Bf.180/2008/3 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást. Ennek eredményeként megállapította, hogy a megyei bíróság a hatályon kívül helyezést követően a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. A hatályon kívül helyező végzésben előírtakat elvégezte, a tényállást részletesen felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is mindenben eleget tett. A tényállás mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok logikus és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a tényállást túlnyomórészt a vádlott nyomozás során tett beismerő vallomása alapján állapította meg. Részletes indokát adta, hogy e vallomás egyes részleteit az ellentétes tartalmú tanúvallomásokkal szemben miért vetette el. A védő a másodfokú eljárásban jogos védelmi helyzetre hivatkozva kérte a vádlott felmentését. Fellebbezésében ténylegesen azonban az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást támadta. Vitatta az elsőfokú bíróság ténymegállapításait, hogy a vádlott hívta ki verekedésre a sértettet, és azt, hogy a vádlott a nyitott ajtó felé lökte a sértettet, aki a lökéstől egyensúlyát vesztve esett neki az ajtó üvegezett részének. E körben a tényállás megállapításakor az elsőfokú bíróság nem fogadta el a vádlott védekezését. Az elsőfokú bíróság indokolásának megismétlése nélkül szükséges kiemelni, hogy a sértett ellökését a vádlott első vallomásában elismerte (nyomozati iratok

1. oldal). Ezt a vallomást megerősítette tanú1 első kihallgatása is (nyomozati iratok
2. oldal). A két vallomás között csupán annyi eltérés van, hogy a vádlott állítása szerint szemből lökte meg a sértettet, míg tanú1 vallomása szerint a vádlott a neki háttal álló sértettet lökte az ajtónak. Ez az ellentmondás nyilvánvalóan arra vezethető vissza, hogy a vádlott nem hivatkozhatott volna eredményesen jogos védelmi helyzetre abban az esetben, ha azt állítja, hogy a neki háttal álló sértett lökte meg. Tanú2 vallomása is azt támasztotta alá, hogy a vádlott ellökte sértettet. Erre a verekedésben részt vevő két személy elhelyezkedéséből következtetett az elsőfokú bíróság. Miután az elsőfokú bíróság a tényállást pontosan felderítette, indokolási kötelezettségének is mindenben eleget tett, eljárási szabályt sem vétett az eljárás során, a vádlottnak és védőjének a felmentés érdekében bejelentett fellebbezését, mely lényegében a tényállás megállapítását és az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét támadta, nem találta megalapozottnak az ítélőtábla. A másodfokú eljárásban ugyanis a bizonyítékok eltérő értékelésére nincs törvényes lehetőség, így a felmentésre irányuló fellebbezés sem vezethetett eredményre. A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, és cselekményeinek minősítése is mindenben megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. Az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyezést követően egy szokványos kocsmai verekedésnek indult eseménysort bírált el, melynek kezdeti szakasza jogerősen elbírálásra került. A két eseménysor időben és térben elkülönült, a tettlegesség egy időre szünetelt, mégsem lehet a történéseket teljesen különválasztani és önállóan értékelni. Ennek oka, hogy miután a vádlottat sértett bántalmazta, a kölcsönös szidalmazás, vita, fenyegetőzés tovább folytatódott köztük. A tettlegesség kezdeményezője a vádlott volt. Azzal, hogy sértettet verekedésre hívta ki a vádlott, maga is a jogtalanság talajára lépett, így jogos védelmi helyzetre nem hivatkozhat. Az irányadó tényállás alapján nem lehet kétséges, hogy a vádlott szándékos magatartása sem irányult testi sértés okozására, a bekövetkezett eredmény tekintetében is csupán gondatlanság terheli. A fellebbviteli bíróság így mindenben egyetértett a megyei bíróság által a cselekmény jogi értékelése kapcsán kifejtett indokokkal; a cselekménynek a Btk.170.§-ának

(1)bekezdésébe ütköző és

(6)bekezdésének 3. fordulata szerinti életveszélyt okozó gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségeként történt értékelése tehát összhangban áll a büntető anyagi jogi rendelkezésekkel. A büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel. A gondatlan elkövetésre figyelemmel mellőzi a másodfokú bíróság a vádlott terhére értékelni a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát. Egyebekben a bűnösségi körülményeket a megyei bíróság súlyuknak megfelelően értékelte. A vádlott ittasan kocsmai verekedést kezdeményezett. A verekedés során a szintén ittas sértettet meglökte, aki üvegbe esve életveszélyes sérüléseket szenvedett. Ilyen körülmények mellett a vádlottal szemben kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés alkalmazása indokolt és szükséges is. Sem a szabadságvesztés-büntetés mértéke, sem a felfüggesztés próbaideje nem eltúlzott, így a büntetés mindenben megfelel a Btk.37.§-ban megfogalmazott büntetési céloknak, annak enyhítésére nem látott indokot a másodfokú bíróság. A fentiek szerint a fellebbviteli bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,

1. január
2. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Somogy Megyei Bíróság B.250/2008/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.180/2008/
4. számú végzésével
5. január
6. napján jogerőre emelkedett és a szabadságvesztés-büntetés kivételével végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke