A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSÕBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.334/2008/5.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Papp István Richárd ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Aradi István ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Fővárosi Bíróságnál 22.G.41.536/
- szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.018/2008/
- számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Ítélőtábla 12.Gf.40.018/2008/
- számú ítéletét fenntartja. a Fővárosi hatályában Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 840.000 (Nyolcszáznegyvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget, és az államnak az adóhatóság felhívására 2,400.000 (Kettőmilliónégyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a perben nem álló R. Kft. a
- május 10-én kötött kölcsönszerződéssel 65,000.000 Ft kölcsönt nyújtott a V Kft. adósnak
- január 31-ei lejáratra, évi 35 % ügyleti kamat felszámítása mellett. A kölcsönszerződés biztosítására jelzálogjogot alapítottak a hitelező javára az adós tulajdonában álló, a kiskőrösi 1683/
- és
- hrsz. alatt felvett ingatlanokra 65,000.000 - 65,000.000 Ft és járulékai erejéig. A jelzálogjogot az illetékes földhivatal az ingatlannyilvántartásba bejegyezte. Ugyanezen tartozás megfizetéséért a felperes készfizető kezességet vállalt. Az adós V Kft. a felperes érdekeltségi körébe tartozik, a hitelező R. Kft. egyedüli tagja az alperesi Kft-nek.
- július 1-jén a felperes vételi jogot engedett az alperesnek a tulajdonában álló, a Budapest Fővárosi Kerületek Földhivatala által a Budapest, hrsz. alatt felvett ingatlan ½ részére
- július 1jéig terjedő időtartamra, 40,000.000 Ft opciós vételár kikötése mellett. A szerződésben szerint az alperes a 40,000.000 Ft vételárat nem volt köteles a felperesnek megfizetni, ehelyett a felperes érdekkörébe tartozó V Rt-nek az R. Kft-vel
- május 10én kötött kölcsönszerződésből fennálló tartozását kellett csökkenteni. A felperes a szerződés aláírásával minden további hozzájárulása nélkül engedélyt adott az alperes tulajdonjogának az ingatlannyilvántartásba való bejegyzésére, amennyiben az alperes a vételi jogát gyakorolja. Mivel a szerződés a társasház közös tulajdonban lévő forgalomképtelen részére vonatkozott, a felek
- január 30-án az opciós szerződést az ingatlan helyrajzi számát illetően módosították, ezt követően az illetékes földhivatal az alperes a tulajdonjogát a
- február 7-én kelt határozatával az ingatlannyilvántartásba bejegyezte. Az adós vezérigazgatója
- október 29-én közjegyzői okiratba foglalt tartozás-elismerő nyilatkozatot tett amelyben elismerte, hogy a V Rt. tartozása az R. Kft-vel szemben a
- május 10-én kötött szerződésből eredően 59,158.500 Ft, amelynek megfizetésére 8 napos határidővel kötelezettséget vállalt. A Kiskőrösi Városi Bíróság a
- június 25-én jogerőre emelkedett végzésével megállapította az R. Kft. zálogjogosultnak a V Rt. adóssal szembeni követelése kielégítési jogának megnyíltát és engedélyezte az adós ellen más végrehajtást kérő által indított végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódását. A követelés összegét
- május 14-én 65,000.000 Ft tőkében és 68,204.000 Ft kamataiban határozta meg. A végrehajtási eljárás felszámolásba torkolt. A V Rt.
- október 18-ától felszámolás alatt áll, az R. Kft. hitelezői igényként 125,897.956 Ft-ot jelentett be, amely összeget a felszámoló a Cstv.
- §-a
(1)bekezdésének b/ pontjába tartozó követeléseket besorolt és abból
- október 28-án 105,000.000 Ftot kielégített. A ki nem fizetett tartozás 20,897.956 Ft-ot tett ki. A vételi jog gyakorlása folytán az alperes által megvásárolt ingatlanra a peres felek
- január 13-án bérleti szerződést kötöttek, eszerint az alperes havi 400.000 Ft + ÁFA bérleti díj ellenében bérbe adta az ingatlant a felperesnek. A bérleti díjról kiállított első két számlát a felperes kiegyenlítette, azt követően - bár a számlákat befogadta - a kifizetését elmulasztotta. A fizetési kötelezettség elmulasztása miatt az alperes
- február 10-én felmondta a bérleti szerződést, ezt követően a felperes vitatta a vételi jog alapítására vonatkozó szerződés érvényességét, illetőleg, hogy ez alapján az alperes megszerezte a perbehozott ingatlan tulajdonjogát, majd
- július 18-án az opciós szerződéstől való elállását jelentette be. A felperes a keresetében a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése és 200. §-ának
(2)bekezdése alapján elsősorban az opciós szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Másodlagosan - ha a bíróság álláspontja szerint a szerződés létrejött annak megállapítását kérte, hogy a Ptk. 300. §-ának
(1)bekezdése alapján az elállás jogát jogszerűen gyakorolta. Kérte az eredeti állapot helyreállítását, annak megállapítását, hogy az ingatlan a felperes tulajdonát képezi és az alperes tulajdonjogának törlése mellett a felperes tulajdonjoga visszajegyzésének elrendelését. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a vételárat a szerződésnek megfelelően rendezte, ezért a felperest az elállás joga nem illette meg. Az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság a 22.G.40.536/2006/
- számú ítéletében az elsődleges kereseti kérelmet megalapozatlannak találta. Megállapította, hogy a társasházi törzslap helyrajzi számának megjelölése folytán a vételi jog tárgya a társasházi közös tulajdon ½ része volt, amely önállóan nem forgalomképes, emiatt a szerződés érvénytelen lenne, de a felek a szerződés módosításával akaratuknak megfelelő helyrajzi szám megjelölésével az érvénytelenség okát megszüntették. A másodlagos kereseti kérelemnek - a megjelölt jogcímtől eltérően - helyt adott és megállapította, hogy a Budapesti ingatlan tulajdonosa a felperes. Elrendelte az eredeti állapot helyreállítását, az alperes tulajdonjogának törlését és a felperes tulajdonjogának az ingatlannyilvántartásba történő visszajegyzését. A felek szerződését úgy értelmezte; a vételi jog gyakorlásának a feltétele az volt, hogy az alperes a vételár egyidejű kifizetése mellett vásárolhatja meg az ingatlant. Ennek hiányában viszont az alperesnek a tulajdonjog megszerzésére érvényes jogcímen nem keletkezett. A Fővárosi Ítélőtábla az alperes fellebbezése, valamint a felperes csatlakozó fellebbezése folytán hozott 12.Gf.40.018/2008/
- számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, osztotta azt a jogi álláspontot, hogy az érvénytelenség kiküszöbölésre került. Nem fogadta el, hogy az adásvételi szerződés létrejöttének feltétele lett volna a vételárnak a kötelezett részére való megfizetése. A vételi nyilatokat egyoldalú megtételével létrejött az adásvételi szerződés és azt, hogy ezzel a felperes is egyet értett a bizonyítás anyaga alátámasztotta. Megállapította, hogy nem volt jogszerű a felperesnek az opciós szerződéstől való elállása. A felperes a szerződés ezirányú rendelkezésének hiányában az elállás jogát a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján gyakorolhatta. A vételár kiegyenlítésének hiányára mint érdekmúlásra alapított elállási okra a felperes alappal nem hivatkozhatott. Az tény, hogy az R. Kft. az adóssal szemben a kölcsönszerződésből eredő teljes követelését érvényesítette annak ellenére, hogy az adós tartozása 40,000.000 Ft-tal csökkent. Ez a körülmény azonban nem teszi érvénytelenné az opciós szerződés alapján már bekövetkezett jogszerzést és azt sem bizonyítja, hogy az alperes a vételárat nem fizette meg, legfeljebb azt, hogy a hitelező ugyanazt a követelését kétszer érvényesítette. A többletet egyéb feltételek fennállása esetében az adós a hitelezőtől a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint visszakövetelheti. Erre figyelemmel nem vonta mérlegelés körébe az alperes által csatolt további okirati bizonyítékokat, amelyekkel az alperes a részéről történt teljesítést kívánta bizonyítani. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybehagyását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp. 206. §-ának
(1)bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy a felek az opciós szerződésben a vételár kifizetését illetően abban állapodtak meg, miszerint azt az alperes a V Rt-nek az R. Kft-vel szemben fennálló kölcsöntartozásának csökkentésére fordítják, az alperesnek azonban ahhoz, hogy a vételár kiegyenlítését igazolja, valamilyen pénzügyi műveletet kellett volna végrehajtania, amely a V Rt. tartozásának csökkenését eredményezi. Az alperes ilyen művelet elvégzését bizonyítani nem tudta, így nem nyert bizonyítást, hogy az opciós vételárat ténylegesen megfizette volna. Ennek hiányában pedig a szerződés
- pontja értelmében a vételi jog alapján az ingatlan tulajdonjogát nem szerezhette meg. Előadta, hogy az alperes tulajdonjogát korábban azért fogadta el, mert abban a hiszemben volt, hogy az adásvétel szabályosan lebonyolódott, csak az R. Kft-nek a végrehajtási eljárásban tett nyilatkozataiból vált számára egyértelművé, hogy az adósnak a kftvel szemben fennálló kölcsöntartozását az opciós vételárral nem csökkentették. A felperes a Kiskőrösi Városi Bíróság jogerős végzésével bizonyította, hogy az adós kölcsöntartozását a hitelező kft. nem csökkentette. A kft. részéről azon nyilatkozat megtételét, hogy a teljes tartozás fennáll, a fenti közokirat bizonyítja. Ezzel szemben az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy részéről a vételár megfizetése megtörtént, másrészt, hogy a hitelező R. Kft. a tartozást ténylegesen csökkentette. Mivel a vételár kifizetése bizonyítást nem nyert, az alperes az opciós jog gyakorlásának a szerződés
- pontjában írt egyik feltételét - a vételár kifizetését - nem igazolta, az opciós jog tulajdonjogát nem szerezte meg. gyakorlásával tehát az ingatlan Álláspontja szerint kirívóan okszerűtlen a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, miszerint az a körülmény, hogy az R. Kft. utóbb a végrehajtási, majd pedig a felszámolási eljárásban a teljes követelését érvényesítette, nem bizonyítja, hogy a vételi jog jogosultja a vételárat nem fizette meg, legfeljebb azt támasztja alá, hogy a hitelező az igényét kétszeresen érvényesítette. Ami tény, hogy az alperes semmiféle teljesítésnek minősülő tranzakciót nem tudott bizonyítani, ami a vételár a megfizetését igazolhatná. Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Előadta, hogy a perben nem álló jogi személyek közötti jogviszonyból eredő jogvita nem alapozza meg a felperes igényét és nem ad lehetőséget egy szerződés teljesítését követően az attól évekkel később történő elállásra. -.-.-. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó
- §-ának megsértését sérelmezte. A Pp.
- §-ának
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának, a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincsen helye, a Legfelsőbb Bíróság csak annak vizsgálatára szorítkozhat, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során olyan okszerűtlenséget, logikátlanságot nem vétett-e, amely a helyes tényállás megállapítását befolyásolta. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a másodfokú bíróság ítélete mentes a felperes által felhozott hibáktól. A másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felek között az alperes vételi jogának gyakorlása következtében az adásvételi szerződés létrejöttét a felperes több módon és több alkalommal elismerte. Az 5/A/
- sz. alatt csatolt, az illetékes földhivatalhoz intézett
- szeptember 30-án kelt nyilatkozatában a felperes az opciós jog gyakorlása folytán létrejött adásvételi szerződésre tekintettel maga is kérte az alperes a tulajdonjogának az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzését. Az opciós szerződés módosítását követően a bejegyzésről szóló 5/A/
- szám alatt földhivatali határozatot a felperes tudomásul vette, ellene jogorvoslattal nem élt. Az ingatlanra
- január 13-án az 5/A/
- sorszám alatt csatolt bérleti szerződést kötötte az alperessel és a bérleti díjakat egy ideig fizette is. Mindezen okiratok és a velük írt körülmények alapján belső meggyőződése szerint azt a ténybeli következtetést vonta le, hogy a vételi jogot szerződésszerűen gyakorolta az alperes, ezért az adásvételi szerződés a felek között érvényesen létrejött. A felperes a felülvizsgálati kérelmében ezeknek a bizonyítékoknak a meglétét, illetőleg a másodfokú bíróság általi mikénti értékelését nem vitatta, csupán arra hivatkozott, hogy a tulajdonjog elismerésekor tévedésben volt a vételárnak az alperes részéről történő kiegyenlítését illetően. Az alperesnek az ingatlan vételárát kellett kiegyenlítenie, hogy az az adós tartozásának csökkenését eredményezze. Az opciós szerződés azonban sem a vételi jog gyakorlásának sem a tulajdonjog bejegyzésének feltételéül nem írta elő, hogy az alperesnek akár a hitelező R. Kft. joggyakorlatával akár más módon igazolnia kellett volna, hogy az adós a követelés csökkenését elismerte vagy az alperes a hitelező részére a vételárat kifizette, illetve azt más módon elszámolták. Az adásvételi szerződés tehát a vételi jog gyakorlásával létrejött és az ingatlannyilvántartási bejegyzéssel a tulajdonjog is átszállt. Az opciós szerződésben a peres felek azt rögzítették, hogy az alperes azért nem köteles megfizetni a felperesnek a vételárat, mert ezzel az adósnak az R. Kft. felé fennálló tartozása csökken. Amennyiben a lényeges körülményt illetően az alperes a felperest megtévesztette vagy az alperes a felperes tévedését e vonatkozásban felismerhette, a felperes a Pp.
- §-ának
(1),
(4)bekezdése szerint az adásvételi szerződést a Ptk. 236. §-ának
(1)bekezdésében írt egy éves határidő alatt megtámadhatta volna. A felperes a perben az adásvételi szerződést tévedésre alapítva nem támadta meg, olyan kérdés viszont ami nem volt a korábbi eljárások tárgya a felülvizsgálati eljárásban nem hozható fel. A felperes a másodlagos keresetében arra hivatkozott, hogy a Ptk. 300. §-ának
(1)bekezdésére alapítva a vételár kifizetésének elmulasztása miatt érdekmúlás címén mondta fel az opciós szerződést. A másodfokú bíróság a vételár kiegyenlítésének hiányát nem tekintette érdekmúlást megalapozó oknak. A felülvizsgálati kérelem nem tért ki arra, hogy ennek a jogi álláspontnak a törvényességét vitatja-e, s ha igen milyen okból. Az opciós szerződéstől való elállás a következők miatt nem lehet jogszerű. A vételi jogot engedő szerződésnek az a lényege, hogy a vételi jog jogosultja számára egyoldalú jogot biztosít az adásvételi szerződés létrehozására. Tehát ennek tárgya nem a dolog tulajdonjogának átruházása, hanem csak a vételi jogosultság biztosítása. E szerződés alapján nem követelhető sem a vételi, sem a dolog tulajdonjoga, ezért a vételár fizetésének késedelme miatt e szerződéstől való elállásra nem kerülhet sor. Az egyoldalú nyilatkozattal létrehozott adásvétel alapján követelhető az ellenszolgáltatás, az ezzel való késedelembe adásvételi szerződés megszegését jelenti. esés viszont az Nem követett el jogszabálysértést a másodfokú bíróság amikor megállapította, hogy az opciós szerződés alapján az ingatlan tulajdonjogát az alperes érvényes jogcímen megszerezte, és az opciós szerződéstől való elállás törvényi feltételei hiányoztak. A kereseti kérelem a megjelölt jogcímeken elbírálható volt annak bizonyítása nélkül is, hogy az alperes elérte-e akár a vételár kiegyenlítésével akár a hitelezővel való elszámolás útján az adós V Kft. tartozásának a csökkentését. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.018/2008/4. számú ítéletét a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint köteles az alperesnek a felülvizsgálati eljárással okozott költségét megtéríteni. Az alperes felülvizsgálati perköltsége a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének a/ és b/ pontja, valamint
(5)bekezdése szerint felszámítható, az ÁFA-t is tartalmazó 840.000 Ft ügyvédi munkadíjat foglalja magában. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. törvény 64. §-a alapján alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése és 15. §-ának
(1)bekezdése szerint a felperes köteles az államnak az adóhatóság felhívására megtéríteni. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest, 2008.november 25. Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Lőrincz Györgyné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok (PBné)