Gf.20162/2008/4 – Győri Ítélőtábla

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a Lascsik & Vass Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Vass Gellért ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Varga László ügyvéd által képviselt alperes ellen vételár megfizetése iránt indított perében a Győr-Moson-Helység 1 Megyei Bíróság

1. március 19-én kelt G.20.139/2007/
2. számú ítélete ellen az alperes által
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen a felperesnek 120.000 /Egyszázhúszezer/ Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az alperes a közte mint fővállalkozó és a perben nem szereplő "A" Kft. mint beruházó között létrejött fővállalkozási szerződés alapján a Helység 1, ...220 lakásos lakópark építés-kivitelezési munkálatainak elvégzését vállalta. A munkafeladat teljesítéséhez szükséges építőanyagok egy részét 2000-
4. években az ezek forgalmazásával foglalkozó felperestől szerezte be. Ennek során a tégla kivételével az egyéb építőanyagok megvásárlására az előzetes, telefonon, vagy telefax útján történt alperesi megrendelés alapján az adott időpontban a felperesi építőanyag-kereskedésben az érintett termékre vonatkozóan alkalmazott nyilvános árakon került sor. A téglaszállítás vonatkozásában viszont a felek
5. május 22-én ettől eltérően egyedi ármeghatározást tartalmazó szerződést kötöttek. Ennek előzménye az volt, hogy a beruházó "A" Kft. - előzetes versenyeztetést követően - előírta az alperes részére a "B" Rt. termékeinek alkalmazását, és a fővállalkozói szerződésben kikötött átalányár kalkulációjának alapjául is a téglagyár által a beruházó részére adott árajánlat (az ún. projektár) szolgált. Maga a "B" Rt. azonban közvetlenül nem értékesítette termékeit a végfelhasználók részére. Így a beruházó által előírt téglafajták megvásárlása érdekében az alperesnek a termék forgalmazására jogosult egyik kereskedővel kellett megállapodnia. Erre figyelemmel az alperes mint megrendelő, a felperes mint szállító és a termékek vételárának kiegyenlítésére kötelezettséget vállaló, a perben nem szereplő alperesi alvállalkozó, az "C" Kft. között
6. május 22-én szállítási keretszerződés jött létre, melynek alapján a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a beruházás I. üteméhez szükséges téglamennyiséget - a szükséges szállítási időpont előtt legalább öt nappal megküldött eseti lehívás alapján - az alperes, illetve az "C" Kft. részére leszállítja. Az egyes téglafajták közül a felek a PTH 38 típusú tégla nettó vételárát 179.- Ft/db, a PTH 30 típusúét 130,40.- Ft/db, a PTH 25 típusúét 147.- Ft/db, a PTH 10/50 típusúét 132.- Ft/db, a kisméretű tégláét pedig 22.- Ft/db összegben határozták meg azzal, hogy e vételárak legfeljebb
7. december
8. napjáig érvényesek. Rögzítették a szerződő felek azt is, hogy a kikötött ár tartalmazza az építési helyszínre történő szállítás és lerakodás díját, emellett a felperes raklaphasználati díjat sem számít fel, a megfelelő állapotú csereraklapokat pedig visszaveszi. A vételár megfizetését a szerződés alapján az alperes alvállalkozója, az "C" Kft. vállalta. A szállítási keretszerződéshez kapcsolódóan - ugyancsak
9. május 22-én - a peres felek egy kiegészítő megállapodást is kötöttek egymással, melyben a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy minden leszállított PTH 38 típusú tégla vételárából 7.- Ft/db, minden PTH 25 típusú tégla vételárából 10.- Ft/db és minden PTH 10/50 típusú tégla vételárából 5.- Ft/db visszatérítést biztosít (vagyis lényegében ekkora árkedvezményt nyújt) az alperes részére. A szállítási keretszerződés alapján a beruházás I. üteméhez kapcsolódó téglaszállítást
10. októberének végéig lebonyolították, és a vételár megfizetése is döntően megtörtént.
11. novemberének elejére ezért a felek az I. ütemhez kapcsolódó elszámolást alapvetően lezárták. A II. ütemhez szükséges téglamennyiséget érintően viszont a felperes
12. novemberének elején jelezte az alperesnek, hogy a téglát csak a korábbinál magasabb vételáron tudja leszállítani,
13. december
14. napjától kezdődően pedig további áremelkedés várható. A második áremelés hatásainak elkerülése érdekében egyben javasolta a beruházás II. üteméhez kapcsolódó téglaszállításra vonatkozó átfogó megállapodás megkötését. A felek között azonban ekkor sem az egyes téglafajtákra vonatkozó egyedi ármegállapodás nem jött létre, sem a
15. decemberi áremelés megelőzését célzó megállapodás nem teljesült. Ettől függetlenül az alperes - a továbbiakban már az "C" Kft. bevonása nélkül
16. novemberében és decemberében is folytatta a tégla megrendelését a felperestől, és a részben megemelt, egy eset kivételével a tüzép-telepi árakon kiszámlázott - vételárat is kiegyenlítette. Saját szerződéses partnerei felé ugyanakkor vállalta, hogy az áremelés következményeit feléjük nem hárítja tovább.
17. január 15-én azután a peres felek négy téglafajtát érintően újabb szállítási keretszerződést kötöttek egymással. Ennek közvetlen előzménye az volt, hogy a "B" Rt. a "A" Kft. beruházóval közölt ajánlati árait (az ún. projektárat)
18. január
19. napjától 12 %- kal megemelte. Ezt az áremelést az alperes a beruházóval kötött megállapodása alapján az őt megillető fővállalkozói díj összegében is érvényesíthette. Erre is figyelemmel a peres felek a
20. január 15-én megkötött szerződésükben a felperes által az alperes részére leszállítani vállalt PTH 38 típusú tégla nettó vételárát 224.- Ft/db, a PTH 25 típusú tégláét 199.- Ft/db, a PTH 10/50 típusú tégláét 149.- Ft/db, a kisméretű tégláét pedig 31,46.- Ft/db összegben határozták meg. A megállapodás szerinti árakon történő téglaszállítást a felperes a következő féléves időszakot érintően vállalta. A tégla leszállítása a megállapodásban foglaltaknak megfelelően megtörtént, a vételárat pedig az alperes legnagyobb részében megfizette. A
21. számú,
22. június
23. napjáig esedékes - 2880 db PTH 38 típusú tégla mellett más építőanyagok ellenértékéről kiállított - 1.128.300.- Ft végösszegű számla kiegyenlítésére azonban nem került sor, és nem fizette meg az alperes az érintett időszakban a felperestől
24. június 14-én megvásárolt további építőanyagok
25. számú számla szerinti,
26. június
27. napjáig esedékes 999.405.- Ft összegű ellenértékét sem.
28. augusztus 13-án a felperes tájékoztatta az alperest, hogy az építési munkához szükséges további téglamennyiséget a
29. január 15-i szerződésben rögzített árakon - a gyártói áremelésre figyelemmel - csak akkor tudja leszállítani, ha az alperes a teljes vételárat előre megfizeti. A vételár előlegezésére azonban nem került sor, így
30. szeptember 1-től a felperes - az alperessel szemben a tüzép-telepi, vagy annál kedvezőbb árakat alkalmazva - a PTH 38 típusú tégla nettó egységárát 232.- Ft-ra, a PTH 25 típusú tégla nettó egységárát 204.- Ft-ra, a PTH 10/50 típusú tégla nettó egységárát pedig előbb 158,40.- Ft-ra, majd 166,10.- Ft-ra emelte. Az így,
31. szeptember
32. napját követően a megemelt árakon kiszállított tégla ellenértékét azonban az alperes csupán részben egyenlítette ki, és nem fizette meg egyes, a felperestől ebben az időszakban vásárolt további építőanyagok ellenértékét sem. Így nem került sor a
33. számú számla szerinti,
34. december
35. napjáig esedékes 534.900.- Ft, a
36. számú számla szerinti,
37. december
38. napjáig esedékes 99.772.- Ft, a
39. számú számla szerinti,
40. december
41. napjáig esedékes 121.528.- Ft, a
42. számú számla szerinti,
43. december
44. napjáig esedékes 1.293.624.- Ft, a
45. számú számla szerinti,
46. december
47. napjáig esedékes 534.900.- Ft és a
48. számú számla szerinti,
49. december
50. napjáig esedékes 1.580.582.- Ft vételártartozás kiegyenlítésére sem. Ugyanakkor a felperes nem számolt el megfelelően az alperessel a
51. május 22-i kiegészítő megállapodásban meghatározott árkedvezmény (visszatérítés) összegével, nem fizette meg a részére az általa elvégzett lakatosmunka 170.313.- Ft összegű ellenértékét, és nem került sor a raklapokkal való megfelelő elszámolásra sem. A felperes módosított keresetében 4.299.494 Ft és ennek
52. december
53. napjától a kifizetés napjáig járó kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperes a részére leszállított építőanyagok ellenértékét maradéktalanul nem fizette meg; abból az ismertetett 8 számla szerinti, összesen 6.293.011 Ft összegű tartozás változatlanul fennmaradt. A keresettel érvényesített követelése összegének meghatározása során azonban figyelembe vette az alperest megillető 492.300 Ft árkedvezményt, göngyölegelszámolás jogcímén 1.292.075 Ft-ot, a tévesen kiszámlázott és így jogalap nélkül megfizetett 38.829 Ft raklaphasználati díjat, valamint az elvégzett lakatosmunka ellenértékeként 170.313 Ft-ot; e tételekkel a Ptk.
54. § /1/ bekezdésében foglaltakra figyelemmel követelése összegét csökkentette. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a
55. május 22-i megállapodásban meghatározott téglaárak
56. december
57. napjáig irányadóak voltak,
58. januárjának elején pedig azokat 12 %-kal emelték fel. Ehhez képest a
59. november
60. és december
61. közötti időszakban 925.007 Ft,
62. január
63. napját követően pedig további 2.360.525 Ft összegben túlszámlázásra került sor. Ebből a keresetlevélben hivatkozott, ki nem egyenlített számlákban 393.052 Ft szerepel, így ennek megfizetését a felperes alappal nem követelheti, a további összegeket pedig köteles visszatéríteni. Emellett a
64. május 22-i megállapodásban meghatározott kedvezmények a beruházás teljes időszakára megillették, ezért e jogcímen a felperes - a javára már elszámolt összegen túl további 717.380 Ft megfizetésére köteles. Végül mindezeken túl a beruházás I. üteméhez kapcsolódó téglaszállítások esetében két számlát, összesen 3.629.486 Ft összegben alvállalkozója, a perben nem szereplő "C" Kft. helyett anélkül egyenlített ki, hogy erre egyébként köteles lett volna; így ezt az összeget a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint a felperes köteles visszatéríteni. Mindezen ellenköveteléseit az alperes kizárólag a kereset erejéig, beszámítási kifogás útján kívánta érvényesíteni. Az elsőfokú bíróság a
65. március 19-én kelt
66. számú ítéletével az alperest 4.231.244 Ft és annak
67. december
68. napjától a kifizetés napjáig járó kamatai megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felek között
69. május 22-én létrejött megállapodás hatálya a beruházás I. üteméhez kapcsolódó téglaszállításokra terjed ki; az ezt követő időszakra - a
70. november 2-án megtartott egyeztetésről felvett emlékeztetőből kitűnően - nem irányadó. Ezek a téglaszállítások pedig
71. novemberéig lezárultak. Ezután
72. november és december hónapokban a felek között a Ptk.
73. § /2/ bekezdésében és
74. § /3/ bekezdésben foglaltaknak megfelelően ráutaló magatartással a felperes által alkalmazott tüzép-telepi árakon jöttek létre szállítási szerződések; a tüzépi áraktól az alperes terhére való eltérésre, tehát túlszámlázásra csupán egyetlen esetben, a
75. számú számla esetében került sor.
76. januárjában azután a felek szóban ismételten kifejezetten megállapodtak a leszállítandó tégla egységárában; a megállapodás tartalmát illetően az elsőfokú bíróság a felperes előadását fogadta el azzal, hogy "D" legutóbbi tanúvallomását az egyéb peradatokkal ellentétes volta miatt mellőzte. A
77. szeptember
78. napját követő időszak esetében pedig a felek ráutaló magatartással ismét a felperes tüzép-telepi árainak alkalmazásában állapodtak meg. Az érintett időszakokban alkalmazott tüzépi árait a felperes az eljárás során okiratokkal megfelelően igazolta, így e körben szakértői bizonyításra nem volt szükség. Mindezek egyben azt is jelentik, hogy a hivatkozott 68.250 Ft kivételével túlszámlázásra nem került sor, az alperes erre alapított védekezése és beszámítási kifogása tehát nem alapos. Emellett az alperes további ellenkövetelése esetében sem tudta bizonyítani, hogy kifizetéseire jogalap nélkül, tartozatlanul került volna sor. Így az említett túlszámlázás beszámítására figyelemmel a felperes 4.231.244 Ft és járulékai megfizetésére tarthat igényt. Az ítélet őt marasztaló rendelkezésével szemben az alperes élt fellebbezéssel, és elsődlegesen annak megváltozatásával a kereset teljes elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Fellebbezése indokolásában arra hivatkozott, hogy a felek a
79. május 22-i megállapodás hatályát
80. december 31-ig meghosszabbították, az azt követő időszakot érintően pedig 12 %-os áremelésben állapodtak meg; e körben utalt "D" ismételt tanúvallomására. Erre figyelemmel az ezt meghaladó téglaárakat a felperes jogalap nélkül számlázta ki, a kereset alapját képező számlák esetében ezért a különbözet megfizetésére nem köteles, a már kiegyenlített számlák esetében pedig a felperes a túlfizetést köteles visszatéríteni. A téglaszállításokat illetően tehát egyik időszak esetében sem állapodtak meg a tüzép-telepi árak alkalmazásában. Ettől függetlenül a felperes a korabeli tüzépi árait nem is bizonyította; az elsőfokú bíróság e körben a szükséges szakértői bizonyítást tévesen mellőzte. A beruházás I. üteméhez kapcsolódó építőanyag-szállítások esetében pedig nem ő, hanem alvállalkozója, a perben nem szereplő "C" Kft. állt jogviszonyban a felperessel. A csatolt okiratok alapján ugyanakkor - az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben egyértelműen megállapítható, hogy két esetben az építkezéshez egyébként valóban szükséges és felhasznált anyagok ellenértékét az "C" Kft. helyett ő fizette meg. Az így jogalap nélkül átutalt 3.629.486 Ft-ot köteles ezért a felperes visszatéríteni. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet fellebbezett részének helyes indokai alapján történő helybenhagyására irányult. Előrebocsátja az ítélőtábla, hogy az elsőfokú ítéletet a Pp.
81. § /3/ bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül. Az elsőfokú határozat fellebbezéssel nem támadott /a kereset részben elutasítására vonatkozó/ rendelkezését a jelen másodfokú ítélet nem érinti. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont jogi következtetése is helytálló. A szerződés a Ptk.
82. § /1/ bekezdése szerint a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre, létrejöttéhez pedig - a /2/ bekezdésből kitűnően - a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Ennek megfelelően a Ptk.
83. § /1/ bekezdése szerinti szállítási szerződés megkötése során a feleknek a vételárban mint lényeges kellékben is meg kell állapodniuk; ármegállapodás hiányában a szállítási szerződés nem jön létre. A vételár meghatározható számszerűleg, vagy egyébként olyan módon, amely egyértelmű kiszámítását, vagy megállapítását lehetővé teszi. Ezért a felek meghatározhatják a vételárat úgy is, hogy elfogadják e tekintetben az általuk közösen kijelölt harmadik személy, esetlegesen szakértő értékelését, vagy létrehozhatják a szerződést az ún. piaci árra utalással is. Megfelelően megtörténik a vételár meghatározása, és így létrejön a szerződés akkor is, ha az egyik fél által tevékenysége körében szokásosan alkalmazott árat a másik fél legalább ráutaló magatartással elfogadja. Ennek megfelelően az üzletek, éttermek, egyéb kereskedelmi és vendéglátóipari egységek, szervizek, stb. nyilvánosan elérhető szolgáltatásainak igénybevétele egyben általában az általuk szokásosan alkalmazott, kifüggesztett árak elfogadását is jelenti, és így a szerződés létrejötte megállapítható, még abban az esetben is, ha a szolgáltatást igénybevevő fél az árjegyzék tartalmáról előzetesen nem győződött meg, illetve az a felek között előzetesen külön megbeszélés tárgyát nem képezte. A konkrét esetben a felek a rendelkezésre álló adatok szerint a tégla kivételével a további építőanyagok megvásárlása kapcsán kifejezetten az árakról írásban, vagy szóban külön nem állapodtak meg egymással. Így ezen építőanyagok esetében a szállítási szerződések a felperes által az adott időszakban szokásosan alkalmazott, nyilvánosan elérhető tüzép-telepi árakon jöttek létre. Így e termékek vételárát az alperes a Ptk.
84. § /1/ bekezdése alapján az érintett számlákban foglaltak szerint köteles a felperesnek megfizetni; e tételek esetében az alperes a keresetlevélben megjelölt nyolc számla tartalmát nem is kifogásolta. A beruházáshoz szükséges téglafajták ellenértékét illetően viszont egyrészt a gyártó "B" Rt. és a beruházó "A" Kft., másrészt a peres felek között is zajlottak tárgyalások. A gyártó által adott és a beruházó által elfogadott árajánlatnak /ún. projektár/, valamint a
85. január
86. napjával módosított gyártói árajánlatnak /12 %-kal növelt összegű projektár/ a peradatok, köztük "D"nek, a beruházó "A" Kft. ügyvezetőjének az elsőfokú eljárás első szakaszában tett tanúvallomásai szerint /
87. és különösen
88. számú jegyzőkönyvek/ az alperest a beruházóval megkötött szerződése alapján megillető fővállalkozói díj meghatározása szempontjából volt jelentősége. Ez a projektár, illetve módosított projektár azonban nem volt azonos a peres felek szerződéses kapcsolatában irányadó vételárakkal. Abból eredően ugyanis, hogy a "B" Rt. a termékeit közvetlenül nem értékesítette a felhasználók részére, az alperesnek a szükséges téglamennyiség beszerzése érdekében az egyik forgalmazóval /az adott esetben a felperessel/ kellett megállapodnia. A leszállítandó egyes téglafajták konkrét ellenértékét így e - peres felek közötti - megállapodások határozták meg; ezek megkötése során az alperes saját előnyére, illetve kockázatára térhetett el az ún. projektártól. Kétségtelen, hogy az elsőfokú eljárás második szakaszában, a megismételt eljárásban az alperes által előállított "D" tanú az alperesi képviselő kérdéseire adott válaszában a projektár szerepét illetően már a korábbi vallomásaiban foglaltaktól részben eltérő nyilatkozatot tett. E legutolsó előadása azonban a korábbi nyilatkozatai mellett az egyéb peradatokkal sem állt összhangban. Nyilvánvaló ugyanis, hogy abban az esetben, ha a projektár valóban a peres felek egymás közötti jogviszonyára lett volna irányadó, a felek nem kötöttek volna a beruházás megkezdésekor, 2000 májusában a projektártól eltérő árakon szállítási keretszerződést, és a beruházás I. ütemének befejezését követően, majd az építési munka későbbi szakaszaiban nem folytattak volna le egymással újabb és újabb ártárgyalásokat. Mindezekre figyelemmel "D" legutolsó tanúvallomása az egyéb peradatokkal szemben az alperes védekezésében foglaltak alátámasztására nem lehetett alkalmas; azt az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során helyesen mellőzte.
89. május 22-én tehát a peres felek a csatolt iratokból kitűnően 5 téglafajtát érintően egyedi ármeghatározást tartalmazó szállítási keretszerződés kötöttek egymással. E szerződés hatálya azonban az okiratból kitűnően kizárólag az építési munka I. üteméhez kapcsolódó téglaszállításokra terjedt ki. E szállítások pedig a felperes
90. október 30-án kelt, az alperes alvállalkozójához, az "C" Kft-hez intézett irata /36/A/II/
91. szám alatti irat/ és a beruházó "A" Kft. képviselője által a peres felekhez és az alvállalkozóhoz megküldött,
92. november 3-án kelt feljegyzés /36/A/II/
93. számú irat/ szerint
94. októberének végéig befejeződtek, és
95. novemberének elején az ezekkel kapcsolatos alapvető elszámolás is megtörtént. Azt az alperesi állítást, miszerint a felek a
96. május 22-i megállapodás hatályát
97. december
98. napjáig meghosszabbították volna, a peradatok nem támasztották alá. A beruházó hivatkozott,
99. november 3-i feljegyzéséből ugyanis éppen az tűnik ki, hogy a felperes a II. ütem esetében - gyártói áremelésre hivatkozással - csak a korábbinál magasabb áron tudja a téglát értékesíteni. Az alperes pedig - a feljegyzésből kitűnően - az áremelést tudomásul vette, és szerződéses partnerei felé vállalta, hogy annak következményeit maga viseli, azokat nem hárítja tovább. A továbbiakban alkalmazandó konkrét téglaárakban azonban a peres felek kifejezetten nem állapodtak meg. Ettől függetlenül az alperes - most már az "C" Kft. bevonása nélkül változatlanul rendelt meg és vett át téglát a felperesi építőanyag kereskedéstől, és ki is egyenlítette annak ellenértékét. Ezért e
100. novemberi és decemberi időszak esetében - az elsőfokú ítéletben foglaltaknak megfelelően - az állapítható meg, hogy a felek között a felperes által szokásosan alkalmazott tüzépi árakon jöttek létre - ráutaló magatartással szállítási szerződések; e körben az elsőfokú bíróság a keletkezett bizonyítékokat, a szerződéskötés körülményeit, a felek magatartását helyesen értékelte, az ítélőtábla mindezekkel, illetve az elsőfokú ítélet indokolásával e vonatkozásban foglaltakkal egyetért. A becsatolt okiratok alapján helyes volt annak megállapítása is, hogy a felperes - egy eset kivételével - a szokásos tüzép-telepi árain értékesítette az építőanyagot az alperes részére; e körben az alperes alaptalanul hiányolta a szakértői bizonyítás lefolytatását. A felek ugyanis a szállítási szerződéseikben nem piaci árat kötöttek ki /ez vita esetében valóban alapvetően szakértői bizonyítás útján állapítható meg/, hanem a nyilvános tüzép-telepként működő felperes akkor szokásosan alkalmazott saját árait fogadták el. Ezek az árak pedig okiratokkal nyilvánvalóan megfelelően igazolhatók. Az érintett árakat a megismételt eljárásban a felperes megfelelően igazolta is; az elsőfokú bíróság a tényállást e körben is a bizonyítékok megfelelő értékelésével, helyesen állapította meg. Mindezekre tekintettel a további szakértői bizonyítást az ítélőtábla is mellőzte. A hivatkozott
101. november 3-i feljegyzésből kitűnően a felperes jelezte azt is, hogy
102. december
103. napjától újabb áremelés várható, és e - második - áremelés hatásainak megelőzése érdekében javasolta egy, a II. ütemhez kapcsolódó téglaszállításokra vonatkozó átfogó megállapodás megkötését. E kezdeményezés ekkor nem vitásan nem valósult meg; ennek okai a jelen perben érvényesített igények elbírálása szempontjából közömbösek.
104. január 15-én viszont négy téglafajtát érintően nem vitatottan létrejött a felek között egy újabb, egyedi ármeghatározást tartalmazó szállítási keretszerződés. E szerződés tartalma körében a peradatok, így különösen a felek szerződéskötést követő magatartása a felperesi előadást támasztják alá; az alperes által hivatkozott 12 %-os áremelés - a beruházó képviselője, "D"
105. február 7-én tett tanúvallomásából /
106. számú jegyzőkönyv/ is kitűnően - nem a peres felek jogviszonyában irányadó árakra, hanem az alperest megillető fővállalkozói díj mértéke szempontjából lényeges, ún. projektárra vonatkozott. Így a számlák kiállítása a
107. január 15-i keretszerződés hatálya alá tartozó időszakban jogszerű, megalapozott volt; a
108. május 31-én leszállított 2880 db PTH38 típusú tégla
109. számú számla szerinti ellenértéke a felperest megilleti, az alperes a felperes részére a
110. január
111. és augusztus
112. közötti időszakban kifizetett összegekből semmilyen jogcímen nem tarthat igényt visszatérítésre. A
113. január 15-i keretmegállapodás viszont
114. augusztus
115. napjával hatályát vesztette, és a felek között
116. szeptember
117. napjától kezdődően a szállítási szerződések a felperes által alkalmazott szokásos tüzép-telepi árakon jöttek létre; az elsőfokú bíróság a keletkezett bizonyítékokat e vonatkozásban is helyesen értékelte, az ítélőtábla az elsőfokú ítélet indokolásában foglaltakkal e körben is egyetért. A becsatolt okiratok alapján helytálló volt az irányadó tüzép-telepi árak megállapítása is, a további - szakértői bizonyítás - a korábban részletezetteknek megfelelően - e körben sem indokolt. Így az alperes a csatolt számláknak megfelelően köteles vételártartozását a felperes részére megfizetni. Azt pedig az alperes a felperes tagadásával szemben nem tudta bizonyítani, hogy a
118. május 22-i megállapodásban meghatározott kedvezmények /így az egyes téglafajták vételárából történő visszatérítés/ a beruházás I. üteméhez kapcsolódó téglaszállítások befejezését,
119. októberének végét követően is változatlanul megillették volna. A
120. május 22-i keretszerződés hatálya ugyanis csak a beruházás I. ütemére terjed ki, a korábbi kedvezmények változatlan /vagy bármilyen módosított tartalommal történő/ fenntartásáról pedig a peradatok szerint a felek újabb megállapodást nem kötöttek. Így e jogcímen az alperes - a javára már elszámolt összegen túl - további visszatérítést nem igényelhet. A 3.629.486 Ft összegű ellenkövetelése esetében pedig az alperes - amint az elsőfokú bíróság is helyesen állapította meg - nem tudta bizonyítani, hogy e kifizetésre valóban jogalap nélkül került volna sor. Azt ugyanis maga sem vitatta, hogy az érintett építőanyagok számára szükségesek voltak és azokat felhasználták; a vételártartozás tehát valóban fennállt. A
121. május 22-i, a beruházás I. ütemére vonatkozó szállítási keretszerződésben pedig a felek kifejezetten megállapodtak abban, hogy amennyiben az "C" Kft. a felperes részére az építőanyag ellenértékét nem fizeti ki, helyette a megrendelő alperes jogosult - az "C" Kft. terhére - a szállítói tartozást kiegyenlíteni. Ez azt jelenti, hogy a beruházás I. üteméhez kapcsolódó építőanyag-szállítások esetében az alperes által az "C" Kft. helyett a felperes részére - a Ptk. 286.§