Kfv.I.35.310/2007/12.szám A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága a dr. Magyar György ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Mónus László jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hi

I.r. és II.r. felperes részéről 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán,

alulírott napon megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Békés Megyei Bíróság 1.K.23.030/2007/10. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt fejenként fizessenek meg

alperesnek 300.000 /

az háromszázezer/ - 300.000 /

az háromszázezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi

I.r. felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra 1.865.800 /

az egymillió-nyolcszázhatvanötezernyolcszáz/ forint, a II.r. felperest, hogy fizessen meg 1.951.100. /

az egymillió-kilencszázötvenegyezer-egyszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Békés Megyei Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/

I.r. és a II.r. felperesnél 2001-2004. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.

ellenőrzés eredményeként a

1. szeptember
2. napján kelt 7998968309 számú határozatával

I.r. felperes terhére 31.906.022 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte

I.r. felperest

adóhiány, 15.953.011 Ft adóbírság és 14.344.562 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

elsőfokú hatóság

ugyanezen a napon kelt 7998968310 számú határozatával a II.r. felperes terhére 32.517.555 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a II.r. felperest

adóhiány, 16.258.778 Ft adóbírság és 14.525.586 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

alperes a

1. december
2. napján kelt 8990583217 számú, illetve a 8990583097 számú határozataival

elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Indokolása szerint felperesek a tulajdonukban és ügyvezetésükben lévő D. Kft-nek /a továbbiakban: Kft./

1. évtől rendszeresen tagi kölcsönöket nyújtottak, a vizsgálat alá vont időszakban összesen 213.310.000 Ft-ot, amelyből 122.100.000 Ft került visszafizetésre. A revízió 2001-
2. évekre a felpereseknek összesen bruttó 4.554.000 Ft jövedelmet mutatott ki, amely nem fedezhette a tagi betétekre fordított kiadásokat, ezért

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 109.§-ának /1/-/3/ bekezdései alkalmazásával

adó alapját becsléssel állapította meg, és 2001., 2002. és 2003. években

adóalapot növelő fedezethiány összegeket a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény /a továbbiakban Szja.tv./ 28.§-ának /1/ bekezdésében foglaltak alapján egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette.

alperes nem fogadta el a felperesek

on hivatkozását, hogy a szükséges pénzeszközök 2001. január 1-jén -

előző évben nyújtott tagi kölcsönök visszafizetéséből - a rendelkezésükre állottak, mert álláspontja szerint a valóságban is ellenőrizhető, hiteles dokumentumokkal, adatokkal a felperesek nem tudták igazolni a vizsgált időszakot megelőző vagyongyarapodásuk forrását, a kölcsönök összegének rendelkezésükre állását. A Kft. részéről, anyagi nehézségek hiányában, a tagi kölcsön igénybevétele nem volt indokolt, a pénz nem banki átutalás, hanem minden esetben készpénz formájában került átadásra, és a kezelése elkülönült a többi pénzmozgástól.

alperes a felperesek által a Kft-nek kölcsönzött pénzösszegekről

t állapította meg, hogy

ok a vizsgált időszakban keletkeztek. A felperesek keresetükben

első- és másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését kérték. Előadták, hogy a Kft-nek tagi kölcsönöket

onos módon 1999-től nyújtottak, amelyeket a kölcsönszerződések és a befizetési bizonylatok bizonyítanak. A vizsgált időszakban a vagyongyarapodásuk megállapítása nem jogszerű, mivel a nyújtott tagi kölcsönök forrása már

1. évben okiratokkal bizonyítottan a rendelkezésükre állt. A revízió önkényesen választotta szét a
2. év előtti és utáni időszakot, és annak ellenére, hogy 2001-
3. években a tagi kölcsön mozgásokat hitelesnek minősítette, illetve

1. és
2. évek tagi kölcsön befizetéseit tényként kezelte, a
3. évi befizetések forrásaként a
4. évben nyújtott majd visszafizetett tagi kölcsön összegeket - jogsértő módon - nem ismerte el. A felperesek álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy a bizonyítottan létező összeg megszerzésére
5. évet megelőzően hogyan került sor.

elsőfokú bíróság jogerős ítéletével

I.r. és II.r. felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint felperesek a perben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 164.§-ának /1/ bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettségük ellenére keresetüket nem bizonyították,

adóhatóság viszont a tényállást helytállóan feltárta, megfelelő jogszabályokat alkalmazott, amelyekből helyes jogi következtetést vont le.

ügyben annak volt döntő jelentősége, hogy

I.r. és II.r. felperes rendelkezésére állt-e 2001. január 1-jén

a pénzösszeg, amelyet tagi kölcsönként elhelyeztek a vállalkozásukban. Erre vonatkozóan a felperesek hitelt érdemlő adattal nem szolgáltak, mert okiratokkal nem igazolták, hogy

1. és
2. években, amikor a Kft-nek nem voltak pénzügyi nehézségei, miért lett volna indokolt nagymértékű tagi kölcsön igénybe vétele, mert a visszafizetett tagi kölcsönök ellenőrizhető módon /pl. bankszámlán/ nem jelentek meg, és nem igazolt

sem, hogy a Kft. részéről korábban visszafizetett tagi hitelekből nyújtottak volna újabb tagi kölcsönöket.

első fokú bíróság álláspontja szerint

adóhatóság

1999. évet megelőző időszakra vonatkozó vagyongyarapodást is jogszabálysértés nélkül értékelte, és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek

Art. 109

.§-ának /3/ bekezdésére figyelemmel hitelt érdemlő adatokkal nem tudták igazolni a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, nem tudták bizonyítani, hogy

ellenőrzött időszakban nyújtott tagi kölcsönök forrása elévülési időn túli időszakban keletkezett, és

került felhasználásra a vizsgálati években. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben

ítélet hatályon kívül helyezését és keresetük teljesítését kérték. Álláspontjuk szerint

elsőfokú bíróság ítélete sérti a Pp. 206.§-ának /1/ bekezdését,

Art. 97.§-ának /5/ bekezdését, 109.§-ának /3/ bekezdését.

A felperesek fenntartották és lényegében megismételték a kereseti kérelmükben foglaltakat.

alperes érdemi ellenkérelmében

ítélet hatályában fenntartását kérte. A felperes további észrevételében a keresetében felülvizsgálati kérelmében foglaltakat hangsúlyozta. és a A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Art. 108

.§-ának /1/ bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.

Art. 109

.§-ának /1/ bekezdése értelmében ha

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel

ismert és adóztatott jövedelmekre is

adóhatóságnak

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

Art. 108

.§-ának /2/ bekezdése alapján

adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak,

onban

Art. 109

.§-ának /3/ bekezdése lehetőséget szabályoz

adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. E pertípusban,

úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is /a Pp. 324.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó/ Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy

okat a bíróság valónak fogadja el.

elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban

adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felpereseknek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és

eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§-ának /1/ bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.

elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, a felperesek által benyújtott magánszakértői véleményt, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának /1/ bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyõzõdése szerint bírálva állapította meg, hogy

alperes határozatában a becslés alkalmazott módszerének megfelelősségét bizonyította,

adó alapjának valószínűsítését jogszerűen végezte,

I.r. és II.r. felperes

onban a becsült adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően nem igazolta. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést

onban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.

elsőfokú bíróság a Pp. 221.§-ának /1/ bekezdése szerint ítéletében részletesen megindokolta

adóhatóság

on megállapításának jogszerűségét, hogy a felperesek tagi kölcsön befizetéseinek és kiadásainak forrása a vizsgált időszakon belül keletkezett. A felperesek érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, Legfelsőbb Bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége. amire a A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint

elsőfokú bíróság ítéletében helytálló tényállást rögzített,

alkalmazandó jogszabályok helyes értelmezésével állapította meg a felülvizsgálni kért határozatok jogszerűségét,

ítélet hatályon kívül helyezését a felülvizsgálati kérelemben foglaltak nem alapozták meg. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a pervesztes felpereseket a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján fejenként kötelezte

alperes felülvizsgálati költségének a megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Legfelsőbb Bíróság

illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény 50.§-ának /1/ bekezdése, a 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,
2. szeptember
3. Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró, Dr. Hajnal Péter sk. bíró előadó