Pfv.I.20.630/2008/10.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Balassa Tibor ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Sasvári Róbert ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű alperesek ellen birtokháborítás miatt a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróságon 3.P.IV.23.275/
- megindított perében a Fővárosi Bíróság
- január 10-én meghozott 52.Pf.633.344/2007/
- számú jogerős ítélete ellen az alperesek részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 52.Pf.633.344/2007/
- számú jogerős ítéletét a felülvizsgálattal támadott részében - az alperesek által a felperesnek fizetendő másodfokú eljárási költségre is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségként 50.000 (Ötvenezer) forintot az alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati következők: eljárás szempontjából irányadó tények a A peres felek közös tulajdonát képezi a ...
- hrsz. alatti, természetben ... u.
- szám alatti házasingatlan, amelynek 1/4 tulajdoni illetőségét a felperes az
- november 27-ei adásvételi szerződéssel szerezte meg. Az alperesek összesen 3/4 arányú tulajdonjoga az
- júniusában kelt adásvételi szerződésen alapul. Az adásvételi szerződésekben rögzítésre került az ingatlan használatának természetben megosztott rendje, amely szerint a felperes kizárólagos használatában áll egy két szoba komfortos lakás, az ahhoz tartozó sufni, valamint az udvarban található fából készült fészer, míg az alperesek kizárólagosan használnak egy 90 m2 alapterületű, két szoba, előszoba, konyha, fürdőszoba, kamra helyiségekből álló lakrészt, amelyhez tartozik egy önálló pince és padlástér, a kert kizárólagos használata mellett. A felek között a kialakult használati rend vonatkozásában támadt nézeteltérés miatt a használatot az
- március 25-ei írásbeli megállapodásban rendezték. Az okirat
- pontja szerint „a felek megállapodnak abban, hogy a gépkocsi beállást egymást részére kölcsönösen biztosítják azzal, hogy a felperes tartósan csak a garázsban tárolhatja a gépkocsiját. A társtulajdonosok kizárólag saját gépjárműveikkel állhatnak be a közös udvarba, egymás zavarása nélkül, a kiállás lehetőségét egymásnak kölcsönösen biztosítják. A felperes vállalja, hogy három napon belül megszünteti a lakás bejárata előtt lévő kiskertet, amely alatt betonrész található". A
- pont értelmében „a társtulajdonosok az udvaron lévő nagykapuhoz a felperes részére kulcsot biztosítanak, a jelen megállapodás kölcsönös betartása esetén". A megállapodásban foglaltakat egyik peres fél sem tartotta be. A felperes által kezdeményezett birtokvédelmi eljárás során ... Önkormányzat Polgármesteri Hivatala Igazgatási Osztálya Általános Igazgatási Irodája a 7/33495/
- számú határozatával a kérelmét elutasította. A felperes kereseti kérelmében arra kérte kötelezni az alpereseket, hogy az udvaron keresztül a gépkocsival való bejárást, valamint a kizárólagos használatában álló garázsba történő beállás lehetőségét biztosítsák, a közös tulajdonú ingatlan nagykapujához adjanak kulcsot, biztosítsák számára a padlástér, valamint az udvar használatának lehetőségét, és kérte az alperesek eltiltását a további jogellenes magatartástól. Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásának jogi okfejtése szerint az alperesek részéről birtokháborítás nem valósult meg, figyelemmel a Ptk.
- §
(1)bekezdésében és - helyesen - a Ptk. 192. §
(3)bekezdésében foglaltakra. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatainak mérlegelésével úgy foglalt állást, hogy a felperes gépkocsival az udvarba soha nem állt be, az ezzel kapcsolatos jogosultságát soha nem vette igénybe, egyébként a fészer melléképület garázsnak nem is tekinthető, a felperes az udvar használatára az adásvételi szerződés szerint nem jogosult. A kifejtettek szerint a kölcsönközösségen alapuló 1996-os használati megállapodásban foglaltaknak a felperes nem tett eleget, ezért az nem tekinthető „érvényesnek". A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság - a felperes által fizetendő perköltség összegét illetően kijavított - ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy a perbeli ingatlan nagykapujához a felperes részére kulcsot adjanak és biztosítsák a felperes részére a saját tulajdonát képező gépkocsival a kizárólagos használatában álló gépkocsitárolóba való zavartalan beállást és kiállást. Eltiltotta az alpereseket attól, hogy az udvarnak a gépkocsival való beálláshoz és kiálláshoz szükséges területén ingóságokat helyezzenek el. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjától eltérően úgy foglalt állást, hogy az 1996. március 25-ei érvényes megállapodás alapján a felperes jogszerűen tart igényt arra, hogy a saját tulajdonát képező gépkocsival beállhasson a garázsba. A Ptk. 140. §
(1)bekezdésének felhívásával megállapította, hogy az udvar használatára a peres felek egyaránt jogosultak, e jogot egyikük sem gyakorolhatja a többiek jogainak és az ingatlanhoz fűződő törvényes érdekeik sérelmére, ezért az alperesek kötelesek biztosítani a felperes részére a gépkocsival való akadálytalan, zavartalan beállást. A jogerős ítélet ellen az alperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsõfokú ítélet helybenhagyását kérték. Szerintük a másodfokú bíróság egyoldalúan, a felperes előadását elfogadva hozta meg döntését, az irányadó jogszabályok téves alkalmazásával helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a megállapodás
- pontja alapján jogosult gépkocsival beállni az udvarra. Érvelésük szerint a felperesi követelés elévült, mivel az 1996-os megállapodásra alapítottan igényét először
- október 6-án érvényesítette, amire az időmúlásra tekintettel nincs mód. Álláspontjuk szerint egyébként a megállapodás
- pontja értelmében a szerződés kölcsönös betartása esetén lenne alapos a felperesi igény, azonban a felperes szerződésszegő módon a kiskertet nem szüntette meg, így az alperesek sem kötelesek a teljesítésre. Utaltak arra, hogy „közös használatban álló udvar" az adásvételi szerződések értelmében nincs. Egyébként a megállapodás fenntartása „okafogyottá vált", mert a felperes az eltelt időszakban kialakult használat módjának újbóli rendezése iránt kereseti kérelemmel nem élt, lényeges változás a felek tartós jogviszonyában nem is következett be, amely erre alapot adna. A felperest nem érte jogos érdeksérelem, mivel a birtokában volt gépkocsit nem vitásan a lánya használja, aki az ingatlanból évekkel ezelőtt elköltözött. A felperes „egy elméleti jogot" kíván magának a jövőre nézve biztosítani, az ingatlanrész minél kedvezőbb eladása érdekében. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban való fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A Pp.
- §
(2)bekezdése és a 275. §
(3)bekezdése együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogszabálysértés vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés megvalósulása. Az elsőfokú bíróság megállapította fellebbezés hiányában részjogerőre emelkedett döntésével - hogy az alperesek részéről birtokháborítás nem történt. A felperes keresete - tartalma szerint - arra irányult, hogy az ingatlan használatának módját szabályozó,
- március 25-ei megállapodás
- és
- pontjaiban foglaltak alapján a kizárólagos használatában lévő gépkocsitárolóba - az udvar használata mellett - zavartalanul beállhasson, továbbá az alperesek az ingatlan nagykapujához biztosítsanak számára kulcsot. Nem vitás tény, hogy a peres felek az 1/4-3/4 részben osztatlan közös tulajdonukat képező ingatlan használatának módját az
- március 25-ei megállapodásukban szabályozták, egy akkor már adásvételi szerződésekben szabályozott és kialakult használati viszony alapulvételével. A per adataiból megállapíthatóan a felperes gépkocsivezetői engedéllyel soha nem rendelkezett, a tulajdonát képező személygépkocsi használati jogát a becsatolt közjegyzői okirat tartalma szerint - és a gyakorlatban is leányának átengedte, aki már hosszú évek óta nem lakik az ingatlanban. A felperes személyes előadása, valamint leánya tanúvallomása alapján megállapítható, hogy a felperes részéről e megállapodás kikényszerítése nem valós, aktuálisan fennálló személyes igényén alapul, hanem azt célozza, hogy amennyiben a tulajdoni hányadnak megfelelő ingatlanrészt értékesítené, úgy annak forgalmi értéke - a gépkocsival való beállás lehetősére is tekintettel - emelkedjen. Tény, hogy a felperes követelését több mint 9 éven át nem érvényesítette. Az igényérvényesítéssel való késlekedés oka nem vitásan az, hogy az elmúlt időszakban nem kívánt élni a gépkocsival való beállás lehetőségével. Ilyen körülmények mellett az időmúlás a kialakult használati viszonyok megerősítéséként értékelhető. Lényegében a felperes ráutaló magatartással elfogadta azt a kialakult használati rendet, amely szerint a megállapodás vitatott pontjai -
- és
- - soha nem léptek hatályba. A felperes pedig arra nem hivatkozott, hogy a körülmények utóbb olyan lényegesen megváltoztak, hogy az előzőek szerint kialakult és állandósult használati rend sérti az okszerű gazdálkodás követelményeit. Nem kérte az ingatlan használati rendjének újraszabályozását, amelyre a Ptk.
- §-ában írt együttes feltételek fennállása esetén kifejezetten erre irányuló kereset alapján - kerülhet sor (Ptk.
- §
(1)bekezdés). A perben rendelkezésre álló adatok - a felperes az elmúlt 9 évben gyakorlatilag személygépkocsival nem rendelkezett, ezért a gépkocsitároló megközelítéséhez szükséges terület igénybevételére valójában nincs szüksége - alapján nem állapítható meg, hogy a kialakult használat sértené a felperes méltányos érdekeit. A Legfelsőbb Bíróság - az előzőekben kifejtettekre utalással - a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság érdemben helyes kijavított - ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperesek eredményes felülvizsgálati kérelme és a felperes eredménytelen fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság a felperest kötelezte a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján az alperesek részéről felmerült elsőfokú és az általuk lerótt felülvizsgálati eljárási illetéket is magában foglaló másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- október
- Dr. Orosz Árpád sk. a tanács elnöke, Dr. Csentericsné Dr. Ágh Bíró Ágnes sk. előadó bíró, Dr. Szabó Julia sk. bíró K.Gyné A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselõ