Kfv.I.35.103/2008/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Sindler György ügyvéd és a dr. Szabó Zsanett ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Mattingné dr. Perger Gyöngyi jogtanácsos által képviselt Középdunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal alperesnek, mint a Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal Vezetőjének jogutódja ellen helyi adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Veszprém Megyei Bíróságon 6.K.21.728/
- számon indított és ugyanezen bíróság
- június 3-án kelt 6.K.21.728/2004/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 6.K.21.728/2004/
- számú ítéletének és az alperes 03/1429/
- számú határozatának az adóbírságra vonatkozó részét - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, ezt meghaladóan a Veszprém Megyei Bíróság 6.K.21.728/2004/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes Magyarországon bejegyzett építőipari tevékenységet végző gazdasági társaság, székhelye .... alatt található. A felperes 1991 óta - telephellyel kizárólag Németországban rendelkezik, és ténylegesen is itt végzi gazdasági tevékenységét. A felperes 1992 óta Magyarországon nem fizetett helyi iparűzési adót a ... Megyei Jogú Város jegyzője által
- november
- napján kiadott 20985/2/
- számú a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére az
- évi
- törvényerejű rendelettel kihirdetett Egyezmény (továbbiakban Egyezmény)
- cikk
(2)bekezdés a) pontjára alapított jegyzői tájékoztatás értelmében (továbbiakban állásfoglalás). A felperes, mint külföldön tevékenységet végző társaság az adóhatóságnál 51-es kóddal nem került nyilvántartásba vételre. A felperes Németországban az ipari (Gewerbesteuergesetz) fizetési kötelezettségének eleget tett. adó Az első fokú önkormányzati adóhatóság
- október 15-én helyi iparűzési adónemben ellenőrzést rendelt el a felperesnél 2002 évre vonatkozóan. A revízió eredményeként hozott első fokú határozatban kötelezte a felperest 4.133.600 Ft iparűzési adó, 662.458 Ft késedelmi pótlék, 2.056.800 Ft adóbírság megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes, illetve alperesi jogelőd a
- augusztus
- napján hozott 03/1429/
- számú határozatában az első fokú határozatot helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését az Egyezmény
- cikk
(3)és 4) bekezdéseiben, a helyi adókról szóló
- évi C. törvény (továbbiakban Htv.)
- §ában,
- §
(4)bekezdésében, 35. §
(1)bekezdésében,
- §-ában,
- §
(1)bekezdésében, 39. §
(2)bekezdésében,
- §
- pontjában, a számvitelről szóló
- évi C. törvény (továbbiakban Sztv.) rendelkezéseiben, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló
- évi LXXXI. törvény (továbbiakban Tao.tv.)
- §
- pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a helyi iparűzési adó nem azonos és nem hasonló egyetlen Egyezményben felsorolt adóval, mivel nem a jövedelmet, nem a vagyont és nem a hozadékot terheli. Forgalmi típusú adó, ennél fogva a német ipari adóval nem vethető össze, azzal nem azonos, ahhoz nem is hasonló. A felperesnek a külföldi tevékenysége utáni adókötelezettsége Magyarországon, az itteni székhely szerinti település illetékességi területén áll fenn függetlenül a tevékenység végzésének tényleges helyétől. A felperesnek Németországban keletkezett árbevételét a helyi iparűzési adó alapjába be kell számítania, a magyarországi székhely és a külföldi telephely között nincs helye az adóalap megosztásának. Az alperes jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a Veszprém Megyei Bíróság 6.P.20.984/2002/
- számú és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.P.20.260/2002/
- számú ítéleteiben foglaltakra, a Pénzügyminisztérium 22740/
- számú állásfoglalására, és arra hogy a felperes nem tekinthető külföldön tevékenységet végző társaságnak, mivel ekként nyilvántartásba vételére nem került sor. A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását, illetve fizetési kötelezettségének hatályon kívül helyezését kérte. A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította megállapítva, hogy az iparűzési nem azonos és nem hasonló egyetlen Egyezmény szerinti adóval sem, forgalmi típusú hozzáadott értékadónak minősül. Az alperes megalapozottan és érdemben is törvényesen állapította meg, hogy a felperes adókötelezettségét magyarországi székhelye megalapozza a tényleges munkavégzés helyszínétől függetlenül. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Jogi álláspontja szerint tevékenysége mentes a magyarországi iparűzési adó alól, nem tartozik a Htv. hatálya alá. Magyarországon és Németországban az iparűzési, illetve ipari adót egy vállalkozás a jövedelemszerző tevékenysége után fizeti a helyi közszolgáltatás költségeihez való hozzájárulás okán. Az alperes és a megyei bíróság tévesen minősítette forgalmi típusúnak az iparűzési adót, mivel az Egyezmény hatálya alá tartozó adónemről van szó, és az adóalap megosztását kizáró kettős adóztatás révén sérül az Alkotmány 70/A. §-a. Hivatkozott arra is, hogy az adóhatósági állásfoglalás miatt alappal bízhatott az adómentességében. Az alperes kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását A Legfelsőbb Bíróság az ügy tárgyalását a Kfv.I.35.021/
- számú perben kezdeményezett az Európai Bíróság (EB) előtt C-283/
- és C-312/
- számú egyesített ügyekben folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás jogerős befejezéséig a Kfv.I.35.301/2005/
- számú végzésében - felfüggesztette. Az eljárás újrafolytatására az EB ítélet meghozatala után a 35.103/
- számon került sor. A felülvizsgálati kérelem részben alapos. Az EB C-283/
- és C-312/
- számú egyesített ügyben hozott ítélete - amelybe foglalt döntést a feleknek és a bíróságoknak is irányadónak kell tekintetnie - a következőket tartalmazza: A "közös hozzáadott értékadórendszer: egységes adóalap meghatározásáról szóló
- május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv
- cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem akadályozza az olyan közteher fenntartását, amely olyan jellemzőkkel rendelkezik, mint az eljárásban szereplő adó", azaz az iparűzési adó. Mindez pedig azt jelenti, hogy az iparűzési adó nem tekinthető az általános forgalmi adóval (továbbiakban áfa) azonos hatodik irányelv
- cikkének
(1)bekezdése szerinti adónak. A forgalmi adó kifejezés azonban nem csupán egyfajta adónemre vonatkozik, mivel ide tartozik minden olyan adó, amely nem a jövedelmet adóztatja, de kiindulópontja az adózó által elért árbevétel, forgalom. E körbe tartozik az egyfázisú bruttó forgalmi adóként működő jövedéki adó, az összfázisú bruttó forgalmi adóként működő visszterhes vagyonátruházási illeték. Az EB nem azt állapította meg, hogy az iparűzési adó nem forgalmi adó, hanem csak az összfázisú nettó forgalmi adó (amit a forgalmazás valamennyi fázisában meg kell fizetni, de az előző fázisban lerótt adót a felszámított adóból le lehet vonni) és az iparűzési adó egymáshoz való viszonyát vizsgálta. A felperesi érvelésre tekintettel megállapítja a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a forgalmi adó, jövedelemadó, vagyonadó-felosztás az adók jellege, tárgya szerinti csoportosítást jelenti, a közvetett, illetve közvetlen adó pedig az adóterhet viselő személye szerinti csoportosításnak minősül. Létezik tehát olyan adó, amely közvetlen, de nem jövedelemadó. A jövedelemadó ugyanis az összes bevételből az összes költség levonása alapján kerül kivetésre. Az iparűzési adó esetén azonban az összes költséget nem lehet levonni. (Az összes költség a termék előállítására fordított minden élő és holt munka pénzben kifejezett értéke, összege, amelybe beletartozik nemcsak az anyag- és bérköltség, hanem az értékcsökkenési leírás (amortizáció) is.). Az iparűzési adó a termék, illetve szolgáltatás forgalmazásához és nem annak nyereségéhez, és nem az ennek révén elért jövedelemhez, nem az ingó vagy ingatlan vagyonhoz és nem is annak hozadékához, vagy növekményéhez kapcsolódik (Htv. 39. §
(1)bekezdése,
- §
- pontja). (Az iparűzési adóból pl. a bérköltség és az amortizáció nem vonható le, az adó alapját növeli a kamatbevétel is.) Az iparűzési adó tehát nem azonos és nem is hasonló az Egyezmény hatálya alá tartozó jövedelem, illetve nyereségadóval (
- cikk). A Legfelsőbb Bíróság a Kfv.I.35.235/2003/
- számú ítéletben kifejtettekre figyelemmel továbbra is fenntartja - és e perbeli ügyre is irányadónak tekinti - azt a jogi álláspontját, mely szerint a helyi iparűzési adó nem azonos és nem is hasonló a községfejlesztési hozzájárulással, nem ennek a helyébe lépő adónem, tehát ezen oknál fogva sem vonható az Egyezmény hatálya alá. Az Egyezmény szabályaiból következően önmagában a németországi adófizetés ténye tehát nem teremti meg az Egyezmény hatálya alá tartozást, az Egyezmény ugyanis csak azokra az adókra terjed ki, amelyeket a jövedelem, a hozadék és a vagyon után a Szerződő Államok egyikében beszednek. "Jövedelem-, hozadéki és vagyonadónak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, a teljes vagyon, vagy a jövedelem vagy vagyon részei vagy a hozadék után szednek be, ideértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a bérösszegadókat, valamint a vagyonnövekmény utáni adókat is." (Egyezmény
- Cikk
(1)-
(2)bekezdései). Az előzőekben kifejtettekre alapján az iparűzési adó - forgalmi jellegére figyelemmel, mint közvetlen adó - nem a jövedelmet vagy a vagyont terheli, hanem a sajátos adóalap megállapítási szabályokból következően "a hozzáadott értéktől magasabb, a bruttó termelési értéktől pedig alacsonyabb értéket", a forgalmat adóztatja. Kizárólag a Htv.
- január 1-től hatályos szabályozása teszi lehetővé a külföldi telephelyen végzett tevékenységből származó iparűzési adóalap kiemelését a Magyarországon adóztatható adóalapból, ha a vállalkozónak -gazdasági tevékenysége után - a külföldi telephely szerinti önkormányzatnak adót kell fizetnie. (
- évi CXIX. törvény
- §) Ennél fogva és azért, mivel a perbeli jogvita eldöntésére az alperesi határozattal érintett időszakban hatályos törvényi rendelkezéseket kell alkalmazni, a Legfelsőbb Bíróság is azt állapította meg, hogy a felperesnek az iparűzési adóalap megoszthatóságára vonatkozó érvelése téves. A Htv. 2002 évben hatályos egyértelmű és kogens szabályai értelmében ugyanis az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenységet adóköteles tevékenységnek kellett tekinteni (Htv.
- §). Állandó jellegű iparűzési tevékenységnek minősült a Htv.
- §
(1)bekezdése értelmében az, ha a vállalkozó az önkormányzat illetékességi területén, székhellyel illetve telephellyel rendelkezett, függetlenül attól, hogy a tevékenységét részben vagy egészben ezeken kívül folytatta. A Htv. 1. §
(1)bekezdése szerinti önkormányzati meghatározásból és a 39. §
(2)bekezdése szerinti szabályozásból adódóan pedig a megosztásra kerülhető iparűzési adóalapon kizárólag a magyarországi székhely és telephely szerinti önkormányzatokat lehetett érteni, mivel Magyarország területén kizárólag ezeknek volt és van adó-megállapítási, kivetési és beszedési jogosultsága. Az alperes az adóbírságot a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 170. §
(1)bekezdése alapján szabta ki. Az alperes tévesen nem értékelte kivételes méltánylást érdemlő körülményként a felperes javára a 20985/2/
- számú első fokú adóhatósági állásfoglalást, és azokat a köztudomású tényeket, hogy az e perrel érintett jogkérdésben a joggyakorlat nem volt egységes, a jogértelmezési viták évek óta folyamatban voltak nemcsak az adózók és az adóhatóságok, hanem az Egyezménnyel érintett országok pénzügyminisztériumai között is (Magyar Pénzügyminisztérium 22740/
- számú, Német Szövetségi Pénzügyminisztérium
- július
- keltezésű állásfoglalásai). A megyei bíróság is tévesen hagyta figyelmen kívül az előzőekben felsorolt felperes javára szóló körülményeket, hiszen ezek értékelése nem a határozatok összegszerűségét, hanem a jogkövetkezmények jogalapját, az Art.
- §
(1)bekezdése szerinti rendelkezés alkalmazhatóságát érintő kérdés. Nem vitásan - az adóalap megosztás hiányában - a külföldi telephellyel rendelkező vállalkozást hátrány éri azokkal a vállalkozásokkal szemben, amelyek csak belföldi telephellyel rendelkeznek. E körben és a felperesnek a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezés alkotmányosságát vitató érvelése kapcsán a Legfelsőbb Bíróság csupán arra utal, hogy normakontrollal összefüggésbe hozható alapjogi ítélkezést nem folytathat, erre csak az Alkotmánybíróságnak van hatásköre. A kifejtettekre figyelemmel a legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét és az adóhatósági határozatokat - a határozat rendelkező részébe foglaltak szerint - kizárólag az adóbírságot érintő körben helyezte hatályon kívül. A pervesztes felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati perköltség megfizetésére. A felülvizsgálati eljárási illeték megfizetése tárgyában határozni nem kellett, mivel azt a felperes a felülvizsgálati kérelmén illetékbélyegben lerótta. Budapest, 2008. évi szeptember hó 4. napján Dr. Madarász Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Hajnal Péter sk. bíró