Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.387/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Lantos Ügyvédi Iroda (1138 Budapest, Viza u. 7/A. VIII/
- szám, ügyintéző: dr. Lantos Bálint ügyvéd) által képviselt felperesnek dr. Székely László ügyvéd (1171 Budapest, Bodonyi u.
- szám) által képviselt alperes ellen vételár megfizetése és járulékai iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- július 2-án kelt 19.G.40.482/2008/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A felperes
- május
- napjától
- június 27-ig terjedő időszakban az alperesnek különböző termékeket szállított, 21.333.177 forint összeget az alperes a felperesi számlák teljesítési határidejéig nem fizetett meg, ezért a felperes erre az összegre fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben. Az alperesi ellentmondás lényege az volt, hogy a 21.333.177 forint tartozás megfizetésére az alperes fizetési ütemezést készített, melyről
- október 10-én értesítette a felperest. Álláspontja szerint a felperes ezt ráutaló magatartással elfogadta. Utalt arra, hogy az általa javasolt ütemezés szerint a teljes tartozását
- április 30-ig fizeti meg. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes a
- április 21-én kelt keresetlevelében 10.419.872 forint tőke és ennek
- április 10-ig járó 3.277.416 forint összegben jelölte meg a követelését. Utalt arra, hogy a
- október 29-i levelében közölte az álláspontját a tartozás javasolt átütemezésére vonatkozóan. Kamatkövetelésétől csak a teljes tartozás 8 napon belüli kiegyenlítése esetén tekintett volna el. Az időközbeni teljesítésekre tekintettel szállította le a keresetét. A Fővárosi Bíróság a
- július 2-án kelt 19.G.40.482/2008/
- számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 3.378.681 forintot, ezen összeg után
- május 6-tól a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó nap érvényes jegybanki alapkamat 7 %-al növelt összegének megfelelő mértékű késedelmi kamatot, továbbá 650.000 forint perköltséget. A tőketartozás megfizetésére az alperes részére részletfizetést engedélyezett. Megállapította, hogy a felperes 450.000 forint illeték visszatérítésére jogosult az illetékes adóhatóságtól. Az elsőfokú bíróság az alperest marasztaló rendelkezését a Ptk.
- §-ára és
- §
(1)bekezdésére alapította. Lényegében az alperesi részteljesítések felperesi számítását fogadta el, az alperesi részteljesítéseket elsődlegesen a késedelmi kamatra és a költségekre, és csak másodlagosan a tőketartozás csökkentésére számolta el. Az elsőfokú bíróság a perköltséget a Pp. 78. §-ára és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontjára alapítottan állapította meg bruttó 200.000 forintban, továbbá kötelezte az alperest az Itv. 58. §
(1)bekezdésének c) pontja és 58. §
(5)bekezdésének második mondata alapján 450.000 forint mérsékelt eljárási illeték megfizetésére, míg a felperest 450.000 forint illeték visszaigénylésére jogosította fel. A végzés perköltség összegére vonatkozó része ellen
- sorszám alatt az alperes nyújtott be fellebbezést, kérte annak leszállítását 170.000 forintra, amely kizárólag a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján az ügyvédi munkadíjból áll. Álláspontja szerint a teljes személyes illetékmentessége miatt illetékfizetésére nem kötelezhető az Itv. 5. §
(1)bekezdésének c) pontja és
(2)bekezdése, valamint az 56. §
(1)bekezdése értelmében. Véleménye szerint a teljes illeték visszatérítésére kellett volna a felperest feljogosítani az Itv. 80. §
(1)bekezdésének i) pontja alapján. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §
(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési kérelem keretei között vizsgálta. A fellebbezés megalapozatlan. A Pp. 75. §
(1)bekezdése értelmében perköltség - a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve - mindaz a költség, ami felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel (előzetes tudakozódás és levelezés költsége, eljárási illeték, tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.). A
(2)bekezdés szerint a perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd, jogtanácsos, illetve szabadalmi ügyvivő készkiadásait és munkadíját is. A fenti jogszabályi rendelkezések alapján a keresetindításkor megfizetett (lerótt) eljárási illeték a perköltség része, amit az egyébként személyes illetékmentességet élvező pervesztes fél perköltség címén köteles az ellenérdekű félnek megfizetni. A Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. Az egységes bírói gyakorlatnak megfelelően az elsőfokú bíróság helytállóan döntött, amikor az alperest kötelezte a felperes által lerótt illeték arányos részének a megfizetésére. Az alperes személyes illetékmentessége folytán nem mentesül annak megfizetése alól (pl. BH1999. 81.). Az elsőfokú bíróság az Itv. 58. §
(1)bekezdésének c) pontját és
(5)bekezdését is helyesen alkalmazta. Az Itv. hivatkozott 58. §
(1)bekezdésének c) pontja alapján az illeték a peres eljárás illetékének 10 %-a, ha az alperes a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, vagy az első tárgyalás előtt a követelést teljesíti. Az
(5)bekezdés második fordulata értelmében a 42. §
(1)bekezdésének c) pontjában említett eljárásoknál a mérséklési kötelezettség csak a 42. §
(2)bekezdése szerint kiegészített illetékre terjed ki. A felperes 450.000 forint illetéket a fizetési meghagyásnál, további 450.000 forint kereseti illetéket pedig az alperesi ellentmondás folytán rótt le. Az alperes a perre okot adott, mivel a tartozását nem fizette meg, és annak csak egy részét teljesítette az eljárás kezdeményezését követően, míg a fennmaradó rész megfizetésére az elsőfokú bíróság ítélettel kötelezte. Az alperes ezért köteles a felperes részére megfizetni a felperes által lerótt 450.000 forint eljárási illetéket. A 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdése és
(2)bekezdésének a) pontja alapján a pertárgyérték 5 %-át kitevő munkadíj, illetve a 4/A. §
(1)bekezdése alapján az ügyvédi díjon felül megállapítható általános forgalmi adó együttesen összege alapján az elsőfokú bíróság által megállapított 200.000 forint bruttó munkadíj nem eltúlzott mértékű. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. az Az alperes fellebbezése sikertelen maradt, így a Pp. 78. §
(1)bekezdése és a 239. §-a alapján az alperes a fellebbezéssel felmerült költségeit maga viseli. A felperes a fellebbezési eljárással kapcsolatban költségigényt nem terjesztett elő, így e tárgyban a Fővárosi Ítélőtáblának nem kellett döntenie. A fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása a Pp. 256/A. §
(1)bekezdésének b) pontja alapján történt. Budapest,
- november
- . Koday Zsuzsanna sk. a tanács elnöke Dr. Molnár József sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő dr. Sándor Ottó sk. bíró