Pfv.III.20.761/2008/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Baráth Lívia ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r. és IV.r. felpereseknek a dr.Gasztonyi Erzsébet ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Veszprém Megyei Bíróságnál 5.P.20.460/
- szám alatt megindított és másodfokon a Győri Ítélőtábla Pf.II.20.428/2006/
- számú ítéletével befejezett perében, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a Biztosító Zrt. beavatkozott, a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- évi november hó
- napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő k ö z b e n s ő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, a Veszprém Megyei Bíróság 5.P.20.460/2006/
- számú ítéletét megváltoztatja és megállapítja az alperes kártérítő felelősségét a
- január 21-én született III.r. felperes fejlődési rendellenességének fel nem ismerésével a felpereseknek okozott károkért. A Legfelsőbb Bíróság az iratokat az elsőfokú bíróságnak küldi meg. Kötelezi az alperest és a beavatkozót, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek 100.000 (Egyszázezer) forint együttes első- és másodfokú eljárási költséget, továbbá 30.000 (Harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felperesek költségmentessége folytán le nem rótt illetékeket az állam viseli. I n d o k o l á s Az I-II.r. felperesek gyermeke, a IV.r. felperes testvére, U.V. III.r. felperes
- január 21-én végtagfejlődési rendellenességgel született a Városi Kórház Szülészeti Osztályán. A bal alkarja és a keze a könyökizületből hiányzik. A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraikat érvényesítették az alperessel szemben, mert az volt az álláspontjuk, hogy a kórház orvosai az I.r. felperes terhesgondozása során megsértették az egészségügyről szóló
- évi CLIV. törvény (Eütv.)
- §-ának
(3)bekezdésében foglaltakat, mert kellően gondos eljárás esetén az ultrahangvizsgálatok valamelyikén észre kellett volna venniük a magzat végtaghiányát. Ebben az esetben tájékoztatniuk kellett volna a szülőket a rendellenességről, hogy eldöntsék a magzat további sorsát. A felismerés és a tájékoztatás azonban elmaradt, és ez a családtagok életét is jelentősen elnehezítette. Előadták, hogy a kórház orvosai nem a protokoll szerinti időben, a terhesség 12-
- és 18-
- hetében végeztek olyan ultrahangvizsgálatot, amelynek célja a magzat végtagjainak vizsgálata, hanem a terhesség
- és
- hetében, valamint a
- hetében. A
- héten elvégzett ultrahangvizsgálatnál azonban a dokumentációnak a végtagokra vonatkozó rovata kitöltetlen, a
- héten pedig csak arra van adat, hogy az orvos a combcsontot vizsgálta. Ennek méretét rögzítette, de arra semmiféle adat nincs, hogy a felső végtagokat is megvizsgálta volna. A terhesség
- hetében megvizsgálta ugyan a végtagokat, de tévedett, amikor a dokumentációban azt rögzítette, hogy „végtagok rendben". A terhesség
- és
- hetében elmulasztott végtagvizsgálat szakmai szabályszegés, a
- héten rögzített adat pedig diagnosztikai tévedésre utal, ezért az alperes kártérítési felelőssége fennáll. Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérte. Az alperes azzal védekezett, hogy a végtaghiány fel nem ismerése nem róható a terhére, mert az ilyen fejlődési rendellenesség még ismételt ultrahangvizsgálattal sem ismerhető fel teljes biztonsággal. A szűrővizsgálatokat „B" jártassági vizsgával rendelkező orvos végezte, aki kellő gyakorlattal rendelkezik. A bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet. Álláspontja szerint a III.r. felperesnek kereshetőségi joga nincs, a saját jogán nem igényelhet kártérítést, az I-II.r. és a IV.r. felperesek esetében pedig az alperes a kártérítési felelősség alól kimentette magát. Kifejtette, hogy a szülészeti-nőgyógyászati protokoll szerint a terhesség 12-
- és 18-
- hetében végzett ultrahangvizsgálat alkalmával ajánlott a végtagok megtekintése és a combcsont hosszának mérése az esetleges rendellenesség feltárása vagy kizárása érdekében. Az adott esetben a terhesség
- hetében is vizsgálta az alperes orvosa a végtagokat, mert a magzat combcsontjának hosszát rögzítette. A
- héten is vizsgálta a végtagokat, de rendellenességet nem észlelt. Miután a magzati végtaghiány kimutatása nehéz, a felismerésének elmaradása nem jelenti azt, hogy az alperes orvosa megsértette a tőle elvárható gondosságot. Az I-II.r. és a IV.r. felpereseket ért károsodás miatt az alperest kártérítési felelősség nem terheli. A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet és az alperes kártérítési felelősségének közbenső ítélettel való megállapítását, vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérték. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta a Pp.
- §-ában rögzített okirati bizonyításra vonatkozó szabályokat, mert nem értékelte az általuk csatolt és hivatkozott tankönyvi, szakirodalmi mellékleteket, mint szakmai szabályokat. Megsértette a jogerős ítélet a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében foglaltakat is, mert a szakértői vélemény tartalmát nem vetette össze az általuk hivatkozott szakmai szabályok adataival és előírásaival, és megalapozatlanul, kizárólag a szakirodalmi adatokkal ellentétes tartalmú szakértői vélemény megállapításaira alapította az ítéletét. Tévesnek tartották a jogerős ítéletet, amennyiben a III.r. felperes kereshetőségi jogának a hiányára utalt, és fenntartották azt az álláspontjukat, hogy miután a III.r. felperes fogyatékossággal született, sérült az élethez és az emberi méltósághoz, valamint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő, Alkotmányban biztosított személyiségi joga. Emiatt a maga személyében követelhet kártérítést. A kártérítés feltételeit bizonyították, az alperes azonban a felelősség alól nem mentette ki magát. Hivatkoztak arra, hogy az alperes orvosai összesen kilenc alkalommal végeztek ultrahangvizsgálatot, de a magzat végtagjainak az ellenőrzése a protokoll szerinti időben nem történt meg. A bizonyítékok alapján az sem állapítható meg, hogy az alperes akkor, amikor végzett ultrahangvizsgálatot - a terhesség 11. és 16. hetében - akkor ellenőrizte volna a magzat valamennyi végtagját. A jogerős ítélet ettől eltérő ténymegállapítása megalapozatlan. Ha az alperes ellenőrizte volna a magzat valamennyi végtagját, úgy 30,7 %-os eséllyel észrevette volna a végtaghiányt. Mulasztása miatt alkalmanként ilyen mértékben vette el a gyanú felismerésének, a szülők tájékoztatásának és a további célirányos vizsgálatok elvégzésének az esélyét. Időközben a Városi Kórház jogutódlással megszűnt. Jogutódja a perbe önként belépett, és felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelme ugyancsak a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Pp. 270. §-ának
(2)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az alperes jogelődje kártérítési felelősségének megítéléséhez szükséges bizonyítást a bíróságok lefolytatták, de a tényállást nem a bizonyítékok Pp. 206. §-ának
(1)bekezdése szerinti értékelésével állapították meg, ezért az irányadó anyagi jogi felelősségi szabályok [Ptk. 339. §
(1)bek., Eütv. 77. §
(3)bek.] alkalmazása és az érdemi döntés téves. A III.r. felperes kereshetőségi jogával kapcsolatban a beavatkozó már a másodfokú eljárás során, a
- december 3-án kelt beadványában hivatkozott arra, hogy e témakörben „tudomásunk szerint 2008 januárjában a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága jogegységi határozatot kíván kiadni". A fogyatékossággal született gyermek kártérítési igényét elismerő, évekkel korábban kialakult ítélkezési gyakorlatot azonban a Legfelsőbb Bíróság csak a
- évi március hó
- napján hozott (MK.
- szám,
- március 26.) 1/2008.PJE jogegységi határozattal változtatta meg, ez a jogegységi határozat azonban a jogerős ítélet meghozatala után született. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következően a Legfelsőbb Bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet a meghozatala idején hatályos jogszabályokra és a bírósági gyakorlatra figyelemmel jogszabálysértő-e. Irányadó tehát a Legfelsőbb Bíróság korábbi iránymutatása alapján kialakult bírósági gyakorlat, amely szerint a fogyatékossággal született gyermeknek a kártérítés követelésére alanyi joga van, miután a fel nem ismert rendellenesség miatt a szülei nem élhettek a terhességmegszakítás jogszabályban biztosított jogával, így a gyermek csak hátrányos helyzetű életet élhet és ez sérti a személyiségi jogát. Nem arról van szó, hogy a magzatnak alanyi joga lett volna arra, hogy őt a magzati élettől megfosszák, és arról sem, hogy a korábbi gyakorlat az élettől való megfosztás „jogát" állította volna, hanem a törvény által védett jog a megszületett magzat fogyatékos létezéséhez, tehát hátrányos helyzetéhez kötődik és ebben áll a jogsérelme. A másodfokú bíróság a III.r. felperes kereshetőségi jogának el nem ismerésekor ítélőtáblai határozatra, és kollégiumi véleményre utal, de nem az országos bírósági gyakorlatra. Miután a jogegységi határozat csak a meghozatala után született döntés esetében köti a bíróságokat - így a Legfelsőbb Bíróság tanácsát is - a korábban meghozott jogerős határozat felülvizsgálata esetén nem lehet irányadó. A továbbiakban azt kellett vizsgálni, hogy valamennyi felperes esetében helyesen értékelték-e a bíróságok a bizonyítékokat, amikor úgy foglaltak állást, hogy az alperes a kártérítési felelősség alól kimentette magát. Az ennek alapjául szolgáló jogszabály az Eütv.
- §-ának
(3)bekezdése, amelynek alapján azt kellett vizsgálni, hogy az alperes jogelődjének orvosai az itt előírt gondosságot tanúsították-e az I.r. felperes terhes-gondozása során végzett ultrahangvizsgálatok alkalmával. Az nem lehet kétséges, hogy a III.r. felperes ismeretlen eredetű végtagfejlődési rendellenességének kialakulásáért az alperes jogelődjének orvosait kártérítési felelősség nem terheli. A felelősség alapja csak az a magatartásuk, vagy mulasztásuk lehet, ha a végtag hiányát a saját felróható magatartásuk miatt nem ismerték fel, ezért elmaradt a szülők tájékoztatása és a további vizsgálatok elvégzésének lehetősége. Az I.r. felperes terhes-gondozása során kilenc alkalommal történt ultrahangvizsgálat, amelyek közül a jogvita eldöntése szempontjából a 11., a
- és a
- héten elvégzett vizsgálatoknak van jelentőségük. A terhességi ultrahangvizsgálatokra vonatkozó szakmai előírások és protokoll szerint a terhesség 12-13., a 18-
- hetében vizsgálandó a magzat anatómiája, amikor valamennyi végtagot ábrázolni kell, és meg kell határozni azok hosszát, alakját és mozgását. Az I.r. felperes esetében nem a protokoll szerint előírt terhességi hetek idején voltak az ultrahangvizsgálatok, de a jogi megítélés szempontjából nem ennek, hanem az ehhez közeli időben, a terhesség 11., és a
- hetében, valamint a
- hetében elvégzett ultrahangvizsgálatok értékelésének van jogi jelentősége. A
- és a
- héten elvégzett ultrahangvizsgálatra előírás a végtagok vizsgálata és ábrázolása. Ez nyilvánvalóan valamennyi végtagra vonatkozik. Miután a szakértői véleményből kitűnően a magzat keze a 49-
- napon kezd kialakulni és szerencsés esetben a végtagok a
- héten láthatók, azok vizsgálatára lehetőség van. Ha az ultrahangvizsgálati gyakorlat anyagi okokból a végtagok képi rögzítése, ábrázolása helyett a látottak leírására szorítkozik, akkor a protokoll előírásának ezzel tesz eleget. Az I.r. felperes terhességének
- és
- hetében készült ultrahangvizsgálatok leleteiben azonban a végtagok vizsgálatáról semmiféle leírás nem szerepel. Ha pedig a bejegyzés hiányzik, az alperes nem tudja bizonyítani, hogy ennek ellenére megtörtént a végtagok vizsgálata. A terhesség
- hetében készült ultrahangleletet feltételezetten értékelő szakértői véleményt a bíróság már olyan tényként értékelte, hogy a combcsontról szóló adat egyben azt is jelenti, hogy ekkor a végtagok vizsgálata megtörtént. Ez azonban megalapozatlan tényállítás, mert a combcsontról szóló adat nem jelenti egyben azt, hogy a végtagok vizsgálata megtörtént, azok rendben vannak, mert erről semmiféle leírás nincs a leletben. Ehhez kapcsolódóan a terhesség
- hetében történt vizsgálat leletén van olyan bejegyzés, amely a combcsontról szól és a végtagokról is, tehát külön mérték a combcsontot, külön nézték a végtagokat és azt le is írták. Ebből következően a terhesség
- hetében történt combcsontról szóló bejegyzés nem bizonyítja egyben a végtagok vizsgálatát is. A terhesség
- hetében a végtagokról szóló bejegyzés, amely szerint a végtagok rendben vannak, nyilvánvalóan tévedés, hiszen a magzat felső végtaghiánnyal született. A szakértő véleményéből következően a III.r. felperesnél kialakult végtagredukciós fejlődési rendellenesség kimutatása különösen nehéz, a biztos felismerésére nincsenek módszerek, de a felismerés valószínűsége 30%-os lehet. Miután azonban az alperes nem tudta bizonyítani azt, hogy a terhesség
- és
- hetében a végtagokat vizsgálta, ezzel a mulasztásával a valószínű felismerés lehetőségét vette el a felperesektől. Ezért nem helytálló a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a vizsgálati módszer hibalehetősége miatt maradt el a fejlődési rendellenesség észlelése. Ha pedig az észlelés valószínűségének az esélye elveszett, akkor emiatt a tájékoztatás és a szülők döntési joga is elveszett, és emiatt a felperesek károsodása megállapítható. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
- §-ának
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó 253. §
(4)bekezdése szerint a Pp. 213. §-ának
(3)bekezdése alapján hozott közbenső ítélettel megállapította az alperes kártérítési felelősségét a III.r. felperes egészségkárosodásának fel nem ismeréséből eredően a felpereseknek okozott károkért. Az alperes a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése, míg a beavatkozó a 83. §-ának
(1)bekezdése alapján egyetemlegesen köteles a felpereseknek az első- és másodfokú eljárási költségeik megfizetésére, míg a le nem rótt illetékeket az állam viseli [6/1986. (VI.26.) IM rendelet
(1)bek.,
- §]. A felperesek felülvizsgálati kérelme alapos volt, ezért az alperes és a beavatkozó a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott 78. §-ának
(1), illetőleg 83. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelesek a felperesek felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. A felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel a
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- november
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró