbi adatlap érvénytelenségét állapították meg, valamint feltüntették a „8703" vámtarifaszámot, melynek alapján a jármű regisztrációs adófizetési kötelezettséggel terhelt. A műszaki adatlapok jogorvoslati kioktatást nem tartalmaztak. A felperes a gépjárművet
  8. február 6-án értékesítette. A műszaki adatlap ismeretében a ... Fővámhivatal a felperes terhére 768 750 forint regisztrációs adót szabott ki. Fellebbezést követően a Vám- és Pénzügyőrség ... Parancsnoksága az elsőfokú vámhatóság regisztrációs adófizetési kötelezettséget megállapító határozatát helybenhagyta, bírósági felülvizsgálat eredményeképpen a ... Megyei Bíróság ügyszám1/
  9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A regisztrációs adó részleges visszafizetéséről szóló
  10. évi CXXX. törvény hatályba lépését követően a Vám- és Pénzügyőrség ... Fővámhivatala a felperes regisztrációs adófizetési kötelezettségét 319 800 forintra mérsékelte, a határozat első fokon jogerőre emelkedett. A felperes
  11. április 23-án teljesítette regisztrációs adófizetési kötelezettségét. A felperes kereseti kérelmében 319 800 forint tőke és annak
  12. április 23-tól járó kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest közigazgatási jogkörben okozott kár címén. Arra hivatkozott, hogy a közlekedés-felügyelet által kiállított műszaki adatlapok közigazgatási határozatnak minősültek, jogorvoslati kioktatást azonban nem tartalmaztak. Azt nem vitatta, hogy a
  13. január 20-án kiállított műszaki adatlap az általa behozott gépjármű vámtarifaszámát helytelenül tüntette fel, kára bekövetkezését abban jelölte meg, amennyiben a vámtarifaszám helyesen került volna meghatározásra, módjában állt volna a gépjárművet olyan módon átalakíttatni, hogy azután ne kelljen regisztrációs adót fizetnie. Amennyiben a második,
  14. február 15-én kiállított adatlap esetében jogorvoslati jogáról tájékoztatták volna, ellene fellebbezést terjesztett elő, melyben az időközbeni átalakításra hivatkozhatott volna. Előadta azt is, hogy a pontos vámtarifaszám ismeretében módjában állt volna forgalomba helyezés iránti kérelmét visszavonni, illetve, hogy egyáltalán ne kérje a gépjármű forgalomba helyezését. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, a felperes költségekben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kártérítés általános feltételei közül a jogellenesség nem állapítható meg, mert ha a közigazgatási szerv megállapítja, hogy a határozata jogszabályt sért, azt módosíthatja, vagy visszavonhatja. Azt nem vitatta, hogy az adatlapok határozatnak tekintendők és azt sem, hogy azok a jogorvoslatról szóló tájékoztatást nem tartalmazták. Hivatkozott arra, hogy a regisztrációs adófizetési kötelezettség nem jog, hanem kötelezettség, a jogszabályoknak megfelelő helyzet a módosított műszaki adatlap kiállításával alakult ki, tehát nem az új műszaki adatlap kiállítása okozott jogellenesen kárt a felperesnek, hanem az eredeti műszaki adatlap okozott volna jogellenesen kárt a Magyar Államnak. Kiemelte, hogy a felperes gépjármű átalakításra vonatkozó előadása alaptalan, mert a vámtarifaszám megállapítása szempontjából közömbös a gépjármű átalakítása, hiszen a tarifális besorolás szempontjából annak van jelentősége, hogy a gépjárművet a gyártó alapvetően minek alakította ki. Hivatkozott arra is, hogy a felperes rendszeresen fordult egyedi forgalomba helyezési igényekkel az általa importált járművek vonatkozásában, így tisztában volt a regisztrációs adó kiszabásának körülményeivel is. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 20 000 forint perköltséget. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperes nem vitatta, hogy a gépjármű a „8703" vámtarifaszám alá helyesen lett besorolva, azaz a második adatlap helyességét és az első adatlap helytelenségét nem vonta kétségbe. Elismerte, hogy amikor a gépjármű vonatkozásában a forgalomba helyezés iránti kérelmét előterjesztette, az öt személy szállítására volt alkalmas. A felek előadása egyező volt abban, hogy a
  15. január 20-i műszaki adatlap a gépjármű vámtarifaszámát törvénysértő módon rögzítette. Ez a téves megállapítás azonban nem tekinthető kirívóan súlyos jogszabály értelmezésként, mert a vámtarifaszám meghatározása sokszor nagyon bonyolult feladat. Ebben a körben idézte a vámtarifaszám magyarázatát az egyes gépjárművek osztályozására vonatkozóan. Ebből következően a felperesnek az átalakításra vonatkozó előadása súlytalan, a forgalomba helyezés iránti kérelem visszavonására vonatkozó előadása esetén pedig abból lényegesen nagyobb kára származik, mint a regisztrációs adófizetési kötelezettségéből. Összességében a felperes a kártérítési felelősség általános feltételei közül az alperes jogellenes magatartását nem tudta bizonyítani. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperes kereseti kérelme szerinti marasztalását kérte. Fellebbezése indokaként arra hivatkozott, hogy a közigazgatási határozatok jogorvoslati kioktatást nem tartalmaztak, továbbá a közlekedési-felügyelet figyelmen kívül hagyta az Áe.
  16. §

(5)bekezdésének rendelkezéseit, mely szerint a határozatot nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene. Amikor a
  1. január 20-i határozattal mentesítették a regisztrációs adófizetési kötelezettség alól, jóhiszeműen szerzett jogot arra, hogy a gépjárművel rendelkezzen, jóhiszeműen volt annak tudatában, hogy a szükséges engedélyeket a jogszabályoknak megfelelően kiadták és az elidegenítést megkezdhette. Törvényben biztosított joga keletkezett arra, hogy mentesüljön a fizetés alól, jóhiszeműsége nem lehet kérdéses, mert egy általa szabályosnak vélt jogi aktus után kapta kézhez a fizetési kötelezettséget nem tartalmazó közigazgatási határozatot. Az elsőfokú ítélet indokolásával szemben arra hivatkozott, hogy nem a téves vámtarifaszám megállapításával következett be az alperes jogellenes magatartása, hanem azzal, hogy az Áe.
  2. §
(5)bekezdésének megsértésével azt módosította. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, javára másodfokú perköltség megállapítását kérte. Kifejtette, hogy az Áe. 61. §
(1)bekezdése szerint ha a közigazgatási szerv megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabályt sért, a határozatot módosítja vagy visszavonja. E jogkör akkor gyakorolható, ha a határozat jogszabályt sért, a felettes szerv vagy bíróság még nem bírálta el a határozatot, a határozat közlésétől számítva 1 év még nem telt el, a közigazgatási szerv csak egy ízben élhet a visszavonás, módosítás lehetőségével, az intézkedés nem sérthet jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot, jogszabály kizárhatja, vagy feltételhez kötheti a határozat módosítását vagy visszavonását. A adatlap száma számú műszaki adatlap módosítása minden jogszabályi feltételnek megfelelt, a jogorvoslatról való tájékoztatás hiánya nem teszi jogellenessé az elsőfokú hatóság eljárását. Az adófizetési kötelezettség - mértékétől függetlenül - nem jog, hanem kötelezettség, ebből következően a módosítás jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat nem sérthet. Kiemelte, hogy a felperes 2004. november és december hónapokban négy esetben fordult a felügyelethez egyedi forgalomba helyezés iránti kérelemmel, ebből két esetben a saját maga által importált gépkocsi ügyében. Valamennyi esetben keletkezett regisztrációs adókötelezettség, két esetben adóalany is volt, így tisztában volt a regisztrációs adó kiszabásának körülményeivel és a vámtarifaszám jelentőségével is. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el és azt az alábbiak miatt nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság a megalapozott döntéshez szükséges mértékben a tényállást teljeskörűen feltárta, az arra alapított döntéssel az ítélőtábla is egyetért. A felperes fellebbezésében foglaltak miatt azonban az elsőfokú ítélet indokolását a következőkkel egészíti ki. A fellebbezésben a felperes az alperes jogellenes magatartását abban látta megállapíthatónak, hogy az Áe. 61. §
(5)bekezdésének megsértésével módosította a határozatát. Az 5/
  1. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet
  2. számú melléklet 3.
  3. tartalma szerint a műszaki adatlap elsőfokú közigazgatási határozatnak minősül. Az Áe.
  4. §
(5)bekezdésében írt jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog védelme csak a jogot megállapító határozatokhoz kapcsolódik, nem pedig valamennyi határozathoz. A regisztrációs adófizetési kötelezettség alapjául szolgáló műszaki adatlapra bejegyzett vámtarifaszám nem tekinthető jogot megállapító határozatnak, ezért módosítására is jogszabálysértés nélkül kerülhetett sor. A felperes fellebbezésében hivatkozott - a BH 1998.621. szám alatt közzétett - eseti döntés a vámigazgatási eljárásra vonatkozik, a közlekedés-felügyelet eljárása pedig ennek nem része. A fellebbezés szükségeltette kiegészítéssel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján egyébként helyes indokai mellett helybenhagyta. A pervesztes felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján - a Pp. 217. §
(1)bekezdése szerinti teljesítési határidővel - az alperes javára perköltséget köteles megfizetni, melynek összeg meghatározásánál az ítélőtábla figyelemmel volt a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontjára és az
(5)bekezdésében írtakra. A sikertelenül fellebbező felperes a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán az államnak külön felhívásra a rendelkező részben írt mértékű fellebbezési illeték megfizetésére és köteles. D e b r e c e n,
  1. október
  2. napján Dr. Urhegyi Béla sk. a tanács elnöke, Dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta sk. előadó bíró, Szilágyiné dr. Karsai Andrea sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.