Bhar.310/2008/8 – Szegedi Ítélőtábla

(2)bekezdés a) pont]. [Btk. 186. §

(1)bekezdés, Ezért a vádlottat 250 (Kettőszázötven) napi tétel pénzbüntetésre í t é l i . A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 400 (négyszáz) forintban állapítja meg. Az így kiszabott összesen 100.000 (egyszázezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 250 (kettőszázötven) nap szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Kötelezi a vádlottat az eljárás során felmerült 155.174 (egyszázötvenötezeregyszázhetvennégy) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak, a Bács-Kiskun Megyei Bírósági Gazdasági Hivatal felhívása szerint. A különleges eljárás lefolytatására vonatkozó felhívást mellőzi. Megállapítja, hogy a vádlott anyja neve helyesen: (Vezetéknév utónév). INDOKOLÁS: A Kecskeméti Városi Bíróság a 14.B.3022/2005/

1. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki súlyos testi sértést okozó közúti veszélyeztetés bűntettében. Ezért 250 napi tétel - napi tételenként 400,- Ft, összesen 100.000,- Ft végösszegű pénzbüntetésre ítélte, és kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a következő lényegű tényállást állapította meg: a vádlott r.ftörm.
2. október 3-án 21 óra 10 perc körüli időben (Település)-en, az (szám) számú főúton vezette az (forgalmi rendszám megjelölése) frsz-ú Opel Astra típusú személygépkocsit. A (szám) számú főút és a (utca megnevezése) utca kereszteződéséhez érve észlelte a (utca megnevezése) utcán, a főút irányába haladó sértett által vezetői engedély nélkül vezetett motorkerékpárt. A vádlott azért, hogy intézkedés alá vonja a sértettet, a személygépkocsival a főúton lehúzódva megállt a (utca mgnevezése) utca kereszteződésében, és intézkedési szándékát a járműből a motorra, majd az út szélére mutatva jelezte. A sértett ki akarta magát vonni az intézkedés alól, ezért a motorkerékpárt hátra lökte, majd a járművet balra kormányozva megpróbált a személygépkocsi mögött a főútra kikanyarodni. A vádlott észlelte ezt, ezért a gépkocsival tolatni kezdett, hogy megakadályozza a sértett elhajtását. A tolatás miatt a motorkerékpár bal oldala érintőlegesen ütközött a kiemelt útszegéllyel, melynek következtében a már balra dőlő motorkerékpárnak - és meg nem cáfolhatóan a sértett jobb térdének - nekiütközött a hátramenetet végző személygépkocsi, és a földön bal oldalán fekvő motorkerékpárra rátolatva megállt. A baleset során a sértett ténylegesen 6-7 hét alatt gyógyuló sérüléseket szenvedett el. A vádlott a cselekményével szándékosan megszegte a KRESZ
3. §

(1)bekezdésben írt rendelkezést, valamint a KRESZ 3. §

(1)bekezdés c) pontjában foglaltakat. Az ítélet ellen a védő jelentett be fellebbezést, elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában történő felmentés végett. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság az 1.Bf.305/2007/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlottat az ellene emelt vád alól felmentette, s megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A másodfokú bíróság a bizonyítékokat felülmérlegelve módosította a tényállást, amely szerint a vádlott a sértettet igazoltatni kívánta, s annak végrehajtása céljából az (szám) számú főút úttestén megállt. Szándékát a gépkocsi lehúzott jobb oldali üvegén keresztül a sértettnek jelezte, aki megállt, majd a motorkerékpárját hátratolta, miközben a vádlott a gépkocsival a (utca megnevezése) utca irányába tolatni kezdett, amely közben a bal oldali visszapillantó tükörből a főút mögöttes forgalmát figyelte. A sértett ki akarta magát vonni a rendőri intézkedés alól, ezért menekülési szándékkal a motorkerékpárral elindult a főút irányába úgy, hogy a vádlott által vezetett gépkocsit megkerülve, a mögött kikanyarodjon a főútra. Az nem volt megállapítható, hogy melyik jármű indult el előbb. A sértett Bhar.II.310/2008/
2. a manővere közben nekiütközött a kiemelt útszegélynek, amelynek következtében a motorkerékpár balra kezdett dőlni, amely közben a hátramenetet végző vádlotti jármű arra rátolatott, és azon megállt. Az nem volt megállapítható, hogy a sértett lába ütközött a személygépkocsival, és az sem, hogy a motorkerékpárra történő személygépkocsival ráhaladásakor a sértett még a járművön tartózkodott-e. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott terhére a KRESZ
3. §

(1)bekezdésében írt szabály sem szándékos, sem gondatlan megszegése nem állapítható meg, minthogy nem volt elvárható a vádlottól, hogy az események alatt mind a védett, mind az alárendelt út forgalmát a hátramenet végzése közben mindenre kiterjedően figyelemmel kísérje. Így a baleseti eredménnyel való okozati összefüggés vizsgálata szóba sem kerülhetett, mint ahogy az sem, hogy a sértett a vádlott magatartása következtében került közvetlen veszélybe. Minderre tekintettel a másodfokú bíróság a vádlottat a Be. 6. §

(3)bekezdés a) pont I. fordulata alapján - mert nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése felmentette. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett. A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a vádlott bűnösségének a Btk. 186. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő súlyos testi sértést okozó közúti veszélyeztetés bűntettében való megállapítását, és arányos pénzbüntetés kiszabását indítványozta. Az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság, a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárást felülbírálta abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az első illetve másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e [Be. 387. §

(1)bekezdés]. A harmadfokú bíróság határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletet meghozta, kivéve, ha ez a tényállás megalapozatlan. Megalapozatlanság esetén, ha a helyes tényállás az iratok alapján megállapítható, vagy a helytelen ténybeli következtetés az iratok alapján kiküszöbölhető, a harmadfokú bíróság a tényállást hivatalból kiegészítheti vagy helyesbítheti [Be. 388. §

(1)-

(2)bekezdés], ellenkező esetben a másodfokú, illetve szükség esetén az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és a bíróságot új eljárásra utasítja [Be. 399. §

(5)bekezdés]. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság is az eljárási szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le a tárgyalást. Tényállás-felderítési kötelezettségének is eleget tett, további bizonyítás felvételére - s ennek érdekében hatályon kívül helyezésre és új eljárásra utasításra - nincs szükség. Észlelte ugyanakkor az ítélőtábla, hogy a másodfokú bíróság ítéletének alapját képező tényállás részben hiányos, részben pedig helytelen ténybeli következtetésen alapul [Be. 351. §

(2)bekezdés b) pont II. fordulat és

(2)bekezdés d) pont], amely megalapozatlansági okok azonban az iratok alapján kiküszöbölhetők voltak. A harmadfokú bíróság így a gépjárműszakértői szakvélemény alapján kiegészítette a tényállást azzal, hogy a vádlott a gépkocsival kb. 4,3 m-t tett meg hátra tolatva az (szám) számú főúttal szinte párhuzamosan, a (utca megnevezése) utcába mindössze a gépkocsi szélességének felével behaladva. A vádlott a sértett által vezetett Buell M2 típusú motorkerékpárral, annak a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávjának a bal szélénél, egészen a kiemelt útszegélynél ütközött. A gépkocsi ütközéskori sebessége 15 km/h, a motorkerékpáré 5-10 km/h volt. Ezen - az iratok alapján történt kiegészítésen - túlmenően az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a vádlott tolatás közben csak a főút mögöttes forgalmát figyelte, okszerűtlen volt. A járművek haladási útvonalából (a vádlotti gépkocsi a motor elől elindulva az (szám) számú főúttal szinte párhuzamosan haladt be a (utca megnevezése) utcába, a főútról oda esetlegesen bekanyarodni szándékozó járművek haladását akadályozva, és a sértett szándékozott útvonalát keresztezve), az ütközésük helyéből (a (utca megnevezése) utcai úttest túlsó sávjának útszegélye mellett közvetlenül), a vádlotti gépkocsi ütközési sebességéből (amely nem alapozza meg az útszegély előtti parkolási szándékot) kizárólag az a következtetés vonható le, hogy a vádlott kifejezetten a sértett elmenekülését akarta a gépkocsival történő elétolatással megakadályozni. A sértett éppen a vádlotti manőver következtében kényszerült arra, hogy menekülése közben az útszegély felé haladjon, s a vádlott cselekvőségének eredményeként ment neki az útszegélynek és dőlt fel a motorkerékpár, melynek következtében szenvedte el a sértett a súlyos sérülését. Bhar.II.310/2008/8. Ezen ténybeli, illetve a vádlott szándéka vonatkozásában jogi következtetéssel ellentétesen, s ezáltal okszerűtlenül került a másodfokú bíróság által megállapításra, hogy a vádlott a tolatás közben a bal oldali visszapillantó tükörből a főút mögöttes forgalmát figyelte csak (amely azt alapozza meg, hogy a vádlott tolatás közben nem is tudott arról, hogy a sértett a gépkocsi mögött kíván elhaladni), s ezért a harmadfokú bíróság ezt mellőzte a tényállásból. A vádlott cselekményével megszegte az 1/1975. (II.5.) KpM-BM együttes rendelet (továbbiakban: KRESZ) 33. §

(1)bekezdés I. fordulatában foglaltakat, amely szerint járművel hátramenetet végezni csak úgy szabad, hogy az a többi jármű közlekedését ne akadályozza. A fenti helyesbítésekkel és kiegészítésekkel a tényállás teljes egészében megalapozott lett, s ezáltal a harmadfokú felülbírálat alapját képezte. A tényállásban foglaltak alapján a harmadfokú bíróság megállapította, hogy a vádlott szándékosan, a sértett elmenekülésének megakadályozása érdekében megszegte a KRESZ 33. §

(1)bekezdés I. fordulatában foglaltakat, amikor úgy tolatott hátra, hogy azáltal a motort az út széléhez szorította, s amely magatartása vezetett a sértett sérüléseivel járó balesethez. A vádlott nem csak a KRESZ megjelölt szabályát szegte meg szándékosan, hanem a szándéka eshetőlegesen kiterjedt arra is, hogy a sértett életét, testi épségét közvetlenül veszélyeztető helyzetet idéz elő. Figyelemmel pedig arra, hogy a vádlotti cselekvőség eredményezte a motoros felborulását és a súlyos sérülés bekövetkezését, az oksági folyamat a vádlott magatartása és az eredmény között egyértelműen fennáll. A vádlottnak a sérüléssel járó baleset bekövetkezésének lehetőségét a tőle elvárható figyelem vagy körültekintés esetén előre látnia kellett volna [Btk. 14. § II. fordulata és 15. §-a], amely figyelem, illetve körültekintetés elmulasztása miatt a cselekménye eredménye tekintetében a büntetőjogi felelőssége egyértelműen fennáll. A harmadfokú bíróság a fentiek alapján, a Be. 398. §

(1)és

(2)bekezdése alapján eljárva a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, s a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 186. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő súlyos testi sértést okozó közúti veszélyeztetés bűntettében. Itt jegyzi meg a harmadfokú bíróság, hogy a másodfokú bíróság azon megállapítása is téves volt, hogy a vádlottól nem volt elvárható, hogy hátramenet végzése közben mind a védett, mind az alárendelt út forgalmát figyelemmel kísérje. A hátramenet egy fokozottan veszélyes manőver, amelyet kizárólag csakis akkor szabad nem csak megkezdeni, hanem folytatni is, ha a jármű mozgásával érintett területen más jármű, illetve az úttesten haladó gyalogosok közlekedését nem akadályozza. Ez a kötelezettség a hátramenet során végig, egészen a mozgás befejezéséig fennáll (BH 1996.183., BH 1999.351., BH 2001.312). Amennyiben a másodfokú bíróság megállapítása szerint a vádlott kizárólag a bal oldali tükörbe nézve az (szám) számú főút forgalmát figyelte, s azt az utat, amelyen keresztül tolatott nem, abban az esetben is megszegte ezen KRESZ szabályt, ez esetben cselekvősége a Btk. 187. §

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő közúti baleset okozása vétségének megállapíthatóságát alapozná meg. A büntetés kiszabása során a harmadfokú bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott kifogástalan közlekedési előéletét, azt, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, azt, hogy cselekményét vélt közérdek szolgálata motíválta, s nagyobb nyomatékkal a cselekmény elkövetése óta bekövetkezett jelentős időmúlást, illetve, hogy a vádlott hosszú ideig állt a büntetőeljárás súlya alatt. Ugyanakkor súlyosító körülményként értékelte azt, hogy a vádlott a bűncselekményt rendőri foglalkozásával összefüggésben követte el (épp emiatt nem lehetett enyhítő körülményként értékelni a büntetlen előéletét, miként azt az elsőfokú bíróság tette), és a közlekedési bűncselekmények elszaporodottságát. Mindezen bűnösségi körülményekre, valamint a - elsőfokú bíróság ítélete elleni, a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányára tekintettel fennálló súlyosítási tilalomra figyelemmel a harmadfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott napi tételszámú pénzbüntetésre [Btk. 51.§

(1)és

(2)bekezdése] ítélte a vádlottat, a Btk. 87. §

(1)és

(2)bekezdés e) pontjának az alkalmazásával. Az egy napi tétel összegét is az elsőfokú bírósággal azonos mértékben állapította meg, mert azt ítélte a vádlott vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez igazodónak. Figyelemmel a vádlott által elkövetett bűncselekmény jellegére, a KRESZ szabályszegés és a veszélyhelyzet szándékosságára, a harmadfokú bíróság mindenképpen indokoltnak tartotta volna a vádlottat közúti járművezetéstől eltiltásra [Btk. 58.§] is ítélni, ennek azonban a súlyosítási tilalom akadályát képezte, ezért az ítélőtábla csak a mellékbüntetésre ítélés szükségességének megállapítására szorítkozhatott. Bhar.II.310/2008/

1. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatására vonatkozó rendelkezés a Btk.
2. §-án, az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezés pedig a Be.
3. §-án alapul. A harmadfokú bíróság végezetül a vádlott bűnösségének kimondására tekintettel mellőzte a különleges eljárás lefolytatására vonatkozó felhívást, illetve helyesbítette a vádlott anyja nevét. S z e g e d ,
4. december
5. Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. Dr.Mezőlaki Erik sk. a tanács elnöke a tanács tagja,előadó Dr.Cserháti Ágota sk. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bhar.II.310/2008/
6. számú ítélete és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1.Bf.305/2007/
7. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. S z e g e d ,
8. december
9. Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke