← Magyarország

Gfv.30263/2008/5 – Kúria

Gfv.XI.30.263/2008/5.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Mészáros Attila ügyvéd (…) által képviselt K-i Társult Földtulajdonosok Vadásztársasága (…) felperesnek a dr. Bilonka Béla ügyvéd (…) által képviselt Sz. Vadásztársaság (…) I.r., valamint a F. G. (…) által képviselt K. és Környéke Földtulajdonosok Közössége (…) II.r. alperesek ellen szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt a Siklósi Városi Bíróságon 4.P.20.226/

  1. szám alatt indult perében a Baranya Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság
  2. március 11-én kelt 2.Pf.20.091/2008/
  3. számú ítélete ellen a felperes részéről
  4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - a
  5. szeptember hó 29-én tartott tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 2.Pf.20.091/2008/
  6. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I.r. alperesnek 15 nap alatt 30.000 (Harmincezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a II.r. alperes földtulajdonosi közösség
  7. szeptember 12-én Kémesen vadászterületet kialakító gyűlést tartott, melyen jelen volt a felperes képviseletében Sz. J.. A közgyűlés levezető elnökeként dr. F. I. ismertette azt a felperes és a II.r. alperes között létrejött egyezséget, mely szerint a két társaság az általuk kezdeményezett mintegy 6000 hektár területet egymás között 50-50 %-os arányban osztják meg. A II.r. alperes képviselője F. G., valamint a felperes képviseletében Sz. J. tájékoztatták a jelenlévőket a közgyűlésen kialakításra kerülő vadászterület határairól. A II.r. alperes a 2/
  8. számú határozattal az egyezségnek megfelelő módosítás után kialakításra kerülő mintegy 3000 hektár vadászterületet és ennek alapján számított szavazati arányokat tartózkodás és ellenszavazat nélkül, egyhangúlag elfogadta. Ezt a követően a II.r. alperes földtulajdonosi gyűlés az 5/
  9. számú határozattal elfogadta a vadászterület határát, a 6/
  10. számú határozatban F. G-t képviselőjének megválasztotta, majd a 7/
  11. számú határozatában úgy döntött, hogy a kialakított vadászterületet haszonbérbe adás útján hasznosítja oly módon, hogy azt az I.r. alperes földtulajdonosok vadásztársasága haszonbérbe veszi az üzemtervi időszakra, azaz 10 évre. A 9/
  12. számú határozatban a II.r. alperes a kialakított vadászterület haszonbérleti díját 300 Ft/hektár/évben állapította meg azzal, hogy az kövesse az infláció mértékét. Az újonnan kialakított vadászterületen a felperesnek az
  13. augusztus 31-én kelt haszonbérleti szerződés alapján már érvényes haszonbérleti joga állt fenn. Ennek alapján a felperest a Földművelésügyi Minisztérium Baranya Megyei Földművelésügyi Hivatala a 732/1997/
  14. számú határozatával, mint vadászatra jogosultat nyilvántartásba vette.
  15. január 4-én a felperes vadásztársaság képviseletében O. G. bejelentette az FVM Baranya Megyei Földművelésügyi Hivatal Vadászati és Halászati Osztályának - hivatkozással a
  16. szeptember 12-i k-i közgyűlésen történtekre - hogy mint haszonbérlő az újonnan kialakított vadászterületen előhaszonbérleti jogával élni kíván.
  17. január 13-án a felperes vadásztársaság közgyűlést tartott, ahol a felperes képviseletében O. G. elnök kijelentette, hogy folyamatban lévő vadkár ügyük áll fenn P. Cs-vel szemben, továbbá L. J-ék is kértek vadkárt a felperes vadásztársaságtól.
  18. február 13-án az alperesek haszonbérleti szerződést kötöttek, melynek alapján a II.r. alperes az I.r. alperes vadásztársaság, mint haszonbérlő részére 10 éves határozott időre a vadászati jogot hasznosítás céljából átadta 300 Ft/hektár/év haszonbérleti díj kikötése mellett. A szerződés
  19. pontjában a II.r. alperes arról tájékoztatta az I.r. alperest, hogy a földtulajdonosok többségének döntése alapján csak annak adható haszonbérbe a vadászterület, aki a földtulajdonosok felé nem tartozik bérleti díjjal, vagy vadkárral. A szerződés
  20. pontja értelmében a haszonbérlő I.r. alperes kötelezte magát arra, hogy mint vadásztársaság az egy vadászra jutó nettó vadászterületet minimum 150 hektárban biztosítja (a perbeli 3000 hektáros vadászterület esetében ez 20 vadászt jelent).
  21. február
  22. napján a felperes törvényes képviselője egyeztetett az alperesek tagjaival arról, hogy a haszonbérleti szerződéssel érintett területről a vadászati felszereléseit, létesítményeit elszállítja. A felperes képviseletében O. G.
  23. márciusában a haszonbérleti szerződést megismerte olymódon, hogy azt valaki a postaládájába bedobta névtelenül.
  24. március 20-án a felperes törvényes képviselője levélben értesítette a II.r. alperes képviselőjét arról, hogy a felperest előhaszonbérleti jog illeti meg a perbeli vadászterületen és e jog gyakorlására a felperes igényt tart. Ebben az időszakban a felperes vadásztársaságnak volt folyamatban vadkár ügye és vadkárral kapcsolatos tartozása is volt - pl. a Siklósi Városi Bíróság előtt 1.P.20.504/
  25. szám alatt volt vadkár megtérítése iránti polgári peres eljárás M. F. C. felperes és a K-i Vadásztársaság között. A felperes vadásztársaság taglétszáma is meghaladta a haszonbérleti szerződésben írt mértéket. A taglétszámot a felperes
  26. október 4-én csökkentette le a haszonbérleti szerződésben írtaknak megfelelően. A Baranya Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatóságának Vadászati és Halászati Osztálya az I.r. alperest - kérelmére -, mint vadászatra jogosultat
  27. március
  28. napján kelt és
  29. május
  30. napján jogerőre emelkedett határozatával nyilvántartásba vette. Az I. r. alperes
  31. augusztus 17-én írásban tájékoztatta a felperes képviselőjét a haszonbérleti szerződés megkötéséről és annak egy példányát is megküldte a részére, kérve, hogy nyilatkozzon arra. Erre válasz nem érkezett, ezért az I.r. alperes
  32. szeptember 19-én megismételte a felhívást. A felperes
  33. október
  34. napján tett írásban a haszonbérleti szerződés teljes tartalmára vonatkozó elfogadó nyilatkozatot. A felperes a
  35. április 27-én benyújtott és
  36. október 2-án napján módosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az alperesek között
  37. február 13-án létrejött haszonbérleti szerződés felperessel szembeni hatálytalanságát, valamint azt, hogy a perrel érintett vadászterületre a szerződés a felperes és a II.r. alperes között jött létre. Kérte az I.r. alperes kötelezését mindezek tűrésére. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I.r. alperesnek 54.000 Ft perköltséget. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I.r. alperesnek 27.000 Ft másodfokú perköltséget. A jogerős ítéletben foglalt indokok szerint a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló
  38. évi LV. törvény (továbbiakban: Vtv.)
  39. §

(2)bekezdése értelmében a vadászterület ismételt haszonbérbe adása esetén a haszonbérlőt e törvény alapján előhaszonbérleti jog illeti meg. E törvénynek az előhaszonbérletre vonatkozó rendelkezéseit azoknak a jogosultaknak az esetében kell alkalmazni, akik a vadgazdálkodási üzemterv lejártának napján érvényes haszonbérleti szerződéssel rendelkeznek és az újonnan kialakított vadászterületnek legalább a felét az előző üzemtervi ciklusban is haszonbérelték. Az előhaszonbérleti jog gyakorlására a Ptk-nak az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A felperes vadásztársaság a becsatolt
  1. augusztus 31-én kelt haszonbérleti szerződéssel igazolta, hogy a perbeli vadászterületre haszonbérleti jog illette meg. A II.r. alperes
  2. szeptember 12én megtartott közgyűléseiről készült jegyzőkönyv pedig azt igazolta, hogy az újonnan kialakított vadászterületen is a felperes volt a haszonbérlő. Ezért a felperest a perrel érintett vadászterületre előhaszonbérleti jog illette meg. A Ptk-nak az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó
  3. §-a rendelkezéséből következik, hogy a II.r. alperesnek, mint haszonbérbeadónak a kapott ajánlatot a szerződés megkötése előtt az előhaszonbéleti jog jogosultjával, azaz a felperessel közölnie kellett. Ezzel összefüggésben a jogerős ítélet megállapította, hogy a felperes törvényes képviselője jelen volt a II. r. alperes közgyűlésén, ahol határoztak a földtulajdonosok arról, hogy az újonnan kialakított vadászterületet haszonbérbe kívánják adni és arról is, hogy mi a haszonbér mértéke. Így a felperes már
  4. szeptember 12-én tudott az ajánlatról, valamint arról is, hogy a II.r. alperes vadásztársaság kívánja haszonbérbe venni a vadászati jogot. Ezt követően
  5. márciusában a felperes törvényes képviselője saját állítása szerint is megismerte az alperesek között létrejött haszonbérleti szerződést. A felperes tehát ebben az időpontban élhetett volna előhaszonbérleti jogával, amit igazol az a körülmény is, hogy
  6. március
  7. napján az előhaszonbérleti jog gyakorlásának céljából levelet intézett a II. r. alperes törvényes képviselőjéhez. Ebben az időpontban azonban a felperes nem rendelkezett azokkal a feltételekkel, amelyeket a haszonbérleti szerződés
  8. és
  9. pontja tartalmazott, mert egyrészt a felperesnek folyamatban lévő vadkár ügyei voltak, másrészt a taglétszáma is meghaladta a haszonbérleti szerződésben írt létszámot. A bíróság hivatkozott az e körben irányadó állandó bírói gyakorlatra, mely szerint vizsgálni kell, hogy az elővásárlási (előhaszonbérleti) jog jogosultjának elfogadó nyilatkozata komoly és megalapozott-e, azaz abban az időpontban, amikor tudomást szerzett az előhaszonbérleti jogot sértő szerződés létéről, rendelkezett-e teljesítő képességgel, vagy sem (BH.2002/107). A felperes nem vitásan ebben az időpontban nem rendelkezett megfelelő teljesítőképességgel és taglétszámát is csak 8 hónappal a szerződésről való ismeretszerzést követően csökkentette le a szerződésben írt mértékre. Ebből a jogerős ítélet azt a következtetést vonta le, hogy a felperesnek a
  10. márciusában tett előhaszonbérleti jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozata nem tekinthető komolynak és megalapozottnak, így az nem eredményezhette a felperes által elérni kívánt joghatás kiváltását. A bíróság alaptalannak találta a felperes arra való hivatkozását, hogy az alperesek a haszonbérleti szerződést nem közölték vele szabályszerűen, amely miatt ő nem is tudott volna élni az előhaszonbérleti jogával. E körben a bíróság rámutatott arra, hogy a szabályszerű közlés hiánya nem akadályozza annak megállapítását, hogy a jogosult nem élt az elővásárlási jogával (EBH.2006.1408). A felperes törvényes képviselője elismerte, hogy a haszonbérleti szerződést követően rövid idővel
  11. február
  12. napján egyeztetett az alperesek képviselőivel és más személyekkel arról, hogy a perrel érintett vadászterületről a felperes vadásztársaság a különböző berendezéseket, magasleseket, létesítményeket elszállítja. Ezt a felperesi szándékot az alperesek joggal vélhették úgy, hogy előhaszonbérleti jogával nem kíván élni a felperes, hiszen a törvényes képviselője részt vett azon a
  13. szeptemberi közgyűlésen, ahol pontosan megtudta, hogy a II. r. alperesnek mi a célja az újonnan kialakított vadászterülettel. Ennek ellenére a felperes sem akkor, sem később semmilyen jelzését nem adta annak a szándékának, hogy ő maga is igényli a vadászati jogot a perbeli területen. A bíróság megállapítása szerint emellett a felperes törvényes képviselője elismerte, hogy 2007 márciusában a postaládájában megtalálta a haszonbérleti szerződést, ezért ekkor, vagy az ezt követő rövid időszakban kellett volna a szükséges teljesítőképességgel rendelkeznie, ezt viszont nem igazolta. A felperes által csatolt
  14. márciusi nyilatkozatban nem esik szó arról, hogy a felperes vállalja a vonatkozó rendelkezések teljesítését. haszonbérleti szerződésre A bíróság alaposnak találta az I.r. alperes hivatkozását a BH.2005/
  15. számú eseti döntésre, melyben kifejtésre került, hogy az elővásárlási jog a tulajdonost megillető rendelkezési jog korlátozását jelenti. A tulajdonjogból fakadó egyik részjogosítvány - a rendelkezési jog -korlátozása és a jogbiztonság követelménye miatt az elővásárlásra jogosultnak e joga gyakorlása során jóhiszeműen és tisztességesen kell eljárnia olymódon, ahogy az az adott helyzetben elvárható (Ptk.
  16. § /1/ és /4/ bekezdése). A vételi ajánlat közlése az alperesek részéről elmaradt, azonban a felperes a szerződést megismerte, de ehhez képest az elfogadó nyilatkozatot majdnem 8 hónappal később,
  17. októberében tette meg. Az indokolatlan időmúlás a felperes elővásárlási jogát elenyésztette. A vételi ajánlat közlésének hiányában is megállapítható, hogy a felperes elővásárlási jogának gyakorlásáról ráutaló magatartással lemondott. A felperesnek a vadászati hatósághoz tett
  18. január 4-i előhaszonbérletre vonatkozó bejelentése sem eredményezhette, hogy ő legyen a haszonbérleti jog jogosultja, figyelemmel arra, hogy az előhaszonbérleti jogot joghatályosan, kizárólag a haszonbérbeadónak lehet bejelenteni. Végül a bíróság a per összes adatát és körülményét mérlegelve, nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az I.r. alperes
  19. augusztus 15-én és szeptember 19-én is kérte a felperes nyilatkozatát a szerződéskötési szándékáról a szerződési feltételek maradéktalan teljesítése mellett -, mert megállapítása szerint a felperesnek már ezt jóval megelőzően,
  20. márciusában tudomása volt a
  21. februárjában megkötött haszonbérleti szerződésről. Utalt a bíróság arra is, hogy a
  22. augusztus 15-i írásbeli szabályszerű ajánlatközlésre csak
  23. október
  24. napján érkezett válasz a felperestől. Mindezek együttes értékelésével a bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a felperes előhaszonbérleti jogával nem, illetve nem megfelelően élt, ezért utasította el a keresetet. A másodfokú bíróság rámutatott arra is, hogy az elővásárlási jogosult akkor jár el helyesen, ha akkor kéri a sérelmére elkövetett jogsértés orvoslását, amikor arról tudomást szerez és egyben azonnal kifejezésre juttatja vételi szándékát. Ezt a felperes nem tette meg haladéktalanul, a jogsértés orvoslását nem kérte és vételi szándékát sem juttatta kifejezésre, elfogadó nyilatkozatát késedelmesen tette meg, ezért az indokolatlan időmúlás a felperes előhaszonbérleti jogát elenyésztette. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének való helyadást kért. Kérelmét arra alapította, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk-nak és a Vtv-nek az előhaszonbérletre vonatkozó anyagi jogi szabályait, továbbá a Pp.
  25. §
(1)és 213. §
(1)bekezdését, valamint az
  1. évi II. törvény
  2. §
(1)bekezdését. Iratellenesnek állította a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy az alperesek között létrejött haszonbérleti szerződés teljes tartalmát már
  1. márciusában megismerte. E körben azzal érvelt, hogy a
  2. szeptember 12-i földtulajdonosi gyűlés határozata és a
  3. február 13-án aláírt haszonbérleti szerződés lényegesen eltért egymástól, mert a földtulajdonosi gyűlés a haszonbérlet feltételei közül csak a haszonbérlőt és a haszonbérleti díjat határozta meg, míg az öt hónappal később kötött haszonbérleti szerződés ennél lényegesen több, leginkább megszorító feltételt tartalmazott. Másrészt peradat, hogy a teljes haszonbérleti szerződést az alperes csak
  4. augusztus 15-én küldte meg a felperes jogi képviselőjének, majd
  5. szeptember 19-én a felperes vadásztársaság elnökének. Sérelmezte, hogy a bíróság nem folytatott le bizonyítást arra vonatkozóan, a
  6. márciusában bedobott haszonbérleti szerződés azonos volt-e tartalmában, - különösen a
  7. és
  8. pont vonatkozásában - a
  9. augusztus 15-én és
  10. szeptember 19-én szabályszerűen kézbesített haszonbérleti szerződéssel. Ezért a jogerős ítéletnek az az állítása, hogy a felperes törvényes képviselője a haszonbérleti szerződés teljes tartalmát
  11. márciusában megismerte, nem helytálló. E körben a felperes fenntartotta az első és másodfokú eljárásban már kifejtett jogi álláspontját. Ha a bíróság elfogadja a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy a felperes a haszonbérleti szerződés teljes tartalmát már
  12. márciusában megismerte, akkor - a felperes álláspontja szerint - figyelembe kell vennie azt a tényt, - amelyet az első fokú ítélet
  13. oldal
(2)bekezdés is tartalmaz -, hogy a felperes törvényes képviselője
  1. március 20-án levélben értesítette a II.r. alperes földtulajdonosi képviselőjét: a felperest előhaszonbérleti jog illeti meg a perbeli vadászterületen és e jog gyakorlására a felperes igényt tart. Így az előhaszonbérleti jog gyakorlásának bejelentése tekintetében időmúlás nem róható a felperes terhére. A felperes előadása szerint, amikor a felperes törvényes képviselője
  2. február 21-én egyeztetett az alperesek tagjaival, akkor a Vtv.
  3. §
(3)bekezdése és a Vhr. 14/A. §-a szerint járt el és a korábbi haszonbérleti szerződése megszűnése folytán elszámolt a haszonbérbe adóval. Ezt a magatartását a jogerős ítéletet tévesen értelmezte akként, hogy az alperesek alappal feltételezték, a felperes előhaszonbérleti jogával nem kíván élni. Hivatkozott a felperes arra is, hogy a másodfokú tárgyalás napján
  1. március 11-én járt el a Baranya Megyei Bíróság társadalmi szervezeteket nyilvántartó csoportjánál és ekkor derült ki, hogy az I.r. alperes a földtulajdonosi gyűléskor meg sem alakult, a haszonbérleti szerződés aláírásakor jogerősen még nem volt bejegyezve. Ezt mint tárgyalás előtt közvetlenül tudomására jutott tényt adta elő a fellebbezési tárgyaláson, s ezt a másodfokú bíróság alaptalanul hagyta figyelmen kívül, mert e tényről korábban a felperes nem tudott. Az I.r. alperes a
  2. szeptember 12-én tartott földtulajdonosi gyűlés után több mint két hónappal
  3. november 27-én nyújtotta be a Baranya Megyei Bírósághoz a nyilvántartásba-vételi kérelmét. A Megyei Bíróság
  4. február 26án vette nyilvántartásba, s a nyilvántartásba vételt elrendelő végzés
  5. február 28-án emelkedett jogerőre. Az alperesek tehát akkor kötötték meg -
  6. február 13-án - a haszonbérleti szerződést, amikor az I.r. alperes nem volt jogerősen nyilvántartásba véve. A másodfokú bíróság megsértette a Ptk.
  7. §
(2)bekezdését és az
  1. évi II. törvény
  2. §
(1)bekezdését, mert nem vizsgálta, hogy az I.r. alperes mikor került jogerősen nyilvántartásba-vételre, illetőleg, hogy haszonbérlőként olyan szervezetet jelölt ki a földtulajdonosi gyűlés, amely ekkor még meg sem alakult és nem volt nyilvántartásba-véve, ezáltal nem felelt meg a Vtv. 16. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjában meghatározott haszonbérlő fogalmának sem. Emellett képviselője sem írhatta volna alá a haszonbérleti szerződést a jogerős nyilvántartásba-vétel hiánya miatt. Hivatkozott továbbá a felperes arra, hogy a haszonbérleti szerződés a hasznosítás feltételeit illetően - különösen a szerződés 9. és 13. pontjai olyan megszorító feltételeket tartalmaznak, amelyekről a 2006. szeptember 12-i földtulajdonosi gyűlés egyrészt nem döntött, illetőleg azt utólag nem hagyta jóvá, másrészt ez a két feltétel az 1997. augusztus 31-i haszonbérleti szerződésben sem szerepelt. Ekként a haszonbérleti szerződés túlterjeszkedett a tulajdonosi gyűlés határozatain, azt egy újabb föltulajdonosi gyűlés nem hagyta jóvá, ezért a két megszorító feltétel a felperes irányában hatálytalan és érvénytelen. Felülvizsgálati kérelméhez új bizonyítékként csatolta az OITH által kiadott igazolást az I.r. alperes nyilvántartásba vételéről. Az I.r. alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. A felperes alaptalanul sérelmezte a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy a perbeli haszonbérleti szerződést már 2007. márciusában megismerte. Ezt a tényt ugyanis a felperes képviseletében eljárt H. G. elnök meghallgatása során elismerte (lásd 2007. október 2-án kelt 6. sorszámú jegyzőkönyv 4. oldalát). A felperes csak a felülvizsgálati kérelmében vonta kétségbe azt, hogy a 2007. márciusában tudomására jutott haszonbérleti szerződés tartalmában azonos volt a később szabályszerűen külön is kézbesített haszonbérleti szerződéssel. A Pp. 275. § /1/ bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet pedig a felperes képviselőjének elismerése alapján a Pp. 163. § /2/ bekezdése értelmében megalapozottan fogadta el tényként azt, hogy az alperesek között létrejött haszonbérleti szerződés tartalmát a felperes 2007. márciusában megismerte. Miután a felperes az első fokú eljárásban nem vonta kétségbe, a bíróságnak nem kellett vizsgálnia, hogy a 2007. márciusában felperes tudomására jutott bérleti szerződés tartalmában mindenben azonos-e a később írásban is kézbesített haszonbérleti szerződéssel. A felperes ezzel ellentétes jogi álláspontja téves. A Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta a felperesnek azt az érvelését is, hogy a korábbi haszonbérleti szerződése megszűnése folytán végzett elszámolást a jogerős ítélet tévesen értelmezte. A Vt. felperes által hivatkozott szakaszai alapján történt elszámolás ugyanis önmagában nem tette volna szükségessé azt, hogy a felperes a haszonbérleti szerződéssel érintett területről elszállítsa a vadászati létesítményeit és felszereléseit. Ha a felperesnek komolyan szándékában állt volna előhaszonbérleti jogának gyakorlása, akkor nyilvánvalóan arról egyezkedett volna a II.r. alperessel ismerve a 2006. szeptember 12-én tartott földtulajdonosi gyűlés 7/2006. és 9/2006. számú határozataiban foglaltakat -, hogy küldje meg az I.r. alperessel kötendő szerződést, s csak akkor fogja elszállítani a létesítményeit, illetve a felszereléseit, ha nem tudja elfogadni az abban részletezett feltételeket. Miután a felperes nem így járt el, a ténylegesen tanúsított magatartását a jogerős ítélet a Pp. 206. § /1/ bekezdésében foglaltaknak megfelelően, okszerűen értékelte. Alaptalan a felperesnek az a jogi okfejtése is, hogy keresetének elutasítása amiatt is jogszabálysértő, mert jogerős nyilvántartásba-vétel hiányában az I.r. alperes a haszonbérleti szerződés megkötésekor nem felelt meg a haszonbérlővel szemben támasztott jogszabályi követelményeknek. A jelen per elbírálása szempontjából annak van jogi jelentősége, hogy a felperes nem az alperesek által kötött szerződés érvénytelenségének, hanem a vele szembeni hatálytalanságának megállapítását kérte. A hatálytalanság megállapítása csak az egyébként érvényes szerződéshez kapcsolódhat. A jogerős ítélet is a felperesnek a szerződés vele szembeni hatálytalanságának megállapítása iránti kereseti kérelmét bírálta - bírálhatta - el. Ebből a szempontból pedig nincs jogi jelentősége annak, hogy az I.r. alperes nyilvántartásba-vételéről rendelkező határozat csak a szerződés megkötését követően emelkedett jogerőre. A felperes az alperesek által kötött szerződésbe kívánt belépni a haszonbérlő helyére. Ezért a haszonbérleti szerződés felperessel szembeni hatálytalansága megállapítása iránti kereseti kérelem elbírálása körében nincs jogi jelentősége annak, hogy egyébként ez a haszonbérleti szerződés a hasznosítás feltételeit illetően a 2006. szeptember 12-i földtulajdonosi gyűlés határozatához képest megszorító feltételeket tartalmazott-e, vagy sem. Mindamellett a felperesnek a 2007. március 8-án kelt és a Baranya Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Vadászati és Halászati Osztályának címzett abból a bejelentéséből, hogy "az előbérleti jogunkkal élni kívánunk, a kifüggesztett ajánlatban írt feltételeket elfogadjuk, a jelenlegi vadászterülethez alkalmas létszámmal a soron következő közgyűlés után rendelkezni fogunk megalapozottan az a következtetés vonható le, hogy a felperes ismerte azokat a feltételeket, amelyeket a haszonbérleti szerződés 13. pontja a létszámra vonatkozóan tartalmazott. Erre is tekintettel a jogerős ítélet a bizonyítékok okszerű értékelésével helyesen állapította meg, hogy a felperes abban az időpontban, amikor az alperesek által megkötött haszonbérleti szerződés a tudomására jutott - 2007. márciusában - nem rendelkezett azokkal a feltételekkel, amelyeket a haszonbérleti szerződés 9. és 13. pontja tartalmazott, mert egyrészt a felperesnek folyamatban lévő vadkár ügyei voltak, másrészt a taglétszáma is meghaladta a haszonbérleti szerződésben írt létszámot. Ez volt a valódi oka annak, hogy határidőben nem élt az előhaszonbérleti jogával. A jogerős ítélet a bizonyítékok okszerű értékelésével, helytállóan állapította meg, hogy a 2007. március 20-a előtt már megismert haszonbérleti szerződés tekintetében a 2007. március 20-i levélben II.r. alperessel közölt elfogadó nyilatkozat nem volt komoly és megalapozott, a 2007. októberben közölt elfogadó nyilatkozata pedig - bár ekkor már a szükséges feltételekkel rendelkezett - elkésett. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtett indokok alapján a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § /3/ bekezdése alkalmazásával. Az alaptalan felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperest a Pp. 270. § /1/ bekezdése folytán alkalmazott 78. § /1/ bekezdése alapján kötelezte az I.r. alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségének jogi képviseleti munkadíjának megfizetésére. Ennek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003./VIII.22./ IM. rendelet 3. § /2/ bekezdésének
  2. a)pontja, /5/ bekezdése és a 4/A. § /1/ bekezdése alapján a 20 %-ÁFA-t is tartalmazó összegben állapította meg. A felperes, mint társadalmi szervezet, az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § /1/ bekezdés
  3. d)pontja alapján teljes személyes illetékmentességben részesült, ezért az általa le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest, 2008. szeptember 29. Dr.Murányi Katalin sk. a tanács elnöke Dr.Török Judit sk. előadó-bíró Váradi Károlyné dr. sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.