Gf.30022/2008/8 – Debreceni Ítélőtábla

Gf. IV. 30.022/2008/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Gál Róbert Ügyvédi Iroda (4025 Debrecen, Piac u.
2. II/5.; ügyintéző: Dr. Gál Róbert ügyvéd) által képviselt I.r. felperes neve (I.r. felperes címe) I.r., és a II.r. alperes neve (II.r. felperes címe) II.r. felpereseknek, a TAXCO Vagyonkezelő és Gazdasági Szakértő Kft. (1145 Budapest, Jávor u. 11/A; felszámolóbiztos: Török László 4026 Debrecen, Csemete u. 8.), mint felszámoló részéről megbízott Dr. Kandi Erzsébet ügyvéd (4024 Debrecen, Piac u. 58.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, 34 658 095 Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
3. november 21-én meghozott 7.G.40.183/2004/
4. számú ítélete ellen, az alperes részéről
5. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő ítéletet: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét pedig helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I.r. felperesnek 50 000 (Ötvenezer) Ft, a II.r. felperesnek pedig 300 000 (Háromszázezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság az
6. sorszámon meghozott ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I.r. felperesnek 15 napon belül 3 971 650 Ft-ot és annak
7. március hó
8. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát, ezt meghaladóan pedig az I.r. felperes keresetét elutasította. A II.r. felperes vonatkozásában az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a II.r. felperesnek 15 napon belül 27 802 000 Ft-ot és annak
9. szeptember hó
10. napjától a kifizetés napjáig járó évi 24%-os kamatát. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I.r. felperesnek 132 450 Ft, a II.r. felperesnek pedig 1 773 549 Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság által megállapított - a fellebbezés elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint az alperes
11. tavaszán szóban megállapodott az I.r. felperessel abban, hogy az alperes által beszerzett, máshonnan elbontott csarnok acélszerkezetét az alperes székhelyén összeszereli. A szerződő felek az I.r. felperesnek járó vállalkozói díjban nem állapodtak meg, az alperes azonban a munka megkezdésekor az I.r. felperesnek 4 800 000 Ft-ot megfizetett. Az I.r. felperes a szétbontott acélszerkezet javítását, pótlását, majd összeszerelését elvégezte. Az elvégzett munka értéke 8 606 250 Ft volt, amelynek ellenértékét az alperes a 4 800 000 Ft előleg kivételével -felszólítás ellenére nem fizetette meg. Az I.r. felperes elvégezte az alperes részére egy Volvo gyártmányú tehergépkocsi különleges vontatórendszerének gyártását és az ahhoz kapcsolódó javítást is 90 400 Ft értékben, valamint egy kéttengelyes pótkocsi homlokfalának és ponyvatartóinak a javítását 75 000 Ft értékben, amely munkák ellenértékét az alperes ugyancsak elmulasztotta megfizetni az I.r. felperes számára. A II.r. felperes keresetével összefüggésben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő volt: Az alperes
12. márciusában került gazdasági kapcsolatba a II.r. felperessel, amelyből eredően az alperesnek jelentős tartozása keletkezett a II.r. felperessel szemben. Az alperes a tartozása összegét
13. január 23-án 71 557 541 Ft-ban,
14. május 12-én 123 352 696 Ft-ban,
15. július 1-jén pedig 103 598 486 Ft-ban elismerte.
16. március 29-én az alperes „Megállapodás tartozás rendezéséről" megnevezésű szerződést kötött a II.r. felperessel, amelyben az akkor fennálló tartozásának tőkeösszegét 67 107 259 Ft-ban, a fennálló tőketartozása után
17. február 29-ig esedékessé vált (tőkésített) kamattartozását 4 635 542 Ft-ban, a korábban már kiegyenlített számlák utáni késedelmi kamattartozását pedig 20 576 669 Ft-ban ismerte el. A szerződésben az alperes készfizető kezességet vállalt T.M-nak a II.r. felperes felé fennálló 3 000 000 Ft összegű tartozásáért, ezen belül vállalta a tartozás
18. április hó
19. napjáig történő megfizetését. Megállapodtak továbbá arról, hogy az alperes jogosult a II.r. felperes követelésébe beszámítani a II.r. felperesnél javításon lévő tartálykocsi értékét 1 000 000 Ft összegben . Az alperes által elismert tartozás rendezését illetően a szerződő felek abban állapodtak meg, hogy az alperes legkésőbb
20. április 30-ig megfizet a II.r. felperesnek 60 000 000 Ft-ot, a fennmaradó tartozását pedig havi 3 000 000 Ft összegű részletekben, kamatmentesen fizeti meg a II.r. felperesnek azzal, hogy amennyiben az alperes bármelyik részlet teljesítésével késedelembe esik, úgy a késedelme idejére évi 24% mértékű késedelmi kamatot tartozik megfizetni. A szerződés tartalmazta továbbá, hogy amennyiben az alperes a vállalt kötelezettségét megszegi és azt írásbeli felszólítás ellenére sem teljesíti, úgy a II.r. felperes jogosult a szerződést indokolás nélkül felmondani és a felmondással az alperes teljes tartozása esedékessé válik.
21. március 30-án háromoldalú szerződés jött létre a II.r. felperes, az alperes, valamint az alperes bankszámláját vezető Postabank és Takarékpénztár Rt. között. Ebben a szerződő felek egyrészt rögzítették az alperesnek a II.r. felperessel szemben fennálló tartozását, továbbá azt, hogy amennyiben az alperes 30 napon belül 60 000 000 Ft-ot megfizet a II.r. felperesnek, abban az esetben a II.r. felperes lemond a Postabank és Takarékpénztár Rt-vel szemben korábban bejelentett kártérítési igényéről. Az alperes a II.r. felperessel szemben fennálló tartozásából
22. április 23-án 60 000 000 Ft-ot,
23. május 12-én 2 021 251 Ft-ot,
24. május 13-án 1 000 000 Ft-ot,
25. június 10-én 3 000 000 Ft-ot,
26. június 22-én 3 000 000 Ft-ot,
27. augusztus
28. napján pedig 78 899 Ft-ot megfizetett, amely részteljesítések elszámolása után - a
29. augusztus 31-i állapot szerint - a tőketartozása 25 557 945 Ft-ra, a késedelmi kamattartozása pedig 2 442 857 Ft-ra módosult. A II.r. felperes
30. június 8-án - arra hivatkozással, hogy az alperes a
31. március 29-i megállapodásban vállalt kötelezettségét maradéktalanul nem teljesítette - az alperessel kötött szerződést felmondta és felszólította az alperest a teljes tartozása három napon belül történő megfizetésére. Az alperes a II.r. felperesnek
32. november 12-én küldött levelében a még fennálló teljes tartozását 25 880 990 Ft-ban elismerte, azonban e tartozásába kérte beszámítani a levelében részletezett, összesen 27 183 271 Ft-ban megjelölt saját követelését, amely beszámítás teljesítése elől a II.r. felperes elzárkózott. A felperesek módosított kereseti kérelme arra irányult, hogy a bíróság az I.r. felperes javára 8 473 500 Ft és járulékai, a II.r. felperes javára pedig 27 802 000 Ft és járulékai megfizetésére kötelezze az alperest. Az alperes a felperesek keresetének teljes mértékben történő elutasítását kérte. Az I.r. felperes kereseti kérelmével összefüggésben előadta, hogy a szétszerelt csarnok újbóli összeszerelésének díjában a felek előzetesen nem állapodtak meg, a már megfizetett 4 800 000 Ft pedig fedezte az I.r. felperes által ténylegesen elvégzett munka ellenértékét. Az I.r. felperes részéről állított gépjármű javításokkal és egyéb munkavégzésekkel kapcsolatosan pedig vitatta mind a munkavégzés tényét, mind annak az I.r. felperes által megjelölt értékét. A II.r. felperes kereseti kérelmével összefüggő ellenkérelmében az alperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a
33. március 29-én megkötött szerződés érvénytelen, amiatt, hogy annak aláírásakor „gazdasági kényszerhelyzetben" volt, annak aláírására ugyanis azért került sor, mert a számlavezető pénzintézete csak ebben az esetben vállalta a működéséhez nélkülözhetetlen újabb kölcsön folyósítását. A fenti nyilatkozatától függetlenül az alperes a II.r. felperes követelésével szemben 13 419 604 Ft erejéig beszámítási kifogást is előterjesztett, amelyből a II.r. felperes az eljárás során 1 000 000 Ft-ot elismert, és a keresetét ezzel az összeggel leszállította. Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az I.r. felperes keresete részben, a II.r. felperes keresete pedig teljes mértékben alapos. Az I.r. felperes és az alperes közötti jogviszonyokkal összefüggésben megállapította, hogy az I.r. felperesnek járó vállalkozói díjban való megállapodás hiányában közöttük érvényes szerződés nem jött létre, annak hiányában pedig az érintett feleknek egymással a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell elszámolni. Mezősi György igazságügyi szakértő kiegészített szakértői véleménye alapján az acélszerkezetű csarnok vonatkozásában az elsőfokú bíróság az I.r. felperes részéről nyújtott szolgáltatás értékét 8 606 250 Ft-ban határozta meg. A munka megkezdésekor az alperes által az I.r. felperesnek megfizetett 4 800 000 Ft-ot előlegnek minősítette és megállapította, hogy annak elszámolása mellett az alperes tartozása 3 806 250 Ft. Az I.r. felperes keresetében megjelölt további követelések vonatkozásában az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a felperesi munkavégzés tényét és annak terjedelmét kétséget kizáróan csupán a még az alperes birtokában lévő tehergépjármű és pótkocsi esetében lehetett megállapítani. E munkavégzések ellenértékét az elsőfokú bíróság Bartha Attila aggálytalannak elfogadott szakértői véleménye alapján 165 400 Ft-ban határozta meg. Mindezek alapján az I.r. felperes részéről az alperes javára elvégzett, még ki nem egyenlített munkák ellenértékét az elsőfokú bíróság 3 971 650 Ft-ban állapította meg és az alperest ennek az összegnek és járulékainak megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan pedig az I.r. felperes keresetét elutasította. A II.r. felperes keresetével összefüggésben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az annak alapjául szolgáló
34. március 29-én létrejött megállapodással szemben az alperes a megtámadási jogát kifogás útján jogszerűen érvényesíthette. Az érvénytelenségi kifogás érdemi vizsgálatának eredményeként azonban azt állapította meg, hogy az megalapozatlan. E megállapítása elsődleges indokaként az elsőfokú bíróság arra hivatkozott, hogy az alperes az állított gazdasági kényszerhelyzetének fennállását, illetőleg a vele szemben történt jogellenes fenyegetés tényét a perben nem bizonyította. Kifejtette ezzel összefüggésben, hogy a támadott szerződés megkötését megelőzően az alperes több alkalommal is elfogadta a felperes részéről a tartozása összegéről készített egyenlegeket és a szerződés aláírása után is csupán a perindítást követően hivatkozott arra, hogy nem áll fenn tartozása a II.r. felperessel szemben. Másrészt az elsőfokú bíróság a II.r. felperes részéről az alperes számlavezető pénzintézete ellen kilátásba helyezett követeléssel összefüggésben arra hivatkozott, hogy a bírósági gyakorlat nem tekinti jogellenesnek az igényérvényesítéssel való fenyegetést. Ezért az alperes a II.r. felperessel megkötött szerződését arra tekintettel egyébként sem támadhatta volna eredményesen. Az elsőfokú bíróság az alperes beszámítási kifogását csak a II.r. felperes részéről elismert 1 000 000 Ft erejéig találta alaposnak. Ezt a döntését egyrészt azzal indokolta, hogy a II.r. felperes tagadásával szemben az alperes a perben nem bizonyította, hogy a K.Gy. részére átadott 10 000 000 Ft a
35. március 29-i megállapodás megkötésekor nem került elszámolásra, másrészt azzal, hogy a
36. sorszámú iratában az alperes a 2 419 604 Ft összegű gázolajszállítás tényét elismerte, ezért az annak elmaradására alapított igénye nem lehetett megalapozott. Az alperes részéről indítványozott könyvszakértői bizonyítás mellőzését az elsőfokú bíróság azzal indokolta, hogy azt az alperes a gazdasági kényszerhelyzete bizonyítására terjesztette elő. Annak megállapítására azonban a bíróság az ítéletben kifejtett indokok miatt nem látott lehetőséget. „A felek közötti pénzmozgások nagyfokú számviteli hiányosságai miatt" pedig a tartozás összegének megállapítása tekintetében a könyvszakértői bizonyítás sikere „eleve kilátástalan lett volna". A
37. március 29-én létrejött megállapodás alapján az elsőfokú bíróság alaposnak találta a II.r. felperes évi 24% mértékű kamatkövetelését is, ezért az alperest a II.r. felperes módosított keresete szerint marasztalta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak újabb eljárás lefolytatására utasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a felperesek teljes keresetének az elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást kellő mértékben nem tárta fel. A hiányos tényállás alapján pedig tévesen állapította meg, hogy a
38. március 29-i megállapodás megkötésekor az alperes nem volt gazdasági kényszerhelyzetben. A tényállás teljes körű feltárásához - megítélése szerint - elengedhetetlen lett volna a részéről indítványozott könyvszakértői bizonyítás lefolytatása, amelyet az elsőfokú bíróság téves indokkal utasított el. Annak hiányában pedig nem lehetett megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy az alperes valóban tartozik-e a II.r. felperesnek, és ha igen, a fennálló tartozásból mennyi a tőke és mennyi a késedelmi kamat. Hivatkozott arra is, hogy vele szemben a felperesek jogalap nélküli gazdagodás jogcímén nem terjesztettek elő követelést, ezért - álláspontja szerint - ezen a jogcímen a marasztalására jogszerűen nem kerülhetett volna sor. Az I.r. felperes keresetében hivatkozott csarnokra vonatkozóan állította, hogy a részéről kifizetett 4 800 000 Ft a szerződő felek által kölcsönösen elfogadott vállalkozói díj összege volt. Azt pedig az I.r. felperes számára nem vitásan megfizette, további tartozása ezért az I.r. felperessel szemben nem áll fenn. Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság „megfelelő számviteli bizonylat (számla, nyugta) hiányában", jogellenesen kötelezte késedelmi kamat megfizetésére is. A felperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérték. Hangsúlyozták, hogy az alperes a II.r. felperessel szemben fennálló tartozását a
39. március 29-i megállapodás megkötése után tett nyilatkozataiban is elismerte. Ezért továbbra is állították, hogy az alperesnek a megállapodás megkötésekor fennállott gazdasági kényszerhelyzetére való hivatkozása megalapozatlan. Az I.r. felperes által összeszerelt acélváz-szerkezet vonatkozásában megjegyezték, hogy az alperes fellebbezési állítása ellentétes a saját korábbi nyilatkozataival, hiszen az elsőfokú eljárás során az alperes maga is elismerte, hogy a vállalkozói díj tekintetében nem jött létre megállapodás közte és az I.r. felperes között. Tény ugyanakkor, hogy az I.r. felperes a vállalt munkát elvégezte. A teljesítésről számlát állított ki és azt megküldte az alperesnek. Az alperes azonban a számlát nem egyenlítette ki, ezért az I.r. felperes megalapozottan érvényesítette a késedelmi kamatigényét is vele szemben. A Debreceni Ítélőtábla a cégnyilvántartás adatai alapján, a másodfokú eljárás során megállapította, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően az Fpk...... számú végzésével az alperes fizetésképtelenségét jogerősen megállapította és elrendelte a felszámolását. A felszámolás kezdő időpontja:
40. július
41. A felszámoló részéről megbízott jogi képviselő pedig az alperes fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta. A peres felek a másodfokú eljárás során tárgyalás tartását nem kérték. Ezért a Debreceni Ítélőtábla az alperes fellebbezését a Pp. 256/A.§