DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.267/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. ... pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve, címe felperesnek - a ... jogtanácsos által képviselt alperes neve, címe alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 9.P.21.143/2007/
- sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját 3 600 (Háromezer-hatszáz) forintban állapítja meg, melyet az állam visel. Megkeresi az ítélőtábla a Debreceni Ítélőtábla Gazdasági Hivatalát, hogy Dr. ... pártfogó ügyvéd részére 3 600 (Háromezer-hatszáz) forint pártfogó ügyvédi díjat utaljon ki. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes
- október 1-jén terjesztett elő öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmet az alperes jogelődjénél. Igénybejelentésében az
- június
- -
- december 31-ig terjedő időre vonatkozóan is a szolgálati idő elismerését kérte. Az alperes jogelődje határozat száma számú határozatával a felperes részére előrehozott öregségségi nyugdíjat állapított meg. A felperes
- június 21-én a
- alszámú határozat ellen fellebbezést terjesztett elő, melyben arra hivatkozott, hogy a szolgálati idő megállapítása tévesen történt, az
- június 9-től
- december 31-ig terjedő biztosítási időszakra vonatkozóan annak ellenére nem számították be a szolgálati idejét, hogy csatolta a befizetést igazoló csekkeket. Vitatta a nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló átlagszámítási időszak és a megállapított nyugdíj összegét. Hivatkozott arra, hogy a törvény az eljárás során bekövetkezett tévedések, mulasztások korrigálására lehetőséget biztosít, ezért ennek alkalmazását kérte. Az alperes jogelődje
- alszámú határozatával a
- számú határozatával módosított
- számú határozatát akként módosította, hogy a jogosultság megállapításához figyelembe vehető szolgálati időt 37 év 198 napban határozta meg. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az
- június
- és
- december
- közötti időszakot szolgálati időként nem lehetett beszámítani, mert a társadalombiztosítási járulékot erre az időre a felperes nem fizette meg. A határozat jogorvoslati kioktatást tartalmaz, a felperes fellebbezést nem terjesztett elő. A felperes az elsőfokú határozat ellen a ... Munkaügyi Bírósághoz fordult és a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. A ... Munkaügyi Bíróság ügyszám2/
- számú végzésével a felperes keresetlevelének az öregségi nyugdíj összegének módosítására irányuló részében idézés kibocsátása nélkül elutasította, a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti részében áttette a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ... Megyei Bírósághoz. Határozatának indokolása szerint a felperes anélkül kezdeményezett közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt eljárást, hogy a közigazgatási eljárásban a jogorvoslati jogát kimerítette volna, kereseti kérelme a szolgálati idő figyelembevételének elmaradása miatt 500 000 forintos kártérítési igényt is tartalmazott, ebben a részben elrendelte az áttételt a ... Megyei Bírósághoz. A felperes kereseti kérelme közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére irányult azzal, hogy az
- június
- és
- december
- közötti időszak szolgálati időként történő figyelembe vétele mellett az alperest 500 000 forint kártérítés és annak kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a közigazgatási jogkörben okozott kártérítés érvényesítésének egyik feltétele, nevezetesen a jogorvoslati jog kimerítése nem teljesült. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a közigazgatási jogkörben okozott kártérítési igény érvényesíthetőségének anyagi jogi feltétele a jogorvoslati jog kimerítése. A közigazgatási iratokból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes részére öregségi nyugdíjat megállapító határozat fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett. Az ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben tartalmában az elsőfokú határozat megváltoztatásával az alperest kereseti kérelme szerint kérte marasztalni. Fellebbezése indokaként arra hivatkozott, hogy a
- alszámú határozat ellen fellebbezéssel élt, ez az iratok között fellelhető, azonban beadványát sem az alperes, sem az első fokon eljárt bíróság nem tekintette fellebbezésnek. Jogi álláspontja szerint a
- júniusában kelt beadványt fellebbezésnek kell tekinteni annak tartalma miatt, így a felperes a rendes jogorvoslati jogát kimerítette. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet indokai alapján történő helybenhagyását kérte. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el és azt az alábbiak szerint nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg és helytálló az arra alapított érdemi döntése is. A Ptk. 349. §-ának
(1)bekezdése szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőséget igénybe vette. E rendelkezésből kiindulva nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy az adott esetben a felperes a határozat elleni fellebbezési jogával nem élt. A törvényi rendelkezésből az is következik, hogy a jogorvoslat kimerítése olyan előfeltétel, amely a kártérítési igény érdemi elbírálásához nélkülözhetetlen. Ettől kizárólag akkor lehet eltekinteni, ha a károsult a hatóság hibája, mulasztása miatt nem élhetett a jogorvoslati lehetőséggel. A perbeli esetben azonban nincs erről szó. A felperesnek az a hivatkozása, hogy a
- júniusában a
- számú határozat ellen előterjesztett fellebbezésével a rendes jogorvoslati jogát kimerítette, nem megalapozott. A hivatkozott beadványa alapul szolgált arra, hogy az alperes a
- alszámú határozatával módosítsa a korábbi határozatait, azonban e határozat ellen a felperes törvényes határidőn belül fellebbezést nem terjesztett elő. A
- február 6-án kelt beadványa elkésetten került előterjesztésre, az alperes felhívására - a
- augusztus 8án érkeztetett beadványban - a felperes
- alszámra hivatkozással úgy nyilatkozott, hogy a szolgálati idő téves számítását utólag kéri módosítani nem fellebbezés keretében. Ezt követően az alperes
- alszámú határozatával az igazolási kérelmét elutasította, mivel annak hiányosságait a felperes felhívásra nem pótolta. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság jogi indokolásával, a felperes rendes jogorvoslati jogát megfelelő kioktatás ellenére sem merítette ki, ezért a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti anyagi jogi feltétel hiánya miatt keresetét helyesen utasította el. Fentiek szerint az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-a
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes perköltséget nem igényelt, így ebben a vonatkozásban határozni nem kellett. A felperes személyes költségmentesség kedvezményében részesült, ezért a le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)és
- §-a értelmében az állam viseli. A felperes részére kirendelt pártfogó ügyvéd díját az ítélőtábla a 7/
- (III.30.) IM rendelet
- §
(1)bekezdés b) pontja és
(2)bekezdésében foglaltak alapján állapította meg, a sikertelen fellebbezés miatt a pártfogó ügyvéd díját a
(3)bekezdés értelmében az állam viseli, a
(6)bekezdés alapján az összeg kiutalása iránt az ítélőtábla rendelkezett. D e b r e c e n,
- november
- napján Dr. Urhegyi Béla sk. a tanács elnöke, Dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta sk. előadó bíró, Szilágyiné dr. Karsai Andrea sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -