Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.197/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Tasnádi Gábor és dr. Elek Anikó ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Németh Adrienn jogtanácsos által képviselt alperes ellen 6.245.875 forint és járulékai számlatartozás, valamint 300.000 forint általános kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fejér Megyei Bíróság
- február 7-én kelt 15.G.40.084/2005/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes, mint szállító, az alperes, mint megrendelő között
- április 15-én 5 éves időtartamra szállítási szerződés jött létre, amelyben a felperes vállalta, hogy fertőtlenítő tisztítószerekkel ellátja az alperes üzleteinek szervezeti egységeit. A felperes folyamatosan, a megrendelés szerint szállított tisztítószereket az alperesnek, ennek keretében 872 darab folyékony szappanadagolót és 381 darab mosogatószer- adagolót adott át, mely adagolók felszerelése megtörtént. A felek úgy rendelkeztek, hogy a közöttük határozott időre létrejött szerződés az abban foglalt feltételek esetén azonnali hatályú, illetve rendes felmondás útján megszüntethető. A szállítási szerződésben - többek között - rögzítették, hogy az adagolók a szállító tulajdonát képezik, ezért akár a megrendelő, akár a szállító a szerződést az aláírástól számított 5 éven belül megszegi, vagy alapos indok nélkül felmondja, akkor a megrendelő köteles a szállító részére az üzembe helyezett összes adagoló ellenértékét - beszerzési áron - 60 naptári napon belül megfizetni, fizetési késedelem esetére a mindenkori jegybanki alapkamat és 5 % mértékű késedelmi kamat fizetésében állapodtak meg. (Szállítási Szerződés
- pont harmadik bekezdés). A szállítási szerződés határozott tartama alatt,
- március 5-én a peres felek képviselői megbeszélést tartottak, amelyen az alperes ügyvezetője közölte, hogy a felperes dolgozója által elkövetett állítólagos vesztegetés miatt a felek közötti jogviszonyt nem kívánja fenntartani, azt felmondja, a felek tárgyaltak arról is, hogy a szállítási szerződést közös megegyezéssel megszüntetik, ennek keretében mindkét fél szerződés-tervezetet készített a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetére. Az egyik fél által készített szerződés-tervezet a másik fél részéről nem került elfogadásra, mivel a felperes tulajdonát képező adagolók elszámolása kérdésében a felek ellentétes álláspontot foglaltak el. Az alperes vesztegetésben érintett dolgozója
- június 8-án feljelentést tett a felperes dolgozója ellen, amelynek alapján az illetékes rendőrkapitányság nyomozást folytatott, majd az ügyészség a nyomozást azzal szüntette meg, hogy nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése. A felperes pontosított keresetében a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdésére alapozva 872 darab folyékony szappanadagoló (nettó 4.900 forint/darab) és 381 darab mosogatószer-adagoló nettó 1.900 forint/darab ellenértéke összesen 6.245.875 forint és kamatai, valamint a Ptk. 78. §-ának
(1)és a 359. §-ának
(1)bekezdése alapján 300.000 forint általános kártérítés és a perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Egyrészt arra hivatkozott, hogy a felek közötti szállítási szerződés
- pontja értelmében a jogviszony 5 éven belüli, alapos ok nélküli felmondása esetén a megrendelő köteles a szállító részére az addig üzembe helyezett összes adagoló ellenértékét - beszerzési áron - 60 naptári napon belül megfizetni, másrészt a felperes általános kártérítés iránti igényét az alperes dolgozójának valótlan és sértő feljelentése alapozza meg. Az alperes a kereset elutasítását, a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Módosított ellenkérelme elsődlegesen a szállítási szerződés részleges érvénytelenségének megállapítására irányult; a szerződés
- pontjának harmadik bekezdését támadva állította, hogy a felperes a leszállított tisztítószerek ellenértékébe beépítette az adagolók árát is, álláspontja szerint ezért a hivatkozott rendelkezés egyrészt a jó erkölcsbe ütközik, semmis, másrészt a szerződéskötés időpontjában is fennállt feltűnően nagy értékkülönbségre tekintettel is érvénytelen, ezért a szerződéses kikötést kifogás útján megtámadta. Másodlagosan azért kérte a felperesnek a vételár megfizetése, valamint az általános kártérítés iránti keresetének az elutasítását, mert a peres felek közötti szerződéses jogviszony - a felperes ügyvezetőjének egymás után két alkalommal (
- március 5.,
- március 8.) megtett nyilatkozatára tekintettel - közös megegyezéssel szűnt meg, és a felek között csak utóbb keletkezett vita az elszámolás kérdésében. A kereset összegszerűségével kapcsolatban előadta, hogy a mosószer-adagoló nettó 1.900 forint/darab beszerzési árát nem vitatja, azonban a folyékony szappanadagoló nettó 4.900 forint/darab beszerzési árát nem fogadta el, arra hivatkozott, hogy az alperes ilyen adagolókat nettó 2.700 forintos áron vásárolt, ennek alátámasztására a ... Kft. számláját és egyéb okiratokat csatolt. A keresettel szemben viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben arra kérte kötelezni a felperest, hogy a tulajdonát képező adagolókat az alperes raktárából szállítsa el, és térítse meg az adagolók tárolására tekintettel az alperes által kifizetett 136.107 forint bérleti díjat és kamatait. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.245.875 forintot, ennek
- május 7-től a mindenkori jegybanki alapkamat 5 %-kal növelt összegű késedelmi kamatát, 392.800 forint illetéket és 372.000 forint ügyvédi munkadíjat, ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Felhívta a felperest, hogy 15 napon belül - leletezés terhe mellett - rójon le 104.600 forint hiányzó kereseti illetéket. Határozata indokolásában megállapította, hogy a felek között - nem vitatottan - a Ptk.
- §-a szerinti szállítási szerződés jött létre, amelynek alapján a felperes az adagolók leszállítására, majd 5 éven keresztül tisztítószerek szállítására volt köteles, míg az alperes 5 évig a szerződésben rögzített minimum mennyiségű tisztítószerek megrendelését és az ellenérték megfizetését vállalta. A felek megállapodtak abban is; ha a szerződést az 5 éves szállítási határidőn belül bármelyik fél megszegi, vagy alapos ok nélkül felmondja, a leszállított, a felperes tulajdonát képező adagolókra nézve a megrendelő fizetési kötelezettsége a szerződés
- pontjában foglaltak szerint bekövetkezik. A szerződés megkötését megelőző tárgyalásokon részt vett személyek tanúkénti meghallgatása alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg; az alperes által védekezésként megtámadott szerződéses kikötés nem érvénytelen, a megállapodás a feleknek a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése által megkívánt kölcsönös és egybehangzó akaratát tartalmazza, és nem sérti a jó erkölcsöt a szállítónak az az igénye, hogy az ingyenesen átadott adagolók ellenértéke a szerződésben meghatározott idő után megtérüljön, ezért az erre vonatkozó megállapodás nem tisztességtelen, ezen túlmenően az alperes nem bizonyította a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságának a fennállását sem. Az alperes által egyedüli bizonyítékként csatolt ... Kft. számlája önmagában nem elégséges annak megállapítására sem, hogy a felperes a piaci árhoz képest magasabb áron kívánta elszámolni az adagolók ellenértékét, illetve, hogy a 4.900 forint beszerzési ár feltűnő értékaránytalanságot eredményezne, s mindezek alapján az alperesnek a szerződés megtámadására irányuló kifogását elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés megszűnése folytán a felek közötti elszámolás a szállítási szerződés rendelkezései szerint alakul, a felek a szerződés szerint a felmondási jog szabályozásával a jogviszonyt csak a jövőre vonatkozóan kívánták megszüntetni egyoldalú nyilatkozattal, vagy közös megegyezéssel, figyelemmel arra, hogy az eredeti állapotot nem lehet visszaállítani. E körben az alperest terhelte a Pp. 164. §-ának
(1)bekezdése alapján annak bizonyítása, hogy a felek
- március 5-én megszüntették és milyen tartalommal a szerződést. A meghallgatott tanúk; a felek ügyvezetői és alkalmazottai tanúvallomása a felek által készített későbbi szerződés-tervezetek összevetése alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek között nem jött létre megállapodás a szerződés megszüntetésére, és nem bizonyított az alperesnek az az állítása sem, amely szerint a felperes lemondott bármilyen elszámolásról, ezt a körülményt semmilyen adat nem támasztotta alá. A felek közös megegyezésének hiányában (Ptk.
- §
(1)bekezdés) az elsőfokú bíróság az alperes nyilatkozatát úgy értékelte, hogy az alperes a szerződéstől való általános elállási jogát gyakorolta (Ptk. 381. §
(1)bekezdés). Miután a perben állított felperesi vesztegetés ténye a büntetőeljárás során nem volt megállapítható, így szerződésszegés sem, ezért az általános elállási jog gyakorlása nem mentesíti az alperest a kártérítési kötelezettség alól. A felek a szerződéses elszámolásban részletesen meghatározták azt, ha a szerződés idő előtt megszűnik, a felperest milyen összeg illeti meg, ezért az elsőfokú bíróság is ezt vette figyelembe. Megítélése szerint a felperes kérelmére ez a rendelkezés azért vált részévé a szerződésnek, mert számításai szerint 5 év alatt az alperes olyan mennyiségű tisztítószert vásárol meg, amely anyagilag kiegyenlíti azt a veszteséget, amely az adagolók ingyenes átadásából következik. Mivel a szerződés 2 év elteltével megszűnt, a felperest az adagolók száma szerinti összegben kár érte. A beszerzési árat a felperes számlákkal igazolta, ezért az elsőfokú bíróság számítása alapjául elfogadta a nettó 1.900 és 4.900 forint egységárakat. A szerződésben írt elszámolás folytán az adagolók az alperes tulajdonába kerülnek, ezért a viszontkeresetet elutasította. Elutasította továbbá a felperesnek a jó hírnév sérelmével kapcsolatos kártérítési igényét, amelyet - a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésére utalással (BH 2002/223, BH 2004/357) - azzal az indokolással, hogy önmagában a feljelentés, ha az az érintett személyét indokolatlanul sértő kijelentéssel nem párosul, a személyiség-védelmet nem alapozza meg. Az elsőfokú bíróság a felperes késedelmi kamatigénye tekintetében a Ptk. 301. §
(1)bekezdése és a felek szerződésében foglalt megállapodás alapulvételével, a perköltség felől a Pp. 81. §ának
(1)bekezdése szerint határozott. Az elsőfokú bíróság ítéletének marasztaló rendelkezése ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatásával a kereset elutasítását. Az ítélet fellebbezett része tekintetében az első fokú eljárásban kifejtett álláspontját megismételve előadta, hogy a felek közös megegyezéssel szüntették meg a jogviszonyt, így a szállítási szerződés
- pont harmadik bekezdése a jelen esetben nem alkalmazható, és a felperes követelése összegszerűségében is megalapozatlan. Előadta, hogy a felperes részéről meghallgatott ügyvezető és alkalmazottak, valamint az alperes ügyvezetője és alkalmazottja, továbbá az eseményekben közvetlenül részt vett alperesi jogi képviselők egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a felek között a közös megegyezés szóban létrejött, a felek között nem a jogviszony megszüntetésének módjában, hanem az elszámolás kérdésében alakult ki jogvita, az elszámolásban, az összegszerűségben nem tudtak megegyezni. Míg a Ptk. előírja, hogy a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben meg kell állapodniuk ahhoz, hogy a szerződés közöttük létrejöjjön (Ptk.
- §
(2)bekezdés), addig a szerződés megszűnése eseteinél a lényeges kérdésekben történő kifejezett megállapodást a törvény nem írja elő. Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság általánosságban jelölte meg határozata indokolásában a tanúk vallomására nézve az elfogultságot, nem fejtette ki azonban, hogy mely tanúvallomásokat és milyen okból tart elfogultnak. Az összegszerűség körében előadta, hogy az első fokú eljárásban az alperes és a ... Kft. között létrejött szállítási szerződést bizonyítékként csatolta, amelynek alapján a beszerzési árak tényleges összehasonlítására nyílt mód, az elsőfokú bíróság a ... Kft. árképzési szempontjait az ár meghatározására kiható egyéb szerződéses feltételeket azonban nem értékelte. Utalt arra; mivel a perbeli szállítási jogviszony a felek között a jövőre nézve közös megegyezéssel szűnt meg, így a felperes az adagolók visszakövetelésére vált jogosulttá, nem pedig a felmondás esetén irányadó beszerzési ár követelésére. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult. Hivatkozása szerint a felek közötti jogviszony nem a felek közös megállapodásával, hanem kizárólag az alperes azonnali hatályú felmondása útján szűnt meg, így a szállítási szerződés
- pontja értelmében az alperes a felperes által üzembe helyezett adagolók beszerzési árát köteles megfizetni. A felperes az adagolók számát és beszerzési értékét szállítólevelekkel, illetve számlákkal igazolta, a marasztalási összeg a Pp. előírásainak maradéktalanul megfelelő okirati bizonyítékokon alapult, így a szerződés
- pontjába foglalt rendelkezése nyomán irreleváns, hogy az alperes mikor, kitől, milyen típusú és árú adagolókat szerzett be, ugyanakkor az elsőfokú bíróság bizonyítást folytatott le az adagolók árára vonatkozóan és megállapította, hogy a 4.900 forintos beszerzési ár a jelentős választékra tekintettel nem minősül kirívóan magasnak. A fellebbezés a következőkre tekintettel nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a perbeli jogvita eldöntéséhez szükséges mértékben feltárta a tényállást, az ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezése érdemben helytálló. A rendelkezésre álló bizonyítékok helyes mérlegelésével jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy az alperes nem bizonyította; a felek között
- április 15-én határozott időre létrejött szállítási szerződés a felek közös megegyezése alapján szűnt meg. Helytállóan állapította meg azt is, hogy az alperes nem bizonyította azt, miszerint a felperes lemondott az elszámolásról. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a következők miatt nem megalapozott az alperes fellebbezésében előadott, s a Ptk.
- §-ával kapcsolatos érvelése. A szerződés megszűnhet a felek szerződése és egyoldalú jognyilatkozata alapján. A Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szerint a felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntethetik, vagy felbonthatják. A
(2)bekezdés úgy rendelkezik; a szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. A Polgári Törvénykönyv idézett rendelkezései értelmében a megszüntető szerződés a felek olyan kétoldalú nyilatkozata, amely a szerződést a jövőre vonatkozólag szünteti meg. A szerződésnek a Ptk. 319. §-ának
(1)bekezdésében írt közös megegyezéssel történő megszüntetése is szerződéssel történik. A Ptk. 205. §-ának
(2)bekezdése értelmében a fél függővé teheti a szerződés kötését bármely kérdésben való megegyezéstől, ebből következően a fél függővé teheti a szerződésnek a Ptk. 319. §-ának
(1)bekezdése szerinti megszüntetését is bármely kérdésben való megállapodástól. Mindezeknek megfelelően - a felperes tagadásával szemben - az alperesnek bizonyítania kellett a felek egybehangzó elhatározását és ennek az elhatározásnak kölcsönös kinyilvánítását a szállítási szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésére - és arra a nem vitás, de jelentős körülményre nézve, hogy a perbeli folyékony szappanadagolók és mosogatószer-adagolók a felperes tulajdonát képezték -,hogy az adagolók tulajdonjogáról a felperes lemondott, azok elszámolására nem tartott igényt. Annak megfelelően, mint ahogy az iratoknál 4/A/5 sorszám alatt csatolt, alperes által készített megállapodás-tervezet
- pontja tartalmazza, amely szerint a felek megállapodnak abban, hogy a szállító által a megrendelő rendelkezésére bocsátott és az üzlethelyiségeiben felszerelt adagolók (381 darab mosogatószer-adagoló és 872 darab folyékony szappanadagoló) tulajdonjoga további térítés nélkül a megrendelőre száll át. Mindezeket az alperes nem bizonyította, sőt maga is elismerte, hogy a felek az elszámolás kérdésében nem tudtak megegyezni. A kérdés megítélésénél jelentőséggel bír az a körülmény is, hogy a peres felek közötti,
- március 5-e napján tartott egyeztető tárgyaláson, azonnali hatályú felmondása kapcsán merült fel a felperes részéről - cége jó hírnevének megőrzése érdekében - a felek közötti határozott idejű jogviszonynak a közös megegyezéssel történő megszüntetésének a kérdése. E körben tartalmazza az elsőfokú bíróság előtti 6.G.40.084/2005/
- számú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldala az alperesi ügyvezető azon nyilatkozatát, amely szerint a megvesztegetés „éppen elégséges indok ahhoz, hogy a felek közötti szerződéses jogviszony azonnali hatályú felmondására sor kerüljön, …. a szerződést alperes ezen ok miatt felmondja". Az alperes ügyvezetőjének tanúvallomása tartalmazza továbbá, hogy a felperes ügyvezetője a cége jó hírnevének megőrzése érdekében azt kérte, hogy közös megegyezéssel szüntessék meg a szerződést, ezt a kérést az alperes elfogadta arra tekintettel, hogy semmiféle elszámolnivalója nem volt a felperesi társasággal. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés közös megszüntetése kérdésében a felek közötti megbeszéléseket
- március 5-e napján lezártnak nem lehet tekinteni. Nincs kétséget kizáró bizonyíték arra sem, hogy ezen a megbeszélésen a felperes ügyvezetője is osztotta az alperesnek az elszámolás kérdésében elfoglalt álláspontját. Ezzel ellenkezőleg az első fokú iratoknál 4/A/6 sorszám alatt csatolt szerződés-tervezet a közös megegyezés feltételéül szabta az adagolók ellenértékének a megtérítését. A per további adatai szerint
- március 8-án telefonon a felperes ügyvezetője üzenetet hagyott az alperes ügyvezetőjének, ennek pontos tartalma azonban a perben nem tisztázódott, a telefonüzenetet átvevő alperesi alkalmazott nem emlékezett arra, hogy a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetését a felperes feltételhez kötötte (6.G.40.084/2005/
- számú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal). A peres felek jogviszonya tehát nem közös megegyezéssel szűnt meg. A Fővárosi Ítélőtábla azonban nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a felek közös megegyezésének hiányában az alperes az általános elállási jogát gyakorolta. A felek az 5 évi időtartamra megkötött szállítási szerződésben a felmondás (azonnali hatályú, rendes felmondás, Ptk.
- §
(1)bekezdés) lehetőségét szabályozták. Az alperes törvényes képviselőjének a felek közötti,
- március 5-i megbeszélésen tett nyilatkozata a szerződés felmondására vonatkozott. A felek a szállítási szerződés
- pontjában írt felmondás esetére akként rendelkeztek, hogy a megrendelő köteles a szállító részére az addig üzembe helyezett összes adagoló ellenértékét - beszerzési áron - 60 naptári napon belül megfizetni. A feleknek az elszámolása - egyezően az elsőfokú bíróság álláspontjával - a szállítási szerződés e rendelkezésén alapul. A felperes fellebbezési ellenkérelmében helyesen hivatkozott arra, hogy az alperes a felszerelt adagolók beszerzési értékét köteles megfizetni, ezért nincs jelentősége annak, hogy az alperes mikor, kitől, milyen áron és milyen típusú adagolót vásárolt meg. Az első fokú eljárásban a felperes igazolta a folyékony szappanadagoló vitatott beszerzési árát, így az elsőfokú bíróságnak az alperest marasztaló döntése összegszerűségében is megalapozott. A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla kötelezte, hogy a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján fizesse meg a felperesnek a másodfokú eljárásban felmerült perköltségét, amely a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdése a) pontja és
(5)bekezdése szerint felszámítható, az általános forgalmi adót is tartalmazó ügyvédi munkadíjat foglalja magában. Budapest,
- július
- . Bánki Horváth Mária s. k., a tanács elnöke . Rédei Anna s. k., előadó bíró Levek Istvánné dr. s. k., bíró