DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.616/2008/7. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a dr. Gyurcsik András ügyvéd (Miskolc, Vologda utca 16. fsz. 1. szám) által képviselt I.rendű felper

I. rendű alperes által a fellebbezési eljárásban 4. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet:

ítélőtábla

elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg 15 nap alatt a III. rendű alperesnek 25 000 (Huszonötezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás:

I. rendű alperes a

1. február 28-án kelt szerződésben átvállalta
2. A perben nem álló AB tól a ... helyrajzi számú ingatlan ½-ed tulajdoni hányadának megszerzésére tekintettel a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Illetékhivatal 318.44701-
3. számú fizetési meghagyásában érvényesített 831 500 forint, a szerződésben „mintegy 907 000" forintként megjelölt, valamint
4. a II. rendű felperestől

ugyanezen ingatlan másik ½-ed tulajdoni hányadának megszerzése címén a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Illetékhivatal 318.447-02-

1. szám alatti fizetési meghagyásában megállapított, a szerződésben „kiszabás alatt álló"-ként megjelölt, illetve
2. a szerződésben „továbbá II.rendű felperes neve terhén nyilvántartott 707 000 Ft összegű" illetéktartozást, és egyidejűleg a tartozások fedezeteként felajánlotta a tulajdonában álló ... hrsz. alatt nyilvántartott ingatlant. A II. rendű felperes terhén ebben

időpontban a ... helyrajzi számú ingatlan megszerzése miatt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Illetékhivatal 323.063-01/2003. szám alatti fizetési meghagyásában megállapított 592 000 forint összegű illetéktartozás is fennállt, így

illetékhivatal a

1. pontban megjelölt illetéktartozás átvállalásának is tekintette a szerződő felek nyilatkozatát. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Illetékhivatal a tartozásátvállalás érvényességéhez a
2. évi XCII. törvény (Art.)
3. §-ának

1. sorszám alatti illetéktartozás összegét

illetékhivatal

I. rendű felperes által 2006. február 23-án AB helyett megfizetett 610 000 forintra, illetve

ingatlan forgalmi értékét a fizetési meghagyásban meghatározottnál alacsonyabb értékben megállapító jogerős bírósági ítéletre tekintettel a

1. március 8-án kelt 652.318/2/
2. számú határozatában 11 500 forintra mérsékelte. A II. rendű felperestől átvállalt,
3. sorszám alatt részletezett illetéktartozás összegét ugyancsak

ingatlan forgalmi értékét megállapító jogerős bírósági ítéletre, illetve arra tekintettel, hogy a II. rendű felperes ingatlan eladása folytán csak különbözeti illeték megfizetésére volt köteles, a 2006. július 27-én kelt 654.191/2/2006. számú határozatában 141 500 forintra szállította le

illetékhivatal. A 3. sorszám alatti illetéktartozás kapcsán

illetékhivatal a

1. március 8-án kelt 603.060/3/
2. számú végzésében végrehajtási eljárást rendelt el, és megkereste a ... Körzeti Földhivatalt, hogy

I. rendű felperes tulajdonában álló ... helyrajzi számú ingatlanra jegyezze be a végrehajtási jogot. Ezt követően a

1. május 10-én kelt 603.060/
2. számú végzésében ugyan megszüntette a végrehajtási eljárást, és intézkedett a jelzálogjog törlése iránt is,

onban ezt a végzését a

1. május 11-én kelt 654.969/
2. számú végzésében akként módosította, hogy a végrehajtási jog, illetőleg a végrehajtási célú jelzálogjog törlését csak közvetlenül

I. rendű felperest más ügylet kapcsán terhelő 68 200 forint összegű illeték erejéig kell törölni,

onban a

1. sorszám alatt részletezett, a II. rendű felperestől átvállalt illetéktartozás kapcsán változatlanul fenntartani rendelte a teherbejegyzést 592 000 forint és járulékai erejéig.
2. július 27-én

illetékhivatal

onnali beszedési megbízást nyújtott be

I. rendű felperes bankszámlájára. Még

előbbiekben részletezett végrehajtási cselekmények elrendelését megelőzően, a 2006. március 26-án kelt megállapodásban a szerződő felek megszüntették a tartozás átvállalási jogviszonyt, és ezt a megállapodást

illetékhivatalhoz 2006. április 20-án benyújtották.

illetékhivatal a

1. május 4-én kelt levelében tájékoztatta a felperesek jogi képviselőjén keresztül a II. rendű felperest, hogy a tartozásátvállaló szerződés alapján a közigazgatási jogviszonyban a jogutódlás visszavonhatatlanul bekövetkezett, a polgári jogi jogviszony megszűnése így a közigazgatási jogviszony „fennállása, fennmaradása" szempontjából irreleváns. A II. rendű felperes a
2. sorszám alatt részletezett tartozása kapcsán a tartozásátvállalást megszüntető szerződés benyújtását követően részletfizetés engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő

illetékhivatalnál, amelynek

a

1. augusztus 15-én jogerőre emelkedett 654.191/2/
2. szám alatti végzésében részben helytadott.

I. rendű felperes

ingatlanára vezetett végrehajtás miatt végrehajtási kifogást terjesztett elő a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatalnál, amely a 2006. szeptember 25-én meghozott 3.257-1/2006. számú határozatában megsemmisítette

I. rendű felperes bankszámlájára 2006. július 27-én benyújtott

onnali beszedési megbízást,

illetékhivatal által a 20172 helyrajzi számú ingatlanra

1. március 8-án 603.060/3/2004.,
2. május 10-én 603.060/
3. és
4. május 11-én kelt 654.969/
5. számú végzésekben elrendelt végrehajtási intézkedéseket, továbbá megszüntette

I. rendű felperessel szemben a II. rendű felperes terhén fennálló illetékhátralék és járulékai behajtására folytatott végrehajtási eljárást. A határozat indokolásában

illetékhivatal terhére rótta annak figyelmen kívül hagyását, hogy a 2006. március 26-án kelt megállapodásban a szerződő felek a tartozásátvállalási jogviszonyt megszüntették. Rámutatott arra, hogy

Art. nem tartalmaz előírást a tartozásátvállalás megszüntetésére, ebből következően álláspontja szerint

önként történt tartozásátvállalás megszüntetése kizárólag a felek akaratán múló jogi aktus,

t tehát nem lehet visszavonhatatlannak tekinteni. Ebből következően a tartozásátvállalási jogviszonyt megszüntető szerződés benyújtását követően

I. rendű felperes ellen végrehajtási cselekményeket nem lehetett volna foganatosítani.

I. rendű felperes tulajdonában álló, és

átvállalt illetéktartozások fedezetéül felajánlott ... helyrajzi számú ingatlanon a végrehajtási eljárás idején

... Bank Nyrt. javára is volt bejegyzett jelzálogjog, ezért

MKB Bank Nyrt. 2006. augusztus 25-én a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódás iránt kérelmet terjesztett elő

illetékhivatalnál, amelyet

illetékhivatal megküldött a Miskolci Városi Bíróságnak. A bíróság 2006. szeptember 26-án engedélyezte a bank végrehajtási eljárásba való bekapcsolódását.

illetékhivatal a közigazgatási hivatal határozatának kézbesítését követően, a

1. október 13-án érkeztetett levelében a bíróságtól kérte a bekapcsolódással kapcsolatos végrehajtási eljárás megszüntetését,
2. október 17-én pedig megkereste a Miskolci Körzeti Földhivatalt a végrehajtási jog törlése iránt.

illetékhivatalnak a bekapcsolódási eljárás megszüntetése iránti kérelmére, valamint

I. rendű felperesnek ugyanezen okból 2006. október 19-én benyújtott jogorvoslati kérelmére megindult eljárásban a Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróság

1.Pkf.21.212/2007/

1. szám alatti,
2. május 31-én kelt végzésével

elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a bekapcsolódással kapcsolatos végrehajtási eljárást megszüntette. A felperesek a 2006. október 12-i beadványukban kérelmet terjesztettek elő

illetékhivatalnál

iránt, hogy a AB terhén nyilvántartott, korábbiakban 1. sorszám alatt részletezett illeték és késedelmi pótlék tartozásra

I. rendű felperes által 2006. február 23-án befizetett 610 000 forintot

illetékhivatal a II. rendű felperes terhén a 3. sorszám alatt részletezett illetéktartozásra számolja el, figyelemmel arra, hogy a befizetést

illetékhivatal téves tájékoztatása miatt utalta át

I. rendű felperes AB illetéktartozásának csökkentésére, valódi szándéka a II. rendű felperes tartozásának rendezése lett volna.

illetékhivatal a

1. október 30-án kelt 654.191/6/2006-
2. számú végzésében a felperesek ezen kérelmét elutasította. Ilyen előzmények után előterjesztett módosított keresetükben a felperesek a Ptk.
3. §ának

I. illetve a III. rendű alpereseket. Hivatkoztak arra, hogy a tartozásátvállalásról történt megállapodás alapján a II. rendű felperes illeték tartozásának csökkentésére 2006. február 23-án átutalt 610 000 forint összeget

illetékhivatal tévesen könyvelte el AB tartozására, és a jogellenes eljárás okozta hibát a felperesek ez irányú kérelme alapján sem volt hajlandó korrigálni. Hivatkoztak továbbá arra, hogy

illetékhivatal a 2006. március 28-i, tartozásátvállalást megszüntető megállapodást figyelmen kívül hagyva foganatosított végrehajtási eljárási cselekményeket

I. rendű felperes tulajdonában álló ingatlanra, amelynek során

... Bank Nyrt. végrehajtási eljárásba való bekapcsolódását követően tartani kellett attól, hogy

I. rendű felperes ingatlana árverésre kerül.

illetékhivatal e jogellenes intézkedései következtében a felpereseknek jogi képviselőt és hitelügyintézőt kellett megbízniuk annak érdekében, hogy jogaikat megfelelően érvényesíteni tudják, illetve, hogy intézkedni tudjanak

ingatlan megmentése érdekében

... Bank Nyrt. felé fennálló hiteltartozás más pénzintézettől felveendő hitellel való kiváltása iránt. A felperesek által becsatolt számlák tanúsága szerint pedig mindezen ügyintézések ellenértékeként 2006. november 9-én

őket

eljárásokban képviselő ügyvédnek 1 750 000, ugyanezen a napon

érdekükben eljáró hitelügyintézőnek 1 480 000 forintot, összességében tehát 3 230 000 forintot fizettek ki. E költségüket jelölték meg olyan kárként, mint amely

illetékhivatal jogellenes eljárása következtében merült fel.

I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen

zal védekezett, hogy nem tekinthető a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Illetékhivatal jogutódjának. Hivatkozott arra, hogy

egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló

1. évi LXI. törvény (Módtv.)
2. §-ának

APEH Regionális Igazgatóságai csak

illetékhivatali feladatok, továbbá

illetékhivatalok alkalmazásában állók feletti munkáltatói jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése, valamint

illetékhivatalok alkalmazottai közszolgálati jogviszonyának fennállása tekintetében minősülnek jogutódnak. A hivatkozott jogszabályi rendelkezés nem mondta ki

onban a jogutódlást a vagyoni jogokra és kötelezettségekre, illetve

esetlegesen

illetékhivatalok által korábban okozott károk megtérítésére vonatkozóan.

állami adóhatóság tehát nem állhat helyt a megszűnt megyei illetékhivatal jogellenes eljárása során keletkezett kárért. Érdemben pedig

ért tartotta a felperesek keresetét megalapozatlannak, mert álláspontja szerint

Art. 36

. §ában szabályozottak szerinti adótartozás átvállalással

átvállaló és

adóhatóság között közjogi jogviszony jön létre, melyet

adózó és

új kötelezett megállapodása közvetlenül már nem módosíthat, illetve nem szüntethet meg, még akkor sem, ha erre vonatkozóan a jogszabály kifejezett rendelkezést nem tartalmaz. Hivatkozott továbbá arra, hogy a 610 000 forintos befizetés AB illetéktartozására történő elszámolására

I. rendű felperes rendelkezése szerint került sor. Vitatta

t is, hogy a felperesek által csatolt készpénzfizetési számlán feltüntetett megbízási díj ellenében végzett munka teljes egészében

illetékhivatalnak a felperesek által jogellenesnek tartott magatartásával összefüggésben merült volna fel. Utalt arra is, hogy

I. és II. rendű felperesek késedelmeskedtek a végrehajtási kifogás előterjesztésével. A III. rendű alperes ellenkérelme szintén a kereset elutasítására irányult

zal, hogy

ő álláspontja szerint a megszűnt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Illetékhivatal által államigazgatási jogkörben esetlegesen okozott kárért felelősséggel

I. rendű alperes tartozik helytállni. Utalt arra, hogy

adózás rendjét szabályozó korábbi,

1. évi XCI. törvényt módosító
2. évi LXXXVI. törvény
3. §-ának

illetékügyi államigazgatási hatáskört megyékben, megyei illetékhivatal elnevezéssel, a megyei önkormányzat főjegyzőjének hatáskörébe utalta. A megyei illetékhivatal a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés által megalkotott szervezeti és működési szabályzat alapján 2006. december 31-én csupán

önkormányzat hivatalának főosztályaként funkcionált, mint részjogkörű költségvetési egység, amely a megyei önkormányzat költségvetésében meghatározott személyi juttatáson kívüli előirányzatok felett önállóan rendelkezett.

illetékhivataloknak a

1. évi LXI. törvénnyel történt megszüntetését követően e törvény
2. §-ának

APEH Regionális Igazgatóságait nevezte meg

illetékhivatalok általános törvényi jogutódjaként, e fogalomból pedig

következik, hogy a jogutódlás mind

illetékhivatalt korábban megillető jogokra, mind pedig

okat terhelő kötelezettségekre kiterjedt. Érdemben pedig

zal védekezett, hogy

állandó bírói gyakorlat szerint csak a kirívóan súlyos jogalkalmazói tévedés alapozza meg a közigazgatási szerv kártérítési felelősségét. A megyei közigazgatási hivatal végrehajtási eljárást megszüntető határozata kézbesítését követően egyébként is haladéktalanul intézkedett mind a közigazgatási, mind pedig a bíróság előtti végrehajtási eljárás megszüntetése iránt.

elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően a kijavított ítéletében a felperesek keresetét elutasította, és egyetemlegesen kötelezte őket a III. rendű alperes javára perköltség megfizetésére. A határozat indokolásában mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a Módtv. 249. §-ának eredeti szövegezése, illetve e rendelkezésnek a 2006. évi CXXXI. törvény 156. §-ának

APEH-ről szóló 273/

1. (XII. 23.) Korm rendelet
2. §-ának

illetékhivataloknak

APEH Regionális Igazgatóságai általános jogutódjai legyenek. Így a felperes kereshetőségi jogát

I. rendű alperessel szemben találta megalapozottnak, míg a keresetet a III. rendű alperessel szemben a kereshetőségi jog hiánya miatt utasította el. Érdemben

onban

I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet is megalapozatlannak találta, megállapítva, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a perbeli esetben

államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének sem a Ptk. 339. §-ának

t, hogy

illetékhivatal a tartozásátvállalásra vonatkozó szerződés megszüntetésére megkötött szerződést

eljárása során figyelmen kívül hagyta. E körben kifejtette, hogy a tartozásátvállalási szerződéssel a Ptk. rendelkezései alapján

I. rendű felperes

eredeti kötelezett II. rendű felperes helyébe lépett. A szerződés érvényességéhez szükséges jóváhagyást ez esetben a hatóság megadta. Noha

Art. erre vonatkozóan rendelkezést nem tartalmaz,

elsőfokú bíróság álláspontja szerint

onban a szerződés megszüntetéséhez is szükség lett volna

illetékhivatal jóváhagyására, minthogy ez a szerződés is

alany személyében történő változást von maga után, aminek következtében a II. rendű felperes került volna vissza adósi pozícióba, a tartozását átvállaló I. rendű felperes pedig szabadult volna a szerződéses kötelemből.

alanycserére tekintettel tehát ismételten szükség lett volna

adóhatóság jóváhagyására,

onban eziránt kérelmet a felperesek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 29. §-ának

illetékhivatal részéről jogellenes mulasztás nem volt megállapítható. A megszüntető szerződés benyújtását követő végrehajtási cselekmények foganatosítása ennek következtében nem tekinthető jogellenesnek. Megállapította továbbá, hogy

iratokhoz csatolt banki igazolás szerint

I. rendű felperes kifejezetten a AB terhén nyilvántartott illetéktartozás csökkentésére kérte elszámolni

általa átutalt 610 000 forintot, így

illetékhivatal részéről téves könyvelés nem történt. A jogalap hiányára tekintettel ezért a felperesek keresetét

I. rendű alperessel szemben is elutasította.

elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésükben a felperesek annak megváltoztatását és a keresetnek való helytadást kérték. Álláspontjuk szerint

elsőfokú bíróság téves tényállás alapján téves jogi következtetéseket vont le. Utaltak arra, hogy a tartozásátvállalásról szóló okirat

elsőfokú ítéletben megállapítottakkal ellentétben csak

I. rendű felperes tulajdonában álló ... helyrajzi számú ingatlanra vonatkozóan tartalmazott hozzájárulást a fedezetként történő felajánlásra. A tartozásátvállalással kapcsolatos okiratokat

illetékhivatal ügyintézője 2006. február 28án vette át,

onban

t csak 2006. március 16-án iktatta, noha már

ezt megelőzően meghozott, végrehajtást elrendelő határozatban is hivatkozott a tartozásátvállaló szerződésre, bár a végrehajtással érintett tétel vonatkozásában a szerződés utalást nem tartalmazott.

elsőfokú ítélet indokolásában foglaltakkal szemben a tartozást átvállaló szerződés megszüntetésére létrejött megállapodás mindhárom szerződést kötő fél között megszüntette a jogviszonyt, és erről 2006. április 4-én

illetékhivatal is tudomást szerzett. A felpereseknek nem róható fel a megszüntető szerződés jóváhagyása iránti kérelem benyújtásának elmaradása,

okiratok benyújtásakor ugyanis

illetékhivatal ügyintézője részéről kifogás nem merült fel,

Art. 36

. §-a egyébként sem ír elő erre vonatkozóan alakszerűséget, így

okiratok személyes átadásakor

ügyintézőnek, amennyiben ezt igényelte volna, jegyzőkönyvet kellett volna felvennie a kérelem pótlására. Ehelyett

onban

illetékhivatal csak egy tájékoztató levelet küldött a felperesek jogi képviselőjének. Ugyanakkor jóváhagyás hiányában is a II. rendű felperest tekintette a továbbiakban

illeték megfizetésére kötelezettnek, amit bizonyít, hogy 2006. július 27-én részére részletfizetési kedvezményt engedélyezett. Ez, valamint

I. rendű felperes ellen 2006. július 27-én foganatosított végrehajtási cselekmények vezettek a felperesek részéről a végrehajtási kifogás benyújtására, ami

t megelőzően nyilvánvalóan nem volt indokolt.

illetékhivatal

ügyintézés során folyamatosan megsértette

eljárására irányadó rendelkezéseket, nem tartotta be

iktatásra,

érdemi határozat meghozatalára jogszabályban előírt határidőket.

eljárás jogellenes volt továbbá

ért is, mert a megszüntető okirat benyújtását követően

illetékhivatal sem a jóváhagyási záradékról nem döntött, sem a jóváhagyás elutasításáról nem rendelkezett, amely függő helyzet jelenleg is fennáll.

Art. 36. §-ának

adóhatóság felé irányulva szabja meg

érvényesség feltételeként

alakszerű jóváhagyást, a jóváhagyás iránti kérelem formájára vonatkozóan

onban a Ket. nem tartalmaz előírásokat. A megszüntető szerződés benyújtásakor eldöntendő kérdésről volt szó, így

illetékhivatalnak 30 napon belül döntenie kellett volna. Ez nem következett be,

ügyintézési határidőt sem hosszabbította meg, így hallgatásával bekövetkezett a jogszerzés. Ezt

álláspontot támasztotta alá a közigazgatási hivatal határozata is. Mindezekből megállapítható, hogy sorozatos jogellenes eljárásával

illetékhivatal a felpereseknek kárt okozott, s minthogy a határozatok elkészítése során folyamatosan ugyanaz

ügyintéző járt el,

ő tudatos, súlyos, téves adatközlése és felvilágosítása megalapozza a közigazgatási hatóság kártérítési felelősségét.

adott ügyben egyértelmű, több értelmezési lehetőséget nem engedő jogszabályi rendelkezést hagyott figyelmen kívül

illetékhivatal.

I. rendű alperes csatlakozó fellebbezésében - annak tartalma szerint -

elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatását kérte

zal, hogy

ítélőtábla

I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet annak alapján utasítsa el, hogy

I. rendű alperes polgári jogi értelemben nem jogutódja sem a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Illetékhivatalnak, sem a III. rendű alperesnek, így

illetékhivatal megszűnését megelőző időszakban okozott kár megtérítéséért nem felelős. A Módtv. 249. §-ának

APEH jogutódlását, de nem nevesítette a vagyoni jogokat és kötelezettségeket, ide értve

esetlegesen korábban okozott károk megtérítése iránti felelősség körét.

illetékhivataloknak nem volt önálló jogi személyisége, így polgári jogi értelemben vett jogképessége sem, önállóan nem is voltak perelhetőek.

illetékhivatalok által államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti pert ezért a jogi személyiséggel rendelkező megyei önkormányzati hivatallal szemben lehetett csak érvényesíteni. A megyei önkormányzat hivatalát megillető vagyoni jogok és

őt terhelő kötelezettségek

illetékhivatalok megszűnésével nem szálltak át

APEH-re. A felperesek

igényüket tehát csak a III. rendű alperessel szemben érvényesíthetik. A felperesek fellebbezésével kapcsolatban előterjesztett ellenkérelmében pedig

elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A III. rendű alperes ellenkérelmében szintén

elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján. Álláspontja változatlanul

volt, hogy jogviszony hiányában nem lehet a per alperese, érdemben pedig

illetékhivatal eljárása megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek.

I. rendű alperes csatlakozó fellebbezésével kapcsolatban

zal egészítette ki a fellebbezési ellenkérelmét, hogy

elsőfokú ítéletben is felhívott jogszabályi rendelkezések egybevetéséből

elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy

I. rendű alperes tekintendő a megszűnt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Illetékhivatal általános jogutódjának. Ezt támasztja alá

is, hogy 2006. december 31-ével

illetékhivatalok megszűnése kapcsán a megyei önkormányzatoknak és

APEH-nak minden vagyoni ügyet rendezniük kellett egymással, ami vonatkozott

illetékbeszedési számlán lévő bevétel átadására,

illetékügyi munkavégzéshez használt eszközök és ingóságok ellenérték fejében történő átadására és

illetékhivatal működését szolgáló szerződések további sorsának rendezésére is. E polgári jogi szerződéses viszonyok körébe nem tartozott a Módtv. által meghatározott közigazgatási feladat és hatáskör átadása, amelynek

onban

ahhoz kapcsolódó polgári jogi felelősség is részét képezte. A feladat átadásra vonatkozóan pedig a Módtv. általános jogutódként jelölte meg

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt. A törvényes jogutódlást egyébként

első fokon eljárt bíróság

eredetileg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Hivatal ellen megindított jelen eljárás elején meghozott jogerős végzésében is ekként állapította meg. A felperesek kereshetőségi joga tehát

I. rendű alperessel szemben állt fenn csupán. Érdemben

elsőfokú bíróság ítéletét helyesnek tartotta. A felperesek fellebbezése a következőben kifejtettek szerint megalapozatlan:

ítélőtábla mindenekelőtt rámutat arra, hogy a korábban a tanácsok végrehajtó bizottságának költségvetési szerveként működő illetékhivatalok hatáskörét első ízben a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladata és hatásköreiről rendelkező

1. évi XX. törvény
2. §-a utalta a megye székhelye szerinti városi önkormányzat jegyzője, Pest megyében a köztársasági megbízott által kijelölt város jegyzője, a fővárosban pedig a főváros főjegyzőjének hatáskörébe, akik

elsőfokú illetékhatósági feladatokat megyei, illetőleg fővárosi illetékhivatal elnevezéssel látták el. A jegyző jogintézményét bevezető, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a jegyzőt

önkormányzat közigazgatásiszakmai vezetőjeként jelöli meg, akinek funkciója kettős, egyrészt ellátja

önkormányzat működésével kapcsolatos feladatokat, másrészt pedig közigazgatási hatóságként jár el a jogszabályok által hatáskörébe utalt ügyekben, amelyekben egyébként

önkormányzat által nem is utasítható. A jegyző tehát közigazgatási hatóság,

onban

államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) rendelkezéseire figyelemmel nem költségvetési szerv. A hatósági feladatait ezért a költségvetési szerv önkormányzati hivatalok segítségével látja el, és

ehhez szükséges pénzügyi fedezet is

önkormányzati hivatalok költségvetésében biztosított számára.

adózás rendjéről szóló, korábban hatályban volt 1990. évi XCI. törvénynek

1. évi LXXXVI. törvénnyel történt módosítását követően,
2. január 1-jétől

illetékügyi hatósági hatáskör a fővárosi önkormányzat főjegyzőjéhez, illetve megyékben a megyei önkormányzat főjegyzőjéhez került, akik fővárosi illetékhivatal, illetve megyei illetékhivatal elnevezéssel jártak el

illetékügyekben. A Módtv. ugyan a kihirdetése napjával, 2006. július 17-ével hatályon kívük helyezte

Art. Illetékhivatal feladatok ellátására megállapított főjegyzői hatáskörre vonatkozó rendelkezéseit,

onban a 222. §-ának rendelkezésére figyelemmel

illetékhivatalok megszűnéséről és

APEH jogutódlásáról csak

1. január 1-jei hatállyal döntött. Feltehetően a nem egyértelmű hatályba léptető rendelkezés miatt a 173/
2. (VIII. 4.) Korm rendelet a
3. augusztus 4-től
4. december 31-ig terjedő időszakra még megerősítette a főjegyzők illetékügyi hatósági hatáskörét. A Módtv. 2007.január 1-jével kezdődően ugyan a fővárosi illetékhivatalok és a megyei illetékhivatalok megszűnéséről rendelkezett,

onban a fentiekből következően ez nem költségvetési szerv megszüntetésére vonatkozott, ezért a perbeli esetre nem alkalmazhatóak

államháztartásról szóló

1. évi XXXVIII. törvény 88., 88/A., illetve
2. §-aiban foglalt rendelkezések, amelyek ilyen esetre előírják a jogutódlás kérdésében való kötelező szabályozást. A perbeli esetben tehát a jogutód megállapításánál - erre vonatkozó megszüntető okirat, illetve közhiteles törzskönyvi nyilvántartási adat hiányában - csak a Módtv. rendelkezéseiből kiindulva lehet eldönteni. A Módtv. eredeti, javaslat formájában

Országgyűlés elé terjesztett 237. §-ának

onos szöveget tartalmazott, a törvényjavaslat 237. § -ának

onban, amely akként rendelkezett, hogy

illetékügyekkel összefüggő feladatok elvégzését szolgáló vagyon

állami adóhatóság ingyenes használatába kerül, a T/231/110 számú,

Országgyűlés Költségvetési és Pénzügyi Bizottsága által beterjesztett javaslat alapján kihagyták a Módtv. végleges szövegéből.

zal indokolta, hogy a illetékhivatalok vagyonának átadására vonatkozóan, tekintettel arra, hogy a költségvetési szerveknek nincs saját vagyonuk, csupán vagyonkezelői a kincstári vagyonba tartozó vagyontárgyaknak, a vagyonkezelői jog ingyenes átengedésére vonatkozóan pedig

Áht. és a kincstári vagyonról szóló kormányrendelet már amúgy is tartalmaz rendelkezést. (forrás: <http://www.parlament.hu>) A Módtv-t módosító 2006. évi CXXI. törvény 156. §-ának

illetékügyekben jogorvoslati hatáskörrel rendelkező szervet. Változatlanul akként rendelkezett

onban, hogy a fővárosi és megyei illetékhivatalok megszűnésével egyidejűleg

illetékhivatalok feladatai ellátását

APEH Regionális Igazgatóságai veszik át és végzik. Megjegyzendő továbbá, hogy a Módtv. eredeti 247-249. §-aihoz fűzött miniszteri indokolásban

eredeti 237. § fentiekben idézett és elhagyott

a jogalkotó nyilvánvaló akaratát kifejező szöveg, mely szerint a Módtv. rendelkezései

illetékhivatalok megszüntetése mellett

illetékügyeket érintő feladatoknak

állami adóssághoz telepítése kapcsán a jogutódlással, feladat és vagyonátadással kapcsolatos alapvető kérdéseket is rendezték.

ítélőtábla álláspontja szerint a fenti kiegészítésekre is figyelemmel

elsőfokú bíróság helyesen jutott ítéletében arra a jogi következtetésre, hogy a módosított Módtv. rendelkezései alapján a főjegyzőktől

APEH központi hivatalához, illetve regionális igazgatóságaihoz telepített illetékügyi hatósági hatáskör kapcsán a megszűnt illetékhivatalok vagyona is átszállt

APEH-ra. A vagyon pedig számviteli értelemben magában foglalja

ingó és ingatlan dolgokon kívül a követeléseket, illetve tartozásokat,

az a vagyoni értékű jogokat, illetve kötelezettségeket is. Erre utal, hogy a Módtv.

on rendelkezése, mely szerint

illetékhivataloknak

APEH általános jogutódja.

általános (egyetemes) jogutódlás ugyanis dogmatikailag a vagyon alanyában történő változást, míg a különös jogutódlás csupán egyes jogi helyzetek alanyának kicserélését jelent. Erre tekintettel a jogszabályi rendelkezésben

„általános jogutód" fogalmat követő „

illetékhivatalok feladatai" meghatározás

I. rendű alperes jogi álláspontjával szemben nem csupán a hatósági hatáskört, hanem

átadott vagyonnal kapcsolatos jogok és kötelezettségek átadását is jelenti. A munkajogi - ide értve a közszolgálati jogi jogutódlást pedig nyilvánvalóan

ért emelte ki külön a jogalkotó, mert a következetes bírói gyakorlat szerint a munkáltató magánjogi értelemben vett jogutódlással történő megszűnése esetén önmagában

általános jogutódlás, erre vonatkozó külön kitétel hiányában, nem foglalja magában a munkajogi jogutódlást is. Nem tévedett tehát

elsőfokú bíróság, amikor csak

I. rendű alperessel szemben előterjesztett felperesi keresetet tárgyalta érdemben, míg a III. rendű alperessel szemben a keresetet a jogviszony hiányára tekintettel utasította el. Érdemben helyes

elsőfokú bíróságnak

I. rendű alperessel szemben a keresetet elutasító rendelkezése is, ebben a körben

onban

ítélőtábla

elsőfokú ítélet indokolását a következők szerint helyesbíti: A felperesek a fellebbezésükben már nem hivatkoztak

illetékhivatal befizetés téves elszámolásával kapcsolatos eljárásának jogellenességére. Miután

onban a fellebbezés

elsőfokú ítélet megváltoztatása mellett a keresetnek való teljes helytadásra irányult, ezért

ítélőtábla szükségesnek tartja megjegyezni, hogy e körben mindenben osztja

elsőfokú ítélet jogi indokolását.

I. rendű alperes által becsatolt iratok tanúsága szerint ugyanis

I. rendű felperes jogi képviselője

illetékhivatali eljárásban csatolta

I. rendű felperes saját kezűleg aláírt nyilatkozatát, amelyben kifejezetten kérte, hogy a 610 000 forintos befizetést a 318.447-01-2003. szám alatt AB terhére nyilvántartott illetéktartozásra kéri elszámolni. Erre, valamint

ezzel

onos adatokat tartalmazó banki igazolásra tekintettel, továbbá figyelemmel arra is, hogy AB 2006. február 24-én a felek képviseletében eljáró ügyvéd előtt tartozástelismerő nyilatkozatot tett, amiben elismerte, hogy február 23-án 610 000 forint kamatmentes kölcsönt kapott

I. rendű felperestől,

illetékhivatal részéről téves könyvelés nyilvánvalóan nem állapítható meg. Megjegyzendő, hogy AB

ellene indított végrehajtási eljárás során még 2006. február 23-án, fizetési kedvezmény iránti kérelmet terjesztett elő, a kérelem szövegezéséből pedig kétséget kizáróan megállapítható, hogy a fizetési könnyítést

e kérelmével egyidejűleg befizetett 610 000 forinton felül még fennmaradó tartozására vonatkozóan kérte. Miután a felek között ekkor még kifogástalan volt a viszony, és fennállt a tartozásvállalási szerződés, e tények együttes értékelése kizárja

illetékhivatal jogellenes eljárását

I. rendű felperes által befizetett összeg jóváírására vonatkozóan. A perben egyébként a felperesek nem bizonyították

t, hogy

I. rendű felperes

átszámolási kérelmét elutasító,

1. október 30-i elsőfokú határozat ellen fellebbezést nyújtott volna be, a jogorvoslat elmulasztása pedig a Ptk.
2. §-ának

államigazgatási szerv kárért való felelősségét. A tartozásátvállaló szerződést megszüntető megállapodással kapcsolatban jogellenes eljárásra hivatkozó kereseti kérelem kapcsán pedig a következőkre mutat rá

ítélőtábla:

Art. 36

. §-a - amint arra mind a közigazgatási hivatal végrehajtási kifogás tárgyában hozott határozata, mind pedig

elsőfokú bíróság ítélete helyesen utalt - kizárólag a kezesség vállalásával, illetve a tartozás átvállalásával kapcsolatban tartalmaz előírásokat,

zal, hogy egyébként

adótartozás átvállalására a Ptk. szabályai alkalmazandóak. Nincs

onban olyan jogszabályi előírás

Art-ben, amely szabályozná

adóhivatal eljárását a tartozásátvállalásra vonatkozó megállapodás megszüntetése esetén, és erről expressis verbis a Ptk. sem rendelkezik. A tartozásátvállalás a Ptk. 332. §-ának

adótartozás átvállalása pedig

Art. 36. §-ának

adóhatóság jóváhagyásához kötött, és jóváhagyás hiányában a magánjogi szerződés a jogosulttal szemben nem válik hatályossá, adótartozás átvállalására vonatkozó szerződés esetében pedig

adóhatóság jóváhagyása nélkül nem érvényes. Annak eldöntése

onban, hogy a kötelezetti pozícióban nyilvánvalóan ugyancsak alanyi változást eredményező, a tartozásátvállalás megszüntetésére vonatkozó szerződés hatályossága, illetve érvényessége függ-e a jogosult, illetőleg

adóhatóság hozzájárulásától, és ebből következően

Art-ben erre vonatkozó rendelkezés hiányában egyáltalán van-e

adóhatóságnak intézkedési kötelezettsége tartozásátvállaló szerződés megszüntetésére vonatkozó okirat benyújtása esetén, olyan, a jogszabály értelmezése és alkalmazása körébe tartozó kérdés, amely téves döntés esetén sem alapozza meg a jogalkalmazó szerv felelősségét. (BH

1. évi
2. sorszám alatt közzétett eseti döntés) A közigazgatási hivatal végrehajtási kifogás tárgyában hozott határozatának indokolása sem hagy kétséget afelől, hogy adott esetben egy közjogi és egy magánjogi jogviszony jogi hatásairól több jogágazat szabályainak egybevetése útján kellett állást foglalni.

tehát, hogy

illetékhivatal a megszüntető szerződés benyújtását követően nyilvánvalóan úgy döntött, hogy jogszabályi rendelkezés hiányában nincs intézkedési kötelezettsége, a közigazgatási hivatal határozatának tükrében is csupán olyan téves jogértelmezésnek tekintendő, amely a felróhatóság körén kívül esik. A kirívó, súlyosan téves jogsértés ugyanis a bírói gyakorlat szerint csak abban

esetben állapítható meg, ha a jogszabály rendelkezése teljesen és nyilvánvalóan egyértelmű, a ténymegállapítás és a döntés pedig nem mérlegelés eredménye. (BH 2001. évi 423. sorszám alatt közzétett eseti döntés) Megjegyzi

ítélőtábla, hogy a felperesek egyébként a 2006. május 4-én kelt tájékoztató levél alapján nem lehettek abban a tudatban, hogy

illetékhivatal „ráutaló magatartással" tudomásul vette a kötelem megszüntetését, amikor a II. rendű felperesnek 2006. augusztus 15-én részletfizetési kedvezményt engedélyezett.

Art. 6. §-ának és 35.

§ának rendelkezéséből következően ugyanis

illetéktartozás átvállalása nem zárja ki

t, hogy

eredeti kötelezett (

adózó) saját belátása szerint

átvállalás ellenére is önként teljesítsen.

adóhatóság (illetékhivatal) a rendelkezésekből következően ugyanis köteles minden olyan lehetőséget megadni, amely biztosítani látszik

állammal szembeni fizetési kötelezettségek teljesítését. A fentiekben kifejtett indokok alapján

ítélőtábla

elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezést, illetve a csatlakozó fellebbezést a Pp. 256/A. §-a

I. rendű alperest alkalmazottja képviselte, ezért részére a hivatkozott jogszabályi rendelkezés alapján perköltség nem volt megállapítható. A felpereseket személyes költségmentességük folytán nem lehetett

állam által előlegezett fellebbezési illeték megtérítésére kötelezni, ezért

állam terhén marad. (6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-ának