Mfv.I.11.007/2007/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Mezei Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Gyimesi Mária ügyvéd által képviselt alperes ellen túlmunkadíjazás iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságnál 1.M.829/
- szám alatt megindított és másodfokon a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.20.966/2007/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- október
- napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Bács-Kiskun Megyei 3.Mf.20.966/2007/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 20.000 /húszezer/ forint és 4.000 /négyezer/ forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes módosított keresetében a
- január 1-jétől
- december 31-éig terjedő időszakra túlóradíjazás megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint ugyanis az
- július 1-jei szerződésmódosítással a felek a munkaidőkeretre vonatkozó korábbi megállapodást nem módosították, ehhez képest az alperes az éves 2080 órás munkaidő keret helyett, havi 240 órában foglalkoztatta. A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 1.M.829/2006/
- számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 795.600 forint többletmunkáért járó pótlékot, és ezen összeg után
- július 1-jétől
- december 31-éig terjedő időre évi 11%-os kamatot. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- április 1-jétől állt az alperes alkalmazásában traktorosként, kezdetben évi 2040 órás munkaidőkeret és 37 Ft/óra teljesítménybérezés mellett.
- október 1-jétől munkaideje éves kerete 2080 órában került meghatározásra, míg személyi alapbére 75 Ft/óradíjra változott. A felek között
- július 1-jével a munkaszerződés közös megegyezéses módosítására került sor oly módon, hogy a továbbiakban a felperes foglalkoztatása éjjeliőr munkakörben történik, havi 33.000 Ft/hó személyi alapbér mellett. Ezen időponttól kezdődően a munkát 12 órás munkaidőben kétnaponként, illetve hétvégén 24 órás szolgálattal látta el. Az alperesnél a készenléti jellegű munkakör esetében alkalmazható munkaidőkeret mértékét munkaügyi szabályzat, illetve
- szeptember 15-étől a mezőgazdasági ágazati kollektív szerződés rendezte. Eszerint a felperes foglalkoztatása a havi 240 órás munkaidőkeretet nem haladta meg. Az elsőfokú bíróság könyvszakértői vélemény beszerzését követően azt állapította meg, hogy a felperes havi kötelező munkaideje miután a felek között írásbeli megállapodás nem volt - 170 óra, így ebből következően a felperest a 170 óra és a 240 óra közötti különbözet megilleti túlmunkadíjazás címén. A tanúnyilatkozatok alapján a bíróság kifejtette, hogy az alperes ténylegesen írásban nem rögzítette, miszerint a felperes és munkatársai kötelező munkaideje attól az időponttól kezdődően, amikor őket éjjeliőr munkakörben kezdte foglalkoztatni, napi, illetve havi hány óra, továbbá a munkaidőkeretet sem tisztázta. Az őrök azonban minden esetben napi 12 órában végeztek munkát, hétvégeken 24 órában. A bíróság azt is megállapította, hogy az alperes azt sem tudta igazolni, miszerint a felperessel és munkatársaival ténylegesen ismertetésre került az őrök munkaidejére vonatkozó rendelkezés. A bíróság elfogadta a felperes álláspontját, amely szerint mindig is vitatta a megállapodás körülményeit, ő és munkatársai munkáltatói utasítás alapján végezték tevékenységüket, ami nem azt jelenti, hogy
- júliusában hosszabb munkavégzésben állapodtak volna meg az alperessel. A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.20.966/2007/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította és a felperest perköltség fizetésre kötelezte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek a korábban traktoros munkakörben foglalkoztatott, időbér és teljesítménybér alapján díjazott felperes esetében a bérezést közös megegyezéssel havonta meghatározott összegű személyi alapbérre, a munkakört pedig éjjeliőr munkakörre módosították. A bíróság tényként rögzítette, hogy a szerződés módosításának időpontjában a munkáltatónál munkaügyi szabályzat létezett, erre éppen az elszámolható költségek tekintetében a korábbi
- október
- napján kelt munkaszerződés is utalt. Ugyanakkor nem vitásan az
- július
- napján hatályban volt helyi munkáltatói munkaügyi szabályzatnak a készenléti jellegű munkakörre vonatkozó rendelkezései pontos tartalma nem volt megállapítható, erre vonatkozóan az alperes hiteles korabeli munkaügyi szabályzatot csatolni nem tudott. Mindezen túlmenően azonban a keresettel érvényesíteni kívánt időszakban, azaz
- január 1-jétől kezdődően az alperesnél már hatályban volt a
- február
- napján kelt munkaügyi szabályzat, amelynek IV. fejezete szerint az egészben készenléti jellegű munkakör tekintetében a napi 8 óránál hosszabb, de napi 12 órát meg nem haladó munkaidő megállapítására lehetőség volt. Ezt követően pedig
- szeptember
- napján lépett hatályba a mezőgazdasági ágazati kollektív szerződés, így a felek külön, erre irányuló megállapodása és ennek írásba foglalása nélkül is az adott munkakör betöltésére az irányadó volt. A napi munkaidő kérdésében V. K. tanúvallomását hangsúlyozta a jogerős ítélet, amely alapján megállapíthatónak találta, hogy a munkáltatónál az éjjeliőr munkakör tekintetében köztudott volt a napi 12 órás munkaidő, valamint az is, hogy az ekként ellátott munkakör havi meghatározott összegű személyi alapbérrel nyert díjazást. A megyei bíróság álláspontja szerint az adott munkakörhöz rendelt munkaidő szempontjából nem volt jelentősége a számítógépes bérszámfejtés helytelen gyakorlatának. Ezen túlmenően megállapította, hogy a felperes, illetve a hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállalók a személyi alapbér alacsony mértékét adott esetben szóban több esetben kifogásolták, illetve a
- január 30-án kelt levelükben elmaradt munkabér iránti követeléssel léptek fel. Ez azonban nem alkalmas annak megállapítására, hogy a felperes vitatta volna a foglalkoztatása körében a napi munkaidő, illetve a havi munkaidőkeret megállapodás szerinti fennállását. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalára irányult az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett. A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság tényként kezelte, hogy a munkaszerződés módosításának időpontjában az alperesnél munkaügyi szabályzat létezett. Abból a körülményből, hogy az
- évi munkaszerződés utalt egy munkaügyi szabályzatra, még nem vezethető le okszerűen, hogy az
- július 1-jén is létezett. A felperes munkaideje az 1995-ös évben kelt munkaszerződésben írásban rögzítve volt, ezért a munkaügyi szabályzat szerint azt írásban lehetett volna csak módosítani. A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság azon ítéleti álláspontja, amely szerint a felperes esetében a havi 240 órára kötelezés a felek külön megállapodása és annak írásba foglalása nélkül is irányadó volt a munkaügyi szabályzatra és a kollektív szerződésre tekintettel, megalapozatlan és sérti a Pp.
- §-ában és
- §-ának
(1)bekezdésében meghatározottakat. Hivatkozása szerint az
- július 1-jei módosítás tartalmazott egy ún. „egyéb kategóriát is", ami kitöltetlen maradt ez esetben. Akkor, ha a felek az aláírással egyidejűleg e kérdésben is megállapodtak volna, úgy ezen kategóriát is kitöltötték volna. Sérelmezte, hogy a bíróságok nem megfelelően értékelték a bérszámfejtés dokumentumait, mivel az a munkáltató és a munkavállaló közötti munkaviszony szerződésszerű teljesítésének munkáltatói oldalról történő igazolása. További érvelése szerint a felperes és munkatársai nem a kifizetett munkabér alacsony mértékét vitatták, hanem azt, hogy a törvényes munkaidőn felül végzett munkaórákat nem fizették meg részükre. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és a felperes perköltség fizetésre kötelezésére irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, azaz felülmérlegelésnek. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. §
(1)bekezdés, 221. §
(1)bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.]. Adott esetben a felülvizsgálati kérelemben foglaltak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot. A másodfokú bíróság helytállóan indult ki a perbeli időben hatályos Mt. 76. §-ának
(3)és
(4)bekezdésében, valamint az Mt. 82. §-ának
(1)és
(3)bekezdésében foglaltakból. Eszerint a korábban megkötött munkaszerződés csak írásban és közös megegyezéssel módosítható, a megkötésére vonatkozó szabályok alkalmazása mellett. Ebből az következik, hogy a munkaszerződés kötelező tartalmi elemei (személyi alapbér, munkakör és a munkavégzés helye) közös megegyezéssel és írásban módosíthatóak. Egyértelmű peradat, hogy a felek között megállapodás jött létre, amikor korábban traktoros munkakört betöltő és időbér, valamint teljesítménybér alapján díjazott felperes a továbbiakban éjjeliőr tevékenység ellátását vállalta, havonta meghatározott összegű személyi alapbér mellett. A bizonyítékok értékelésével a jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a munkaszerződés módosításának időpontjában az alperes munkáltatónál létezett munkaügyi szabályzat, amire az
- október 10-én kelt munkaszerződés utalt. Kétségtelen, hogy az
- július 1-jén hatályban volt szabályzat bemutatásra nem került, azonban nem merült fel adat arra nézve, hogy a folytonosság valamilyen ok miatt megszakadt, illetve lett volna olyan időszak, amikor az alperes nem rendelkezett ilyen szabályzattal.
- január 1-jétől kezdődően hatályban volt az a munkaügyi szabályzat, amely IV. fejezet
- pontja lehetővé tette a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottak esetében a napi 12 órát meg nem haladó munkaidő megállapítását. Az ágazati kollektív szerződés
- szeptember 15ével történt hatályba lépését követően pedig külön megállapodás nélkül is irányadó volt a felekre nézve az adott munkakörre. Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, miszerint az
- július 1-jei megállapodás az „egyéb" kategóriában kitöltetlen maradt, pedig itt - megegyezés alapján - rendezhető lett volna a munkaidőkeret. Önmagában ennek elmaradása nem szolgálhat bizonyítékul arra, hogy a felek között nem jött létre megállapodás a felperes munkaideje tekintetében. Ugyancsak jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogerős ítélet, hogy az adott munkakörhöz rendelt munkaidő szempontjából nincs jelentősége annak, miszerint az alperes számítógépes bérszámfejtése helytelen gyakorlatot követett, ennek a szerződés tartalmára, a felperes által ténylegesen végzett munkára kihatása nem lehetett. Helytálló volt azon jogerős ítéleti megállapítás is, hogy a felperes a munkaidő tartamát nem kifogásolta, az írásba foglalás hiányát nem észrevételezte. Az adott munkakört a munkaidőkerettel, illetve a munkarend meghatározásával elfogadta, azt hosszú ideig azonos feltételek mellett betöltötte. Nem vitásan a felperes és munkatársai több alkalommal kifogásolták a személyi alapbér alacsony összegét, azonban az ítéleti bizonyossággal nem volt megállapítható, hogy a napi és a havi munkaidőkeretet is sérelmezték volna. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A felülvizsgálati eljárás illetékét az ügyben irányadó 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 3. §-a
(3)bekezdése értelmében az állam viseli. Budapest,
- október
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő