Bf.72/2008/3 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.72/2008/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében ! A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a
2. évi november hó
3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: Az emberölés bűntette kísérlete miatt vádlott ellen indult büntető ügyben a Győr-MosonSopron Megyei Bíróság
4. évi június hó
5. napján kihirdetett B.131/2006/
6. számú ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 6.000.- /Hatezer/ Ft bűnügyi költség merült fel, melyet az állam visel. Indokolás: A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a B.131/2006/15.szám alatti ítéletével vádlottat az ellene a Btk. 170.§ /1/ bekezdésében meghatározott és az /5/ bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Az eljárás során felmerült bűnügyi költségről megállapította, hogy azt az állam viseli. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott bűnösségének megállapítása és vele szemben a Btk. 29.§ /3/ bekezdésének, valamint a Btk. 87.§ /4/ bekezdésének alkalmazásával, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása érdekében. Álláspontja szerint ugyanis a vádlott, mint ahogy azt a megyei bíróság is megállapította, nem vitásan jogos védelmi helyzetben cselekedett, az elhárítás szükséges mértékét azonban túllépte. Az elhárítás szükséges mértékének felismerését ijedtsége és menthető felindulása csupán korlátozta, de nem zárta ki. A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában és képviselője a másodfokú nyilvános ülésen az ügyészi fellebbezést módosított formában, az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése és a megyei bíróság új eljárás lefolytatására utasítása érdekében tartotta fenn. Álláspontja szerint ugyanis a megyei bíróság indokolási kötelezettségét oly mértékben megsértette, hogy az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Az első fokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során arra a következtetésre jutott, hogy a tényállás kizárólag vádlott vallomására alapítható, amely a sértett, illetve tanú 3 vallomásától eltérően mindvégig következetes, az egyéb bizonyítékokkal is összeegyeztethető. Ez a megállapítása azonban minden alapot nélkülöz. Megvizsgálva a vádlotti vallomásokat, azok négy csoportba sorolhatók. A megyei bíróság ennek ellenére nem adta indokát ítéletében, hogy a nagyon is nyilvánvaló ellentmondásokat miért nem észlelte, miért nem kísérlete meg feloldani, az ellentmondásos vallomások közül miért és melyik vallomást fogadta el. Ezen túlmenően a fellebbviteli főügyészség képviselője az ítélet megalapozatlanságára is hivatkozott, az iratellenes - így tanú 3 nyakának megütésére, fojtogatására tett - megállapítások kiküszöbölésére is indítványt tett. Mindemellett utalt arra is, hogy a megyei bíróság a jogos védelmi helyzet teljes körű elemzésével is adós maradt. S nem vizsgálta - holott erre nézve a Legfelsőbb Bíróság a Bfv. II.1270/2005/5.szám alatti végzésében is részletesen kitért - a cselekmény esetleges eltérő minősülésének kérdését sem. Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be. 373.§ /1/ bekezdés III/a. pontja alapján helyezze hatályon kívül és a megyei bíróságot utasítsa új eljárásra. A másodfokú nyilvános ülésen a védő mindenben osztva a fellebbviteli főügyészség álláspontját, maga is az ítélet hatályon kívül helyezést és az eljárás megismétlését kérte. Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezést és a fellebbviteli főügyészség indítványát nem találta alaposnak. A fellebbezésre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348.§ /1/ bekezdésének megfelelően. Ennek során figyelemmel volt az eljárás előzményi anyagára is. Ebből megállapítható, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség
7. júliusában vádlott és tanú 3 vádlottak ellen társtettesként elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat, majd a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az ügyész perbeszédében tanú 3 vádlott felmentésére tett indítványt, míg vádlott cselekményét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében kérte megállapítani. A vádirati tényállásból mellőzte a sértett zsinegelésére vonatkozó cselekmény részt és kiegészítette azt annyiban, hogy a sértett az esti órákban bement a vádlottak által használt szobába, ott köztük szóváltás, majd dulakodás, illetve tettlegesség kezdődött, melynek során a sértett eltörte tanú 3 orrcsontját. Vádlott is beavatkozott a dulakodásba élettársa oldalán, először pólójánál fogva próbálta hátra felé rángatni a sértettet, majd egy üveg hamutartóval fejbe vágta, ezután pedig magához vett egy kést, amellyel három alkalommal hátba szúrta kis-közepes erővel a sértettet. A végindítványban külön kiemelte, hogy vádlott magatartása a zsinegelés hiányáéban testi sértés okozására irányult. A megyei bíróság a
8. május
9. napján kelt B.304/2004/
10. szám alatti ítéletével mindkét vádlottat felmentette az ellene emelt vád alól. Az ítéletet az ügyész is tudomásul vette. Ezt követően a Győri Fellebbviteli Főügyészség vádlott terhére felülvizsgálati indítványt nyújtott be, melynek eredményeként a megyei bíróság jogerős ítéletét vádlott vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte és a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróságot új eljárás lefolytatására utasította kifejtve, hogy a megyei bíróság határozata a rövidített indokolással készülő határozatokkal kapcsolatos eljárási követelményeknek sem felel meg, nem tartalmazza a terhelt felmentésének tényleges anyagi jogi jogcímét. A Legfelsőbb Bíróság határozatában ajánlási szinten utalt arra is, hogy a tényállásban rögzített cselekményből esetlegesen élet elleni bűncselekményre is lehetne következtetni, ebben az esetben alaposan vizsgálni szükséges a Btk. 29.§ / 2/ és /3/ bekezdésének alkalmazhatóságát. Az előzményekhez tartozik még, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség a tanú 1 ellen súlyos testi sértés bűntette miatt indult eljárást megszüntette, mely határozat ellen tanú 3 panasszal élt. Panaszát a Legfőbb Ügyészség elutasította, majd ezt követően a sértett pótmagánvádlóként lépett fel a Győri Városi Bíróságnál tanú 1 ellen. Az eljárást a városi bíróság a
11. január
12. napján kelt B.1391/2004/
13. szám alatti végzésével megszüntette, mivel a pótmagánvádló a tárgyaláson a vádat elejtette. Érdemben tehát a városi bíróság nem vizsgálhatta azokat a körülményeket, amelyek szerves részét képezték egyik oldalról a jelen eljárásban elbírált cselekmények is. Ezáltal jelen eljárásban a tényállás tisztázásakor, ezen belül az esetleges jogos védelmi helyzet vizsgálatakor az első fokú bíróság munkája igencsak elnehezült, a szerepek összecserélődtek, az érintettek már az alapeljárásban sem tudtak igazán értékelhető, minden lényeges mozzanatra kiterjedő, egyértelmű és határozott vallomást tenni. A megismételt eljárásban az ügyész tartotta magát korábbi álláspontjához, mégpedig, hogy a bizonyítási eljárás eredményeként azok a tények, körülmények nem változtak, amelyek nem élet-, hanem testi épség elleni bűncselekményre engednek következtetni. Ezeket a körülményeket mindenképpen szem előtt kellett tartani a felülbírálat során, mely keretében az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészi indítványtól eltérően az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését az adott okból nem tartotta szükségesnek. A minősítés jogkérdés, amelyet mindenképpen meg kell, hogy előzzön a tényállás teljes körű megállapítása, de a jogkérdést és a ténykérdést csak együtt lehet kezelni. Ha a tényállás nem megalapozatlan, az adott értelemben helyén van, csupán az indokolás erre vonatkozó része felületes, elnagyolt, ebből nem következik szükségszerűen az ítélet hatályon kívül helyezése, a másodfokú bíróságnak lehetősége van az indokolás kiegészítésére, pontosítására, mindez azonban tanácsülésen nem megoldható. A megyei bíróság a megismételt eljárás során a bizonyítást teljes körűen lefolytatta, ismételten kihallgatta valamennyi érintettet és tárgyalás anyagává tette az egyéb bizonyítékokat is. A tényleges történésekről csak a vádlottól, a sértettől és tanú 3-tól szerezhetett adatokat. A sértett fenntartotta nyomozati vallomását, amelyről már az alapeljárásban maga az ügyész is úgy látta, hogy arra tényállás nem alapítható. tanú 1 vallomását az egyéb bizonyítékok nem támasztották alá, ellenben részben cáfolták is. Ugyancsak ittasságára, felfokozott pszichés állapotára visszavezethetően tanú 3 vallomása sem jöhet szóba, mint értékelhető bizonyíték, hiszen ő sem terhelő, sem mentő körülményről nem számolt be a többiekre nézve. Vádlott volt az az eljárás során, aki részletesebb, az események egészére kiterjedő vallomásokat tett. Ezek közt a vallomások közt valóban észlelhető ellentmondás, amelyeket az első fokú bíróság kétségtelenül nem megfelelő mélységben, és részletességgel elemzett. Az ítélőtábla megítélése szerint azonban ezek a vallomások az ügyészi hivatkozással ellentétben csupán két csoportba sorolhatók. Az első csoportba sorolható a nyomozati iratok
14. oldalán található tanúvallomása, valamint a még ugyan ezen a napon tett első gyanúsítotti vallomása /nyom. iratok
15. oldal/. Ezekben a vallomásokban komoly védekezést terjesztett elő, a történteket véletlenszerű balesetnek próbálta beállítani, felelősségét kívánta minél inkább csökkenteni, mikor azt vallotta, hogy a sértett hátát a hátra felé ráncigálás során az ő kezében lévő kés sérthette meg. Ezt követően a nyomozási bíró előtti meghallgatáson, illetve a további vallomásaiban korábbi vallomásait módosította, megpróbálta minél részletesebben felidézni, feltárni az eseményeket, magyarázattal szolgált arra is, hogy az előzőekben miért tett eltérő vallomást. Ez utóbbi vallomásai főbb elemeiben a bűncselekmény elkövetésének körülményeire vonatkozóan egyezőek, melyek összhangot mutatnak az egyéb bizonyítékokkal is, mindamellett megfigyelhető - ahogy a fellebbviteli főügyészség is hivatkozott rá - kisebb nagyobb eltérés az események sorrendiségét, apróbb momentumokat illetően. Ezek azonban személyiségszerkezetét, ittasságát, az időmúlást, érzelmi, indulati állapotát és érintettségét is figyelembe véve, nem olyan mérvű eltérések, ellentmondások, amelyek a vádlott szavahihetőségének megkérdőjelezésére adnának alapot, annál is inkább, mert a későbbiekben a vádlott maga is korrigálta azokat. A vádlott neve utóbb tett vallomását erősítik a helyszíni szemle adatai, a lakásban feltalált nyomok, vérnyomok, tanú 2 tanúvallomása és alátámasztja az igazságügyi orvosszakértő véleménye is. Ekként tehát a vádlott második csoportba sorolható vallomásai alapjául szolgálhatnak az ítéleti tényállásnak. A megyei bíróság által megállapított tényállás a fent írtak szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok megfelelő mérlegelésén alapszik és lényegében mentes a Be. 351.§ /2/ bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól is, azt az ítélőtábla a rendelkezésre álló iratok tartalma alapján csupán az alábbiakkal egészíti ki, illetve pontosítja a Be.352.§ /1/ bekezdés a/ pontja szerint: A vádlott vallomásaiban végig következetes volt atekinteben, hogy tanú 1 az ágyon hanyattfekvő helyzetben lévő tanú 3 nyakát az ádámcsutka környékén bal alkarjával leszorította, nyakánál fogva nyomta lefele. Ettől eltérő, a megyei bíróság alábbi megállapítására alapot adó bizonyíték az ügyben nem merült fel. Ekként iratellenes az ítélet
16. oldal 1 bekezdésében az a tényállási rész, hogy tanú 1 tanú 3 ádámcsutkáját megütötte, ezért ezt mellőzni kell, és helyébe a fenti megállapítás kerül. A vádlott és tanú 3 vallomása alapján az ítélet
17. oldalán az utolsó bekezdést azzal kell kiegészíteni, hogy a tanú 1 valamint a vádlott és élettársa között a cselekményt megelőző három hétben gyakoriak voltak a viták, veszekedések, a sértett bántalmazta is bérlőit. Mindebben meghatározó szerepe volt tanú 1 személyének, aki visszaélt a bérlők kiszolgáltatott helyzetével. A
18. oldal
19. bekezdése annyiban pontosítandó szintén a vádlott és tanú 3 vallomása alapján, hogy a sértett a konyhai szóváltás közben ütötte arcon tanú 3-at, aminek következtében orrcsonttörést szenvedett. /Ezt látszik igazolni a fényképfelvételeken a hűtőszekrényen látható vérszennyezés is./ tanú 3 ekkor bement az általuk használt belső szobába, részben, hogy lemosakodjon, részben, hogy kitérjen a sértett elől, aki nem hagyott fel erőszakos magatartásával, tanú 3 után ment a szobába és újra rátámadt. Ezzel a kiegészítéssel és pontosítással a tényállás teljes mértékig megalapozott, így alapját képezhette a másodfokú bíróság határozatának is. A tényállásból megállapítható, hogy tanú 1 minden komolyabb indok nélkül jogtalan támadást intézett tanú 3 testi épsége ellen. Oly erővel vágta orrba, hogy orrcsonttörést szenvedett, majd követte a szobába, ahol a támadást - kezében egy késsel - tovább folytatta, a magatehetetlen tanú 3-ra felső testével ránehezedett, jobb kezével kitartóan ütlegelte, bal alkarjával nyakánál rászorított. tanú 3 ittassága és gyengébb fizikuma miatt védekezni nem tudott, megadóan tűrte főbérlője támadását. Az élettársa segítségére siető vádlott tehát senki által nem vitatottan jogos védelmi helyzetben cselekedett. Az események benne kellett, hogy letérképeződjenek, a támadást az adott körülményeket tekintve akár élet elleni támadásként is megélhette. Első próbálkozásként a sértettet - ruházatát megragadva - próbálta elhúzni élettársától, miközben maga is komoly sérülést szenvedett, amely ugyancsak szerepet játszhatott helyzetfelismerésében, megítélésében. A fokozatosságot is betartva, újabb próbálkozása a sértett hamutartóval történő fejbevágása, majd heréinek megszorítása volt. A kést ezt követően nem célzatosan vette magához, a rongyvágás helyett azzal csak akkor támadott a sértettre, amikor észlelte, hogy az továbbra sem hagy fel az élettársa elleni támadással, sőt tanú 3 segélykiáltásából következtethetően egyre veszélyesebben lép fel vele szemben. Ekkor szúrta meg háromszor a sértett hátát, két ízben kis-közepes, egy ízben kis erővel. A helyzetből adódóan lehetősége lett volna több, illetve nagyobb erővel történő szúrásra is, amely akár a sértett halálához is eredményezi. Semmilyen külső tényező nem játszott szerepet abban, hogy nem így cselekedett, így nem zárható ki, hogy védekezése szerint a sértett karja irányába leadott, hadonászó, kaszáló mozdulatok eredményeként jöttek létre tanú 1 sérülései, melyek tipikus ölési cselekmények nem nevezhetők. Ezt a védekezést egyébként a szakértő sem cáfolta, hiszen a szúrás irányultságát illetően megállapításokat nem tudott tenni. Az összes körülményből tehát a vádlott ölési szándékéra következtetni nem lehet, testi épség elleni támadásra testi épség elleni támadással reagált a fenti módon, így az aránytalanság, de az időbeli túllépés sem állapítható meg részéről. A vádlott felmentésére tehát az ellene emelt vád alól a Btk. 22.§ f/ pontja és a Btk. 29.§-a szerint, a Be.6.§ /3/ bekezdés c/ pontja és a Be. 331.§ /1/ és /3/ bekezdése alapján törvényesen került sor az első fokú eljárásban, ezért az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be. 371.§ /1/ bekezdése alapján helybenhagyta. Győr,
20. november hó
21. napján Dr.Kovács Tamás sk. Dr. Takácsné dr. Helyes Klára sk. Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
22. június
23. napján kelt B.131/2006/
24. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
25. november hó
26. napján .Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: