Kfv.37464/2007/5 – Kúria

Kfv.III.37.464/2007/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Molnár Sándor ügyvéd által képviselt B. F. felperesnek, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium alperes ellen erdőgazdálkodási bírság kiszabása ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság

1. szeptember
2. napján kelt 14.K.22.720/2006/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelme folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 14.K.22.720/2006/
5. számú ítéletét - az alperes
6. augusztus
7. napján kelt 103.216/
8. számú határozatára kiterjedően hatályon kívül helyezi. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000.- /azaz ötvenezer/ forint elsőfokú- és 20.000./azaz húszezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. A le nem rótt kereseti- és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I N D O K O L Á S A felperes a 024 hrsz-on nyilvántartott 26 ha 3401 m2 területű erdőterület erdőgazdálkodója. A tényleges erdőgazdálkodói feladatokat meghatalmazás alapján a felperes édesanyja, dr.B. L.-né látta el. A felperes a
9. november
10. napján jóváhagyott erdőgazdálkodási terv alapján a 7G, 7E és 7H erdőrészletben 130 bruttó m3 fa kitermelésére volt jogosult. A fakitermelés
11. decemberében befejeződött. A felperes édesanyja
12. január
13. napján a 7B erdőterületre vonatkozóan 8 m3 fa lopása miatt tett feljelentést. Az elsőfokú erdészeti hatóság
14. április
15. napján a 1024 hrsz-ú erdőrészletben helyszíni ellenőrzést végzett, ezt követően a felperes édesanyja
16. április
17. napján 150 m3 fa kivágása és eltulajdonítása miatt tett feljelentést. Az elsőfokú erdészeti hatóság
18. május
19. napján kelt határozatával a felperest 5.627.000.- Ft erdőgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte 542 m3 fa engedély nélküli kitermelése miatt. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Főosztálya
20. július
21. napján kelt 35705/
22. számú határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette, megállapítva, hogy az elsőfokú erdészeti hatóság a felperes kötelezettségszegését nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, a felperes pedig feljelentési kötelezettségének eleget tett. Az elsőfokú erdészeti hatóság az alperesi jogelőd által megküldött másodfokú határozatot
23. augusztus
24. napján érkeztette. A felperesi előadás szerint a határozat egy példányát a felperes édesanyja az elsőfokú erdészeti hatóságnál személyesen átvette. E példány másolatát
25. november
26. napján
27. sorszám alatt a peres iratokhoz csatolta. Az elsőfokú erdészeti hatóság
28. augusztus
29. napján további tanúbizonyítást folytatott le. Ennek során tanúként hallgatták meg a felperes részére fakitermelést végző személyeket. A meghallgatáson sem a felperes, sem képviselője nem vett részt. A jegyzőkönyvből nem tűnik ki, hogy a tanúmeghallgatásról előzetesen a felperest vagy képviselőjét értesítették-e. Ezt követően az alperes
30. augusztus
31. napján kelt 103.216/
32. számú határozatával az elsőfokú hatóság
33. május
34. napján kelt határozatát helybenhagyta. Kifejtve, hogy a felperes az engedély nélküli fakitermelésről
35. március
36. napján tudomást szerzett, bejelentési kötelezettségének azonban haladéktalanul nem tett eleget. A felperes keresetében helyezését kérte. az alperes határozatának hatályon kívül A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes keresetlevelében elismerte, hogy az alperesi jogelőd
37. július
38. napján kelt 35705/
39. számú határozatát részére nem kézbesítették. A kézbesítést igazoló adat a közigazgatási iratok között sem áll rendelkezésre. A megyei bíróság álláspontja szerint miután az alperesi jogelőd határozatát a felperesnek nem kézbesítették, így jogi értelemben úgy kell tekinteni, mintha visszavonták volna. A megyei bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú erdészeti hatóság által
40. augusztus
41. napján lefolytatott tanúbizonyításból nem vonható le olyan következtetés, hogy a felperestől kaptak volna utasítást engedély nélküli fakitermelésre. A megyei bíróság megállapította továbbá, hogy az alperesi határozat indokolása helytálló atekintetben, hogy a felperes
42. március
43. napján a falopásokat észlelte, ennek ellenére feljelentést csak
44. április
45. napján tett. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a keresetnek megfelelő döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a megyei bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy az alperesi jogelőd
46. július
47. napján kelt 35705/
48. számú határozatát a felperesnek nem kézbesítették. Hivatkozott arra, hogy a fenti határozat példányával rendelkezett. Érdemben is vitatta az alperesi határozat azon megállapítását, hogy erdőgazdálkodói kötelezettségének nem tett eleget. Sérelmezte továbbá, hogy ez az elsőfokú hatóság
49. augusztus
50. napján foganatosított bizonyítási eljárása alapján került sor az alperesi határozat tényállásának a kiegészítésére. Kifogásolta, hogy a jogerős ítélet megállapítása szerint a felperes elmulasztott bejelentést tenni az elsőfokú erdészeti hatóságnál, holott az alperes annak hiányát nem rótta a felperes terhére. Kérdésesnek ítélte azt is, hogy az elsőfokú erdészeti hatóság helyszíni szemléjén megállapított fakivágásra mikor került sor. A felülvizsgálati kérelem alapos. A felperes alappal hivatkozott arra, hogy a
51. július
52. napján kelt 35705/
53. számú elsőfokú határozatot megsemmisítő alperesi jogelődi határozat létét az alperesi határozat jogszerűségének vizsgálata során nem lehet figyelmen kívül hagyni. A felperes ugyanis a fenti megsemmisítő határozat példányával rendelkezett, ezzel összefüggésben a felperes édesanyja
54. március
55. napján tett tanúvallomásában azt adta elő, hogy a kérdéses határozatot
56. augusztus
57. napján az elsőfokú erdészeti hatóságnál személyesen kapta kézhez. A határozat tehát - a megyei bíróság megállapításával szemben - kézbesítésre került. A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy az alperesi jogelőd
58. július
59. napján kelt 35705/
60. számú határozata a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
61. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
62. §-ában meghatározott tartalmi elemeket magában foglalja, azon az alperesi jogelőd hivatalos pecsétje és a határozatot hozó személy aláírása szerepel. A
63. július
64. napján kelt határozat a felperesnek az elsőfokú erdészeti hatóság
65. május
66. napján kelt határozatával szembeni fellebbezését elbírálta. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy még a legsúlyosabb formai, illetve tartalmi hiányosságban szenvedő határozatot is létezőnek kell tekinteni mindaddig, amíg azt meg nem semmisítik /Ket.
67. § /1/ bekezdés/. Az alperes tehát jogszabálysértően járt el, amikor az alperesi jogelőd
68. július
69. napján kelt elsőfokú határozatot megsemmisítő elsőfokú határozatának figyelmen kívül hagyásával ismételten másodfokú határozatot hozott. A Ket.
70. §-ában meghatározott fellebbezési eljárás ugyanis az alperesi jogelőd
71. július
72. napján kelt határozatával a Ket.
73. § /1/ bekezdésének megfelelően lezárult. Az alperesi jogelőd döntését a Ket.
74. § /7/ bekezdésének megfelelően visszaküldte az elsőfokú erdészeti hatósághoz, amelynek alapján haladéktanul intézkednie kellett volna a döntés kézbesítése iránt. Az alperes ennek ellenére
75. augusztus
76. napján úgy hozott ismételten másodfokú határozatot, hogy a Ket.
77. § /1/ bekezdésében meghatározott módon az alperesi jogelőd
78. július
79. napján kelt határozatát sem nem érintette, sem nem módosította, sem nem vonta vissza. Az elsőfokú erdészeti hatóság szintén jogszabálysértően járt el, amikor az alperesi jogelőd
80. július
81. napján kelt másodfokú határozatát követően az ügyben elsőfokú szervként tanúbizonyítást folytatott le. A Ket.
82. § /2/ bekezdése értelmében ugyanis még fellebbezési eljárásban is csak a másodfokú hatóság végezheti el a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását, vagy az elsőfokú döntés megsemmisítése mellett az ügyben elsőfokon eljárt hatóságot utasítja új eljárásra. A perbeli esetben azonban az alperesi jogelőd
83. július
84. napján kelt másodfokú határozatának meghozatalát követően további elsőfokú bizonyítás lefolytatásának nem volt helye. A fent részletezett súlyos, az ügy érdemére is kiható eljárási szabálysértések miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló
85. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
86. § /4/ bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalaként az alperes határozatát - új eljárásra kötelezés nélkül - hatályon kívül helyezte /Pp.
87. § /1/ bekezdés/. A jogerős ítélet és az alperesi határozat hatályon kívül helyezése folytán az alperesi jogelőd 35705/
88. számú határozata maradt hatályban, amely az elsőfokú erdészeti hatóság határozatát új eljárás elrendelése nélkül semmisítette meg, és azt állapította meg, hogy a felperes, mint erdőgazdálkodó részéről kötelezettségszegés nem volt megállapítható, és erdőgazdálkodási bírság kiszabásának sincs helye. Íly módon a felülvizsgálati kérelemben előadottaknak megfelelően hatályon kívül helyezésre kerültek azok az alperesi, illetve jogerős ítéleti megállapítások is, amelyek a felperesi erdőgazdálkodói felelősség megállapítására vonatkoztak. A Legfelsőbb Bíróság a Pp.
89. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
90. § /1/ bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes elsőfokú és felülvizsgálati perköltségének megfizetésére, míg a le nem rótt eljárási illetéket a 6/1986./VI.26./ IM rendelet
91. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
92. október
93. Bauer Jánosné dr. sk. a tanács elnöke, dr.Darák Péter sk. előadó bíró, dr.Kovács Ákos sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő