Kbf.85/2008/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés b./ pontja szerint megalapozatlan tényállást egészítse ki a vádlott által megszegett szabályokkal, így a vádlott munkaköri leírásában található releváns szabályokkal, továbbá a Rendőrségi Törvény, valamint a Rendőrség Szolgálati Szabályzatának megfelelő rendelkezéseivel. Indítványozta még, hogy az ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrányt megváltoztatva a vádlottal szemben a Btk.87.§

(2)bekezdés e./ pontjában írt enyhítő rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetést szabjon ki. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor kirekesztette a bizonyítékok köréből a vádlott munkaköri leírását arra hivatkozva, hogy az nem tartalmazza a vádlott aláírását, ugyanis az „sk” jelzéssel ellátott munkaköri leírás is joghatályosnak tekinthető. A Katonai Fellebbviteli Ügyészségnek a nyilvános ülésen eljárt képviselője perbeszédében az ügyészi fellebbezésben, valamint a másodfokú ügyészi átiratban foglaltakat fenntartotta. A másodfokú ügyészi álláspont szerint a vádlott ügyeletes tisztként a közrendet súlyosan sértő cselekményről szerzett tudomást és annak kapcsán szegte meg jelentési és intézkedési kötelezettségét. A cselekmény nagyobb tárgyi súlya indokolja a vádlottal szemben intézkedés alkalmazása helyett a pénzbüntetés kiszabását. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Kifejtette azon álláspontját, hogy nincs olyan ok, amely az ítélet súlyosítását és az intézkedés helyett büntetés kiszabását indokolná, figyelemmel arra, hogy a rendőri intézkedéssel érintett személy nem lőfegyvert használt, hanem egy lőfegyvernek nem minősülő muzeális jellegű tárgyat. A bejelentett katonai ügyészi fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a katonai tanács ítélete felülbírálatra alkalmas. Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, az eljárási szabályokat betartotta és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott a tárgyaláson ténybelileg beismerte a cselekmény elkövetését, azonban vitatta, hogy magatartásával bűncselekményt követett volna el. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást a vádlott ténybeli beismerése, a kihallgatott tanúk vallomása, valamint a rendelkezésre álló okiratok alapján állapította meg. Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor nem fogadta el azon vádlotti védekezést, hogy a benzinkútnál történt eseményről írt jelentés a nagyfokú munkateherre visszavezethetően elkeveredett, illetve, hogy az eligazítás és szignálás során elfelejtett a kapitányságvezetőjének jelentést tenni az eseményről. A katonai tanács ebben a körben helytállóan hivatkozott tanú1 vallomására, valamint a vádlotti védekezés életszerűtlen voltára. A másodfokú katonai tanács azonban osztja a Katonai Fellebbviteli Ügyészségnek azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság ítélete, annak tényállása a Be. 351.§

(2)bekezdés b./ pontja alapján hiányos. Ezért az ítélőtábla katonai tanácsa a Be. 352.§

(1)bekezdés a./ pontja alapján a tényállást annyiban egészítette ki, hogy; „ A vádlott magatartásával megsértette a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv.13.§

(1)bekezdésében, valamint a cselekmény elkövetéskor hatályban volt, a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995.(III.1.) BM rendelet 5.§-ában és 6.§

(1)bekezdésében foglaltakat.” A másodfokú bíróság azonban nem látta indokoltnak a tényállás kiegészítését a vádlott munkaköri leírásában rögzített rendelkezésekkel. Nem kétséges ugyan, és a vádlott sem vitatta, hogy a munkakörére vonatkozó szabályokat ismerte és alapvetően azok alapján látta el fő-ügyeletesi szolgálatát. A bűnügyi iratok 35/b. nsz. alatt található irattal kapcsolatban azonban megállapítható, hogy az nem csak a vádlott aláírását nem tartalmazza, de a megismerés időpontját, valamint iktatási számot sem, ily módon arra hivatkozni nem lehet. Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által ekként kiegészített tényállás már mindenben mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségégre és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét a Btk.348.§

(1)bekezdés IV. fordulata szerinti szolgálatban kötelességszegés vétségében állapította meg. A katonai ügyésznek a súlyosításra irányuló fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a joghátrány meghatározása során figyelembe vehető körülményeket és nem tévedett, amikor a szolgálati feladatait jó szinten teljesítő, a törvénnyel korábban összeütközésbe nem került vádlott cselekményével kapcsolatban, tekintettel a cselekmény tényleges tárgyi súlyára azt állapította meg, hogy az elbíráláskor oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen, és ezért a vádlottat megrovásban részesítette. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlottal szemben elegendő figyelmeztető jellegű intézkedés alkalmazása, ezért a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés eredményre nem vezethetett. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be. 371.§

(1),

(3)és

(4)bekezdésein alapszik. Budapest,

1. november
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. bíró A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának ítélete jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. november
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kígyósi Józsefné bírósági ügyintéző