Kfv.I.35.388/2007/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Tóth István ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Árgyelánné dr. Fejes Magdolna jogtanácsos által képviselt Vám-és Pénzügyőrség Közép-magyarországi Regionális Parancsnoksága alperes ellen vámügyben hozott közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 13.K.33.254/
- számon indított és ugyanezen bíróság
- július 3-án kelt 13.K.33.254/2005/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 13.K.33.254/2005/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 51.700 (ötvenegyezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes közvetlen képviselő útján indítványozta
- október 21-én 1 db 2000-es évjáratú ... személygépjármű vámkezelését a ... kereskedő által
- július 27-én kiállított 5900 euró összegű számla alapján. A vámhivatal 0 %-os vám alkalmazásával 822.311 Ft vámteher megfizetésére kötelezte a felperest. Ezt követően a vámhatóság átiratával kezdeményezte a belga vámhatóságnál a számlamásolat utólagos megerősítését. Ismételt megkeresés alapján a belga vámhatóság úgy nyilatkozott, hogy az említett számlák hamisak. Ennek alapján a fővámhivatal határozatával összesen 940.808 Ft vámteher megfizetésére kötelezte a felperest, mivel nincs olyan exportőri számlanyilatkozat, amely a személygépkocsi Európai Közösségből való származását igazolná. A fővámhivatal egy másik határozatával 470.440 bírság megfizetésére is kötelezte a felperest. Ft vámigazgatási Az alperes 5858/3-
- és 5858/4-
- számú határozataival az első fokú határozatokat helybenhagyta azzal, hogy a vámáru származó helyét a külföldi vámhatóság nem erősítette meg, ezért a felperes vámteher-különbözet, illetve a vámkezelésre vonatkozó kötelezettségszegés miatt vámigazgatási bírság megfizetésére köteles. A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte részben eljárásjogi, részben vámjogi anyagi jogszabálysértésre hivatkozással. Az első fokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott a vámjogról vámeljárásról, vámigazgatásról szóló
- évi C. törvény (továbbiakban Vtv.), a Vtv. végrehajtására kiadott 45/
- (III. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban Vhr.), valamint a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Brüsszelben
- december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló
- évi I. törvény (továbbiakban Európai Megállapodás) szabályaira. Kifejtette, hogy az Európai Megállapodás
- számú jegyzőkönyv
- cikk
- pont b) pontja értelmében az Európai Közösségből származó termék Magyarországra történő importálása - többek között - akkor élvezi a Megállapodásban rögzített előnyöket, ha a vámáru származásáról a
- Cikk
(1)bekezdésében meghatározott esetekben az exportőr szabályos, a vámárut kellő részletességgel azonosítható számlanyilatkozatot bocsátott ki. Az ún. megerősítési eljárás szabályait az Európai Megállapodás
- számú jegyzőkönyv
- Cikk
- és
- pontjai rögzítik. Sem az Európai Megállapodás, sem a vámjogszabályok rendelkezései nem írják elő, hogy a vámhatóságnak hivatalból tájékoztatni kell az ügyfelet a megerősítési eljárás megindításáról. A magyar vámhatóság két alkalommal is megkereste a külföldi vámhatóságot, melyben a ...
- július 27-én kiállított számlájának megerősítését kérte. Nem merült fel arra vonatkozóan adat, hogy a magyar vámhatóság más okiratot küldött volna a megkeresett vámhatóságnak. A megkeresett vámhatóság nem erősítette meg a személygépjármű kedvezményezett származását, ezért a vámhatóság kizárólag a kedvezményes elbánás iránti igény visszautasításáról hozhatott döntést. A perbeli esetben a
- Cikket nem kellett alkalmazni, mivel a vámhatóságok között nem volt vita a tájékoztatással kapcsolatban. A megkeresett vámhatóság származást megerősítő válaszának hiányában a személygépjármű gyártási adatai, forgalmi engedélye, rendszáma alapján a személygépjármű származása nem volt megállapítható. A Vtv. 50/A. §
(1)bekezdése szerint a Vtv. és a Vhr-ben foglaltak betartásával bárki képviselőt bízhat meg a vámeljárásokban a vámjogszabályok által megállapított egyéb tevékenységekben, illetve a vámigazgatási eljárásban történő közreműködésre. Olyan megbízás esetén, amikor a képviselő megbízója nevében és javára jár el, a képviselet közvetlen. A bizonyítás alapján megállapítható volt, hogy a felperes közvetlen megbízott útján kérte a személygépjármű vámkezelését, ehhez a személygépjármű iratait a megbízottnak ellenőrzés nélkül átadta. A felperes állítása szerint a kiállított számla valótlan, mert azon nem a saját névaláírása szerepel, de nem csatolt olyan bizonyítékot, amely a vámkezelni kért személygépjármű hiteles megvásárlását igazolná. Így nem merült fel más bizonyíték, mint a ... 2003. július 27-i számlája, amely valótlan tartalmú volt. A Vtv. 141. §
(1)bekezdés b) pontja alapján az eljáró vámhatóság a Vtv-ben és a törvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló rendeletekben meghatározott, az átmeneti megőrzésre, a vámfelügyeletre, a vám elé állításra és a vámkezelésre vonatkozó kötelezettségek megszegése és/vagy az ellenőrzés megakadályozása esetén vámigazgatási bírságot szab ki. A Vtv. 33. §
(1)bekezdése, és 32. §
(1)bekezdése szerint a jogellenesen belföldi forgalomba hozott nagykereskedelmi jellegű vámáru vámértékét a vámáru jogellenes forgalomba hozatalának időpontjában fennálló jellege alapján kell megállapítani. A Vtv. végrehajtásáról szóló 10/
- (III. 25.) PM rendelet (továbbiakban PM rendelet) 12/A. §-a alapján az összehasonlító érték a VPOP adatbázisa alapján is megállapítható. Az alperes értékcsökkentő tényezőként 4,02 %-ot, összesen 540 eurót számolt el. A felperes személygépjárművel már rendelkezik, azt korábban értékesítette, illetve a vámkezelés időpontjától hosszabb idő telt el, így a személygépjármű szakértői megvizsgálására az első fokú bíróság álláspontja szerint nem volt lehetőség. Mindezek alapján az első fokú bíróság megállapította, hogy a vámhatóság a vámteher-különbözet megfizetését előíró határozatban a felperest a Vtv.
- §
(2)bekezdése alapján, a vámigazgatási bírságot megállapító határozatban pedig a Vhr. 219. §
(1)bekezdésének megfelelően kötelezte az előírt összegek megfizetésére. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Továbbra is arra hivatkozott, hogy az alperes tényállást nem állapított meg, elmulasztotta az ügyféli nyilatkozat beszerzését. A felperes által el nem ismert okirat alapján hozta meg döntését. Az első fokú bíróság jogszerűtlenül járt el, amikor az okiraton szereplő aláírás hamisságát nem vizsgálta. A magyar és a belga vámhatóságok közötti iratváltás sem volt követhető, valamint gépjármű szakértőt kellett volna kirendelni. Az alperes a indítványozta. jogerős ítélet hatályában való fenntartását A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a jogerős bírói ítélet felülvizsgálatát végzi el a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott anyagi és/vagy eljárásjogi jogszabálysértések körében. Elsődlegesen nem az alperes tényállás megállapítási kötelezettségének teljesítését kellett vizsgálni, hanem, hogy a bíróság eleget tett-e a tényállás megállapítási kötelezettségének vagy sem. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az első fokú bíróság ítélete igen részletesen rögzíti a történeti tényállást, minden fontos adatot, dátumot tartalmaz, amely az ügy jogi megítélése szempontjából releváns. A tényállás megállapítása körében sem hiányosság, sem iratellenesség nem volt tapasztalható. Az első fokú bíróság ítélete részletesen tartalmazza a perbeli esetre vonatkozó megerősítési eljárás szabályait, annak menetét, és ez miként valósult meg. Mindezek alapján jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a belga vámhatóság tájékoztatása alapján a rendelkezésre álló számla hamis volt, az a személygépjármű Európai Közösségből való származását nem tudta igazolni. Mindezekből jogszerűen következik, hogy a felperes kedvezményes elbírálás iránti igényét el kellett utasítani és vámteher-különbözet, illetve vámigazgatási bírság megfizetésére kellett kötelezni. A felperes nem tudta igazolni, hogy nem az általa átadott iratok alapján történt volna közvetlen képviselet útján a vámkezelési kérelem benyújtása. A személygépjármű vámértékének megállapításával kapcsolatban is részletes indokolást tartalmaz az első fokú bíróság ítélete, és jogszerűen utasította el a felperes gépjármű szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a pervesztes felperest a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján kötelezte. A felülvizsgálati eljárási illeték összegénél figyelembe vette, hogy a felperes már 16.500 Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az iratoknál lerótt, így csak a különbözet megfizetésére kötelezte. Budapest, 2008. október 30. Dr. Madarász Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Hajnal Péter sk. előadó bíró, Dr. Danziger Éva sk. bíró