Pfv.20760/2008/10 – Kúria

Pfv.II.20.760/2008/

1. szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a ügyvéd által képviselt felperesnek a személyesen eljárt I. rendű, osztályvezető jogtanácsos által képviselt III. rendű, főosztályvezető jogtanácsos által képviselt IV. rendű, a személyesen eljárt V. rendű, ügyvéd által képviselt VI. rendű, a jogtanácsos által képviselt VII. rendű, a személyesen eljárt IX. rendű és a személyesen eljárt X. rendű alperesek ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt a Kecskeméti Városi Bíróságnál 4.P.22.359/
2. számon megindított és a Bács-Kiskun Megyei Bíróságnak 2.Pf.21.932/2007/
3. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által
4. és Pfv.
5. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a
6. november
7. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályban fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a VI. rendű alperesnek tizenöt napon belül 12.000 (Tizenkétezer) forint ügyvédi díjat, melyből 10.000 (Tízezer) forint a munkadíj és 2.000 (Kétezer) forint az ÁFA. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 232.800 (Kétszázharminckétezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az elsőfokú bíróság útján megkeresni rendeli a b-i Földhivatalt, hogy a Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.760/2008/5-
8. számú megkeresése alapján a tulajdoni lapon III/
9. sorszám alatt feljegyzett felülvizsgálat tényét a P.,
10. hrsz. alatti ingatlanról törölje. I n d o k o l á s: A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és az I. rendű alperes
11. június
12. napján megkötött házasságát a Budakörnyéki Bíróság az
13. február
14. napján kelt 18.P.22.132/1989/
15. számú ítéletével felbontotta, gyermektartásdíj hátralék megfizetésére kötelezte a felperest, rendezte a házasságból 1984-ben született Zs. utónevű gyermek és a felperes közötti kapcsolattartást és a P., Á. utcai volt közös lakás használati megosztását rendelte el. Ítéletének az indokolásában tényállásként állapította meg, hogy a házastársak
16. november hónaptól élnek különváltan. Az ítélet meghozatalát megelőzően a házastársak a gyermekelhelyezés, a gyermektartásdíj tárgyában egyezséget kötöttek. A Pest Megyei Bíróság az
17. május
18. napján kelt 1.Pf.20.704/1991/
19. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a használati megosztásra vonatkozó rendelkezését részben megváltoztatta és további helyiségeket adott az I. rendű alperes kizárólagos használatába, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A házastársak utolsó közös lakása a p-i 492 helyrajzi számú, természetben P., Á. utcai ingatlanban volt, amely 1/2-1/2 arányban képezi a felperes és az I. rendű alperes tulajdonát. A házassági életközösség megszűnése után ezt az ingatlant közösen használták, a bíróság előzőekben hivatkozott jogerős ítéletét követően az ítéletben foglalt használati megosztásnak megfelelően. Eszerint a felperes az ebédlő, lakószoba, kamra, közlekedő, WC, konyha, fáskamra helyiségeket, az I. r. alperes pedig előszoba, nappali, három lakószoba, fürdőszoba helyiségeket használja kizárólagosan. Az I. rendű alperes a használatában álló lakrészben átalakításokat végzett, a felperes használatában lévő lakrész a különválás óta túlnyomó részt változatlan állapotban van. Az ingatlant az I. rendű alperes tartozásának a biztosítására korábban jelzálogjog és végrehajtási jog terhelte, jelenleg a IIIX. rendű alperesek, mint végrehajtást kérők javára bejegyzett végrehajtási jog. A felperes ajándék visszakövetelése iránt előterjesztett keresetét a Kecskeméti Városi Bíróság a
20. P. 22.359/2004/
21. számú részítéletével elutasította, amelyet a Bács-Kiskun-Megyei Bíróság a
22. november
23. napján jogerőre emelkedett 2.Pf.20.926/2005/
24. számú részítéletével helybenhagyott. A felperes a módosított keresetében a házastársi vagyonközösség megszüntetése keretében a P., Á. utcai ingatlanon, az I. rendű alperes tulajdoni hányadának 1/2 részén a tulajdonjoga megállapítását kérte azzal, hogy az I. rendű alperesnek a vele szemben fennálló tartozásai tulajdonjogot keletkeztettek a javára. A felperes a közös tulajdon megszüntetése iránt előterjesztett keresetében a perbeli ingatlanon a tulajdonközösség megszüntetését akként kérte, hogy a bíróság az I. rendű alperes tulajdoni illetőségét 2.800.000 forint megváltási ár ellenében, tehermentesen adja a felperes tulajdonába, oly módon, hogy a megváltási árba az I. rendű alperesnek a felperes felé fennálló tartozását számítsa be. Kérte, hogy a bíróság a közös tulajdon megszüntetésével egyidejűleg az I. rendű alperest kötelezze az ingatlan elhagyására, továbbá kérte, hogy a bíróság az I. r. alperest
25. július
26. napjától kezdődően havi 4.000 forint többlethasználati díj megfizetésére kötelezze. Az I. rendű alperessel egyetértve előadta, hogy a házastársi közös vagyont képező ingóságokat megosztották, kivéve a Verona típusú szobabútort, melynek a kiadását kérte az I. rendű alperestől. A kereseti kérelmében az alább felsorolt, az I. rendű alperes terhére mutatkozó tartozások beszámítását kérte az általa fizetendő megváltási árba: 1./ A közös tulajdonú ingatlant terhelő OTP hiteltartozásból a felperestől letiltott összeg 1/2 része: 205.000 forint és késedelmi kamata 2./ Az OTP hiteltörlesztéshez nyújtott szociális támogatás igénybevételekor fennálló hátralékos hiteltartozás 1/2 része: 251.652 forint és késedelmi kamata 3./ MÁV munkáltatói kölcsön I. rendű alperesre jutó 1/2 része és a jelzálog törlési díj 1/2 része: 51.622 forint és késedelmi kamata 4./ Gázcsonk bekötési díja: 170.000 forint 5./ Az
27. július
28. napjától esedékes többlethasználati díj figyelemmel arra, hogy az I. rendű alperes a tulajdoni hányadánál 26 négyzetméterrel többet használ 6./ Verona bútor használati díja
29. július
30. napjától 7./ A perbeli ingatlan tulajdoni lapján feltüntetett végrehajtást kérők követelései és annak késedelmi kamata 8./ Cserépkályha szétverése miatt kártérítés: 450.000 forint 9./ Téglafal és alap elbontása miatt kártérítés: 40.000 forint 10./ A közös ingatlan ház mögötti betonsáv alapjának az elbontása: 15.000 forint 11./ Konténeres sitt elszállítása: 18.000 forint 12./ Faház és betonalap elbontása: 35.000 forint 13./ Fáskamra és lakószoba közötti falbontás helyreállítása: 19.000 forint 14./ Fürdőszoba helyreállítása: 400.000 forint. 15./ Vízvezeték helyreállítása: 50.000 forint 16./ Villanyszerelés helyreállítása: 50.000 forint. 17./ Szennyvízhálózat helyreállítása: 50.000 forint 18./ Nappali ajtó előtti téglafal elbontása: 9.000 forint 19./ A jelen perben a tulajdoni lapok kiállítási díjai: 9.000 forint 20./ P. Nagyközség Polgármesteri Hivatala által az I. r. alperesre kirótt végrehajtási bírságok összege: 480.000 forint 21./ Nyitott szennyvízgödör miatti végrehajtási bírság, amelyeket az I. rendű alperesre rótt ki a hatóság: 100.000 forint. 22./ Szemétszállítási díjhátralék: 60.000 forint 23./ Az I. rendű alperes által a felperes lakrészén ablaküveg betörésekkel okozott kár: 60.000 forint 24./ Az I. rendű alperes által a felperes ingóságainak és a felperes édesanyja ékszereinek az ellopásával okozott kár: 40.000 forint 25./ A perbeli ingatlan biztosítási díjának 1/2 része 26./ Sz. L. villanyszerelő felé az I. rendű alperes fennálló tartozása: 15.000 forint 27./ P. N-nénak az I. rendű alperes által autóbuszbérlet hamísításából eredő kára: 5.500 forint 28./ Az I. rendű alperes BAR-listás banki tartozásai: 1.300.000 forint 29./ P. Nagyközség Polgármesteri Hivatala által az I. rendű alperest terhelő vízbekötési díjhátralék: 9.000 forint 30./ Az I. rendű alperes által engedély nélkül átalakított szennyvízhálózat helyreállítása: 150.000 forint 31./ A 15.P.20.410/
31. számú ítélet (birtokháborítás) perköltsége: 600 forint
32. / Ajándék visszakövetelése iránti per perköltsége: 9.700 forint Kérte továbbá az általa
33. március
34. napján kifizetett 22.415 forint villanyszámla 4/5 részének, 17.932 forintnak és késedelmi kamatának, összesen 57.378 forintnak a megfizetésére kötelezni az I. rendű alperest, továbbá a D. szolgáltatás és a telefonszámlák 1/2 részének a megtérítését is kérte. Az I. rendű alperes az ingatlanon fennálló közös tulajdon természetbeni megszüntetését kérte elsődlegesen, a per későbbi szakában nem ellenezte a közös tulajdon megváltással történő megszüntetését akként, hogy a felperes tulajdoni illetőségét ő váltsa meg 3.000.000 forint megváltási árért. Ebben az esetben kérte, hogy a felperes az ingatlant ürítse ki. A házastársi ingó vagyonközösséghez tartozó Verona bútor tekintetében úgy nyilatkozott, hogy az a különvagyonát képezi, ezért a felperesnek nem adja ki. A felperes által kifizetett hiteltörlesztések elszámolását nem ellenezte, egyebekben a felperes keresetének az elutasítását kérte. A további alperesek perbenállása az ingatlanra bejegyzett végrehajtási jog jogkövetkezménye. A IV. rendű és VII. rendű alperes a közös tulajdon megszüntetéséhez az I. rendű alperes tartozásainak a megfizetésétől függően járult hozzá, a VI. rendű alperes a felperes tulajdoni illetőségének az I. rendű alperes általi megváltása esetén a végrehajtási jog fennmaradása mellett a közös tulajdon megszüntetésének ilyen módját nem ellenezte. Ebben a kérdésben egyezséget kívánt kötni az I. rendű alperessel. Az elsőfokú bíróság a kijavított ítéletével kötelezte az I. rendű. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 103.865 forintot és annak
35. október
36. napjától, továbbá 87.050 forintot és annak
37. január
38. napjától, 147.280 forintot és annak
39. április
40. napjától, 50.872 forintot és az utóbbi összeg
41. március
42. napjától, továbbá 35.734 forintot és annak
43. március
44. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát. Kötelezte továbbá az I. rendű alperest, hogy fizessen a felperesnek ingó értékkiegyenlítés jogcímén 42.800 forintot, amelyet meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt. Az I. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. A VII. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult, a III., IV., V., VI. VII., IX. és X. rendű alperesek pedig fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság kijavított ítéletének a nem fellebbezett részét nem érintette, a megfellebbezett részében akként változtatta meg, hogy a biztosítási díj összegét 39.871 forintra felemelte, amely után az I. rendű alperes az elsőfokú ítéletben írt időponttól járó és mértékű késedelmi kamat megfizetésére köteles, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 232.800 forint, az I. rendű alperes pedig 300 forint le nem rótt fellebbezési illetéket. A jogerős ítélet indokolása szerint a volt házastársak életközössége - a jogerős bontóperi ítélet indokolásából kitűnően
45. novemberében szakadt meg. A bírói gyakorlat szerint nincs akadálya annak, hogy a házastársi közös vagyon megosztására irányuló perben a volt házasfelek bármelyike bizonyíthassa azt, hogy a végleges különválásra a házassági bontóperben hozott ítélet ténymegállapításától eltérő időpontban került sor. Erre irányuló bizonyítási indítványt azonban a felperes az elsőfokú eljárásban nem terjesztett elő, a fellebbezésében foglalt tényállításának pedig ellentmond az, hogy a jelen per I. rendű alperese a házasság felbontása iránti keresetlevelét már
46. november 19-én benyújtotta, a bíróság pedig a házasság felbontása és a járulékos kérdések tárgyában
47. május 7-én már jogerős ítéletet hozott, és a bontóperben a jelen per felperese a különbválás időpontját nem tette vitássá. Alaptalannak találták a perben eljárt bíróságok a felperes tulajdonjog megállapítása iránt előterjesztett keresetét, mert az I. rendű alperesnek a vele szemben fennálló tartozásai a felperes javára nem tulajdonjogi, hanem kötelmi jellegű megtérítési igényt keletkeztetnek. Mindkét fokú bíróság alaptalannak találta, és ezért elutasította a felperes közös tulajdon megszüntetésére irányuló keresetét is. A becsatolt okirati bizonyítékok adatai szerint ugyanis az ingatlan természetbeni megosztása nem lehetséges, az árverés útján történő értékesítés elrendelése ellen mindkét volt házasfél kifejezetten tiltakozott, míg a tulajdonostársak valamelyike tulajdoni hányadának a másik társtulajdonos által megfelelő ellenérték fejében történő magához váltásának a lehetőségét kizárta az, hogy a tulajdonközösség megszüntetése esetére az ingatlanból való önkéntes kiköltözést és - az elsőfokú eljárásban - a másik fél tulajdoni hányadának a lakott állapotban történő magához váltását egyik volt házasfél sem vállalta. A másodfokú eljárásban az I. rendű alperes a magához váltásra a felperes tulajdoni hányadának az általa részben lakott állapotban történő magához váltására is hajlandónak mutatkozott ugyan, azt azonban olyan feltételekhez kötötte, amelyek bizonytalan jövőbeni tényezőket foglaltak magukban, ezért az általa megjelölt feltételek mellett végrehajtható ítélet hozatalára nem volt mód. A felperes ugyanakkor az I. rendű alperes tulajdoni illetőségét az I. r. alperes terhére mutatkozó követelések beszámításával és az ingatlan tehermentes állapota mellett, beköltözhetően kívánta magához váltani. Az előbbi körülményre vonatkozóan a másodfokú bíróság a végrehajtási iratok rendelkezésre álló adatai alapján megállapította, hogy az ingatlanra bejegyzett végrehajtási jogok alapjául szolgáló követelések tőke összege 1.540.200 forint, az ismert késedelmi kamatkövetelés pedig 253.661 forint, amelyhez a több éve fennálló tartozások nem ismert összegű késedelmi kamati és a végrehajtási költségek járulnak. E követelések teljesítésére az I. rendű alperes nem vállalt kötelezettséget, a felperes pedig maga adta elő azt, hogy a megváltási árnak az I. rendű alperessel szemben őt megillető tartozások kiegyenlítését követően fennmaradó része az ingatlan tehermentesítésére nem nyújt fedezetet. Márpedig a bíróságnak nincs arra jogi lehetősége, hogy a megváltási árat meghaladó mértékű tartozások kiegyenlítésére ebben a perben az I. rendű alperest kötelezze. Emellett tény az is, hogy az I. rendű alperes tulajdoni illetősége nem beköltözhető, amelynek a hiányában a felperes a megváltással nem kívánt élni. Részben alaposnak találták a perben eljárt bíróságok a felperesnek a közös adósságok különválást követő törlesztésével kapcsolatos megtérítési igényét. A Budakörnyéki Bíróság 2.P.21.085/
48. számú iratai között elfekvő okirati bizonyítékok adatai szerint a felperestől
49. évben 87.050 forint,
50. október 3-ig pedig további 103.865 forint, tehát összesen 190.915 forint OTP tartozást tiltottak le azért, mert
51. szeptemberétől kezdődően - a letiltható jövedelemmel nem rendelkező - I. rendű alperes a közösen felvett OTP-hitel törlesztő részleteinek a reá eső 1/2 részét nem fizette meg, ezért az elsőfokú bíróság az I. rendű alperest ennek az összegnek a felperes javára való megfizetésére kötelezte. Alaptalannak találta a másodfokú bíróság a felperesnek a 190.915 forintos marasztalási összegnek - a 6.973 forint végrehajtási költség és a 7.112 forint illetékköltség együttes összegével összesen 205.000 forintra történő felemelésére irányuló fellebbezését. A felperes ugyanis az I. rendű alperestől e jogcímen csak az OTP hiteltörlesztés alapján levont összegek arányos részét igényelhette volna az I. rendű alperestől, az elsőfokú bíróság azonban ennek ellenére a teljes összeget megítélte, az I. rendű alperes pedig az elsőfokú ítélet ellen fellebbezéssel nem élt. Mindezek miatt a másodfokú bíróság az említett jogcímen járó marasztalási összeg felemelésére nem látott lehetőséget. A felperes kérelmére a Szociális és Családügyi Minisztérium a kérelem benyújtásának időpontjában fennálló 413.490 forint hitel tartozás mérséklése céljából 206.745 forint hátralékmérséklési támogatást állapított meg. Az OTP Bank Rt.-vel
52. április
53. napján történt megállapodásnak megfelelően a felperes a megállapodás megkötésének az időpontjában fennálló 501.104 forint hátralékos hiteltartozásból a 206.745 forint támogatás levonása után fennmaradó 294.359 forintot visszafizette és megfizette a 2.200 forintos ügyintézési díjat is. Erre tekintettel a perben eljárt bíróságok az I. rendű alperest a felperes által megfizetett összeg 147.280 forintos fele részének a megtérítésére kötelezték, alaptalannak találták viszont a felperesnek az ezt meghaladó, a ténylegesen fennálló tartozás fele részének megfelelő összegű marasztalásra irányuló keresetét.
54. augusztus 6-án az I. rendű alperes 19.217 forint, valamint 185.446 forint és további 95.337 forint OTP-tartozást fizetett ki. Az említett összegek fele részének a felperes terhére való elszámolását azonban az elsőfokú bíróság mellőzte azért, mert erre a teljesítésre a végrehajtási eljárásban, az ingatlan árverésének az elkerülése érdekében került sor, ezért az elsőfokú bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a hátralék összegét az azt terhelő késedelmi kamatokkal és a végrehajtási költségekkel együtt - a felróható magatartására tekintettel - az I. rendű alperesnek kell viselnie. Az elsőfokú ítélet utóbbi rendelkezése ellen az I. rendű alperes fellebbezéssel nem élt, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet ezzel kapcsolatos részének a felülbírálását mellőzte. A becsatolt okirat tartalma szerint az ingatlant terhelő hátralékos 50.872 forint munkáltatói kölcsönt
55. március
56. napján a felperes fizette ki. Ezt a tényt az I. rendű alperes maga sem vitatta, ezért a jogerős ítélet az említett összeg, valamint annak a kifizetés napjától járó késedelmi kamata megtérítésére kötelezte az I. rendű alperest. A felperes által bizonyítottan kifizetett 35.734 forint, a közös ingatlant terhelő lakásbiztosítási díj elszámolásának az eredményeként kötelezte az elsőfokú bíróság az I. rendű alperest a megjelölt 35.734 forint biztosítási díj és annak a középarányos időponttól,
57. március
58. napjától esedékes késedelmi kamata megfizetésére. A felperes a fellebbezési eljárás során igazolta, hogy
59. II-IV. negyedévében összesen 6.120 forint,
60. I. negyedévében pedig 2.154 forint biztosítási díjat fizetett ki, amelynek az I. rendű alperesre eső 1/2 része 4.137 forint. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú ítéletben megállapított 35.734 forint nem fellebbezett lakásbiztosítási összeget 4.137 forinttal felemelte, amelynek eredményeként 39.871 forint megfizetésére kötelezte az I. rendű alperest e jogcímen. A
61. II. negyedévi lakásbiztosítási díj befizetésének az elszámolása idő előtti. Az elsőfokú bíróság a lakás biztosítási díj késedelmi kamatát
62. március
63. napjától állapította meg, amelyet a másodfokú bíróság nem érintett, figyelembe véve a
64. II-IV. negyedévi
65. évi teljesítéseket és azt a tényt, hogy a 35.734 forint biztosítási díj a
66. március
67. napjáig esedékes biztosítási díj volt. Késedelmi kamat a Legfelsőbb Bíróság
68. számú BK-PK állásfoglalása értelmében középarányos időponttól jár, amely az elsőfokú bíróság számításához képest nem szorult módosításra. A felperes keresetében megjelölt Verona típusú szobabútort illetően az elsőfokú bíróság megállapította, hogy annak a különvagyoni jellegét az I. rendű alperes nem bizonyította, arra hivatkozott azonban, hogy a bútor már nincs a birtokában, ezért annak az értéke erejéig felel. A fellebbezési tárgyaláson már nem vitatta, hogy a bútor a birtokában van, a felperesnek való kiadását azonban nem vállalta. A jogerős ítélet ezért az I. rendű alperest a szobabútor vásárláskori értékével megegyező összegű értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte, amelyet az
69. november 5-én kelt vásárlási számla adatai alapján határozott meg. Mellőzte viszont mindkét fokú bíróság az I. rendű alperesnek a bútor felperesnek való kiadására történő kötelezését, mert az több mint egy évtizede az I. r. alperes használatában van, ezáltal a birtokviszonyok állandósultak, és nem állapítható meg az sem, hogy az jelenleg milyen állapotban van. Mindkét fokú bíróság bizonyítottság hiánya miatt utasította el a felperes többlethasználati díj megállapítása iránt előterjesztett keresetét. A többlethasználati díj jogalapjának, tehát a felperes terhére megvalósuló többlethasználat tényének és mértékének, valamint az őt megillető díj összegének a megállapításához ugyanis különleges szakértelem, és - ebből következően - igazságügyi szakértői vélemény beszerzése szükséges. Erre vonatkozóan az elsőfokú bíróság a felperest az eljárási szabályoknak megfelelő tájékoztatással ellátta, a felperes azonban a szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványt ennek ellenére sem terjesztett elő, és úgy nyilatkozott, hogy a szakértői költséget nem tudja előlegezni. A többlethasználati díj összegére ugyanakkor, a felperes terhére megvalósuló I. rendű alperesi többlethasználat tényének és mértékének a bizonyítottsága esetén sem lehetnek irányadók a felperes által hivatkozott Turisztikai Egyesület által alkalmazott bérleti, illetve használati díjak, mert azok egyrészt más körülmények, illetve más feltételek mellett történő használatra és bérbeadásra vonatkoznak, másrészt az egyesület által alkalmazott bérleti díjak összegére a felperes egyébként is csupán hivatkozott, azok valódiságát azonban a személyes előadásán túl semmivel sem igazolta. Nem láttak jogi lehetőséget a perben eljárt bíróságok a perbeli ingatlanra történt a gázbevezetés költségének és a „gázcsonk bekötési" díjának az elszámolására, valamint az ennek eredményeként bekövetkezett értékemelkedés figyelembevételére, mert erre csak a közös tulajdon megszüntetésével összefüggésben kerülhet sor. A házastársak közötti vagyonközösség az életközösség megszakításával megszűnik, a közös vagyon megosztására azonban a bíróság ítéletével kerül sor. Az egységes elszámolás eredményeként állapítja meg a bíróság az egyik és másik fél terhére vagy javára mutatkozó fizetési kötelezettséget. Ezért a házastársi közös vagyon megosztásáról rendelkező ítélet meghozataláig késedelemről nem lehet szó, és nem kerülhet sor arra sem, hogy a felek a birtokukban lévő, de még meg nem osztott közös vagyoni ingóság után használati díjat kérjenek. Ezért alaptalan a felperesnek (
70. sorszám alatt) a Verona bútor tekintetében előterjesztett használati díj iránti kereseti kérelme is. Alaptalannak találta és ezért elutasította a jogerős ítélet a felperes további - a felsorolás 7-
71. pontjaiban részletezett kereseti kérelmeit. Az I. rendű alperes tulajdoni hányadán fennálló végrehajtási jogok alapjául szolgáló tartozások (
72. pont) az I. rendű alperest nem a felperessel, hanem a III-X. rendű alperesekkel szemben terhelik, ezért - tartozásátvállalás vagy engedményezés hiányában - a felperes az említett tartozásokat az I. rendű alperestől a saját nevében nem követelheti, de alaptalan az arra irányuló kérelme is, hogy a bíróság ezeket a tartozásokat a megváltási árba beszámítsa. A cserépkályha szétverése, valamint a téglafal és alap elbontása, illetve újraépítése miatt érvényesített 450.000 forint és 40.000 forint kártérítés megfizetésének (8-
73. pont) az elutasítására azért került sor, mert a jelzett munkálatok elvégzése még nem történt meg, azok költsége azonban a közös tulajdon megszüntetése esetén sem lenne elszámolható. A Budakörnyéki Bíróság a 15.P.20.410/1996/
74. számú ítéletével ugyanis az I. rendű alperes terhére megállapította ugyan a téglakerítés felépítése miatt a birtokháborítást és kötelezte arra, hogy a kerítésen átjárót nyisson, a cserépkályhával kapcsolatban ugyanakkor azt állapította meg, hogy a cserépkályha részleges lebontásával tudta lezárni az I. rendű alperes a kizárólagos használatában lévő lakrészt. A 10-
75. és a
76. pontban érvényesített kereseti kérelmek alapjául szolgáló követelések az ingatlanon fennálló közös tulajdon felperes általi megváltásához, illetőleg az eredeti állapot helyreállításához kötődnek, és ezen munkálatok elvégzése sem történt meg, ezért azok ellenértékének megtérítését a felperes alappal nem igényelheti. A
77. tételként megjelölt tulajdoni lap kiállításának a költsége a jelen per perköltsége körébe tartozik, ezért annak elszámolása is ebben a körben történik meg, a 20-
78. pontban megjelölt végrehajtási bírság pedig az önkormányzati szervvel szemben fennálló tartozásnak minősül, ezért annak követelésére a felperes nem jogosult, az önkormányzati szerv, mint a követelés jogosultja pedig a jelen perben egyébként is úgy nyilatkozott, hogy az I. rendű alperessel szemben követelése nincs. A
79. pontban megjelölt szemétszállítási díjhátralékot az I. r. alperestől szintén nem a felperes, hanem a P. Nagyközség Polgármesteri Hivatala követelheti, miután a felperes nem vitatott előadása szerint a szemétdíjat azért nem fizeti, mert komposztál és nincs szeméttartó-edénye. A 23./ pontban megjelölt ablaküvegtöréssel okozott 60.000 forint kártérítés iránti követelés vonatkozásában a felperes által becsatolt számlák keltezésének az időpontja eltér a felperes által hivatkozott és bizonyított,
80. októberi ablakbetörési időponttól. Így a felperes az összegszerűséget ebben a vonatkozásban sem bizonyította. Nem bizonyította a felperes azt sem, hogy az I. r. alperes a felperes ingóságait és édesanyja ékszereit eltulajdonította (
81. pont) és azzal 40.000 forint kárt okozott. A
82. pontban megjelölt 15.000 forint követelésétől a felperes elállt, a 27./, 28./, 29./, 30./ pontokban megjelölt követelések jogosultja nem a felperes, ezért azokat az I. rendű alperestől nem követelheti, a 31./ pontban megjelölt per költségét pedig a bíróság a korábbi perben a felperes javára már megállapította, így az végrehajthatóvá vált. Ezáltal a felperes ismételten ugyanezen perköltséget nem követelheti, míg az ajándék visszakövetelése iránti per perköltségét (32./ pont) a felperes a pervesztessége folytán az I. rendű alperestől jogszerűen nem igényelheti. A villany- és a vízdíj megfizetésére irányuló felperesi követelés tárgyában a felperes által kezdeményezett fizetési meghagyásos eljárás volt folyamatban, a telefon és a digifon szolgáltatás vonatkozásában pedig a felperes nem bizonyította a peres felek között a használat arányát és az összegszerűséget. A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt elsődlegesen annak megváltoztatása és a keresetének helyt adó határozat hozatala, másodlagosan pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt. A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás megállapításának a módja a Pp.
83. §