Bf.400/2008/3 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(5)bekezdés I. fordulat]. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A megyei bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sértés bűntettében, amelyért 1 év börtönre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének hosszabb időtartamban történő megállapítása és a felfüggesztés tartamára pártfogó felügyelet elrendelése, valamint külön magatartási szabály előírása végett. A fellebbviteli főügyészség - az indokolás azon megváltoztatása mellett, hogy a vádlott a bűncselekményt az életveszélyre kiterjedő eshetőleges szándékkal követte el - az ítélet megváltoztatását, a szabadságvesztés felfüggesztése próbaidejének hosszabb tartamban történő megállapítását, pártfogó felügyelet elrendelését, valamint azon magatartási szabály előírását indítványozta, hogy a vádlottnak pszichiátriai gondozóban kell jelentkeznie, és szükség esetén beleegyezésével gyógykezelésnek kell alávetnie magát. Az ügyészi fellebbezés a vádlott tudattartalmát érintően alapos, egyebekben alaptalan. Az ítélőtábla a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján eljárva az ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan megtartása mellett folytatta le a tárgyalást. Az ügy ténybeli és jogi elbírálásához szükséges körben és mélységben a bizonyítást felvette, további bizonyításnak helye nincs [Be. 353. §

(1)bekezdése], erre irányuló indítványt az arra jogosultak sem terjesztettek elő. A megyei bíróság a beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelve [Be. 78. §

(3)bekezdése], indokolási kötelezettségének eleget téve állapította meg a tényállást. A bizonyítékok értékelését illetően az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség indítványát, ami a sértett rendőri jelentésben (nyomozati iratok 49. oldal) foglalt előadásának a bizonyítékok köréből történő kirekesztését illeti. A Be. 168. §

(1)bekezdése értelmében „A gyanúsított és a tanú kihallgatásáról, illetőleg a szembesítésről jelentés nem készíthető." . Ebből következően az elsőfokú bíróság helytelenül járt el, amikor bizonyítékként értékelte a sértettnek rendőri jelentésbe foglalt, a bűncselekmény helyszínén tett előadását (ítélet

1. oldal
2. bekezdése), s ezért azt az ítélőtábla mellőzte a bizonyítékok közül. Figyelemmel a megyei bíróság által helyesen figyelembe vett további bizonyítékokra, ez a mellőzés a tényállást nem tette megalapozatlanná. Az elsőfokú bíróság indokolása egyben logikus és iratszerű volt, az ennek révén megállapított tényállás pedig csak az alábbiak szerint szorult helyesbítésre, illetve kiegészítésre az iratok alapján [Be.
3. §

(1)bekezdés a) pontja]: A másodfokú bíróság az elmeszakértői vélemény (nyomozati iratok

1. és
2. oldal), illetve a nyilvános ülésen becsatolt pszichiátriai lelet alapján kiegészítette a tényállást azzal, hogy a vádlott elmeállapotából eredő bűnismétlés veszélye nem áll fenn, személyiségzavarának egészségügyi intézetben történő kezelése csak a szorongásos tünetek erősödése esetén szükséges. Jelenleg házi orvosi ellenőrzés mellett gyógyszert szed. Mellőzte ugyanakkor az ítélőtábla a tényállásból az orvosi beavatkozás szükségességének és a gyógyulás szövődmény mentességének feltételezésére való utalásokat (ítélet
3. oldal
4. és
5. bekezdése), tekintettel arra, hogy mindkettő ténylegesen bekövetkezett. Mindezekkel együtt a tényállás teljes egészében megalapozott lett, s ezáltal irányadó volt a felülbírálat során. Bf.II.400/2008/
6. A tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségének fennállására, a testi sértésre irányuló szándékára. Tévedett azonban, amikor az életveszélyes eredmény tekintetében csak a vádlott gondatlanságát állapította meg. A vádlott négy esetben, ezek közül kétszer közepes erővel támadta a sértett köztudomásúan is életfontosságú szerveket tartalmazó testrészeit. Az egyik szúrás (amely a kés kiképzése és a behatolás nem pont merőlegessége folytán szúrt-vágott sebet ejtett), egy áthatoló mellkasi, közvetlen életveszélyt okozó sérülést, a másik közepes erejű szúrás pedig az arcon áthatoló, szájüregbe behatoló, nyelvsérüléssel is járó szúrt-vágott sérülést eredményezett. Az elkövetés eszközére, a sérülések számára, két esetben szúrt jellegére, a támadás erejére és a támadott testtájékok életfontosságú képleteket tartalmazó jellegére tekintettel a vádlott - beszámítási képességének korlátozottsága ellenére is - nyilvánvalóan előre látta, hogy cselekményével akár életveszélyes sérülést is okozhat, azonban ennek a lehetőségébe belenyugodott. Az ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság indokolását megváltoztatva azt állapította meg, hogy a bűncselekmény eredménye tekintetében a vádlott eshetőleges szándéka állt fenn [Btk.
7. § II. fordulata]. A megyei bíróság ezzel együtt is a bűncselekményt helyesen minősítette, s a másodfokú bíróság csak a bűncselekmény rendelkező rész szerinti megnevezését helyesbítette a Be.
8. §

(2)bekezdés d) pontjában, illetve a Legfelsőbb Bíróság Bkv.

1. számú véleményében foglaltaknak megfelelően. A büntetés felülbírálata során a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket túlnyomórészt helyesen sorolta fel. Ugyanakkor további súlyosító körülményként értékelte a testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottságát, valamint mellőzte az enyhítő körülmények közül - a fentiekre figyelemmel - az eredmény tekintetében fennálló gondatlanságra utalást. Az ítélőtábla a bűnösségi körülmények változásával együtt is azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság olyan törvényes nemű és - az enyhítő rendelkezések helyes alkalmazásával megállapított - mértékű büntetésre ítélte a vádlottat, amelynek lényeges súlyosítása nem indokolt, a további enyhítésére pedig nincs alap. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság helyesen alkalmazta a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó törvényi rendelkezéseket, s a próbaidő tartamát is olyan mértékben állapította meg, amely ugyan a törvényi minimummal [Btk.
2. §

(3)bekezdése] egyező, azonban a bűncselekmény indító okára, a sértetti provokációra, a bűncselekmény személyhez kötöttségére, a vádlott addigi kifogástalan életvezetésére, megbánó magatartására tekintettel nem indokolt a felemelése. Az ítélőtábla ugyancsak alaptalannak találta a pártfogó felügyelet elrendelésére irányuló indítványt. Pártfogó felügyelet elrendelésének akkor van helye, ha a próbaidő eredményes elteltéhez az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése szükséges [Btk. 89. §

(1)bekezdése]. A vádlott büntetlen előéletű, a bűncselekmény elkövetésére a sértett hosszú időn át kifejtett és a tényállásbeli napon ismételten tanúsított provokatív, a vádlott rövidzárlati-tudatbeszűkült állapotát kiváltó magatartása vezetett. Az önmagát feljelentő, bűnösségének elismerésére is kiterjedően beismerő vallomást tevő vádlott elmeállapotából eredően a bűnismétlés veszélye nem áll fenn, s mindezek alapján hiányzik a pártfogó felügyelet azon törvényi feltételének a megállapíthatósága, hogy a próbaidő eredményes elteltéhez az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése (valamint külön magatartási szabály előírása) szükséges. Az ezt célzó ügyészi fellebbezés ezért alaptalan volt. Tekintettel arra, hogy a megyei bíróság további rendelkezései is megfeleltek a vonatkozó jogszabályhelyeknek, ezért az ítélőtábla az ítéletet a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a fentiek szerint helyesbítette a bűncselekmény megnevezését. A további fellebbezési lehetőség kizártságának megállapítása a Be.

1. §-án alapul. S z e g e d ,
2. január
3. Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk..Mezőlaki Erik sk. .Cserháti Ágota sk. a tanács elnöke a tanács tagja,előadó a tanács tagja Bf.II.400/2008/
4. A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.400/2008/
5. számú végzése és a Békés Megyei Bíróság 12.B.207/2008/
6. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és fel nem függesztett részében végrehajtható. S z e g e d ,
7. január
8. Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke