(2)bekezdés b) pontja alapján. Kifejtette az elsőfokú ítélet, hogy a felperesi védjegyek közönséges betűtípussal írt „Telefonkönyv” szóeleme domináns elemnek tekinthető, amelyhez képest az ábrás elem pusztán díszítő funkciót tölt be. Az alperes ugyanezt a szóelemet az internetes szolgáltatásban és üzleti levelezésében is sajátos (magenta-szürke) színkombinációval alkalmazza, amelyet megelőz a kisebb betűkkel írt „...” szóelem és három szürke pontból álló karaktersor zár. E vizuális eltérések elegendők arra, hogy a fogyasztók kellő biztonsággal elhatárolják. A domain nevet azért nem találta összetéveszthetőnek a védjegyekkel, mert abban az azonosság a „Telefonkönyv” szóelemre korlátozódik, amely önmagában - különös tekintettel arra, hogy e kifejezés az érintett szolgáltatások tekintetében leíró jellegű - nem azonosítja kétséget kizáróan a védjegyeket. Ezzel az indokolással zárta ki a cégnévvel való összetéveszthetőséget is az elsőfokú bíróság. Az összetéveszthetőség hiányában pedig az alperesi védjegybitorlás nem volt megállapítható. A felperesi keresetben állított, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
- évi LVII. törvény (Tpvt.)
- §-ába ütköző alperesi magatartás tekintetében megállapította az elsőfokú ítélet, hogy a felperes nyomtatott telefonkönyveket forgalmaz és on-line telefonkönyv-szolgáltatást nyújt, ezek közé tartoznak a megyei telefonkönyvek, az „...”, az „...”, a „...” és a városi telefonkönyvek. On-line telefonkönyvei a ..., a ... és a ... oldalakon érhetők el. A felperes a „...” megjelölést
- óta a budapesti,
- óta a megyei telefonkönyvein használja. Ehhez képest vizsgálta, hogy az alperes által használt „...” megjelölés mennyiben azonosítható az átlagos fogyasztó számára a felperessel, illetve termékeivel, szolgáltatásaival. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes hosszú évek óta használja a ... szóösszetételt az ... című kiadványon, a címsor alatt, amelyen a tartalom magyarázó szövegeként jelenik meg. A felperesi termék azonosításául tehát az ... szóösszetétel szerepel, a „...” szóösszetétel a köznapi szóhasználatnak megfelelően, csak a termék rendeltetését jelöli és ez kifejezésre jut a címsortól eltérő, egyszerűbb tipográfiában is. Ilyen használat nem alapozza meg azt, hogy a fogyasztók csupán e szóösszetétel alapján a felperest azonosítsák, így nem valósult meg a Tpvt.
- §ának egyik feltétele. Emellett a már kifejtett szín- és formabeli eltérésekkel történt alperesi használat is kellő elhatárolási alapot ad a fogyasztóknak. A felperes által csatolt levelek egyszeri, nagyfokú figyelmetlenségen alapuló fogyasztói tévedést jeleznek, nem reprezentatív. Ennek folytán a tisztességtelen piaci magatartás megvalósítását sem látta megállapíthatónak. A felperes fellebbezett az ítélet ellen, annak megváltoztatását és a keresetének történő helyt adást kért. Sérelmezte a felperes, hogy az elsőfokú bíróság - a következetes bírói gyakorlattal ellentétben - vizsgálta a „Telefonkönyv” szóelem megkülönböztető képességét. Hivatkozott arra, hogy a kombinált, tehát ábrát és szóelemet egyaránt tartalmazó megjelölés esetében annak az elemnek van elsődleges jelentősége, amely elsődlegesen szolgálja a védjegy alapvető célját, az árunak más áruktól való megkülönböztetését. Ez az elem általában a szóelem, amelyet a vásárló az áru szóbeli azonosítására használ. Erre figyelemmel állította, hogy az alperesi számlaleveleken látható „...” alapján a fogyasztók a felperesi társaságra asszociálnak. Hivatkozott arra is, hogy az alperes által alkalmazott magenta-szürke színkombinációt nem az alperes találta ki, hanem a ... cég sajátos színkombinációja, tehát az alperes ebben is lemásol egy versenytársat. A jellegbitorlás megállapíthatósága kapcsán is a teljes piac vizsgálatát tartotta szükségesnek, nemcsak a saját piaci megjelenését. Hangsúlyozta, hogy nem az alperes vezette be a magenta-szürke színeket és a fogyasztók sem őt ismerik fel arról. Mivel a ... hivatalos adatbázisa alapján a felperesi társaság adja ki a ... telefonkönyveket, ezért a fogyasztók a magenta-szürke színkombináció láttán a felperesre is asszociálnak. Utalt arra is, hogy az alperes választhatott volna más kifejezést is, mint a „...”, mint pl. vállalkozások telefonkönyve stb. és akkor nem egy már jól ismert, bevezetett név használatát aknázta volna ki. Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság megfelelően megállapított tényállás alapján helyes érdemi döntést hozott és annak indokait is nagyobbrészt osztja a másodfokú bíróság. Azt alappal sérelmezte a felperes, hogy a védjegy és a sérelmezett megjelölés összetéveszthetősége kapcsán az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy a felperesi védjegyek szóeleme leíró jellegű, amellyel tartalma szerint a megkülönböztető képesség hiányára utalt. A védjegybitorlási perben a lajstromozott védjegy oltalomképessége nem vizsgálható, ezért az erre vonatkozó indokait mellőzte a másodfokú bíróság, az ítéleti indokolásból az ezzel kapcsolatos okfejtést. Ezt meghaladóan azonban helyes megállapításokat tett elsőfokú bíróság mind a védjegybitorlás, mind a tisztességtelen piaci magatartás tárgyában. Csupán a fellebbezésre tekintettel emeli ki a másodfokú bíróság a védjegybitorlás kapcsán, hogy bár a felperes helytállóan utalt arra a következetes gyakorlatra, hogy kombinált védjegyekben általában a szóelemnek van döntő jelentősége, mert azt használja a fogyasztó az áru szóbeli azonosítására, de az adott esetben, annak ellenére, hogy szerepel a védjegyekben is szereplő „Telefonkönyv” szóelem az alperes „...” megjelölésében is, az sem vizuális, sem fonetikai okokból, sem az asszociáció miatt nem összetéveszthető, asszociációt nem eredményez. A látvány szempontjából az alkalmazott színek és kiegészítő ábrák teszik elhatárolhatóvá a megjelölést a védjegyektől, a kiejtés során pedig a „...” szóösszetételnél az első szóelemre helyeződik a hangsúly, amely nem egyezik a védjegyek szóelemével. Ezeken túl a „...” szóösszetétel egységes és önálló jelentéstartalmat hordoz az anyanyelvi beszélő számára, így a védjegy jogosultjára történő asszociáció miatt sem állapítható meg az összetéveszthetőség. A fellebbezésnek a ... cég jellegzetes, szürke-magenta színeire történt hivatkozás tekintetében megismétli a másodfokú bíróság az ideiglenes intézkedést elrendelő végzésben már kifejtett azon álláspontját, hogy az adott perben abban a kérdésben kell és lehet állást foglalni, hogy az alperes által alkalmazott megjelölés megkülönböztethető-e a felperes védjegyeitől. A védjegybitorlás (Vt.
- §) és a jellegbitorlás (Tpvt.
- §) törvényi tényállásából is kitűnően a perben szereplő felek tekintetében vizsgálható mindkét állított jogsértés, harmadik személy védjegye, vagy jellegzetes megjelölése használatának a jogszerűsége nem értékelhető. A felperes a fellebbezésében hivatkozott először arra, hogy ő a ... telefonkönyv kiadója. Mivel sem a védjegybitorlási, sem a jellegbitorlási kereseti kérelmét nem a ... telefonkönyvekre alapította és a keresete alátámasztására sem ilyen telefonkönyveket, hanem az ... című telefonkönyveit csatolta, ezért ezt az új tényt, mint relevanciával nem bírót, a másodfokú bíróság kirekesztette a vizsgálata köréből. Mivel a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyetértve, nem találta a védjegyeket és a megjelölést, valamint a felek termékeit egymással összetéveszthetőnek, így nem bírt jelentőséggel a fellebbezésnek az az érvelése, hogy milyen más kifejezést választhatott volna az alperes a terméke és cége megnevezésére. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - nagyobbrészt helyes indokaira utalva - a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A pernyertes alperes írásbeli ellenkérelmet nem terjesztett elő, a másodfokú tárgyaláson nem jelent meg, így másodfokú perköltségének megállapítására nem került sor. Budapest,
- július
- Tóth Lászlóné dr. s.k. a tanács elnöke . Lesenyei Terézia s.k. előadó bíró Dr. Czifra Veronika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző