Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.380/2008/
- szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Kovács Edit ügyvéd (1022 Budapest, Rókushegyi lépcső 7.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Komáromi József ügyvéd (8640 Fonyód, Trombitás utca 1.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság
- szeptember
- napján kelt 23.P.20.535/2008/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 200.000 (kettőszázezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az ÁÉV f.a. (továbbiakban: ÁÉV) eladó és a felperes jogelődje, a P. Bt. vevő
- május 18-án adásvételi szerződést kötöttek, amellyel az eladó a kizárólagos tulajdonát képező b-i
- helyrajzi szám alatt felvett, természetben B, H.utca
- szám alatti üdülő épület és udvar megjelölésű belterületi ingatlanát eladta a vevő részére. Az ingatlannal szomszédos b-i 0000/
- helyrajzi számú ingatlan
- óta áll az alperes tulajdonában. Ebből az alperesi ingatlanból a felperes 619 négyzetméter nagyságú kerítéssel leválasztott területrészt használ. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az
- május
- napján megkötött adásvételi szerződéssel az alperesi ingatlanból általa használt 619 négyzetméter nagyságú területrész tulajdonjogát is megszerezte, hiszen a per tárgyát képező területnek már az adásvételi szerződés megkötésekor a birtokában volt, és azt a korábbi használati viszonyok alapján jóhiszeműen a megvásárolt ingatlan részének tekintette. Keresetét másodlagosan a Ptk.118.§-ának
(2)bekezdésére alapította, arra hivatkozással, hogy a perbeli területet a tulajdonos Magyar Állam által megbízott kezelőtől, az ÁÉV szerezte meg. Előadta azt is, hogy a perbeli terület tulajdonjogát ingatlan-nyilvántartáson kívül, ráépítés címén a Magyar Állam már az
- május 18-ai adásvételi szerződés megkötése előtt megszerezte. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a F-i Városi Bíróság előtt G.20.469/
- szám alatt folyamatban volt perben beszerzett, a felek által nem vitatott igazságügyi földmérési szakértői vélemény alapján a per tárgyát képező 619 négyzetméter területrész az alperes tulajdonában álló balatonlellei 0000/
- helyrajzi számú ingatlanhoz tartozik és ahhoz tartozott már a perbeli adásvételi szerződés megkötésének időpontjában is. A felperes jogelődje ezért az adásvételi szerződéssel a per tárgyát képező 619 négyzetméter területrészt nem szerezhette meg, hiszen annak tulajdonosa nem az eladó, hanem az alperes volt. Kifejtette, hogy a Ptk.118.§-ának
(2)bekezdése alkalmazásához annak bizonyítására lett volna szükség, hogy a vitatott 619 négyzetméter területet (adásvételi szerződés megkötésekori) tulajdonosa, azaz az alperes, az adásvételi szerződés szerinti eladóra, azaz a Magyar Állam által megbízott kezelőre bízta. E vonatkozásban azonban peradat nem merült fel, ilyen tényállítást a felperes sem terjesztett elő. A Magyar Állam ráépítéssel történő tulajdonszerzésével kapcsolatos felperesi előadás tekintetében arra utalt, hogy ráépítésre alapított tulajdonszerzési igényt legfeljebb a Magyar Állam terjeszthetne elő a saját nevében, a felperes ilyen igényérvényesítésre nem jogosult. Utalt arra is, hogy az ingatlan-nyilvántartás törvény 5.§-ának
(4)bekezdése értelmében az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző személy a jóhiszemű szerzővel szemben egyébként sem érvényesítheti a tulajdonjog bejegyzésére irányuló igényét. A felperes által a jóhiszemű eljárásának bizonyítására indítványozott tanúbizonyítást szükségtelennek tartotta és azt elutasította. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és a keresetnek történő helyt adás érdekében a felperes terjesztett elő fellebbezést. Arra hivatkozott, hogy az adásvételi szerződés
- pontja a bekerített területet jelölte meg a vétel tárgyaként, a bekerített területnek pedig a per tárgyát képező vitatott 619 négyzetméter is részét képezte. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletének ezzel ellentétes ténymegállapítása nem felel meg a valóságnak. A F-i Városi Bíróság előtt G.20.409/
- szám alatt folyamatban volt birtokháborítási perben kihallgatott tanúk vallomására hivatkozással kifejtette, hogy az alperes a perbeli adásvételi szerződés eladójára, azaz az ÁÉV-re bízta az érintett terület kezelését. Ennek bizonyítására kérte S.F. és M.Zs. tanúkénti meghallgatását. Továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a Magyar Állam eladó a ráépítéssel a perbeli területrészre tulajdonjogot szerzett az ingatlan-nyilvántartáson kívül, a felperes tulajdonjogát jóhiszeműen szerezte az eladótól, aki az érintett terület kezelési jogával rendelkezett. Vitatta az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának a ráépítés vizsgálhatóságára vonatkozó részét. Mindezekre tekintettel kérte a per tárgyát képező 619 négyzetméter területre vonatkozóan annak megállapítását, hogy annak tulajdonjogát a felperes adásvétel jogcímén megszerezte, kérte a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése érdemében az illetékes földhivatal megkeresését. Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte. A fellebbezés alaptalan. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti azzal, hogy a b-i
- helyrajzi számú ingatlannak 1949-től a perbeli adásvételi szerződés megkötéséig a Magyar Állam volt a tulajdonosa, kezelője pedig az ÁÉV volt. A
- helyrajzi számú ingatlan kivett üdülőépület és udvar megjelölésű, 3772 négyzetméter területű. A felperes az ingatlan tulajdonjogát
- augusztus
- napján átalakulás folytán szerezte meg jogelődjétől, a P. Bt-től. A b-i 0000/
- helyrajzi számú kivett beépített terület megnevezésű ingatlan
- április
- napján csere jogcímén került az alperes tulajdonába. A perbeli vitatott 619 négyzetméter felperes által használt területen fennálló kerítést az eladó ÁÉV építette
- októberében. Az így kiegészített, egyébként helyesen megállapított tényállás alapján érdemben is helyes az elsőfokú bíróság ítélete, ezért azt a másodfokú bíróság a Pp.253.§-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel a tekintetben, hogy az elsőfokú eljárásban a per anyagává tett igazságügyi földmérési szakértői vélemény alapján az adásvételi szerződés tárgyát nem képezte a vitatott 619 négyzetméter terület, hiszen az az alperes tulajdonában álló 0000/2. helyrajzi számú ingatlanhoz tartozik és tartozott az adásvételi szerződés megkötésekor is, így azon a felperes az adásvételi szerződés megkötésével tulajdonjogot nem szerezhetett. Ugyancsak maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtetteket a Ptk.118.§-ának
(2)bekezdésére alapított kereseti kérelemmel kapcsolatban. Mellőzi az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából azonban azt a megállapítást, hogy a ráépítés címén tulajdonjogot szerző állam helyett a felperes a saját nevében igényérvényesítésre nem jogosult, így a Magyar Állam perben állásának hiányában a ráépítés kérdése nem vizsgálható. A felperes a keresetét harmadlagosan a Ptk.137.§-ának
(2)bekezdésére alapította, amely szerint a ráépítő szerzi meg a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének a tulajdonjogát, ha az épület értéke a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja. A felperes által előadott tények szerint 1983-ban történt az 1993-ban alperes tulajdonába került ingatlanon a kerítés építése. Ez a felépítmény azonban tulajdoni igényt nem alapozhat meg, hiszen a kerítés létesítése a perbeli vitatott 619 négyzetméter területű földrészlet értékét az akkori értékviszonyok alapján sem haladhatta meg. Erre, valamint az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott, az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény 5.§-ának
(4)bekezdésében írt rendelkezésre tekintettel alaptalan a Magyar Állam ráépítés jogcímén történő közbenső szerzésre utalással előterjesztett felperesi tulajdoni igény. A másodfokú bíróság is szükségtelennek találta a felperes által fellebbezésében indítványozott tanúk kihallgatását arra vonatkozóan, hogy az érintett terület kezelése az
- május 18-án megkötött adásvételi szerződés szerinti eladót illette-e meg, hiszen az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés egyértelmű a tekintetben, hogy a kezelői jog az ÁÉV-t a Magyar Állam tulajdonában lévő
- helyrajzi számú ingatlan tekintetében illette meg, amelynek a nem vitatott földmérési szakvélemény alapján a vitatott terület nem része. A sikertelen fellebbezés folytán a felperes perköltséget nem igényelhet és viselni tartozik a fellebbezésére lerótt fellebbezési eljárási illetéket, továbbá a Pp.78.§-ának
(1)bekezdése alapján az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségét, amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2.§-ának a) pontja alapján állapította meg. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 256/A.§-a
(1)bekezdésének f) pontja alapján bírálta el tárgyaláson kívül. P é c s ,
- december
- Dr. Veszeley József s.k. a tanács elnöke, Dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, Dr. Zóka Ferenc s.k. bíró