Mfv.10943/2007/4 – Kúria

Mfv.I.10.943/2007/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljáró felperesnek a dr. Jacsó Katalin ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Miskolci Munkaügyi Bíróságnál 6.M.393/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.23.033/2006/
2. számú rész- és közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő k ö z b e n s ő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.23.033/2006/
3. számú rész- és közbenső ítéletét hatályában fenntartja. I n d o k o l á s : A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. A megismételt eljárást követően a Miskolci Munkaügyi Bíróság 6.M.393/2006/
4. számú ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest 70.000 forint ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
5. október 22-étől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában esztergályos munkakörben. Munkaviszonyát az alperes rendkívüli felmondásával szüntette meg azon indokolással, hogy
6. december hó
7. napján a biztonsági őr a délutános műszak befejezése után ellenőrzést tartott, és a felperes ruhájában az alperes tulajdonát képező tolómérőt talált. A munkáltató visszautalt az esetről készült jegyzőkönyvben foglaltakra is. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes által csatolt és a per során mindvégig hivatkozott Munkavállalói Kézikönyv
8. illetve 4.
9. pontja értelmében tilos a vállalat tulajdonában lévő termékek, eszközök, szerszámok és alkatrészek engedély nélküli kivitele. Jogkövetkezményként szerepel az azonnali felmondás kezdeményezése. Az eljárás során nem lehetett azonban tisztázni, hogy ezen, a 2004-es évre szóló Munkavállalói Kézikönyv ténylegesen mikortól hatályos, mivel az alperes nem tudta igazolni azt, hogy ezen kézikönyv a csatolt formában ténylegesen mikortól és milyen módon volt hozzáférhető a munkavállalók részére. Ugyanakkor hivatkozott a
10. március 4-én kelt „Humánpolitikai hírek" elnevezésű munkáltatói közleményben is megfogalmazottakra, amelyek a hirdetőtáblára kifüggesztésre kerültek. Megállapította, hogy az alperesnél legkésőbb a
11. évtől gyakorlat volt, miszerint a vállalat tulajdonát képező eszközöket, szerszámokat a munkavállalók szállítólevelek kiállításával vihették ki. Az alperesnél teljeskörű, azaz minden eszközre és szerszámra kiterjedő kiviteli tilalom állt fenn, és a munkavállalóknak a saját nevükre kiadott tárgyak kiviteléhez is engedélyt kellett kérniük. Ezt több munkavállaló is megtette, tehát tisztában voltak a tilalommal és az engedélyezés módjával is. A lefolytatott és a megismételt bizonyítás alapján sem lehetett megállapítani, hogy a felperes kötelezettségszegésének az alperes hibájára visszavezethető oka lett volna, nevezetesen a szerszámmegőrzés nem megfelelő biztosítása. Azon felperesi hivatkozás, hogy megőrzés céljából vitte haza rendszeresen a tolómérőt, nem volt bizonyított. Az alperes minden munkavállalójától megkövetelte, hogy a vállalat tulajdonát képező eszközöket, szerszámokat - legyen az a saját nevükre kiadott eszköz, szerszám - engedély nélkül ne vigyék ki az üzem területéről, emellett a tilalom megszegéséhez kapcsolódó jogkövetkezmény, a rendkívüli felmondás is ismert volt a munkavállalók körében. Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak azon felperesi érvelést sem, miszerint a munkáltató megsértette az Mt.
12. §-ában rögzítetteket. Kifejtette, hogy a tanúk igazolták, miszerint a felperes a vélt, vagy valós igazságtalanságok ellen gyakran, és az átlagnál hangosabban nyilvánította ki nemtetszését, azonban a tanúk egyike sem tudott arról nyilatkozni, hogy a felperessel szemben munkáltatói üldözést tapasztalt volna. A felperes fellebbezése folytán eljárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.23.033/2006/
13. számú rész- és közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a
14. december
15. napján kelt rendkívüli felmondás jogellenes, a felperes munkaviszonya pedig a jogerős ítélet meghozatalának napján szűnik meg. Ezt meghaladóan a munkaügyi bíróság ítéletét a perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és e körben a munkaügyi bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat meghozatalára utasította. A másodfokú bíróság mellőzte a tényállásból annak megállapítását, hogy a saját névre kiadott szerszámokra, így a digitális tolómérőre is 2002-től kialakult gyakorlat volt, és hogy az alperestől történő kivitelére külön engedélyt kell kérni. Ugyancsak mellőzte az indokolásból a jogerős ítélet, miszerint legkésőbb 2002-től ismert volt a munkavállalók között, hogy a saját nevükre kiadott eszköz engedély nélküli kiviteléhez a rendkívüli felmondás jogkövetkezményt fűzi az alperes. A humánpolitikai intézkedés annak bizonyítására szolgálna, hogy az alperes tulajdonát képező eszközök eltulajdonításának kísérlete rendkívüli felmondást von maga után. Az alperes intézkedése azonban nem utalt arra, hogy a felperest eltulajdonítási szándék vezette volna
16. december 14-én, amikor a tolómérőt haza akarta vinni, de ilyen hivatkozás is megalapozatlan lenne, hiszen az elsőfokú bíróság maga is tényként rögzítette, hogy a felperes rendszeresen elvitte a munkahelyéről a nevére kiadott digitális tolómérőt. A Munkavállalói Kézikönyv az eszközök, szerszámok, alkatrészek engedély nélküli kiviteléhez is rendkívüli felmondást kapcsol, ezt azonban a bizonyítékok körében már a munkaügyi bíróság sem értékelte, tekintve, hogy nem igazolódott be a kézikönyv hozzáférhetőségének módja, illetve annak hatálybalépése. A tanúvallomások egybevetése alapján kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy a munkavállalók részére őrzési, kártérítési felelősség terhével kiadott munkaeszközök kivitele esetére is egyértelmű volt a munkavállalók között a rendkívüli felmondás jogkövetkezménye. Az alperes egyetlen esetben sem alkalmazott rendkívüli felmondást olyan eszköz engedély nélküli kiviteléhez kapcsolódóan, amely a munkavállaló őrzési felelőssége alatt állt. Nem vitásan a felperes a nevére kiadott digitális tolómérőt rendszeresen a munkahelyéről hazavitte, az alperes ezen magatartása miatt azonban szóban sem figyelmeztette az esetet megelőzően. A felperes őrzési felelőssége folytán az alperes anyagi károsodása még a dolog elvesztése vagy munkahelyen kívüli megsérülése esetén sem következhetett volna be. Mindenen körülményeket mérlegelve a másodfokú bíróság az alperesi intézkedést okszerűtlennek, és ekként jogellenesnek minősítette. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős rész- és közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a rendkívüli felmondás jogellenességének értékelése körében jogszabálysértően mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásából annak megállapítását, hogy a saját névre kiadott szerszámokra, így a digitális tolómérőre is kialakult gyakorlat volt, miszerint az alperestől történő kivitelére külön engedélyt kell kérni. Tévesen értékelte a csatolt szállítólevelet, illetve B. N. tanúvallomását, aki úgy vallott, hogy a saját nevére kiadott digitális tolómérőt is szállítólevéllel kellett a gyár területéről elvinni. Az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen, hogy minden eszköz kivitelére kiterjedt a rendkívüli felmondás jogkövetkezménye, és ez egyrészről megfogalmazódott a „Humánpolitikai hírek" elnevezésű munkáltatói közleményben, másfelől a meghallgatott tanúk vallomása alapján is ez állapítható meg. Az eszközök kivitelének tilalmára, az esetleges kivitel engedélyezésére vonatkozó szabályokra irányadó körülmények bizonyításával igazolást nyert azon munkáltatói gyakorlat, hogy semmit nem lehet kivinni a gyár területéről szállítólevél nélkül, sem eltulajdonítási szándékkal, sem más okból. Az első fokon eljárt bíróság a lefolytatott bizonyítást követően a Pp.
17. §-ának rendelkezéseinek megtartásával állapította meg a tényállást és hozta meg döntését. Álláspontja szerint az alperes anyagi károsodásának elmaradása nem értékelhető az okszerűség körében, és az sem, hogy az esetlegesen eltűnt szerszámok értéke a saját névre kiadott eszközöknél megtérülhet, a folyamatos és zavartalan munkavégzéshez ugyanis ez még nem elegendő. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság részés közbenső ítéletének hatályában való fenntartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
18. §