Kfv.37390/2007/5 – Kúria

Kfv.IV.37.390/2007/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Sili Dóra ügyvéd által képviselt Kft. felperesnek a Zala Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszerláncbiztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága alperes ellen minőségvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Zala Megyei Bíróság

1. április
2. napján kelt 7.K.20.205/2007/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Zala Megyei Bíróság 7.K.20.205/2007/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Zala Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás Területi Felügyelőjének
6. november
7. napján kelt 1365/1/Zala/
8. számú határozata megállapította, hogy a felperes által előállított termék jelölése nem felel meg az MÉ2-82/01/
9. számú „mézes és mézes jellegű készítmények” irányelv 4.1 pontja előírásának, ezért a felperest 50.000 Ft minőségvédelmi bírság megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (a Zala Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás Igazgatója) a
10. december
11. napján kelt 1365/4/Zala/
12. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes határozata jogszabálysértő, mert a felperes által felajánlott bizonyítékokat - illetve azok mellőzésének indokait - nem tartalmazta. A Somogy Megyei ÁNTSZ jogerős határozatában megállapította, hogy a termék gyártmánylapja helytálló, a Magyar Élelmiszerkönyv 282/01/
13. számú irányelv 3.1 pontjának megfelelő. A felperes álláspontja szerint az alperes jogelődje helytelenül sorolta a Magyar Élelmiszerkönyv hivatkozott irányelvének 4.1 pontjába a terméket, tekintettel arra, hogy ezen pontban a zsiradék - a perbeli termék fontos összetevője - az alap- és a járulékos anyagok között nem szerepel. Állította, hogy a hatóságnak el kellett volna fogadnia a Somogy Megyei ÁNTSZ határozatát, mely szerint a termék a 3.1 pontba tartozik, mivel a méz a termékben csak dúsító anyag, és nincs előírás a tésztában megfelelő százalékos arányára. Hivatkozott arra is a felperes, hogy az alperes határozata a magyar jogrendszer elveivel ellenkezik, mert egy országos hatáskörű központi hivatal egyes helyi szervei egymással ellentétes határozatot hozva a jogszabályokat és előírásokat többféleképpen értelmezik és alkalmazzák. A megyei bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és azt elutasította. Ítéletének indokolásában az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/
14. /II. 26./ FVM-ESZCSM-GKM együttes rendelet /a továbbiakban: Éjr./
15. §
16. pontjára,
17. § /1/ bekezdés a/ pontjára,
18. § /1/ és /2/ bekezdésére, az élelmiszerekről szóló
19. évi LXXXII. törvény /a továbbiakban: Étv./
20. § /1/ és /3/ bekezdés c/ pontjára,
21. § /1/ bekezdésére, valamint a Magyar Élelmiszerkönyv /a továbbiakban: MÉ/
22. pont 4.1., 4.2 pontjára hivatkozott. Kifejtette, hogy a közigazgatási perekben kialakult bírói gyakorlat szerint a határozat hatályon kívül helyezésének csak az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés esetén van helye. A felperesnek a bizonyítékok felsorolásának hiányára vonatkozó kifogása megalapozott, azonban a megyei bíróság ezt a szabálysértést nem tekintette olyan súlyúnak, amely megindokolná a határozat hatályon kívül helyezését; tekintettel arra is, hogy az alperes ellenkérelmében egyértelműen magyarázatot adott arra, hogy a felperesi bizonyítékokat miért nem fogadta el. Egyetértett a megyei bíróság azon felperesi állásponttal, hogy magának az alperesi határozatnak kellett volna tartalmaznia az ellenkérelemben írtakat, ugyanakkor osztotta az alperes azon perbeli álláspontját is, hogy a felperes által benyújtott iratok így a közigazgatási iratok között fellelhető emlékplakett, a D11 gyártmánylap, a KERMI szakvélemény, valamint a becsatolt, más hatósági mintavételi jegyzőkönyv - nem voltak alkalmasak az alperes jogi álláspontja cáfolatára. Rámutatott arra a megyei bíróság, hogy az alperesi jogelőd határozatának lényege az volt, hogy a „mézes” megnevezés csak olyan készítmény esetében alkalmazható - az MÉ alapján -, amelynél a tészta méztartalma legalább 20 %. Amennyiben a felperes azt állítja, hogy terméke a teasütemények körébe tartozna, úgy a „mézes” elnevezést eleve nem alkalmazhatta volna, mivel az MÉ előírja, hogy a
23. pont alatti „mézes” és „mézes jellegű” termékek esetében alkalmazható, és alkalmazandó ez a kifejezés. Az Éjr.
24. § /1/ bekezdésére hivatkozással kifejtette a megyei bíróság, hogy akár elkészítésének technológiája, akár - a felperes által nem vitatottan - 20 %-nál kevesebb méztartalma miatt nem tartozik a termék a mézes készítmények kategóriájába; a „mézes” elnevezés megtévesztő és használata - az MÉ előírásaira figyelemmel - alapot ad a minőségvédelmi bírság kiszabására. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Kérte jogegységi eljárás kezdeményezését is, valamint a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ket.
25. § /1/ bekezdését, mivel a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló
26. évi LVII. törvény /a továbbiakban: KÁSZ tv./
27. § /2/ bekezdése a hatásköri rendszert meghatározza. A keresettel támadott határozatnál megállapítható, hogy a másodfokú hatóság nincs szervezetileg elkülönítve az első foktól, ahogy azt a Ket. előírja. A KÁSZ tv. szerint az első fokú határozatot is a megyei igazgatónak kellett volna kiadnia, de nem ez történt. Ugyanaz járt el jogszabálysértően első- és másodfokon is, amit a Ket. szintén kizár. Ezen ellentmondások alapján az ügyfélnek alkotmánysértő módon nem érvényesülhetett a jogorvoslathoz való joga sem, mert az alperes fórumrendszere nem felel meg a törvényi előírásoknak; erre tekintettel kérte jogegységi eljárás kezdeményezését. Kifogásolta a felperes, hogy a Ket.
28. §-ába ütközően az alperes nem értesítette előzetesen a helyszíni ellenőrzésről; ennek mellőzését pedig semmi nem indokolta a jelen esetben, ugyanis az az ellenőrzés eredményességét nem veszélyeztette volna. Hivatkozott arra is, hogy a Ket.
29. § /3/ bekezdésébe ütköző módon az alperes a jegyzőkönyvet sem küldte meg a felperes részére. A felperes álláspontja szerint a Ket.
30. § /1/ bekezdés sérelmével született az alperesi határozat, a felajánlott bizonyítékokat nem említette meg, nem sorolta fel, és a bizonyítékok mellőzésének indokait sem tartalmazta. Állította a felperes, hogy a megyei bíróságnak figyelembe kellett volna vennie a felperes bizonyítékait; így a Somogy Megyei ÁNTSZ 2655/004/Som./
31. számú jogerős határozatát, amely visszavonta a bírság kiszabását és megállapította, hogy a termék gyártmánylapja helytálló. A gyártmánylap szerint a termék az MÉ 2/82/01/
32. számú irányelv 3.1 pontjának megfelelő. Az alperesi határozat tehát rosszul sorolta be a felperesi terméket, így helytelen következtetésre jutott, és jogsértő módon szabott ki bírságot a felperessel szemben. Hangsúlyozta, hogy a termék nem sorolható a 4.1 pontba, mert itt nem szerepel a zsiradék az alap- és a járulékos anyagok között, pedig az a termék fontos összetevője. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le. A Pp. 339/A. §-a értelmében a bíróság a közigazgatási határozatot jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. Az alperesre irányadó hatásköri szabályok
33. évben - a perben vizsgált ellenőrzéskor és a felülvizsgált határozatok meghozatala idején - az állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomásokról szóló 23/
34. /VII. 12./ FM rendeletben nyertek rögzítést. Ezen rendelet
35. § /1/ bekezdése határozta meg az elsőfokú hatósági jogkörben eljáró személyeket, illetve szerveket; ennek c/ pontja alá tartozik a területi felügyelő - aki a jelen ügyben az elsőfokú határozatot hozta. Az élelmiszer- és dohányellenőrzési ügyekben, míg az
36. § /2/ bekezdés a/ pontja szerint az /1/ bekezdés a/-d/ és f/ pontjai alapján, első fokon hozott határozat ellen benyújtott fellebbezést felettes szervként az állomás igazgatója bírálja el. A perben rendelkezésre állt iratok tanúsága szerint az alperes a hatáskörét megállapító jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el, a felperes erre vonatkozó érvelése megalapozatlan. Az ellenőrzéskor készült jegyzőkönyv megküldésének elmaradásával kapcsolatos felperesi kifogás kapcsán rámutat arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ellenőrzést az alperes a felperesi terméket forgalomba hozó Kft-nél, és nem a felperesnél végezte. Ebből következően az ellenőrzés megkezdésekor az alperes még az ellenőrzés alá vont kereskedelmi kft. által forgalmazott termékeket sem ismerhette; így a felperes előzetes értesítésére sem lehetett módja, de erre vonatkozóan jogszabályi kötelezettsége sem állt fenn. A Ket.
37. § /2/-/4/ bekezdéseiben foglalt esetekben ugyanis a hatóságnak nincs előzetes értesítési kötelezettsége, a /3/ bekezdésben foglalt esetkör pedig kifejezetten olyan, amikor az ügyfél értesítése utólag történik, mely a felperes esetében meg is valósult. Az iratokból kitűnően
38. október 25-én történt mintavételről október
39. napján az alperes értesítést küldött a felperesnek, olyan időben, amikor a mintavétel eredménye sem volt ismert; majd a mintavétel eredményéről az értesítés a határozattal történt meg. A felperesnek az eljárási jogszabálysértésekre való hivatkozása kapcsán hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy közigazgatási perekben csakis lényeges, az ügy érdemére kiható, az ügy érdemi elbírálását befolyásoló szabálysértések szolgálhatnak alapul a felülvizsgált határozat hatályon kívül helyezésére. Ilyen jellegű szabálysértés a perben felülvizsgált eljárásban nem történt, a Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróság e körben kialakított jogi álláspontjával. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az MÉ 2-82/01/
40. számú „Mézes és mézes jellegű készítmények” 4.1 pontja értelmében a „mézes” megnevezés csak olyan készítmények esetében alkalmazható, amelyeknél „… a tészta méztartalma legalább 20 %”. Az alperes vizsgálatának megállapítása szerint a felperes által gyártott termék méztartalma 8,9 g/100 g. Ezért a felperes által gyártott termék „mézes” megnevezést nem viselhet, azt csak „mézes jellegű”-nek lehetne nevezni. A felperes a keresetében foglaltakkal egyezően hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében is, hogy az általa gyártott termék gyártmánylapja szerint a termék az MÉ 2-82/01/
41. számú irányelv 3.1 pontjának megfelelő. Álláspontja szerint terméke azért nem sorolható a 4.1 pontba, mert itt nem szerepel a zsiradék az alap- és járulékos anyagok között, pedig az a termék fontos összetevője. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint ezen felperesi érvelés is téves. A 4.1 pont termék meghatározása nem zárja ki az ott nevesítetteken kívül „egyéb nyersanyagok” felhasználását, így a zsiradék felhasználása nincs kizárva. Amennyiben a termék a 3.1 pont alá tartozna, nem nevezhetné a felperes „mézes”-nek, de még „mézes jellegű”-nek sem a készítményt. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt bekezdése alapján hatályában fenntartotta. a Pp.
42. § /3/ A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a pervesztes felperest a Pp.
43. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
44. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A felperes tárgyi illeték-feljegyzési jog ellenére felülvizsgálati kérelmén 36.000 Ft illetéket lerótt, amelynek viselésére a 6/
45. /VI. 26./ IM rendelet
46. § /2/ bekezdésének megfelelően köteles. Budapest,
47. november
48. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő