Pfv.22135/2007/7 – Kúria

Pfv.VI.22 135/2007/

1. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Koncz Györgyi ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Blázy Krisztina ügyvéd által képviselt alperes ellen kölcsön megfizetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál 3.P.86 136/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 57.Pf.637 601/2006/
3. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 100 000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felmerült felülvizsgálati illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes
4. június 19-én 18 000 DM-et kölcsönadott az alperesnek évi 11 %-os kamatra,
5. június 30-ai visszafizetési határidővel. A felperes
6. március 23-án további 1 700 000 forint,
7. június 2-án pedig 1 800 000 forint kamatmentes kölcsönt adott az alperesnek. A teljesítési határidőt a felek
8. szeptember 30-ában állapították meg. Az alperes a kölcsönből
9. június 24-én 80 000 forintot, míg
10. december 15-én 500 000 forintot fizetett vissza a felperesnek. A felperes módosított keresetében az alperest 7 312 250 forint és ezen összegből különböző tőke részek után, különböző időponttól járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Azt adta elő, hogy az alperesnek három alkalommal adott kölcsönt. Az első alkalommal
11. június 19-én 22 500 DM-et évi 11 %-os kamatra, a második alkalommal
12. március 23-án 2 050 000 forintot kamatmentesen, míg a harmadik alkalommal 2 250 000 forintot szintén kamatmentesen adott. Az alperes azonban a tartozásából összesen 580 000 forintot fizetett meg. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azt elismerte, hogy a felperessel kölcsönszerződést kötött, vitatta azonban a felperes által megjelölt összegeket. Előadása szerint az első alkalommal 18 000 DM-et, a második alkalommal 1 700 000 forintot, a harmadik alkalommal pedig 1 800 000 forint kölcsönt kapott. A kölcsönök azonban nem kamatmentesek voltak, hanem az első esetben évi 50 %-os, a második esetben évi 45 %-os, míg a harmadik esetben évi 50 %-os ügyleti kamatban állapodtak meg. Előadta, hogy a felperes helyzetének kihasználásával kötött ki ilyen mértékű kamatot, ezért a szerződés a Ptk.
13. §-a alapján érvénytelen. Viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben a szerződés semmisségének a megállapítását kérte. A felperes az alperes viszontkeresetének elutasítását kérte, tagadta az alperesnek a kamat mértékére vonatkozó előadását. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 5 162 440 forintot, ezen összegből 2 242 440 forint után
14. december 1-jétől
15. június 23-áig évi 11 %-os, 2 162 440 forint után
16. június
17. napjától
18. december 14-éig évi 11 %-os, 1 662 440 forint után
19. december
20. napjától
21. december 31-éig évi 12 %-os,
22. január 1-jétől a kifizetésig évi 11 %-os kamatát, 1 700 000 forint után
23. szeptember 30-ától a kifizetés napjától számított évi 11 %-os kamatát és 1 800 000 forint után
24. szeptember 30-ától a kifizetés napjáig számított évi 11 %-os késedelmi kamatát, valamint 255 920 forint perköltséget. Indokolása szerint a fizetési meghagyás iránti kérelemhez csatolt okiratok nem alkalmasak annak igazolására, hogy a felperes bármilyen nagyságú kölcsönt átadott volna az alperesnek, a kölcsönadott összegek nagyságára vonatkozóan más bizonyíték nem állt rendelkezésre, ezért csak az alperes által elismert összegek vehetők figyelembe. Utalt arra, hogy a felek között az ügyleti kamattal kapcsolatban is vita volt, a felperes azonban azt adta elő, hogy az első esetben évi 11 %-os, míg a többi esetben kamatmentes volt a kölcsön és keresetét is ennek megfelelően terjesztette elő. A szerződés uzsora jellegére alapított semmisségét bizonyítottság hiányában nem találta megalapozottnak. A továbbiakban hivatkozott arra, hogy a felek egyező előadása szerint az alperes teljesített a tartozásból. Az első alkalommal 80 000 forintot, a második alkalommal a felperes állítása szerint 500 000 forintot, míg az alperes állítása szerint 6 500 000 forint teljesítés történt. Az alperes által a 6 500 000 forint teljesítéséről fénymásolatban csatolt irat eredetiségét a felperes nem ismerte el, az alperes az eredeti okiratot nem tudta bemutatni, ezért a másolat bizonyítóereje kétségessé vált. Nem találta alkalmasnak a 6 000 000 forint visszafizetésének igazolására a perben meghallgatott Sz. Gy., T. Á. és T. B. B. vallomását, részben kellő ismeret hiánya miatt, másrészt ellentmondásosságuk folytán. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása, a kereset teljes elutasítása érdekében, az alperes fellebbezett. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Hivatkozott az uzsora esetleges megállapítása esetén alkalmazandó jogkövetkezményekre. Álláspontja azonban az volt, hogy a perbeli szerződés érvényes, mert a jogszabályban írt két törvényi feltétel együttes fennállása nem bizonyított. Hivatkozott a felek
25. június 19-ei átvételi elismervény megnevezésű okiratban foglalt megállapodására, amely szerint a DM tartozás elszámolásának alapja a megfizetéskor esedékes MNB árfolyam. A szerződő felek tehát ezt a kérdést maguk rendezték. A továbbiakban az alperesnek a visszafizetéssel kapcsolatos fellebbezésében foglaltakra vonatkozó állítását vizsgálta, amellyel kapcsolatban kifejtette, hogy az alperes nem tudott teljes eredeti okiratot bemutatni a bíróság számára, csupán egy töredéket csatolt az iratokhoz arra való hivatkozással, hogy az az eredeti okirat része. Ez a töredék nem tartalmazza, hogy milyen összeg átvételére vonatkozik, ezért a kiegészített írásszakértői véleményben foglaltak mellett sem alkalmas az alperesi teljesítés bizonyítására. Utalt arra is, hogy valamely bizonyíték bizonyítóerejének megítélése nem szakértői, hanem jogkérdés. Ezt meghaladóan visszautalt az elsőfokú eljárásban meghallgatott tanúvallomásokra, akik nem voltak jelen a pénz visszafizetésénél. Hivatkozott arra is, hogy az alperes a per folyamán - kezdetben azt állította, hogy az elismervény eredeti példánya a felperesnél található, csupán az írásszakértői vélemény kiegészítését követően tett olyan előadást, hogy a felperes eltépte az elismervényt és annak egy részét időközben fellelte. A mérlegelés körében értékelte a felperes felszólító levelére küldött alperesi válaszlevelet is. A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és a kereset teljes elutasítása érdekében az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy a tényállás megalapozatlan, mert a lefolytatott szakértői bizonyítás eredményének figyelmen kívül hagyásával iratellenes módon, okszerű jogi következtetés levonására alkalmatlan tényállást „vették” a bíróságok ítéletük alapjául. Sérelmezte a szakvélemény figyelmen kívül hagyását, valamint hogy az okiratok sorában nem értékelte a 44/A/
26. szám alatt csatolt -
27. december 15-én kelt - eredeti irattöredéket és az azzal kapcsolatos szakértői megállapításokat. Álláspontja szerint ennek az irattöredéknek ezért is különösen nagy a jelentősége, mert a felperes elismerte, hogy
28. december 15-én történt teljesítés részéről, azonban a teljesítés összegét a felperes 500 000 forintban ismerte el, szemben az általa állított 6 500 000 forinttal. Ismételten hivatkozott az általa csatolt irattöredék jelentőségére és sérelmezte, hogy ezzel kapcsolatos szakértői véleményeket a bíróság nem fogadta el, de annak indokát sem adta. Álláspontja szerint a bizonyítékok körében kizárólag a rá nézve kedvező szakvéleményben foglaltak nem kerültek értékelésre. A felperes ellenkérelme fenntartására irányult. a jogerős ítélet hatályában való Az alperes felülvizsgálati kérelme az uzsora jogcímére alapított szerződés érvénytelenségének elutasítását nem érintette, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
29. §-ának