Pfv.21229/2008/4 – Kúria

Pfv.VII.21.229/2008/

1. szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Pozsgai István ügyvéd által képviselt szám alatti lakos felperesnek a dr. Ádám Sándor ügyvéd által képviselt szám székhelyű alperes ellen szavatossági és kártérítési igény érvényesítése iránt a Szegedi Városi Bíróságon 16.P.20.776/
2. szám alatt folyt, és a Csongrád Megyei Bíróság 2.Pf.20.016/2008/
3. számú ítéletével befejezett perében a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperes részére 15.000 (Tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. I n d o k o l á s : Az alperes a felperessel
4. szeptember 16-án kötött vállalkozási szerződésben bruttó 12.804.120 forint vállalkozói díjért elvállalta a Sz. 11313 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanon épülő épületben egy lakás, garázs, üzlet és két parkoló szerkezetkész építését. A felperes az ugyanezen a napon kelt szerződésben 300.000 forint ellenében az eredeti szerződésben leírt műszaki tartalmon túl egyebek mellett - áthajtó út átépítését is vállalta a villamos síneken. A felek között
5. augusztus 26-án megtörtént az átadásátvételi eljárás, azonban a Sz. Megyei Jogú Város jegyzője számú határozatával a felperesnek a földszinti
6. számú üzletre vonatkozó ideiglenes jellegű használatba vételi engedély iránti kérelmét elutasította arra hivatkozva, hogy az építtető az átjáró út építésére vonatkozó kezelői hozzájárulásban foglaltaknak nem tett eleget. A felperes használatba vételi engedély hiányában az üzlethelyiséget nem tudta bérbe adni. Az alperes
7. augusztus 23-án közölte a felperessel, hogy a kötelezettségének eleget téve az áthajtó újbóli átépítést azonban nem vállalja. szerződésben vállalt utat átépíttette, az Amikor a felperes számára nyilvánvalóvá vált, hogy az alperes nem javítja ki az áthajtót, felkereste a SZKT, akivel abban állapodott meg, hogy az SZKT elvégzi a sínek kijavítását - tekintettel arra, hogy időközben a sín is eltört -, míg az áthajtó kijavítására eső díjat a felperes fizeti ki. A felperes a V. Bt. részére bruttó 108.000 forintot fizetett az átjáró átépítése díjaként, és Sz. Megyei Jogú Város jegyzőjének számú
8. október 1-én kelt határozatával az üzletre ideiglenes jellegű használatba vételi engedélyt kapott. A felperes
9. október
10. napjától havi 80.000 forint bruttó bérleti díjért az üzlethelyiséget bérbeadás útján hasznosítja. A felperes módosított keresetében 1.725.000 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy az alperes hibás teljesítése folytán nem kapott ideiglenes használatba vételi engedélyt, így az üzletet nem tudta bérbeadás útján hasznosítani. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében a keresetnek helyt adó elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperes marasztalási összegét 525.000 forintra és járulékaira leszállította. A bíróság a felperesnek az alperes szerződésszegésre alapított kártérítési igényét alaposnak találta. A másodfokú bíróság az általa lefolytatott részbizonyítás eredményeként megállapította, hogy a javítás megtörtént, azonban a szakértői véleménytől eltérően a tényleges javítási költség az abban megállapított összeg 1/10-ét sem érte el. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a 108.000 forint bruttó költségen történő kijavíttatás
11. augusztus
12. napját követő elvégeztetése a felperestől elvárható lett volna. A másodfokú bíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek legkésőbb
13. szeptember 30-ig az átjárót ki kellett volna javíttatnia, és ezt követően
14. október
15. napjáig ideiglenes használatba vételi engedélyt is kaphatott volna. A jogerős ítélet szerint a felperes elmaradt bérleti díjigénye csak a
16. április 1-től
17. október
18. közötti hét hónapos időszakra alapos, ezért a másodfokú bíróság a felperes keresetét 525.000 forint és járulékai tekintetében ítélte alaposnak. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp.
19. §-át, mivel a tényállás hiányos, iratellenes, illetőleg a levont jogi következtetés okszerűtlen, logikailag ellentmondásos. Érvelése értelmében kizárólag annak köszönhető az átjáró megépítése, hogy az SZKT magára vállalta a síncserét, és az átjárónak a jogszabályi előírásoknak megfelelő kialakítását, míg neki csak a kockakövek felszedésével és visszarakásával kapcsolatos 108.000 forint vállalkozói díjat kellett kifizetnie. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az egész beruházást, ami egyébként az alperest terhelte volna, csupán 108.000 forintból meg lehetett volna valósítani, ezért szerinte tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem tett említést az ítéletében arról, hogy a sínek cseréjét és az áthajtó kialakítását az SZKT végezte el. Csatolta az SZKT tájékoztatását a költségekről. Szerinte a másodfokú bíróság a tényállás feltáratlansága, iratellenessége miatt a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül, és logikailag ellentmondásosan mérlegelte. Arra hivatkozott, hogy nem volt tőle elvárható - és megfelelő fedezete sem volt rá -, hogy saját költségén közel másfélmillió forintért alakíttassa ki a villamossíneken átvezető gépkocsi áthajtót. Szerinte mindent elkövetett annak érdekében, hogy a gépkocsi áthajtó minél előbb építésre kerüljön. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet Miután a keresetnek helyt adó rendelkezés tekintetében a jogerős ítéletet nem támadták, a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
20. §