Kfv.I.35.479/2007/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Pónya Zoltán ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Ruthner Éva jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Elle

alperes részéről

1. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem és a felperes által Kfv.35.479/2007/
2. szám alatt előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán,

alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta

alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság K.21.216/2006/14. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg

alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint első fokú és 250.000 (kettőszázötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra - 900.000 (kilencszázezer) forint kereseti, 1.645.500 (egymillió-hatszáznegyvenötezer-ötszáz) forint felülvizsgálati és 822.700 (nyolcszázhuszonkétezer-hétszáz) forint csatlakozó felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes

ügyvezetése alatt álló ... Kft-nek (továbbiakban Kft.) 1999 előtt 17.850.000 Ft, 1999-2003-ig 69.500.000 Ft tagi kölcsönt nyújtott. A felperes bevallott bruttó jövedelme 1990-1998ig összesen 1.355.130 Ft, 1999-2003-ig pedig összesen 4.561.750 Ft volt.

adóhatóság a felperesnél 1990-2003 évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó (továbbiakban szja) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Ennek során a felperes úgy nyilatkozott, hogy a tagi hitelekre

1998-ban ajándékba kapott 1.050.000 DEM (német márka) nyújtott fedezetet. Nyilatkozatának alátámasztására csatolta

1998. december 14-én kelt szlovén nyelvű szerződést, és tanúbizonyítást ajánlott fel. A felperes kiadásai a vizsgált időszakban a fizetett biztosítási díjból, a személygépkocsi vásárlására fordított összegből és

erre fizetett havi 75.000 Ft-os részletből, a Kft. 750.000 Ft-os üzletrészéből, a megélhetésre fordított kiadásokból és a tagi kölcsönökből tevődtek össze. A revízió eredményeként hozott határozatban

első fokú adóhatóság kötelezte a felperest 27.424.550 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 13.712.275 Ft adóbírság, 13.441.557 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 8429897890 számú határozatában

első fokú határozatot helybenhagyta.

alperes érdemi döntését

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 108-
2. §-aiban foglaltak alapította. Határozatában megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodása nem arányos a bevallott és legalizált jövedelmi viszonyaival, ezért

adó alapját becslés alkalmazásával valószínűsítette. A felperes fedezetlen kiadásait 1999-ben 3.000.000 Ft-ban, 2000-ben 21.500.000 Ft-ban, 2001-ben 2.000.000 Ft-ban, 2002-ben 24.600.000 Ft-ban, 2003-ban pedig 20.650.000 Ftban állapította meg. 1999 évre -

elévülésre tekintettel adókötelezettséget nem írt elő. Határozatában utalt arra, hogy a felperes a német márka Magyarországra történő beérkezését, átváltását, megőrzését, tagi kölcsönre fordítását hitelt érdemlően nem igazolta.

alperes a fedezetlen kiadást (a tagi kölcsönök összegét) egyéb összevonandó jövedelemként határozta meg és ennek alapján írta elő a felperes adófizetési kötelezettségét. A felperes keresetében

adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, vagy megváltoztatását kérte, vitatta

ok megalapozott és jogszerű voltát, a becslés jogalapját, a határozatokban levont ténybeli és jogkövetkeztetéseket.

zal érvelt, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolta. Sérelmezte, hogy

alperes nem fogadta el a becsatolt okiratokat, nem adott helyt a tanúbizonyítás iránti indítványának, és nem tett eleget a tényállás felderítési kötelezettségének. A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét alaposnak találta és

alperes határozatát

első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és

„alperest új eljárásra kötelezte", jogi álláspontja a következő volt:

alperes nem tett eleget

Art. 97. §

adóhatósági vizsgálat megkezdése előtt - 2.500.000 Ft kivételével lemondott a Kft-vel szemben fennálló követeléseiről. Ezért kizárólag a 2003. szeptember 23-án nyújtott 2.500.000 Ft-os tagi hitel tekinthető olyan összegnek, amely a felperes esetében vagyongyarapodásként figyelembe vehető, és a becslési eljárás is csak e tekintetben folytatható le, ha „további feltételek" is fennállnak.

új eljárásra - a tagi kölcsönnyújtás valós voltának és feltételeinek tisztázása érdekében - előírta a Kft. volt tagjainak meghallgatását is, esetlegesen szakértő bevonását, mert nem találta életszerűnek a nagy összegű tagi kölcsön szinte teljes mértékű elengedését sem. E körben rögzítette

t is, hogy a felperes a peres eljárás során nem bizonyította, hogy

ajándék összegét a tagi kölcsönhöz milyen mértékben használta fel. A jogerős ítélet ellen

alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, vagy a megyei bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára.

alperes

zal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg

Art. 97. §

zal érvelt, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolta. A jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 215. §-ában foglaltaknak. A megyei bíróságnak a rendelkezésre álló adatok alapján kereseti kérelmének helyt adó döntést kellett volna hoznia, tévesen írta elő további bizonyítás és új eljárás lefolytatását a tagi kölcsönök valós voltára és

ok elengedésére vonatkozóan. Jogszabálysértően alkalmazta

Art. rendelkezéseit

1990. évi XCI. törvény (továbbiakban régi Art.) szabályai helyett.

adóhatóság

adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakot nem vizsgálhatta volna, mivel

Art. 109. §

alperes felülvizsgálati kérelme alapos, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme nem alapos. A felek közötti jogvita adójogi jogviszonyból ered, ezért elbírálására nem a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.)

irányadó, hanem

Art, mivel ez a Ket-hez képest speciális szabályokat rögzít.

Art. 97. §

adóhatóság tényállás tisztázási kötelezettsége nem korlátlan, és nem is kizárólagos.

adóhatóságot a bizonyítási kötelezettség csak addig terheli, amíg ezt a törvény nem teszi

adózó kötelezettségévé vagy erre nem

adózó számára ad lehetőséget. A perbeli esetben a bizonyításra

Art. 108-109.

§-ai -

Art. 97. §

t is, hogy

Art. 97. §

általános szabályoktól eltérően -

adózó terhére értékelhető a nem bizonyított tény, vagyis

adózó terhére kell értékelni, ha nem bizonyítja vagyongyarapodása általa állított fedezetét.

adóhatóság

ellenőrzés és

adóigazgatási eljárás során vizsgálhatja

adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát

adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is, ha

adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ebben

időszakban keletkezett. A felperes által hivatkozott régi Art. 66/A. §

adóigazgatási eljárások során. A felperes által hivatkozott 2001. évi LXXIV. törvény 166. §-ának

adóellenőrzésre és nem a becslési eljárásra irányadó átmeneti, illetve hatályba léptető rendelkezéseket rögzít. A becslésre vonatkozó szabályok - lényegüket tekintve -

onosak a régi Art-ban és

Art-ban.

eltérést

általános forgalmi adó becsléssel történő megállapításának régi Art-tól eltérő szabályozása jelenti. A perbeli esetben

adóhatóság nem

Art. 109. §

ezt megelőzően hatályban volt rendelkezéseket alkalmazta. A régi Art. 60/A. §-a, a 66/H. §-a és

Art. 109. §

adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal. Ez tehát

adózónak nem kötelessége, hanem joga, amit lehetővé kell tenni. Hitelt érdemlőnek

onban csak

olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen

onosítható, valóságtartalma megfelelően alátámasztott, formája, tartalma, jellege, más adatokkal történő egybevethetősége és alátámasztottsága folytán alkalmas

igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására. (Kfv.I.35.496/2006/4., Kfv.I.35.320/05., Kfv.I.35.297/05.) A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratokból megállapította, hogy a Kft. részére nyújtott tagi kölcsönök tényét, időpontját, összegszerűségét a Kft-nél lefolytatott ellenőrzés iratanyaga alátámasztja,

t a felperes nem vitatta, alperes elfogadta, tehát ezeket mindkét fél valós, megalapozott, okiratokkal alátámasztott, bizonyított ténynek tekintette. Ennél fogva e körben semmiféle további bizonyítás nem folytatható le.

Art. 109. §

alperest a bizonyítás abban a körben terhelte, hogy a felperes vagyongyarapodásával és életvitelére fordított kiadásaival arányban áll-e vagy sem

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege. Ilyen esetben

alperesnek

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a felperesnek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

alperes a perbeli esetben vizsgálta, hogy a felperes a tagi kölcsönök nyújtásához milyen fedezettel rendelkezhetett, mit tartalmaznak bevallásai, milyen összegűek voltak a kiadásai és bevételei.

alperes a becslést arra alapította, hogy a felperes kiadásai (tagi kölcsönei révén) jelentősen meghaladták a bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelmeit.

alperes minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a vizsgált időszakban nyilvánvaló aránytalanság áll fenn a felperes bevallás szerinti jövedelme és

általa nyújtott tagi kölcsönök összege között, ezért fennállt a becslés jogalapja.

Art. 109. §

adóhatóságnak kell vizsgálnia, e körben bizonyítási kötelezettség nem

adóhatóságot terheli, hanem ezt

adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal. E törvényhely a jogalkalmazó (

adóhatóság és a bíróság) számára

t a követelményt fogalmazza meg, hogy

adózó által szolgáltatott adatokat kizárólag hitelt érdemlő volta esetén fogadhatja el. A perbeli esetben pedig nincs olyan felperes által szolgáltatott hitelt érdemlő adat, (ilyet a perben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a megyei bíróság sem állapított meg), amely a rendelkezésre álló dokumentumokkal (Kft. könyvelési anyagával) ellentétben

t igazolná, hogy 2002-2003 évben a kölcsönök visszafizetésre kerültek volna, vagy, hogy

összesen 82.850.00 Ft-ról a felperes ellenérték nélkül lemondott volna. A jogvita eldöntése szempontjából egyébként sem a tagi kölcsönök elengedésének, hanem a forrásának van jelentősége. A megyei bíróság tehát a bizonyításra vonatkozó szabályok téves értelmezése és alkalmazása folytán írta elő a tagi kölcsön valós voltának, illetve "életszerűtlen" elengedésének további vizsgálatát és e körben

alperes további bizonyítási kötelezettségét. A felperes bizonyítékai kizárólag a német márka Magyarországra kerülését igazolják. A felperes semmilyen hitelt érdemlő bizonyítékot nem ajánlott fel annak igazolására, hogy 1998-2003-ig a német márka rendelkezésére állt volna, illetve, hogy ennek átváltását hogyan, mikor, hol, milyen címletekben eszközölte, a pénzt hol őrizte, értékállandóságát hogyan biztosította, mint ahogyan arra nézve sem, hogy a tagi kölcsönöket

1998-ban ajándékba kapott és 2003 év végéig is folyamatosan rendelkezésére álló összegből finanszírozta volna. Tekintettel arra, hogy a felperes a peres eljárás során - a Pp. 164. §

ajándékba kapott német márka lett volna,

alperes határozata érdemben megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

illetékre vonatkozó pedig

illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény
2. §