Pf.20315/2008/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.315/2008/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a Kócsó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kócsó József ügyvéd 7400 Kaposvár, Fő utca
2. I/14.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Jutasi és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szalay Péter ügyvéd 1054 Budapest, Alkotmány utca 31.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértése miatt indított perében a Somogy Megyei Bíróság
3. július
4. napján kelt 23.P.20.105/2008/
5. számú ítélete ellen az alperes által
6. sorszám alatt benyújtott fellebbezés, valamint a felperes által Pf.
7. sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 300.000 (háromszázezer) forint nem vagyoni kártérítést, valamint 40.000 (negyvenezer) forint elsőfokú perköltséget. Mellőzi a felperes eljárási illetékben való marasztalását és az alperes által az államnak fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 21.000 (huszonegyezer) forintra felemeli. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az állami adóhatóság felhívására - 24.000 (huszonnégyezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint mindkét peres fél közszereplő, a felperes - egyéb tisztségek mellett - az F.B., míg az alperes a F. S. Megyei Elnöke és Képviselőtestületének. mindketten tagjai F. Város Önkormányzata A felperes részt vett az Európai Unió vidékfejlesztési támogatási programja keretében zajló Leader közösségek létrehozásában. A felperes jelentős szervező munkája következtében
8. szeptember
9. napján megalakult a D.B.H.K., amely képviselőjének a felperest választotta meg. A helyi közösség az alakuló ülésén úgy határozott, hogy a következő ülését - amelyen sor kerül a regisztrációra nyitva álló október 4-i határidőig még jelentkező és a feltételeket teljesítő új tagok felvételére október
10. napján fogja megtartani. Az október 1-jei ülés megkezdése előtt vita alakult ki a helyben csatlakozni szándékozók felvételéről. A felperes felszólalásában azt javasolta, hogy a közösség a törvényes eljárás fenntartása érdekében ne támogassa azoknak a felvételét, akik nem rendelkeznek a szükséges számú írásbeli ajánlással és az előírt formanyomtatvánnyal. A D.B.H.K. gyűlése a vitát követően 1 igen és 153 nem szavazattal, 6 tartózkodás mellett meghozott határozatával a jelenlévő, a szükséges ajánlást össze nem gyűjtött csatlakozni kívánók csatlakozásának napirendre vételét elutasította. Ugyanakkor az ülés ellenszavazat nélkül meghozott határozattal felvette a közösségbe azt a 21 csatlakozni kívánó tagot, akik a szükséges ajánlással és formanyomtatvánnyal rendelkeztek. A F.H. havilap
11. októberi számában „I Love F, avagy felperes f-hoz való viszonya" címmel cikk, illetve a felperesnek szóló nyílt levél jelent meg az alperes tollából. A cikk állítása szerint a felperes a Leader programban való részvételi lehetőségekről az érintetteket belterjesen tájékoztatva olyan alapítványokat és cégeket értesített és vont be a közösségbe, akik közül több egyértelműen az ő személyéhez, illetve a F.B-hoz köthető. Ugyanakkor a történelmi egyházak, több f-i egyesület és vállalkozás jelentkezési szándékát visszautasította azzal az indokkal, hogy lejárt a jelentkezési határidő. A cikk állítása szerint a felperes egyoldalúan lerövidítette a helyi közösségi tagok felvételére kiszabott határidőt, ezzel szelektálva a felvehető jelentkezők közül. A cikk nyílt levélnek minősülő részében felhívta a felperes figyelmét, hogy a Leader program nem a felperes és a felperes barátainak, illetve néhány jól értesültnek a kiváltsága, hanem az Európai Uniónak a magyar vidék fejlesztésére szánt pénze. Az alperes lényegében a cikk állításait ismételte meg a F-i Televízió által közvetített F. Város Önkormányzatának Képviselőtestülete
12. október
13. napján megtartott ülésén, valamint a
14. október
15. napján a F-i Televízió által sugárzott „Beszélgetés a D.B-i Leader Helyi Közösségről" című műsorban. Az alperes F-i Hírmondóban közzétett cikke változatlan tartalommal megjelent a www.www.www.hu honlapon is. A felperes keresetében a jó hírnevéhez fűződő személyiségi joga megsértésének a megállapítását, az alperesnek a jogsértés abbahagyására - a www.www.www.hu honlapról a felperesről szóló cikknek az eltávolítására -, valamint a F-i Hírmondó havilapban, a F-i Televízióban és a www.www.www.hu honlapon megjelentetett nyilatkozattal történő elégtételadásra és 300.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte. Állítása szerint az alperes több helyen tényként tűntetett fel valótlan állításokat, s alaptalanul állította, hogy belterjesen tájékoztatta a Leader programban érdekelteket a helyi akciócsoport megalakulásáról, továbbá állította, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy bárkinek a csatlakozási kérelmét is visszautasította volna. Hivatkozott arra, hogy a cikk megjelenése és a televízió műsorokban elhangzottak miatt jelentős jogsérelem érte. Visszahívták a F.H.A. elnöki tisztségéből, többször megállították az utcán, sok e-mailt kapott a cikkben említett visszaélésekkel kapcsolatban, valamint az XXX párttaggyűlésén is kérdőre vonták. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint jogsértést nem követett el, mert az általa megfogalmazottak részben megfelelnek a valóságnak, másrészt pedig véleményt, s ezen belül kritikát fogalmazott meg a felperessel szemben, amit a felperes, mint politikai közszereplő tűrni köteles. Állította, hogy a felperes
16. október
17. napján számos nem baloldalinak mondott szervezetnek az akciócsoporthoz való csatlakozását akadályozta meg, viszont az akciócsoportban részt vevők között több olyan található, amely köthető a felperes személyéhez. A jogsértés hiányán túlmenően elutasítani kérte a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét azért is, mert az alperes magatartással okozati összefüggésben bekövetkezett nem vagyoni hátrányt a felperes nem bizonyított. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetnek túlnyomó részt helyt adott, megállapította, hogy az alperes a F-i Hírmondó című havilapban, továbbá a F. Város Önkormányzatának Képviselőtestülete ülésén, valamint a F-i Televízióban sugárzott beszélgetés során valótlanul állította, miszerint a felperes belterjesen tájékoztatott a Leader program biztosította lehetőségekről, olyan alapítványokat és cégeket vont be a közösségbe, akik közül több egyértelműen az ő személyéhez köthető, ugyanakkor
18. október
19. napján több egyesület és vállalkozás jelentkezési szándékát visszautasította azzal, hogy lejárt a jelentkezési határidő, így megsértette a felperes jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte ezért az alperest, hogy a www.www.www.hu honlapról a cikket vetesse le és a F-i Hírmondó havilap következő számában, illetve a F-i Televízióban nyolc napon belül saját költségén tegye közzé az ítélet rendelkező részében megállapított tartalmú nyilatkozatot. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította, s mindkét felet 10.500 forint le nem rótt eljárási illeték megfizetésére kötelezte az állam javára. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint bár mindkét fél közszereplő, az alperes terhére a jogsértés megállapítható, mert kijelentései nem értékelhetők véleménynyilvánításnak, hanem részben tényállítások, mégpedig hamis tényállítások, illetve a valós tényeket hamis színben tüntette fel. Valótlan tényállítás volt az, hogy a felperes akadályozta meg
20. október
21. napján több egyesület és vállalkozás csatlakozását a Leader programhoz. Ezzel szemben a helyi közösség hozott e kérdésben határozatot. Valótlanul állította az alperes azt, hogy a felperes belterjesen tájékoztatta a csatlakozási lehetőségről az érdekelteket és azt is, hogy a politikai kötődésének megfelelő szervezetek csatlakozását tette lehetővé, hiszen a csatlakozni kívánók visszautasításának oka független volt a felperes személyétől, illetőleg pártállásától. Minderre tekintettel a bíróság megállapította, hogy az alperesnek azzal az állításával, hogy a felperes belterjesen tájékoztatott a Leader programmal kapcsolatban és több egyesület, vállalkozás jelentkezését visszautasította, megsértette a felperes jó hírnévhez fűződő személyiségi jogait. Figyelemmel arra, hogy a www.www.www.hu honlapon az ítélethozatal időpontjában is olvasható volt a kifogásolt cikk, alaposnak találta a további jogsértéstől való eltiltás iránti keresetet és az alperest a cikk eltávolítására kötelezte. Az erkölcsi elégtétel nyújtás keretében kötelezte az alperest, hogy a F-i Televízióban, illetőleg a F-i Hírmondó című havilapban a meghatározott tartalmú közleményt az alperes saját költségén tegye közzé. Alaptalannak találta ugyanakkor a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét, mert nem volt megállapítható, hogy az alperes jogsértéssel okozati összefüggésben a külvilágban is észlelhető módon hátrányosan változott volna a felperes megítélése. Az ítélet ellen, annak részbeni megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Állította, hogy a valóságnak megfelelő tényállításokat tett és egyébként sem sértette meg a felperes méltányolható jogait, mert véleménye kritikát fogalmazott meg, amelynek volt valóságalapja, s amelyeket a felperes, mint közszereplő, tűrni tartozik. A felperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be, amelyben az ítélet részbeni megváltoztatását és a 300.000 forint nem vagyoni kártérítés iránti keresetének teljesítését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés alaptalan, a csatlakozó fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból - a keresetet teljesítő részében - helyes következtetést vont le és helyes az érdemi döntése is. Tévesen járt el azonban akkor, amikor a felperes nem vagyoni kártérítés iránti keresetét elutasította. Az alperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy nem követett el jogsértést, mert olyan bírálatot, kritikát fogalmazott meg, amelynek volt valóságalapja, s amelyet a felperes, mint közszereplő, tűrni köteles. A másodfokú bíróság nem osztja ezt az álláspontot. A másodfokú bíróság mindenekelőtt az Alkotmánybíróság 36/
22. (VI.24.) AB határozatában kifejtettekre hivatkozik, amely szerint a véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására. Ezen túlmenően a szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható, és a valótlan tények közlésének elkerülése érdekében bizonyos kötelezettséggel jár hivatásszerűen részt vevő személyek esetében. a közvélemény alakításában Utal a másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság által a sajtó-helyreigazítás iránti perekkel kapcsolatban kiadott, de a bírói gyakorlat által a személyiségi jogsértésekkel kapcsolatos perekben is alkalmazott
23. számú Polgári Kollégiumi Állásfoglalásra. Ennek megfelelően az igény elbírálásánál a közleményt/írást/nyilatkozatot a maga egészében kell vizsgálni, az egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakított közfelfogásra is. A fentiek tükrében az adott szövegösszefüggésben nem véleménynyilvánításnak minősül az alperesnek az a kijelentése, mely szerint a felperes belterjesen tájékoztatott a Leader program biztosította lehetőségekről, olyan alapítványokat és cégeket vont be a közösségbe, akik közül több egyértelműen az ő személyéhez köthető. Az alperes a perben kb. hat szervezetről igazolta, hogy valamilyen formában a felperes személyéhez köthető. E tény mellett a 180 körüli taglétszámú szervezettel kapcsolatban azt állítani, hogy a felperes - ki nem mondva, de beleértve - csak olyan alapítványokat és cégeket „értesített", amelyek hozzá, illetve a F.B-hoz köthetők, részben hamis tényállításnak, részben pedig a való tények hamis színben való feltüntetésének minősül. Nyilvánvalóan hamis tényállítás az, hogy a felperes
24. október
25. napján több egyesület és vállalkozás jelentkezési szándékát visszautasította. Az elsőfokú ítéletben is kifejtettek szerint a D.B.L.H. Közösség 153 nem, 1 igen és 6 tartózkodó szavazata döntötte el, hogy a jelentkezés formai követelményeit nem tejesítők, a szükséges ajánlással és formanyomtatvánnyal nem rendelkezők csatlakozási kérelmét nem veszik napirendre. A felperes ugyan előzetesen ismertette az álláspontját, de szavazata csak egy volt a fenti szavazatokból, még akkor is, ha a jelenlévők között jelentős tekintélyt élvezett. Az alperes cikkét és nyilatkozatait összefüggéseiben értékelve a másodfokú bíróság - az elsőfokú bírósággal egyezően - arra a megállapításra jutott, hogy az alperes valótlan tényállítások mellett a való tényeket hamis színben tüntette fel, amelyek alkalmasak voltak a felperes közéleti szereplésének, munkájának, az adott programmal kapcsolatos tevékenységének a beszennyezésére. Az alperes fellépése éppen annak a felelősségnek a hiányát mutatja, amelyet az Alkotmánybíróság - már idézett határozata - megkíván a közvélemény alakításában hivatásszerűen részt vevő személyek esetében. Helyesen jutott tehát az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperes megsértette a felperes Ptk.78.§-a által külön is nevesített és védett jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát. A Ptk.84.§-a