Pfv.I.20.260/2008/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kökényesi Antal ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Danka József ügyvéd által képviselt alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás megfizetése iránt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon 7.G.40.113/
- számon folyamatban volt perében - melybe az alperes pernyertessége érdekében a dr. Rácz József ügyvéd által képviselt ... lakos beavatkozott -
- szeptember 26-án a Debreceni Ítélőtábla által Gf.IV.30.177/2007/
- számon meghozott másodfokú határozat ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.177/2007/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja; mellőzi az alperes és a beavatkozó egyetemleges perköltség fizetésére kötelezését. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (Kettőszázezer) forint, a beavatkozónak 100.000 (Egyszázezer) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A n-i
- hrsz. alatti ingatlan korábban a Magyar Állam tulajdonában állt, majd arra a N-i Földműves Szövetkezet, később a felperesi szövetkezet közellátásra való kötelezettségvállalása mellett ingyenes használati jogot szerzett. A vállalt kötelezettség teljesítése érdekében az ingatlanon a felperes TÜZÉP-telepet létesített és annak működtetése érdekében 1993-ig építményeket emelt.
- augusztus 24-én a felperes az általa működtetett TÜZÉPtelepet a beavatkozónak adta bérbe. A beavatkozó
- május végéig 200.000 forint + ÁFA bérleti díjat fizetett a felperesnek. 1991-ben - jogszabály rendelkezése alapján - az ingatlan az alperes tulajdonába került. Az alperes
- április 30-án adásvételi szerződéssel a TÜZÉP-telepet eladta a beavatkozónak. A szerződés szerint az adásvétel tárgyát csak a telekingatlan képezte. A beavatkozó részletfizetéssel teljesítette a 3.083.600 forintos vételárat. A tulajdonjog bejegyzése
- augusztus 26-án megtörtént. A beavatkozó
- májusát követően a bérleti díj fizetését megszüntette. A felperes
- január 16-án az épületek tulajdonjoga és az ingatlanra vonatkozó földhasználati joga megállapítása iránt pert indított az alperes és a beavatkozó ellen. A Városi Bíróság keresetét elutasította és a felperest viszontkereset alapján 2.400.000 forint - a beavatkozótól a földterület használatáért felvett és az önkormányzatot illető - bérleti díj és kamatai megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletét
- május 20-án a Megyei Bíróság a Gf.40.029/1999/
- számú ítélettel helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.22.902/1999/
- számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Ez utóbbi ítélet indokolása szerint a felperes a Magyar Állam tulajdonát képező ingatlanon az
- május
- előtt befejezett ráépítés alapján jogszabály kizáró rendelkezése következtében tulajdonjogot nem szerezhetett, a ráépítéssel közös tulajdon sem keletkezett; az építkezéssel összefüggő gazdagodás megtérítése iránt a felperes keresetet nem terjesztett elő, ezért arról a bíróságoknak nem kellett dönteni. Ezt követően,
- április 4-én a felperes a beavatkozó ellen indított pert a beruházásai értékének megtérítése végett. A Városi Bíróság a keresetét elutasította. Az ítéletet a Megyei Bíróság
- december 4-én az 1.Gf.41.008/2003/
- számú ítéletével helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperesnek a beavatkozóval szemben kereshetőségi joga nincsen, mert a felperes rovására jogalap nélkül a korábbi tulajdonos gazdagodott. A
- február 17-én előterjesztett jelen perbeli keresetében a felperes 10.000.000 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni a ráépítés folytán előállt gazdagodására alapítottan. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet a követelés elévülésére hivatkozással elutasította. Az ítéletet a ...i Ítélőtábla mint másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A határozat indokolása szerint: a felperes követelése
- április 30-án vált esedékessé, az elévülés is ekkor kezdődött. Azzal, hogy a felperes tulajdoni igényét érvényesítette, mint többen a kevesebb a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése iránti igény is benne van, ezért a tulajdoni igény érvényesítése megszakította a felperest illető kötelmi igény elévülését is; az elévülés megszakadása a tulajdoni per befejeztével ért véget
- május hónapban. Ehhez képest az elévülés újra kezdődött, és az ötéves elévülési időn belül történt a jelen perbeli követelés érvényesítésére irányuló kereset előterjesztése. A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy „a Ptk.
- §
(1)bekezdés feltételei fennállni látszanak", ezért szükséges az értéknövekedés meglétének, mértékének vizsgálata szakértői bizonyítás lefolytatásával. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott ítéletével a keresetet elutasította. A felperest az alperes javára 600.000 forint, a beavatkozó javára 480.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes a telken a használat feltételéül szabott tüzelő- és építőanyagipari termékek értékesítése érdekében még az alperes tulajdonszerzését megelőzően építkezett, ennek során az acélvázas szín építésére 2017/
- szám alatt kapott építési engedélyt. A felperesi beruházások az
- április 30-ai állapot szerint az ingatlan 7.360.000 forintos értékén belül 4.276.400 forintot képviselnek. Ennek megállapítása mellett a kereset elutasítását azzal indokolta: a felperesi beruházás idején az ingatlan még állami tulajdonban volt, ezért a felperes ráépítéssel nem szerezhetett tulajdonjogot, hanem beruházásai értéknövekményére kötelmi jogi - megtérítési igénye keletkezett. Ezt a megtérítési igényt a felperes a keresetében megjelölt jogalapon a Magyar Állammal szemben érvényesíthette volna. Az alperes törvény alapján eredeti szerzésmóddal szerzett tulajdont, megtérítési kötelezettségéről az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvény (a továbbiakban: Ötv.)
- §
(2)bekezdése rendelkezik. Ennek alapján az alperesnek a felperessel szemben „a megszerzett tulajdonjog értékének erejéig" helytállási kötelezettsége keletkezett. Az elsőfokú bíróság azonban - a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében kifejtett álláspontjával szemben - úgy foglalt állást, hogy a felperes követelése az alperes önkormányzat tulajdonszerzésének időpontjában:
- november 13-án vált esedékessé, és az
- november 13-án elévült. Kifejtette azt is, hogy a korábban érvényesített tulajdoni igényben a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése iránti kötelmi igény - mint többen a kevesebb - nem volt benne; ezért a felperes által
- január 16án indított tulajdonjog iránti per az elévülés megszakadását nem eredményezhette akkor sem, ha addig az még nem következett volna be. A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 4.276.400 forintot és annak
- február 17-től járó törvényes kamatait, valamint a beavatkozóval egyetemlegesen 800.000 forint első- és másodfokú részperköltséget. Az elsőfokú bíróság ítéletét ezt meghaladóan helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a megismételt eljárásban új tények és bizonyítékok hiányában változatlan tényállás mellett az elsőfokú bíróságot kötötték a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében tett megállapításai. A másodfokú bíróság a felperes követelésének jogszabályi alapját illetően nem foglalt állást határozottan, ezért az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapíthatta meg - a Ptk.
- §-ától eltérően - a kereset jogcímeként az Ötv.
- §
(2)bekezdését, azonban jogszabályt sértve és tévesen ítélte meg a kötelmi igény esedékességét és elévülését. A jogerős ítélet indokolása értelmében az Ötv. 36. §
(2)bekezdésének rendelkezésén alapuló felelősség vonatkozhat már lejárt vagy jövőben lejáró kötelezettségre. Az alperes az
- november 13-i tulajdonszerzését követően - hasonlóan az előző tulajdonoshoz - ellenszolgáltatás nélkül biztosította a felperesnek az általa létrehozott épületek használatát, nem akadályozta azok bérbeadását sem. A felperes jogsérelme az ingatlan
- április 30-ai eladását követően keletkezett, a fizetési kötelezettség esedékessége tehát azonos a hatályon kívül helyező végzésben írt időponttal. A jogcím változása ezért jogszerűen nem eredményezhette a kereset elévülés miatti elutasítását. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú eljárásban beszerzett szakvélemény alapulvételével a beruházások folytán előállt értéknövekedés - 4.276.400 forint megtérítésére kötelezte az alperest és a keresetlevél benyújtásától kezdődő késedelmi kamat megfizetését is elrendelte. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és - tartalma szerint az elsõfokú ítélet helybenhagyása iránt az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet anyagi és eljárási jogszabályt sért. A felülvizsgálati kérelem részletesen kifejtett indokai értelmében az elévülési kifogás elutasítása téves. A Ptk.
- §-a alapján a jogalap nélküli gazdagodásra ugyanis a kártérítés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A peradatok szerint a beruházások az alperes tulajdonszerzését megelőző időpontra tehetők. A követelés ezért már az önkormányzat tulajdonszerzésének időpontjában is elévült. Az Ötv. 36. §
(2)bekezdése az önkormányzatnak a tulajdonszerzés időpontjában jogszabály, bírósági és más határozat vagy visszterhes szerződés alapján fennálló kötelezettségért való helytállását rendeli el. A konkrét esetben azonban a helytállási kötelezettségét semmi sem mondja ki. Az alperes érvelése szerint jogszabálysértő az elévülés kezdő időpontjának megállapítása is. A Ptk. 326. §
(1)bekezdése értelmében az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A követelés bírósági úton való érvényesíthetősége a beruházások tényleges megtörténtéhez kapcsolódik - és a követelés nem akkor vált érvényesíthetővé, amikor a beavatkozó a bérleti díjak fizetését beszüntette -, de legkésőbb az alperes mint önkormányzat tulajdonszerzésének időpontjában esedékessé vált, ami az Ötv. 36. §
(2)bekezdéséből következik. Tévesnek és iratellenesnek tekintette az elévülés kezdő időpontjára vonatkozó ítéleti indokolást is, mivel a felperest nem a bérleti díj fizetésének megszüntetése miatt érte jogsérelem. A Gf.40.029/1999/
- számú ítélet szerint a felperes a bérleti díj fizetésének időszakában felvett összeggel az alperesnek tartozik, a bérleti díj felvételére a felperesnek nem volt joga, ezért e joga megsértéséről sem lehet szó. Fenntartotta: a tulajdoni igény nem foglalja magába a kötelmi igényt. Ennek megállapítása a Pp.
- §
(1)bekezdését sérti, de a tulajdoni per megindítása a jogalap nélküli gazdagodásra alapozott kötelmi igény elévülését sem szakítja meg. A Ptk. 327. §
(1)bekezdése szerint a követelés bírósági úton való érvényesítése szakítja meg az elévülést, a tulajdoni per megindításának joghatása legfeljebb az elévülés nyugvása lehet: az ítélet jogerőssé válásáig a felperesnek menthető oka lehetett arra, hogy kötelmi igényét ne érvényesítse. A beavatkozó előkészítő írtakkal egyetértett. iratában a felülvizsgálati kérelemben A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem alapos. Az alperes felülvizsgálati kérelmében az elévülési kifogása elutasításával kapcsolatban elsődlegesen a visszatérítési kötelezettség esedékességét illetően - azzal érvelt, hogy a Ptk. 364. § szerint alkalmazandó Ptk. 360. §
(1)bekezdés rendelkezései alapján az a gazdagodáskor nyomban, tehát annak megvalósulásakor vált esedékessé. Ezért a felperes követelése már a beruházás megvalósításának időpontjában esedékessé vált és az érvényesíthetősége még az alperes tulajdonszerzése előtt elévült. Az alperes álláspontja téves. Bár a kártérítés és a jogalap nélküli gazdagodás egyaránt vagyoni hátrány kiküszöbölésére szolgál és a hasonlóságból következik a Ptk. 364. §
(1)bekezdésében írt utaló szabály alkalmazása, a két jogintézmény alapjaiban tér el egymástól. A kártérítés ugyanis jogellenes magatartáson alapul, míg a gazdagodás visszatérítési kötelezettségét jogcím hiánya vagy fogyatékossága eredményezi. A kártérítés célja, hogy a károsultat a károsodás bekövetkeztének időpontjára nézve - olyan helyzetbe hozza, mintha kár nem érte volna. Ezzel szemben a visszatérítési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a gazdagodás a másik félnél jelentkezik, azaz a gazdagodás tárgya a másik fél hatalmába kerül. Mindez a perbeli esetben azt jelenti, hogy miután a felperes beruházásai az ingatlannak az eladásával,
- április végén kerültek ki a hatalmából, ezzel az időponttal vált esedékessé a felperes visszatérítési igénye. (A ...i Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében is ezt az időpontot határozta meg az esedékesség és egyben az elévülés kezdő időpontjaként.) A hatályon kívül helyező végzés meghozatalakor a másodfokú bíróság ismerte a pernek azokat az adatait, amelyekből a felperes követelése elévülésének megítéléséhez szükséges tényállást megállapíthatta és ebben a kérdésben kialakította a jogi álláspontját. Ugyanakkor nem álltak rendelkezésére azok a peradatok, amelyek alapján tényszerűen megállapíthatta volna: az alperesnél kimutatható a felperes megtérítési igényét megalapozó gazdagodás. Ebből következik, hogy - közbenső ítélet (Pp.
- §
(3)bekezdés) helyett - az elsőfokú bíróságot a másodfokú eljárás kereteit meghaladó bizonyítás felvétele végett (Pp. 252. §
(2)bekezdés) új eljárásra utasította. A jogerős ítéletet hozó másodfokú bíróság nyilvánvalóan elírási hibát vétve jelölte meg a Legfelsőbb Bíróság irányadónak tekintett eseti döntését, tartalmilag azonban tévedés nélkül hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság iránymutatásai az elsőfokú bíróságot ebben az esetben is kötik. A Legfelsőbb Bíróság következetesen érvényesített álláspontja szerint - amint erre a másodfokú bíróság érdemben helyesen utalt - az elsőfokú bíróság új tények és bizonyítékok hiányában, azaz változatlan tényállás mellett kötve van a hatályon kívül helyező végzésben foglalt megállapításokhoz és állásfoglalásokhoz. Ez utóbbiak felülvizsgálatára az elsőfokú bíróságnak nincs hatásköre. Ennélfogva helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabálysértéssel döntött eltérő tartalommal a felperes kötelmi igénye esedékességének és elévülésének kérdésében. Az alperes másodlagosan azzal is érvelt, hogy a felperes követelése nem vonható az Ötv. 36. §
(2)bekezdés szerinti, a tulajdonszerzéskor fennálló követelés körébe. A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki azt is, hogy az elsőfokú bíróságot az adott esetben a jogcím nem, csupán az annak alapjául szolgáló tényállítások kötötték és az Ötv. 36. §
(2)bekezdésének rendelkezése a felperesre alkalmazható volt. A Legfelsőbb Bíróság osztja a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az önkormányzatnak a hivatkozott jogszabályon alapuló felelőssége már lejárt vagy jövőben lejáró kötelezettségre egyaránt vonatkozhat, ezért az elsőfokú bíróság - az irányadó tényállás alapján - akkor járt volna el helyesen, ha az e jogcímen fennálló fizetési kötelezettség esedékességét a ...i Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében írt
- április 30-ai időponttal azonosan állapítja meg, a jogcím változása tehát a kereset elévülés okából történő elutasítására nem adott alapot. Az alperes hivatkozott azonban arra is, hogy miután a felperes az általa indított tulajdoni perben kötelmi igényt nem érvényesített, a tulajdoni per megindítása nem eredményezhette a jelen perbeli követelés elévülésének a megszakadását, ezért a jogerős ítélet a Ptk.
- §
(1)bekezdését sérti és a felperes követelése a Ptk.326. §
(2)bekezdés alkalmazásával is elévült. Arra helyesen utalt az alperes - és ezt a vele szemben folyamatban volt tulajdoni perben a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság által meghozott ítélet (Pfv.I.22.902/1999/
- szám) indokolása is tartalmazza -, hogy a felperes „[…] az építkezéssel kapcsolatos gazdagodás megtérítése iránt kereseti kérelmet nem terjesztett elő, […] a bíróságnak e vonatkozásban döntenie nem kellett, illetőleg nem dönthetett (Pp.
- §)." A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint - egyebek mellett - a követelés bírósági úton való érvényesítése szakítja meg az elévülést. A felperes a jelen per alperesével szemben ezt az igényét - a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítését korábban nem érvényesítette, a tulajdoni per megindítása az elévülést ezért nem szakította meg. A felperes megtérítési igényét a jelen per alperesével szemben azt követően terjesztette elő, hogy a Legfelsőbb Bíróság említett ítéletét 2002. január 29-én átvette. A Ptk. 326. §
(2)bekezdése értelmében: ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül […] a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetve három hónapnál kevesebb van hátra. A jogszabály nem sorolja fel a jogérvényesítésnek az eljárás nyugvását eredményező akadályait. A bírói gyakorlat az elévülés nyugvását előidéző okokat méltányosan ítéli meg. A perbeli esetben a felperes az alperessel szemben a beruházásaival összefüggő jogát érvényesítve - előbb ráépítés jogcímén - az ingatlan tulajdonjogára tartott igényt. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ebből csupán az következik, hogy mivel e tárgyban az igényéről nem mondott le, a tulajdonjog megállapítására irányuló igénye elutasításáig menthető okból nem érvényesítette azt kötelmi jogcímen. Az igény érvényesítésének akadálya 2002. január 29-én, a felülvizsgálati eljárásban meghozott ítélet átvételével megszűnt. Keresetét azonban a Ptk. 326. §
(2)bekezdése szerinti egyéves határidőn túl -
- február 17-én - terjesztett elő. Az alperes tehát megalapozottan hivatkozott arra: a perbeli követelés elévült, azt a Ptk.
- §
(1)bekezdés szerint bírósági úton érvényesíteni nem lehet. A jogerős ítélet ezért jogszabályt sért. A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a fent kifejtett indokok alapján helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett, a Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes és a beavatkozó - együttes - fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, melynek összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdésében foglaltak szerint állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Az ítélet ellen a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,
- szeptember
- Dr. Orosz Árpád sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó Julia sk. előadó bíró, Dr. Csentericsné Dr. Ágh Bíró Ágnes sk. bíró K.Gyné A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselõ