Kbf.86/2008/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés) miatt folyamatban levő büntetőeljárást megszünteti. Ellenben az I. r. és a II. r. vádlottat bűnösnek mondja ki szolgálatban kötelességszegés vétségében (Btk. 348.§

(1)bekezdés), ezért őket megrovásban részesíti. Az I. r. és a II. r. vádlottakat személyenként kötelezi 2.920 (kettőezerkilencszázhúsz) forint bűnügyi költség megfizetésére, míg az ügyben felmerült további 2.920 (kettőezer-kilencszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye, amelyet a III. r. vádlott az ítélet kézbesítésétől számított 8 (nyolc) napon belül jelenthet be. Indokolás: A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa a

1. május
2. napján kihirdetett KB.I.183/2007/
3. számú ítéletével az I.r. és a II.r., valamint a III. r. vádlottat az ellenük szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Egyben megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A tárgyaláson az I., II. és III.r. vádlottak, valamint az I. és II.r. vádlottak védője tudomásul vették a kihirdetett ítéletet. A katonai ügyész a részére kézbesített ítélet ellen fellebbezést jelentett be mindhárom vádlott terhére, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.III.83/
4. számú átiratában indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, az I., II., és III.r. vádlottakat mondja ki bűnösnek a Btk.348.§

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében, és a vádlottakkal szemben a Btk.87.§

(2)bekezdés e./ pontjában írt enyhítő rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetést szabjon ki, továbbá kötelezze őket egyetemlegesen a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ügyészi álláspont szerint a vádlottak bűncselekmény elkövetésének gyanújáról szereztek tudomást, intézkedést, jelentést nem tettek, így magatartásukkal megszegték a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. 13.§

(1)bekezdésében és a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról kiadott és az elkövetés idejében hatályban volt 3/1995.(III.1.) BM rendelet 6.§

(1)bekezdésében foglalt rendelkezést. A másodfokú katonai ügyészség átiratában észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást követően az iratok felolvasása helyett csak az iratok ismertetését végezte el, ezzel megszegte a Be. 301.§

(1)és

(3)bekezdésében írt rendelkezéseket. Utalt azonban arra is a fellebbviteli ügyészség, hogy az elsőfokú bíróság ezen eljárásával csupán ún. relatív eljárási szabálysértést követett el. Az I. és II.r. vádlottak védője előterjesztette az ügyészi fellebbezéssel, valamint a másodfokú ügyészi átirattal kapcsolatos észrevételeit. Beadványában az első fokú ítélet helybehagyására tett indítványt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított, mérlegelt tényállás meglapozott, mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért eltérő tényállás megállapítására nincs lehetőség. Az elsőfokú bíróságnak a jogi következtetése is helyes volt, mivel a vádlottak magatartása nem vonható a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezés más módon, súlyosan megszegése fogalma alá. A vádlotti magatartások ugyanis súlyukat, a sérelem fokát tekintve nem azonosak az adott törvényi tényállásban rögzített első három, külön nevesített elkövetési magatartással. A Katonai Fellebbviteli Ügyészségnek a nyilvános ülésen eljárt képviselője perbeszédében az ügyészi fellebbezést és a másodfokú ügyészi átiratban foglaltakat az I. és II.r. vádlottak tekintetében változatlanul fenntartotta, indítványait megismételve, míg a III.r. vádlott esetében a fellebbezést módosította. Ezen vádlott tekintetében indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Btk.124.§-ában írt büntethetőséget megszüntető okra figyelemmel a szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt folyamatban lévő büntetőeljárást szüntesse meg. Indítványozta továbbá, hogy a III.r. vádlottra jutó bűnügyi költségrész tekintetében a másodfokú bíróság állapítsa meg, hogy azt az állam viseli. Az I.. és II.r. vádlottak az utolsó szó jogán tett nyilatkozatukban csatlakoztak a védő írásbeli beadványában foglaltakhoz és az első fokú ítélet helybenhagyását kérték. A bejelentett katonai ügyészi fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a katonai tanács ítélete felülbírálatra alkalmas. Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, a lényeges eljárási szabályokat betartotta és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A katonai tanács ítéletének tényállása csupán az I.r. vádlott személyi körülményei körében, azzal szorul helyesbítésre, hogy; „Az I.r. vádlott szolgálati viszonya felmentéssel megszűnt.” Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által ekként helyesbített tényállás már mindenben a mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. A katonai ügyészi fellebbezés a következők szerint alapos. Az elsőfokú katonai tanács ítélete a III.r. vádlott vonatkozásában rögzíti, hogy a rendőrség hivatásos állományában teljesített szolgálatot. A másodfokú iratok 4. sorszáma alatt található személyügyi parancs szintén azt rögzíti, hogy a III.r. vádlott szolgálati viszonya lemondással megszűnt. A Btk.124.§-ában foglaltak szerint nem büntethető katonai vétség miatt az elkövető, ha a tettes szolgálati viszonyának megszűnése óta egy év eltelt. Megállapítható, hogy a III.r. vádlott szolgálati viszonyának megszűnése óta már több mint egy év eltelt, ezért a fellebbviteli katonai tanács az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a Btk.124.§-ában foglaltakra figyelemmel, a Be. 487.§-a alapján a III.r. vádlottal szemben a szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt folyamatban lévő büntetőeljárást - büntethetőséget megszüntető okból - megszüntette. Az I. és II.r. vádlottak büntetőjogi felelősségével kapcsolatban megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az általa helyesen megállapított tényállás alapján helytelen jogi következtetést vont le, amikor ezen vádlottakat az ellenük emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Az elsőfokú bíróság a tényállásban azt rögzítette hogy az I.r. vádlott az ügyeleti jelentésben nem rögzítette a bejelentés tényét és a megtett intézkedést, valamint a II.r. vádlott tekintetében azt, hogy az írásos jelentését, mintegy 3 nap késedelemmel készítette el. A rendelkezésre álló iratok alapján, de az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint is, az I. és II.r. vádlottak bűncselekmény elkövetésének gyanújáról értesültek. A II.r. vádlott közvetlenül a helyszínen a sértettől szerzett tudomást tárgyai eltűnéséről, míg az I.r. vádlott ugyanerről közvetett módon a II.r. vádlottól szerzett tudomást. A Btk.348.§

(1)bekezdésében írt szolgálatban kötelességszegés vétségét az követi el, aki őr-, ügyeleti vagy egyéb készenléti szolgálatban elalszik, szeszes italt fogyaszt, rendeltetési helyét elhagyja vagy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést más módon, súlyosan megszegi. Megállapítható, hogy az I. és II.r. vádlottak az adott bűncselekmény törvényi tényállása 4. fordulatában írt bűncselekményt követték el a tényállásban rögzített magatartásukkal. A szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést, más módon, súlyosan megszegték, amikor jelentési kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az I.r. vádlott azzal, hogy ügyeletes tisztként írásban nem rögzítette a bűncselekmény gyanújáról történt tudomásszerzést, és más, az ügyet előrevivő intézkedést nem tett, míg a II.r. vádlott azzal a magatartásával, hogy ugyanerről a körülményről a helyszínen járt járőrvezetőként a helyszínen megismert tényeket rögzítő írásos jelentést csak a tudomásszerzést követő 3 nappal később készített. Nem kétséges az, hogy az I. és II.r. vádlottak jelentési kötelezettsége adott esetben fennállt, és nem kétséges az sem, hogy a jelentéstétel elmulasztása a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezéseknek olyan súlyú megszegése, amely egyenértékű a tényállásban írt előző, nevesített elkövetési magatartással, így az elalvással, a szeszesital fogyasztásával, vagy rendeltetési hely elhagyásával, figyelemmel arra, hogy az elkövetési magatartás a szolgálat alaprendeltetése szerinti céljának meghiúsulását eredményezte. A jelentéstétel elmaradása alkalmas volt arra, hogy további személyeket, a vádlottak elöljáróit megakadályozza abban, hogy a cselekményről tudomást szerezve a gyanú alapján bizonyos intézkedéseket tegyenek. Egyébként a jelentési kötelezettség megszegését szankcionálja a Btk.350.§-ában írt bűncselekmény is, mely szerint, aki fontos szolgálati ügyben kellő időben nem tesz jelentést, vagy valótlan jelentés tesz vétséget követ el. Az adott bűncselekmény tekintetében a kialakult gyakorlat szerint mindig fontos szolgálati ügynek tekintendő a bűncselekmény elkövetésének gyanújáról való tudomásszerzés. A Btk.350.§-ában írt bűncselekmény azonban az általános jelentési kötelezettségre vonatkozik, míg a konkrét szolgálattal kapcsolatos jelentéstétel elmulasztása a Btk.348.§-ában írt szolgálatban kötelességszegést valósítja meg. Megállapítható azonban bűncselekmény gyanújáról való tudomásszerzés, illetve ezzel kapcsolatos jelentés mulasztása esetén a rendőrök akkor is bűncselekményt követnek el, ha az éppen nem vezényelt szolgálatban történik. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az I. r. és a II. r. vádlottak tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és őket bűnösnek mondta ki a Btk. 348.§

(1)bekezdés IV. fordulata szerinti szolgálatban kötelességszegés vétségében. Ennyiben a katonai ügyészi fellebbezés eredményre vezetett. Megállapítható, hogy időközben a vádlottak személyi körülményeiben jelentős változás következett be, így az I. és III.r. vádlottak szolgálati viszonya időközben megszűnt, illetve a III.r. vádlott tekintetében épp a szolgálati viszonya megszűnésétől számított időmúlás miatt már a büntetőeljárás is megszüntetésre került. Ezért a megváltozott körülményekre, valamint ezzel összefüggésben az ügy belső arányaira is figyelemmel, már az állapítható meg az I. és II.r. vádlottak tekintetében, hogy a cselekményük az elbíráláskor már oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen velük szemben, ezért a bíróság őket a Btk.71.§

(1)bekezdése alapján megrovásban részesítette. Az I. és II.r. vádlottak tekintetében - az ellentétes tartalmú döntésre figyelemmel - a bíróság az elsőfokú bíróságnak a bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezését is megváltoztatta és a Be. 338.§

(1)bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel az I. és II.r. vádlottakat egyenként kötelezte 2.920.-Ft bűnügyi költség megfizetésére, míg a III.r. vádlott tekintetében a Be. 339.§

(1)bekezdésben foglaltak alapján úgy rendelkezett, hogy a vonatkozásában felmerült 2.920.-Ft bűnügyi költséget az állam viseli. A fellebbezési jog a Be. 386.§

(1)bekezdés a./, illetve b./ pontján alapszik. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372.§

(1)bekezdésén alapult. Budapest,

1. december
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. bíró A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának ítélete az I. r. és a II. r. vádlottak tekintetében a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. december
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának ítélete a III.r. vádlott tekintetében
5. január
6. napján - a rendelkező részben írt változtatással - jogerős. Budapest,
7. január
8. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kígyósi Józsefné bírósági ügyintéző