DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Gf. III. 30.459/2008/4.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Juhász és Dr. Gerliczki Ügyvédi Iroda (4400 Nyíregyháza, Mártírok tere
- VIII/
- szám, ügyintéző: Dr. Juhász Attila ügyvéd) által képviselt felperes (felperes címe) felperesnek-, a Plószné Dr. Sallai Margit ügyvéd (4625 Záhony, Európa tér
- szám) által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen 7 226 550 Ft és járulékainak megfizetése iránt indított perében, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
- május
- napján kelt,
- G. 15-07-040185/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 225 000 (Kettőszázhuszonötezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az alperes (akinek a képviseletében a ... Pályagazdálkodási Főnökség járt el) és a felperes
- óta tartós és folyamatos üzleti kapcsolatban álltak egymással. Az alperes keretszerződések alapján osztályozatlan hulladéksínt, ún. OH sínt értékesített a felperes részére. A megvásárolt hulladéksín elszállítása a valóságban úgy történt, hogy a felperes képviselője üres csomagolási jegyzéket írt alá, amelyen nem volt feltüntetve sem a szállítás dátuma, sem a szállítandó fém mennyisége, és az így aláírt és lepecsételt csomagolási jegyzéket a szállítás teljesítésekor a gépkocsivezetők vitték magukkal a felperesi telephelyre, ahol az áru mérlegelését követően annak súlyát és a teljesítés dátumát a felperes képviselője ráírta a csomagolási jegyzékre. Az így kiállított csomagolási jegyzéket aztán a gépkocsivezetők visszavitték az alperes záhonyi telephelyére, ahol ezek alapján kitöltötték az ún. eladási jegyeket és a számlát. A számlák ellenértékét a felperes átutalással teljesítette. Az alperes záhonyi IV. számú pályamesteri szakaszán a Debreceni Pénzügyi és Számviteli Hivatal a MÁV Zrt. Szakigazgatóságának elrendelése alapján
- májusában rendkívüli leltárt végzett, és 541,16 tonna OH sín hiányt állapított meg, amely leltárhiány okát sokáig nem tudták feltárni. Az ellenőrzött szakaszon dolgozó főpályamester arra hivatkozott, hogy a hiányzó OH sín mennyiség egy részét a felperes részére értékesítette, és ennek igazolására 7 db, általa hamis adatokkal kitöltött csomagolási jegyet csatolt be. Ezek szerint a felperes
- május 4., 10., 15., 18., 22.,
- és
- napján összesen 436,32 tonna OH sínt szállított el az alperes telephelyéről, amelyek ellenértékét nem fizette meg. Ezt követően a főpályamester és felettese megkeresték a felperes ügyvezetőjét a hamis csomagolási jegyzékkel annak érdekében, hogy ismerje el a tartozását. A felperes ügyvezetője ettől kezdetben elzárkózott, majd miután az alperes képviselői a felperes számára meghatározó jelentőségű üzleti kapcsolat megszakítását helyezték kilátásba,
- június 24-én aláírta azt a megállapodást, amelyben elismerte, hogy
- decemberéig 436,32 tonna OH sínt elszállított, amelynek folytán 7 226 500 Ft-os tartozása keletkezett. A felperes ügyvezetője annak ellenére, hogy tudatában volt annak, hogy a szerződésben szereplő mennyiségű terméket nem szállította el, aláírta a megállapodást és vállalta, hogy az abban szereplő ellenértéket két egyenlő részletben,
- július
- és
- szeptember
- napjáig megfizeti. Az utolsó részletet ténylegesen
- november
- napján teljesítette. A Kisvárdai Városi Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
- Bf. 229/2005/
- számú végzésével helybenhagyott
- B. 561/2003/
- számú ítéletével az alperesnél alkalmazott főpályamester ellen indult büntetőeljárásban megállapította a vádlott bűnösségét. A felperes ezt követően felszólította az alperest, hogy mint jogalap nélküli gazdagodást fizesse vissza az általa kifizetett 7 226 500 Ft tőkeösszeget, és annak
- november
- napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát. Az alperes vitatta a felperes követelését. A felperes a
- május
- napján előterjesztett keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 7 226 500 Ft vételár, mint tőkeösszeg és ennek
- november
- napjától a kifizetés napjáig számított késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére. Kereseti követelése jogalapjaként elsődlegesen a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján az alperes jogalap nélküli gazdagodását, másodlagosan a Ptk.
- §-ában írt, az alkalmazott károkozásáért való helytállási felelősséget jelölte meg. Arra a büntetőeljárásban igazolt tényre hivatkozott, hogy az alperes záhonyi pályafőnökségének vezetője bűncselekményt követett el, és ennek lett a következménye az, hogy a felperes fizetést teljesített az alperesnek. Utóbb, keresetét kiterjesztve harmadlagos jogcímen arra hivatkozott, hogy a felek között
- június
- napján létrejött megállapodás színlelt szerződés volt, mivel mind a két aláíró személy tudatában volt annak, hogy a „megállapodásban" szereplő mennyiségű OH sínt az alperes
- évben nem adta el a felperes részére, így a felperes nem tartozik annak az ellenértékével. A „megállapodás" megkötésének a célja az alperesnél mutatkozó leltárhiány leplezése volt, a felek valóságos akarata nem adásvételre irányult. Negyedsorban - abban az esetben, ha a bíróság a keresetet az előző jogcímeken nem találná megalapozottnak -annak a megállapítását kérte a bíróságtól, hogy a felperes a
- június 24-ei „megállapodás" alapján tulajdonjogot szerzett a 436,32 tonna osztályozatlan hulladéksínen, a tulajdoni igények pedig nem évülnek el, ezért kérte az alperes kötelezését ezen termékek kiadására. Az alperes a kereset elutasítását, és a felperesnek a perrel felmerült költségei megfizetésére kötelezését kérte. A jogalap nélküli gazdagodásra alapított keresettel kapcsolatban kifejtette, hogy ez a jogcím ún. másodlagos, szubszidiárius szabály, amely csak akkor kerülhet alkalmazásra, ha a jogvita a felek jogviszonyára irányadó speciális előírások alapján nem bírálható el, ha a követelésnek nincs más jogcíme. Mivel a perbeli esetben a felek egymással szerződéses viszonyban álltak, és a „megállapodásba" foglalt tartozás elismerő nyilatkozatát a felperes a Ptk.
- §-ában meghatározott határidőben nem támadta meg, ezért a jogvita az érvényes szerződés alapján bírálandó el. Az alkalmazottért való helytállási kötelezettség, mint kereseti jogcím vonatkozásában pedig a Kisvárdai Városi Bíróság
- B. 561/2003/
- számú ítéletében arra a megállapított tényre hivatkozott, hogy az alperes főpályamestere által kiállított valótlan tartalmú csomagolási jegyek önmagukban még nem alapozták meg a felperes fizetési kötelezettségét, hiszen ahhoz hiányzott a mérlegelési jegy és az adásvételi szerződés is. A tartozáselismerő nyilatkozat felperes általi aláírása nélkül az alperes nem tudta volna sikeresen érvényesíteni a felperessel szembeni követelését. Ezért állította, hogy a felperes kárát közvetlenül maga a felperes ügyvezetője okozta, amikor olyan tartozást ismert el és fizetett meg, amellyel ténylegesen nem tartozott. A felperes kárát nem az alperes alkalmazottjának bűncselekményt megvalósító magatartása okozta közvetlenül. Az alperes az utóbb kiegészített keresetnek is kérte az elutasítását. E körben hivatkozott arra is, hogy a felperes követelése elévült. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta, és ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7 226 500 Ft tőkét, és ennek
- november
- napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkor hatályos jogszabályoknak megfelelő mértékű késedelmi kamatát, valamint 867 592 Ft elsőfokú perköltséget. Az elsőfokú bíróság elfogadta az alperes ellenkérelmében kifejtett álláspontját a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak az alkalmazhatósága kérdésében. Mivel a
- június 14én kelt „megállapodást" a felperes sem az alperes irányában nem támadta meg, sem bírósági úton nem kezdeményezte annak érvénytelensége megállapítását, ezért az elsőfokú bíróság azt mondta ki, hogy a perbeli jogvitát a szerződés rendelkezései alapján kell elbírálni, és a Ptk.
- §-a nem alkalmazható. Alaptalannak találta a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti jogcímre alapított másodlagos kereseti követelést is, miután arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes főpályamesterének bűncselekményt megvalósító magatartása ellenére a felperes fizetési kötelezettsége nem ered közvetlenül a bűncselekmény alapjául szolgáló magatartásból, hanem abból, hogy a felperes ügyvezetője
- június 24-én aláírta a valótlan tartalmú nyilatkozatot rögzítő „megállapodást", illetve utóbb azt teljesítette is. Nem találta bizonyítottnak az elsőfokú bíróság az alperesnek a követelés elévülésére vonatkozó kifogását, mert a felperes a
- május 8-ai tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt okiratokkal bizonyította, hogy
- évben többször felszólította az alperest az általa jogalap nélkül teljesített fizetés visszatérítésére, amely felszólítások a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint megszakították az elévülést. A felperes által harmadlagosan megjelölt kereseti jogcímmel, a szerződésnek a Ptk. 207. §
(6)bekezdése szerinti színlelt voltával kapcsolatos alperesi védekezést - miszerint az alperes képviseletében a „megállapodást" aláíró személy nem volt tudatában annak, hogy a felperes nem szállította el a „megállapodásban" megjelölt hulladéksínt az alperestől - az elsőfokú bíróság nem fogadta el. Az elsőfokú bíróság tanú 1-nek és tanú 2-nek a perbíróság előtt, valamint a büntetőeljárásban tett tanúvallomásai alapján bizonyítottnak találta azt a tényállítást, hogy a
- június 24-ei „megállapodás" aláírásakor nem csupán a felperes ügyvezetője, hanem az alperes képviseletében eljáró tanú 2 is tudatában volt annak, hogy a felperes nem szállította el a „megállapodás" szerinti OH sín mennyiséget, és annak a vételárával nem tartozik. Mindezek alapján azt állapította meg, hogy a „megállapodás" aláírásával a felek célja nem adásvételi szerződés létrehozása volt, hanem az alperesnél feltárt leltárhiány leplezése, azaz az adásvételi szerződés megkötését csak színlelték, amelynek a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján az a jogkövetkezménye, hogy a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet vissza kell állítani. Az elsőfokú bíróság erre tekintettel kötelezte az alperest a kereset szerinti tőkeösszeg, valamint annak a Ptk.
- §-a szerinti késedelmi kamata megfizetésére, és a pernyertes felperesnek az elsőfokú eljárással felmerült perköltsége megtérítésére. Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezését, és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását és perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Megalapozatlannak tartotta az elsőfokú bíróság ítéletét, mert álláspontja szerint a perben nem nyert bizonyítást az, hogy a
- június 24-ei „megállapodást" az alperes képviseletében aláíró tanú 2 tudatos akarata színelt szerződés létrehozására irányult. Utalt arra, hogy a Kisvárdai Városi Bíróság
- B. 561/2003/
- számú ítéletének az indokolása ezzel éppen ellentétes megállapítást tartalmaz. Nem vitatta, hogy az alperes főpályamestere visszavonta a büntetőeljárásban a nyomozati szakban tett azon nyilatkozatát, miszerint rajta kívül senki sem tudott arról, hogy az általa kiállított csomagolási jegyek valótlan tartalmúak, de a büntetőeljárásban beszerzett egyéb bizonyítékok is ezt a tényt támasztották alá. Azt pedig soha nem állította a főpályamester, hogy tanú 2 tudomással bírt volna arról, hogy a felperes nem szállította el a hulladék vasat, így annak a vételárával nem tartozik. Hivatkozott a felperes ügyvezetőjének a büntetőeljárásban tanúként tett nyilatkozatára, miszerint tanú 2 azzal kereste meg őt, hogy a cégének elmaradt tartozása van a ... felé, és ezeket olyan levelekkel igazolta, amelyeken a felperes ügyvezetőjének az aláírása szerepelt. A büntetőeljárásban meghallgatott tanúk egybehangzóan azt állították, hogy a hulladékok kiszállításával kapcsolatos intézkedések, az adminisztráció a vádlott feladatát képezték, így az alperes képviseletében a „megállapodást" aláíró személynek nem feltétlenül kellett tudomással bírnia arról, hogy ki, mikor szállított el hulladékot. A felperes képviselője által aláírt csomagolási jegyek alapján alapos okkal feltételezhette, hogy a felperes megvásárolta a hulladék vasat. Ha pedig a büntetőeljárás során adat merült volna fel arra, hogy a vádlotton kívül az alperes más alkalmazottja is tudott arról, hogy a csomagolási jegyek valótlan adatokat tartalmaznak, akkor nyilvánvalóan nem maradt volna el ezen személyek büntetőjogi felelősségre vonása sem. Amennyiben csak az egyik fél akarata irányul a színlelt szerződés megkötésére, akkor a szerződés színlelt jellege, és emiatt a semmisége nem állapítható meg. Az egyoldalú színlelés a megállapodás érvényességét nem érinti. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, és az alperesnek a másodfokú perköltsége megfizetésére kötelezését kérte. Előadta, hogy az alperes a fellebbezésében új bizonyítékra nem hivatkozott, új bizonyítást nem ajánlott fel, ezért megalapozatlanul kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását. Az ellenkérelem indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítéleti megállapításait támasztják alá tanú 2-nek, tanú 3-nak és tanú 4-nek a büntetőeljárás során tett tanúvallomásai. Az ítélőtáblának a Pp. 256/A. §
(3)bekezdése szerinti felhívására az alperes nem nyilatkozott, a felperes pedig nem kérte az ügyben tárgyalás megtartását, ezért az ítélőtábla a Pp. 256/A. §
(4)bekezdése alapján - hivatkozva a Pp. 256/A. 0
(1)bekezdés f.) pontjára - a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást a perbeli jogvita eldöntéséhez szükséges mélységben feltárta, a felek által szolgáltatott bizonyítékokat a Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint összességükben megfelelően értékelte. Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban a perbeli tényállásból az irányadó jogszabályok alkalmazásával részben eltérő jogi következtetést kell levonni. Az alperes a fellebbezésében azt hangsúlyozta, hogy az elsőfokú eljárásban nem nyert bizonyítást az, hogy az alperes képviseletében a
- június 24-ei megállapodást aláíró tanú 2 tudatos akarata színlelt szerződés létrehozására irányult. Arra hivatkozott, hogy bár az alperes főpályamestere, mint vádlott visszavonta a nyomozati eljárásban tett azon nyilatkozatát, miszerint rajta kívül senki sem tudott arról, hogy ő valótlan tartalmú csomagolási jegyeket állított ki. Arra nézve azonban nincs adat, hogy bármikor azt állította volna, tanú 2 tudomással bírt arról, a felperes nem szállította el a perbeli mennyiségű hulladék vasat, így annak a vételárával sem tartozik. Az ítélőtábla álláspontja szerint a perbeli jogvita eldöntésénél abból kell kiindulni, hogy a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen. A peres felek között
- június
- napján létrejött „megállapodás" tartalmát tekintve a felperesnek a
- évben a 019152-019157 számú küldleveleken szereplő, összesen 436,32 tonna OH fémhulladék adásvételére kötött szerződésekből eredő vételár tartozásának az elismerését jelenti. A tartozáselismerés egyoldalú, címzett jogügylet, és a perbeli „megállapodás" is ennek minősül, függetlenül attól, hogy formailag azt a felek közös nyilatkozata tartalmazza. A tartozáselismerés következtében nem keletkezik új kötelezettség. Éppen ezért a bíróságnak nemcsak a tartozás elismerés létrejötte, hanem az elismert tartozás alapjául szolgáló jogviszony tekintetében is meg kell állapítania a tényállást, és adott esetben a döntését nem a tartozás elismerésére, hanem a tartozás eredeti jogcímére kell alapítania. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítás hiányában a szerződés nem jön létre. A perbeli esetben sem a felperes, sem az alperes részéről nem történt az adásvételi szerződés megkötését célzó akaratnyilvánítás. A felperes egyáltalán nem akart az elismert tartozása alapjaként megjelölt árura nézve adásvételi szerződést kötni, és az alperes célja sem az adásvételi szerződés megkötése volt (mivel nem kívánta a feltüntetett mennyiségű OH fémhulladékot a felperesnek átadni), hanem a feltárt leltárhiány csökkentése. A felperes a keresetlevélhez mellékelt, a Kisvárdai Városi Bíróság
- B. 561/2003/
- számú ítéletével, illetve az ezt helybenhagyó, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
- Bf. 229/2005/
- számú végzésével igazolta, hogy a „megállapodás"-ban szereplő OH fémhulladék mennyiséget ténylegesen nem vásárolta meg, az azokra vonatkozó csomagolási jegyzékeket az alperes alkalmazottja bűncselekményt megvalósítva, hamis tartalommal töltötte ki. Vagyis a hulladékok kiszállításával kapcsolatos feladatokat ellátó, az ezzel összefüggő adminisztrációs és nyilvántartási munkát is egyedül végző - a bianco csomagolási jegyeket hamis adatokkal kitöltő - B.J. is tudta, hogy a felperes a csomagolási jegyeken feltüntetett fémhulladék mennyiséget nem vásárolta meg. A tartozáselismerő nyilatkozatban feltüntetett OH fémhulladék mennyiségre nézve tehát az adásvételi szerződés létre sem jött, a felperes utóbb a „megállapodás"-ban egy nem létező adásvételi szerződésből eredő, nem létező kötelezettséget ismert el. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint, aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. A Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatokban
- évben
- sorszám, illetve
- évben
- sorszám alatt megjelent eseti döntéseiben kifejtett álláspontja, és az elsőfokú bíróság által is helyesen felhívott, következetes jogalkalmazási joggyakorlat szerint a jogalap nélküli gazdagodás szabályai csak akkor alkalmazhatóak, ha a jogvita a felek jogviszonyára irányadó speciális szabályok alapján nem bírálható el. Következésképpen a létre nem jött adásvételi szerződés alapján a felperes által megfizetett összeg visszatérítésére a felperes a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint alappal tarthat igényt. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a fentebb kifejtett, eltérő jogi indokok alapján a Polgári perrendtartásról szóló többször módosított
- évi III. tv. (Pp.)
- §-ának
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú eljárással felmerült költségeit maga viseli, valamint a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint az ítélőtábla őt kötelezte a felperesnek a másodfokú eljárással felmerült, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a.) pontja,
(5)-
(6)bekezdései, és a 4/A. §
(1)bekezdése alapján 180 000 Ft + ÁFA = 225 000 Ft-ban meghatározott ügyvédi munkadíjból álló perköltsége megfizetésére. Debrecen,
- október hó
- napján Dr. Madarász Anna sk a tanács elnöke, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk előadó bíró, Szilágyiné Dr. Karsai Andrea sk bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó