Bf.379/2008/6 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés e) pontja] tárgyalás alapján meghozott ítéletével az I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés előkészületének bűntettében [Btk. 166. §

(1)és

(3)bekezdése], valamint felbujtóként elkövetett lőfegyverrel visszaélés bűntettében [Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pontja], amelyért halmazati büntetésül 3 év 8 hónap börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést az I.r. vádlott terhére hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása végett, másrészt az I.r. vádlott felmentésért, az I.r. vádlott védője pedig elsődlegesen felmentésért, másodsorban pedig enyhébb büntetésért. A védő a fellebbezését a másodfokú eljárásban írásban is indokolta, s ebben bizonyítási indítványt is előterjesztett. Indítványozta (

1. sz. név), (
2. sz. név) és (
3. sz. név) tanúkénti kihallgatását, valamint az iratok között található fényképmásolatok vonatkozásában az eredeti fényképfelvételek beszerzését, s az azon szereplő lőfegyvernek a lefoglalt lőfegyverrel való összehasonlítását. Az ítélet a II.r., a III.r., a IV.r. és az V.r. vádlott vonatkozásában első fokon jogerőre emelkedett. A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta, az I.r. vádlottal szemben kiszabott börtön tartamának súlyosítását, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta. A fellebbezések alaptalanok. Az ítélőtábla a Be.
4. §

(1)bekezdése és a 349. §

(1)bekezdése alapján eljárva az ítéletnek az I.r. vádlottra vonatkozó részét és az azt megelőző bírósági eljárást bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le a tárgyalást. Az ügy ténybeli és jogi elbírálásához szükséges körben és mélységben a bizonyítást felvette. (tanú neve) ismételt tanúkénti kihallgatására vonatkozó bizonyítási indítvány elutasítását ugyan az ítéletben elmulasztotta megindokolni [Be. 258. §

(2)bekezdés f) pontja], az ítélőtábla azonban az elutasítást érdemben helytállónak, illetve a védőnek a másodfokú eljárásban előterjesztett további bizonyítási indítványait alaptalannak ítélte. A Be. 353. §

(1)bekezdése értelmében „A másodfokú bírósági eljárásban bizonyításnak akkor van helye, ha az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel, vagy az hiányos, továbbá, ha a bizonyítás az elsőfokú bírósági eljárásban megvalósult szabálysértés orvoslását eredményezheti.". A bizonyítás ezen törvényi feltételei közül egyik sem állapítható meg. A fényképfelvételeken látható fegyver és az eljárás során lefoglalt fegyver azonosságának vizsgálata szükségtelen. Minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a lefoglalt lőfegyver azonos azzal, amelynek az átadására egy pizzafutár segítségével került sor egy áruház parkolójában, s amelynek a beszerzéséért az I.r. vádlott 200.000,- Ft-ot fizetett a II.r. vádlott részére. A vádlottakhoz került és lefoglalt fegyver útját az elsőfokú bíróság teljeskörűen és aggálymentesen tisztázta. Ehhez képest az eredeti fényképfelvételek beszerzése semmilyen más tényállás megállapítására nem vezethet. Ugyanez vonatkozik a felajánlott tanúbizonyítással kapcsolatban is. (tanú neve) kihallgatása a szükséges és lehetséges körben és mértékben megtörtént az elsőfokú eljárásban. Semmi olyan körülmény nem merült fel, ami az ismételt Bf.II.379/2008/

1. kihallgatását szükségessé tenné. Sem az ő, sem (
2. sz. név), (
3. sz. név), illetve (
4. sz. név) kihallgatása - amely utóbbiak idézését konkrétumok nélkül indítványozta a védő - nem eredményezheti a megalapozott tényállás mellett eltérő tényállás megállapítását. Az elsőfokú bíróság a tényállást az általa elfogadott bizonyítékokra alapította. E vonatkozásban részletesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékot mennyiben és miért fogadott vagy utasított el, így arról is, hogy miért nem fogadta el az I.r. vádlott védekezését. Indokolása iratszerű és logikus, amely ezáltal irányadó volt a másodfokú bíróság számára is. A bizonyítékok mérlegelésén keresztül a tényállást támadó és felmentést célzó fellebbezések (illetve bizonyítási indítvány) eredményre nem vezethetett. A másodfokú bíróság - osztva a fellebbviteli főügyészség indítványát e körben - a tényállást mindössze annyiban egészítette ki a Be.
5. §

(1)bekezdés a) pontja alapján, hogy az I.r. vádlott a 2004. évi XXIV. tv. 3. §

(1)bekezdés b) pontjában foglaltaknak a megszegésére vette rá a II.r. vádlottat (ítélet

1. oldal
2. és
3. bekezdése). A tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett az I.r. vádlott bűnösségére, és az általa elkövetett bűncselekményeket is a Btk. vonatkozó részeinek megfelelően minősítette. A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket túlnyomórészt helyesen sorolta fel. További súlyosító körülményként értékelte a másodfokú bíróság, hogy az I.r. vádlott az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás alatt követte el az újabb bűncselekményeket, és azt, hogy több személyt is bevont az elkövetésbe. A másodfokú bíróság ezzel együtt is úgy ítélte meg, hogy - figyelemmel a vádlottak közötti belső arányosítás követelményére - az I.r. vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés olyan törvényes nemű és mértékű, amelynek sem a súlyosítása nem szükséges, sem az enyhítése nem indokolt (az ítélőtábla a közügyektől eltiltás mértékét érintő indokolást annyiban korrigálta, hogy az nem a szabadságvesztés mértékéhez igazodott, hanem az I.r. vádlott által elkövetett bűncselekmények jellegéhez és súlyához). Ezért a büntetésre vonatkozó fellebbezések is eredménytelennek bizonyultak. Észlelte ugyanakkor az ítélőtábla, hogy a megyei bíróság a Btk.
4. §

(2)bekezdés b/

1. pontjában foglaltak ellenére a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyház helyett tévesen börtönben állapította meg. Figyelemmel arra, hogy a volt feleségét megöletni akaró, ennek érdekében kitartóan cselekvő I.r. vádlott esetében nem indokolt a Btk.
2. §

(2)bekezdésének alkalmazásával a törvényben előírtnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározása, ezért a másodfokú bíróság az ítéletet a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján eljárva megváltoztatta, és a végrehajtási fokozatot a fenti jogszabályhely szerinti fegyházban állapította meg (amely esetében feltételes szabadságra bocsátásnak csak akkor van helye, ha az elítélt a büntetésének legalább 4/5 részét kitöltötte - Btk. 47. §

(2)bekezdés I. fordulat - ). Figyelemmel arra, hogy az ítélőtábla az ítéletnek az I.r. vádlottra vonatkozó további rendelkezéseit teljes mértékben helyesnek találta, ezért azokat a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Btk. 99. §

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámította a kiszabott szabadságvesztésbe az I.r. vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetése óta előzetes fogvatartásban töltött időt, s a Be.

1. § alapján megállapította, hogy az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. S z e g e d ,
2. január
3. Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk..Mezőlaki Erik sk..Cserháti Ágota sk. a tanács elnöke a tanács tagja,előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.379/2008/
4. számú ítélete és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 11.B.204/2008/
5. számú ítéletének az I.r. vádlottra vonatkozó, a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. S z e g e d ,
6. január
7. Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő