Mfv.I.10.950/2007/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Gyimesi Miklós pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek az elnök által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetés következményei iránt a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságnál 2.M.341/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fejér Megyei Bíróság Mf.21.014/2007/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- október
- napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fejér Megyei Bíróság Mf.21.014/2007/
- számú ítéletének felülvizsgálattal nem támadott részét nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja. A felperes pártfogó ügyvédjének díját 10.000 /tízezer/ forintban, az áfá-t 2.000 /kettőezer/ forintban állapítja meg, melyet az állam visel. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetése érvénytelen volt. Következményként az Mt.
- §-ának
(4), illetve
(7)bekezdésének alkalmazását kérte. A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 2.M.341/2005/
- számú ítéletével megállapította, hogy a felek között
- december 31-én létrejött munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése érvénytelen volt. Kötelezte az alperest 160.000 forint és annak kamata megfizetésére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- március 1-jétől állt az alperes alkalmazásában határozatlan időre kötött munkaszerződéssel, programszervező munkakörben, havi 160.000 forintos munkabér mellett. A munkabér egy részét a Munkaügyi Központ biztosította, foglalkoztatás bővítő támogatás formájában. A felek a munkaviszonyt közös megegyezéssel szűntették meg
- december 31-én. Az intézkedést az alperes kezdeményezte, arra hivatkozással, hogy a foglalkoztatás bővítő támogatás folyósítása megszüntetésre került, az alperes pedig anyagi helyzete miatt nem tudja önerőből finanszírozni a felperes foglalkoztatását. A felperes
- január 15-étől március 29-éig munkanélküli ellátásban részesült, emellett társadalmi munkában látta el az alperesnél tevékenységét. Az alperes
- január 18-án ismételten bejelentette igényét a foglalkoztatás bővítő támogatás iránt, azt azonban a munkaügyi központ elutasította arra hivatkozva, hogy a felperes munkaviszonya közös megegyezéssel a továbbfoglalkoztatási idő alatt szűnt meg, így nem valósul meg a foglalkoztatás bővítése. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a közös megegyezés megkötésekor az alperest is az a szándék vezérelte, hogy a felperest - a támogatás ismételt folyósítása esetén - a jövőben újból alkalmazni fogja. Ezt támasztotta alá a perben tanúként meghallgatott K. B. munkavállaló tanúvallomása is, aki úgy vallott, hogy több munkavállaló foglalkoztatása is attól függött, kapnak-e támogatást. Ebből következően a bíróság azt állapította meg, hogy a közös megegyezésre vonatkozó megállapodás megkötésekor mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt, miszerint köztük néhány hónap elteltével ismételten munkaviszony jön létre. A felek között a munkaviszony megszüntetésére létrejött megállapodás tehát érvénytelen. A bíróság az Mt.
- §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazása helyett, az Mt.
- §-ának
(2)bekezdésében foglaltakat alkalmazta, és ennek alapján az alperest 30 nap felmondási időre járó átlagkereset megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fejér Megyei Bíróság Mf.21.014/2007/
- számú ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság helyes indokaira hivatkozott a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése szerint. A felperes felülvizsgálati kérelmében - tartalma alapján - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Hivatkozása szerint az eljáró bíróságok tévesen alkalmazták az Mt. 100. §-ának rendelkezései helyett az Mt. 10. §-ának
(2)bekezdésében foglaltakat. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül (Pp. 275. §
(2)bekezdés), és megállapította, hogy az az alábbiak szerint nem megalapozott. Az eljáró bíróságok egyezően jutottak arra a következtetésre, hogy a felek között
- december 31-én kötött közös megegyezéses munkaviszony megszüntetésre irányuló megállapodás érvénytelen, mert annak elkészítésekor a felek ugyanazon téves feltevésben voltak. Mindketten abban bíztak, hogy a foglalkoztatás bővítő támogatás ismételt folyósítását követően a felperes újból munkaviszony keretében foglalkoztatható lesz az alperesnél. Ezen jogerős ítéleti megállapítást a felek a felülvizsgálati eljárásban nem támadták, ezért az nem volt vizsgálat tárgyává tehető. Az eljáró bíróságok a perbeli esetben az Mt.
- §-ának az érvénytelen megállapodásból eredő jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezéseket alkalmazták, annak ellenére, hogy ezen szabályozás az érvénytelen megállapodással létesített munkaviszony felszámolására vonatkozik. Jelen ügyben azonban a munkaviszonyt megszüntető megállapodás volt érvénytelen, amelynek következtében az Mt.
- §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazásának lehet helye. Az adott esetben a sajátos körülményeket értékelve azonban az volt megállapítható, hogy mindkét fél jóhiszeműen járt el a közös megegyezéses jogviszony megszüntetésekor. A felperes ismerte az alperes helyzetét, tisztában volt azzal, hogy további foglalkoztatására ismételten kizárólag a támogatás biztosítását követően kerülhet sor. A periratok alapján mindkét fél számára egyértelmű volt a megállapodás megkötésének idején, hogy a munkáltató anyagi fedezet hiányában nem tudja biztosítani a felperes változatlan feltételek melletti alkalmazását. Mindezen sajátos körülményeket értékelve a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes igényérvényesítése nem jóhiszemű, tisztességes, jogát nem rendeltetésszerűen gyakorolta. Az adott helyzetben a másik fél - jóhiszemű - eljárásával szemben tanúsított felperesi magatartás és a közös tévedés felhasználásával történő igényérvényesítés nem tekinthető olyannak, amely további jogvédelmet élvezhetne. Ebből következően pedig a felperes részére az eljáró bíróságok által megítélt összegen túlmenően a követelés nem jogszerű. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárás illetékét az ügyben irányadó 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 3. §-ának
(3)bekezdése értelmében az állam viseli. A pártfogó ügyvéd díját a módosított 7/2002.(III.30.) IM rendelet 5. §-ának
(3)bekezdése alapján az állam viseli. Budapest,
- október
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő