Mfv.10106/2008/3 – Kúria

Mfv.I.10.106/2008/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Radnay Márta ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. S. Szabó Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 29.M.3625/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 59.Mf.630.181/2007/
2. számú közbenső ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő k ö z b e n s ő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 59.Mf.630.181/2007/
3. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja. I n d o k o l á s : A felperes 1994-től területi képviselő munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes
4. április 25-én rendes felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a munkáltatói jogkör gyakorlójának
5. április 11-én jutott a tudomására, hogy a felperes
6. szeptemberében bizonyíthatóan legalább két alkalommal vett fel 1.564.000 forint összeget készpénzben a vállalati pénztárból kiadási pénztárbizonylat alapján, ezen összegek megegyeztek a kiemelt üzleti partnernek járó bónusz felperes által is ismert összegével. A kifizetés a felperes feladata volt, az összegek „hivatalosan" nem jutottak el a partnercégekhez. A felmondás a munkaszerződés megszegése mellett utalt a bizalomvesztésre is. A Fővárosi Munkaügyi Bíróságnak a felperes keresetét elutasító 17.M.1934/2000/
7. számú ítéletét a Fővárosi Bíróság 59.Mf.28.316/2002/
8. számú ítéletével helybenhagyta, a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.355/2003/
9. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a megismételt eljárásban hozott 29.M.3625/2004/
10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes a készpénzben visszatérítés formájában alperes által nyújtott árkedvezményt bónuszt -
11. szeptember 24-én és 28-án a pénztárban felvette, az egyik összeget bizonyítottan felettesének B. I. értékesítési vezetőnek átadta. A másik összeg tekintetében a bíróság nem fogadta el a felperes állítását arról, hogy a bónuszt a K. vezérigazgatójának, B. P.-nek átadta. Nevezett tanúkénti meghallgatásakor tagadta az összeg átvételét, és a bizonyítatlanságot a munkaügyi bíróság a felperes terhére értékelte. Hangsúlyozta, hogy belső szabályozás hiányában is elvárható volt a felperestől a perbeli összegnek a jogosulthoz eljuttatása, ezért a rendes felmondás indokát valósnak és okszerűnek ítélte. Kiemelte még, hogy a perbeli adatok alapján nem volt megállapítható, miszerint az alperes ügyvezetése tudott volna a szabálytalan gyakorlatról, az ezt cáfoló felperes által felsorakoztatott közvetett bizonyítékokat úgy ítélte meg, hogy nem alkotnak zárt logikai láncot. A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Bíróság 59.Mf.630.181/2007/
12. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította a
13. április 25-én kelt rendes felmondás jogellenességét. A másodfokú bíróság a rendes felmondás azon indokát emelte ki, amely felrótta a felperesnek, hogy „bizonylattal igazoltan az összegek átadását igazolni nem tudta". Álláspontja szerint ennek vizsgálatánál annak volt jelentősége, hogy az alperes éveken keresztül ilyen bizonylatot sem a felperestől, sem más munkavállalójától nem követelt meg. B. P. tanúnyilatkozatát amiatt nem ítélte perdöntőnek, mivel a készpénz átvétele szabálytalan, s ha ezt elismeri, magát vádolta volna. Kiemelte V. Z. volt gazdasági igazgató tanúnyilatkozatát is, aki a bizonylat megkövetelésének hiányát, és azt is elismerte, hogy az előző ügyvezető is tudott a készpénzes kifizetésről, és semmiféle intézkedést nem tett. A másodfokú bíróság szerint a számviteli szabályokkal ellentétes, elfogadhatatlan, eltűrt gyakorlat az alperes terhére esik, a felperesnek kellő gondosság mellett sem kellett felismernie a szabálytalanságot. Mindezek miatt a felmondás okszerűségét nem találta megállapíthatónak. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet tekintetében a bizonyítékok téves értékelésére, logikailag helytelenül történt tényállás megállapítására hivatkozott, álláspontja szerint a jogerős ítélet több ponton ellentmondásos és következetlen. Az alperes szerint a felperes közvetlen felettese B. I. által folytatott visszaélés-sorozatból nem vonható le megalapozott következtetés arra, hogy az alperesnél ezt a gyakorlatot eltűrték, hiszen az ügyvezetés a szabálytalan gyakorlat miatt indított vizsgálatot. Vitatta a B. P. tanúnyilatkozatával kapcsolatos következtetést. A felperes tudta, hogy az általa és a közvetlen felettese által folytatott bizonylat nélküli készpénzfizetés jogszabályellenes, az Mt.
14. §-a alapján az erre vonatkozó felettesi utasítást meg kellett volna tagadnia. Álláspontja szerint a jogerős ítélet V. Z. korábbi gazdasági igazgató tanúnyilatkozatából két irreleváns tényt emelt ki. Jogszabályellenes ezért a másodfokú bíróság következtetése arról, hogy a felmondás indoka valós, de nem volt okszerű. Azzal is érvelt, hogy az előbbiekhez képest közömbös, miszerint sértette-e a készpénzes kifizetés a pénzforgalmi szabályokat. A felperes magatartása súlyosan veszélyeztette a gazdasági érdekeit, a kifizetések elmaradását kétséget kizáróan bizonyította. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
15. §