Pfv.VI.20 823/2008/
- A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Ilosvay Katalin ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kósa Ferenc Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Kósa Ferenc ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt a Pest Megyei Bíróságnál 17.P.21 023/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21 343/2007/
- számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- évi október hó
- napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és a Pest Megyei Bíróság 17.P.21 023/2005/
- számú ítéletét azzal hagyja helyben, hogy a felperes által a Magyar Állam javára fizetendő elsőfokú illeték összege 115 200 (egyszáztizenötezerkettőszáz) forint. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 220 000 (kettőszázhúszezer) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá felhívásra az államnak 115 200 (egyszáztizenötezer-kettőszáz) forint fellebbezési illetéket. I n d o k o l á s : A peres felek között
- március 2-án létrejött adásvételi szerződés szerint a felperes 1 920 000 forint vételárért eladta az öröklakását az alperesnek. A vételárból a szerződés aláírásával egyidejűleg az alperes 1 200 000 forintot fizetett meg, míg a fennmaradó 720 000 forintot
- július
- napjáig vállalta megfizetni. A felek a szerződés
- pontjában megállapodtak abban, hogy a felperest három hónapi időtartamra visszavásárlási jog illeti meg. A birtokba lépés időpontját
- július
- napjában határozták meg. A szerződést a peres felek, két tanú és dr. Sz. E. ügyvéd írta alá. Két tanú aláírásával és dr. Sz. E. ügyvéd ellenjegyzésével ellátott - dátum nélküli - megállapodás szerint az alperes az adásvételi szerződés alapján fennálló 720 000 forintot, mint vételárhátralékot, a felperesnek egyösszegben megfizette. Az alperes tulajdonjogát a földhivatal bejegyezte, de az ingatlan birtokában a felperes van. A felperes keresetében az adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte. Előadta, hogy a szerződés színlelt, nem volt értékesítési szándéka és az alperesnek sem volt vételi szándéka. A szerződés megkötésére azért került sor, mert jó ismerősüknek M. K-nénak kölcsönre volt szüksége, a kölcsönhöz azonban csak fedezet biztosítása esetén juthatott és ingatlana volt a fedezet. Erre figyelemmel a jogviszony M. K-né és az alperes között áll fenn, akik között a kölcsönszerződés létrejött. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy volt vételi szándéka, az akkor katona idejét töltő fia részére kívánt lakást vásárolni és egy ismerősétől szerzett tudomást arról, hogy a felperes áron alul hirdeti értékesítésre az ingatlanát. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az adásvételi szerződésben foglalt jognyilatkozatok egyértelműek; a tulajdonjog átruházásának szándéka, illetve az alperes részéről a tulajdonjog megszerzésének szándéka és a vételár kifizetése is. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes a vételárat egy perben nem álló harmadik személy részére kívánta biztosítani. Kifejtette, hogy az adásvételi szerződés azért sem leplezheti a kölcsönszerződést, mert azt még a felperes sem állította, hogy a kölcsönszerződés közte és az alperes között jött létre. A szerződés színleltsége pedig csak akkor lett volna megállapítható, ha mindkét szerződő fél akarata egy másik szerződés létrejöttére irányult volna, vagyis a leplezett szerződés ugyanazon szerződő felek között jött volna létre. Az egyoldalú színlelés a szerződés érvényessége szempontjából közömbös. Álláspontja szerint az alperesi oldalon a vételi szándék fennállása bizonyított, az viszont nem, hogy az alperes ismerte volna a felperesnek azt az indokát, hogy a mögöttes cél a fedezet biztosítása. Hivatkozott arra, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárásban nem volt egyértelműen megállapítható, hogy a szerződés alapján milyen összeg került átadásra M. K-né vagy a felperes részére; ennek viszont nem tulajdonított jelentőséget, felperes elismerte, hogy a kikötött vételárat átvette. mert a Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és keresete szerinti döntés meghozatalát, másodlagosan a fellebbezési tárgyaláson 960 000 forint és járulékai tekintetében ingatlanára jelzálogjog bejegyzését kérte. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest annak tűrésére, hogy a perbeli ingatlanra az alperes javára bejegyzett tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásból töröljék és annak ranghelyén az alperes javára ezzel egyidejűleg 1 200 000 forint és kamatai erejéig jelzálogjogot jegyezzenek be a felperes tulajdonjogának egyidejű visszajegyzése mellett. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indokolása szerint a másodlagos fellebbezési kérelem nem minősül meg nem engedett keresetváltoztatásnak, mert az az alperesre kedvezőbb, így a kereset megváltoztatásának sem volt akadálya. A továbbiakban kifejtette, hogy a felek között létrejött adásvételi szerződés nem önálló adásvételi szerződés, hanem fedezeti adásvétel. A biztosítéki ügylet jellegzetessége az, hogy nem az ügylet mögött, hanem mindig az alapügylet mellett jelenik meg. Ez nemcsak saját, hanem idegen biztosíték is lehet, ami azt jelenti, hogy a biztosítékot nem a szerződést kötő fél nyújtja. Álláspontja szerint a felek által kötött adásvételi szerződés színlelt volt, ami abban nyilvánult meg, hogy önálló adásvételi szerződésként jelent meg, holott biztosítéki adásvételről van szó. Úgy ítélte meg, hogy a kölcsönszerződés 1 200 000 forintra vonatkozóan jött létre és a megállapodás elnevezésű okiratban foglalt 720 000 forint a kölcsön után járó ügyleti kamat lehetett, ugyanis nincs elfogadható magyarázat arra, hogy miért kellett volna ezt az összeget külön, dátum nélküli okiratba foglalni. Rámutatott, hogy a megállapodás elnevezésű okirat teljes bizonyítóerejű magánokirat, de a vélelem csak a nyilatkozat megtétele mellett szól, annak tartalmi valóságára nem vonatkozik. A teljes összeg kifizetése mellett nincs logikus magyarázat, hogy miért volt a szerződésben a visszavásárlási jog biztosítása és miért maradt el a birtokbaadás. Mindezeket mérlegelve azt állapította meg, hogy a 720 000 forint tényleges kifizetése nem történt meg. Hivatkozott a szerződéskötés idején a kamat mértékére vonatkozó hatályos rendelkezésekre, amely szerint a 20 %-ot meghaladó kamatkikötést a jogszabály tiltotta, ezért e részében a kamatkikötés semmis. A biztosítéki adásvétel járulékos jellegéből viszont azt a következtetést vonta le, hogy az érvényesen létrejött kölcsönszerződés alapján fennálló 1 200 000 forint és kamatai biztosítására szolgált. A továbbiakban kifejtette, hogy a perbeli biztosítéki adásvételi szerződés a zálogszerződés megkerülésére szolgált, zálogszerződést a felek azért nem kötöttek, mert az alperes azt kívánta elérni, hogy a részükre semmis kölcsönkövetelés elszámolása nélkül szerezze meg az ingatlan tulajdonjogát, ami fedezeti adásvételként is semmis. Azt is megállapította, hogy a szerződéskötéskor hatályos Ptk.
- §ának
(1)bekezdése szerint a jelzálogjogot szerződéssel pénzben meghatározott követelés biztosítására lehet alapítani. Az adásvételi szerződés írásba foglalása megtörtént, abból megállapítható, hogy a perbeli ingatlanra vonatkozik és alkalmas az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes biztosítékul adta a lakás tulajdonjogát, ebben benne van az ingatlan zálogként való lekötésének szándéka is. Az alperes szándékával a zálogjog alapítása nyilvánvalóan nem ellentétes. Emiatt a felperes a leplezett akarat mellett sem szabadulhat a biztosíték nyújtásától. A jogerős ítélet ellen - elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása, másodlagosan új eljárás elrendelése, harmadsorban a másodfokú bíróságnak a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalára való utasítása érdekében - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert ellentétes az elsőfokon felvett bizonyítékok alapján megállapított tényállással és iratellenes, amikor azt mondja ki, hogy a szerződés színleltségének a megállapításához elegendő annyi, hogy e megállapodás önálló adásvételi szerződésként jelenik meg, holott biztosítéki adásvételről van szó. Hangsúlyozta, hogy a bizonyítás során nem merült fel bizonyíték arra, hogy ingatlan tulajdonszerzésétől eltérő szándéka volt, enélkül pedig ez előbbi értelmezés alapján történő színlelés jogszerűen nem állapítható meg. Álláspontja szerint a Ptk. a fedezeti adásvétel jogintézményét nem ismeri, ezért számára nem világos, hogy annak meghatározását és tartalmát a jogerős ítélet mire alapozza. A másodfokú bíróság azt sem vezette le, hogy milyen bizonyítékok alapján jutott erre a következtetésére. Nem állapítható meg és nem igazolt, hogy csupán 1 200 000 forint tekintetében jött létre a szerződés. Hivatkozott a rendelkezésre álló okiratokra és sérelmezte, hogy a megállapodás elnevezésű okiratot a bíróság hamisnak tekintette annak ellenére, hogy nem merült fel bizonyíték ennek megállapítására; sem a felek, sem a tanúk nem tettek ilyen nyilatkozatot, sőt az okiratot készítő ügyvéd is úgy nyilatkozott, hogy az említett okirat eredetije nála megtalálható és az a tanúk aláírásával, valamint ellenjegyzésével ellátott. Kifogásolta annak megállapítását, hogy a visszavásárlási jog kikötése színlelésre utal, ami valósága esetén azt jelentené, hogy egy a Ptk. szerint jogszerű jogintézmény alkalmazása önmagában jogellenes és semmis. Sérelmezte a megállapodás elnevezésű okirat kamatra vonatkozó megállapítását, amire semmiféle adat nincs, a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos következtetése is hibás, jogszabálysértő, feltételezésekre alapított. Eljárási szabálysértésre is hivatkozott, amely abban nyilvánult meg, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, ami meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül. A felperes ellenkérelme fenntartására irányult. a jogerős ítélet hatályában való A felülvizsgálati kérelem alapos. A másodfokú bíróság helytelenül indult ki abból, hogy a felek nem köthettek jogszerűen kölcsönszerződés biztosítékául adásvételi szerződést, ezért az adásvételi szerződés semmis. A Legfelsőbb Bíróság több döntésében kifejtette, nincs akadálya annak, hogy a felek kölcsönszerződésük biztosítékául másik önálló szerződést, nevezetesen adásvételi szerződést kössenek (BH.2003/1. 857.). Ilyenkor két szerződés jön létre; a perben nem álló másik személlyel kötött kölcsönszerződés és a felek közötti adásvételi szerződés, amelynek megkötését semmi nem tiltja. A jelen perben a felek nem színleltek más szerződést, mint amelynek megkötésére akaratuk irányult. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítéletében, hogy az alperes részéről a vételi szándék fennállását a peradatok bizonyították. Az viszont nem volt megállapítható, hogy az alperes ismerte volna a felperesnek azt az indokát, hogy a mögöttes cél a fedezet biztosítása. A két önálló szerződésre tekintettel ennek ismerete sem tette volna a szerződést színlelté, mert az ügyletek a felek szándékának megfeleltek, így nincs érvénytelenségi ok. A felek az adásvételi szerződésben kiköthettek visszavásárlási jogot a Ptk. 374. §
(1)bekezdése értelmében, mert ennek sem volt jogszabályi akadálya. A másodfokú ítélettel szemben az elsőfokú bíróság jogi álláspontja volt a helytálló. A másodfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a felperes fellebbezési tárgyaláson előterjesztett másodlagos kereseti kérelme teljesítésére lehetőséget látott. A zálogjog bejegyzés iránti kérelem meg nem engedett keresetváltoztatás, ami a Pp.
- § rendelkezéseibe ütközik. Nem tekinthető kereset leszállításnak, hanem egy új keresetnek minősül. A zálogjoggal kapcsolatos megállapítás tekintetében a jogerős ítélet ellentmondásos is. Először azt fejtette ki, hogy a felek azért nem kötöttek zálogszerződést, mert ezzel a zálogjogi szabályokat meg kívánták kerülni, majd arra hivatkozott, hogy az ingatlan biztosítékul adása magába foglalja a zálogjogi szándékot. Az előbbi megállapításból, de a felek nyilatkozatai és a per egyéb adatai alapján nyilvánvaló, hogy a felek akarata nem irányulhatott zálogszerződés megkötésére. Téves a jogerős ítélet a kamatkikötés jogkövetkezményei tekintetében is. A szerződéskötés idején hatályos Ptk.
- §
(3)bekezdése értelmében a kamat kikötése az évi 20 %-ot meghaladó részében semmis. Ebből az következik, hogy ha a kölcsönszerződésben kikötött kamat a 20 %-ot meg is haladja, nem az egész szerződés, hanem csak a 20 %-ot meghaladó része semmis. A felperes keresetében a pertárgyértéket 6 000 000 forintban jelölte meg és az elsőfokú bíróság ítéletében ehhez igazította az illetékfizetési kötelezettségét. A követett bírói gyakorlat szerint a szerződés érvénytelensége esetén a per tárgyának értéke a szerződésben feltüntetett vételár, amely a jelen esetben 1 920 000 forint volt. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a tényleges pertárgyérték alapulvételével állapította meg a felperes illetékfizetési kötelezettségét. Az alperes felülvizsgálati kérelme eredményesnek bizonyult, a felperes fellebbezése alaptalan volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. §
(1)bekezdés értelmében alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, továbbá az
- évi XCIII. törvény
- §-a értelmében alkalmazandó 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ának
(2)bekezdése alapján az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illeték állam részére történő megtérítésére. Budapest,
- október
- . Kollár Márta sk. a tanács elnöke, dr. Rőth Pálné sk. előadó bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet sk. bíró. Kovácsné A kiadmány hiteléül: bírósági írnok